(idézet: Szálasi naplója – A nyilasmozgalom)
8
Szombathelyi
a vezérkartól nézetet kér
Szálasi „összefoglalója” az 1944-es esztendőről – 1944. október 16-ig, a hatalomátvételig.
A hatalom átvételének esztendeje.
A kormány kétségbeesetten erőlködik, hogy legalább addig tarthassa magát és rendszerét, ameddig a németek összeomlanak és a vágyva várt angolszász segítség de facto és de jure megérkezik. Kétszínű játéka egyértelműen és félreérthetetlenül egyszerűvé válik. Az uralkodó rendszer minden felelős tényezőjével a legteljesebben támogatja a kormány szándékait, az akadályokat segít elgördíteni útjából. A főpapság, a főzsidók és a főnemesek, valamint a plutokrata-marxista-judaista rendszer nagy és kis haszonélvezői szoros szövetségre lépnek. Cél: az új koreszme, a nacionalista és szocialista jólét és életbiztonság megépítésének megakadályozása, megsemmisítése. A Hungarista Mozgalom ezt lehetetlenné teszi. A kormányt és a rendszert teljes védelembe kényszeríti. A kormány és a rendszer ennélfogva már csak az ő számára többféle rossz között választhat. Választja a szerinte legkisebb rosszat, mégpedig azt, hogy félreérthetetlen és nyílt németellenes magatartásával kényszeríti a németeket az ország megszállására, úgy vélvén, hogy ily módon nem Szálasi jut az ország kormányrúdjához – hiszen Szálasit és pártját sikerült a németek felé is teljesen elfogadhatatlanná tenniök -, hanem olyan politikusok, akiket nem látott a maga számára olyan veszélyesnek. De úgy is gondolkozott velőkig menő romlottságában, hogy a bekövetkező eredményeket mint erőszakos német lépést tudja feltüntetni az angolszászok előtt, és így náluk majd még nagyobb megértésre talál. A módszer és a szándék jellemző a letűnő rendszerre, ami ellen PV teljes erejével beáll. [Így!]
A Nemzet súlyos betegsége megérett a parancsolóan szükséges és el nem odázható műtétre.
Március 19-én a németek megszállják Magyarországot. Az ezután következő időkben kitűnik, hogy az elbukott kormány elszámította magát. A PV-nek utolérhetetlenül ügyes diplomáciai érzékkel sikerül, hogy a döntő bel- és külpolitikai tényezők a Pártot és a Mozgalmat a maguk valóságában és tisztaságában megismerjék. Április 3-tól július 20-ig tartó belső küzdelemmel sikerült lebontani és teljesen eltávolítani a Pártot és Mozgalmat eltokosító falat.
Az események ezután már gyorsan peregnek. Horthy Miklós kormányzó, abban a hiszemben, hogy Berlin olyannyira gyenge, hogy már nem szólhat bele a magyar ügyekbe, júliustól kezdve judaista irányban kezdeményez.
Augusztus 24-gyel feloszlatja az összes pártokat. Augusztus 29-cel kinevezi a Lakatos-kormányt, mely kimondottan plutokrata-judaista bábkormány. Szeptembertől kezdődően saját személyére és személyes kezdeményezéssel megkezdi közvetett és közvetlen tárgyalásait a Szovjettel. Kezdeményezései elérik csúcspontjukat október 15-én délben 12 óra 40 perckor a magyar rádióban bemondott felhívásában, melyben bejelenti, hogy a Nemzet leteszi a fegyvert a Szovjet előtt.
A Nemzet élni akarása villámgyorsan cselekszik. A Nemzet a kormányzó és cimboraságainak terveit teljesen elutasítja. A Nemzetnek ezt az elutasító akaratát mint eszköz a Nyilaskeresztes Párt hajtja végre. Október 15-én délután és éjjel, valamint 16-án a délelőtt folyamán a Nemzet akaratának érvényt szerez, átveszi a Nemzet felelős vezetését az összes jobboldali pártok összefogásával. A vezetést nacionalista és szocialista szellemben intézi azzal az eltökélt szándékkal, hogy erőinket Berlin-Róma-Tokió oldalán gyűjti fel és veti végső harcba. A Nemzet részt vesz a győzelmes béke kiharcolásában, amivel megszerzi a jogot, hogy a nacionalista és szocialista Európa-közösség megépítését célzó és alapjait lefektető tárgyalóasztalnál mint független, önálló és szabad tárgyalófél vehessen részt.
1944. január 15-én a szovjet csapatok támadásba lendültek a Leningrád körül vont ostromgyűrű áttörésére és napok alatt jelentős sikereket értek el. Az olaszországi fronton az angolszász csapatok anziói partraszállása okozott súlyos gondokat a német hadvezetőségnek. De azzal az OKW is tisztában volt, hogy ez még csak a „nyitány”, a döntő hadműveletek a főfrontokon, a keleti hadszíntéren és Olaszországban, továbbá a már esedékes nyugat-európai, azaz a „második” fronton még hátravannak, tartalékait igyekezett tehát megőrizni, a frontok mögött pedig lehetőleg tiszta helyzetet teremteni.
Ilyen front mögött végrehajtandó hadműveletre készült a Wehrmacht, az SS és a Gestapo támogatásával, Magyarországon.
Szálasi rövid naplóbejegyzése: „Január végére vagy február elejére várható német beavatkozásról szóló hírek vannak forgalomban.”
*
Érdekesen világítja meg Szombathelyi Ferenc vezérkari főnök kétkulacsos szerepét a Napló. Szombathelyi együtt haladt Kállayval és Keresztes-Fischerrel, amikor arról volt szó, hogy az angolszászokat ne provokálják katonai intézkedésekkel aktívabb hadviselésre Magyarország ellen, másrészt, a szinte teljesen németbarát vezérkar kebelében nagyon is aktív volt a háború folytatása érdekében – a német Wehrmacht oldalán.
Az elsőt, az angolszászokkal való esetleges katonai összeütközés elkerülését jól illusztrálja az a párbeszéd, amelyet Szálasi is rögzített a Naplóban.
1944. január 7-én angolszász repülőgépek szálltak át Magyarország fölött. Ezután Szombathelyi vezérkari főnök és egy magas rangú repülőtiszt – feltehetően Hellebronth vezérőrnagy – között, érdekes telefonbeszélgetés zajlott le; ezt Szálasi Naplója alapján a következőképpen rekonstruálhatjuk.
Szombathelyi: Vezérőrnagy úr, jelentést kaptam arról, hogy az ön körzetébe tartozó vadászszázadok felrepültek, hogy elűzzék az angolszász repülőgépeket.
A repülőtiszt válasza: Vezérezredes úr jelentem, hogy a repülőerők alkalmazása, a vadászszázadok bevetése nem alám tartozik, hanem a honi légvédelmi parancsnok alá. Bevetésre csak ő adhat parancsot.
Szombathelyi: Vezérőrnagy úr, rendben van, de figyelmeztetem, hogy hasonló eset többet ne forduljon elő.
A repülőtiszt: Vezérezredes úr, tisztelettel legyen szabad megkérdezni, vajon hadiállapot van-e Magyarország és az angolszászok között?
Szombathelyi: Vezérőrnagy úr kérem, vegye tudomásul, hogy az ilyen magatartásnak beláthatatlan következményei lehetnek. Szigorúan elrendelem, hogy angolszász berepülések esetén többé saját repülőerők bevetésére ne kerüljön sor.
A repülőtiszt: Kérem ezt a rendelkezést írásban kiadni.
Szombathelyi: Megparancsolom: hajtsa végre a kapott parancsot, egyébként ön is jól tudhatja, hogy ilyen bizalmas rendelkezéseket írásban nem lehet kiadni, csak szóban.
A repülőtiszt: Vezérezredes úr tisztelettel jelentem, hogy ilyen bizalmas rendelkezéseket csak akkor tudok végrehajtani, ha azt írásban is megkapom, mert nem akarok a szegedi hadtestparancsnok sorsára jutni. (A magas rangú repülőtiszt valószínűleg az újvidéki ügyre, Feketehalmy-Czeydner altábornagy éppen akkor folyó hadbírósági tárgyalására célzott. A tisztikarban ugyanis az a hír volt elterjedve, hogy Feketehalmy-Czeydner Bárdossy miniszterelnöktől és Keresztes-Fischer belügyminisztertől kapott utasítást az újvidéki „razzia” végrehajtására, amikor azután felelősségre vonásra került a sor, Feketehalmy-Czeydner nem tudta a parancsot felmutatni – mert azt csak élőszóban kapta …)
Szombathelyi vezérkari főnök Janus-arcának másik fele: feltétlen hűség a Harmadik Birodalom és a Wehrmacht főparancsnoksága iránt.
*
Sommás feljegyzés a harctéri kilátásokról – 1944 január közepén:
Helyzetmegítélés hivatalos oldalon: keleti hadszíntéren további német visszavonulás várható. A németeknek még hatmilliós tartalékuk legyen, [így!] melyet visszatartanak az invázió, vagy a német részéről Anglia elleni invázió esetére.
Azután ismét némi belpolitika, természetesen csak az, ami a Nyilaskeresztes Pártot érinti:
PV megbízatása folytán Szőllősi Jenő képviselő eljárt Ghyczynél, hogy megkapja Kovarcz Emil és Sütő Gyula ellen a bizonyítékokat, melyek Kállay Miklós kijelentése szerint fel fogják fedni hazaárulásukat, és igazolni fogják a Coriolánusokra vonatkozó kijelentését a parlamentben. Ghyczy kijelentése a Kovarcz-üggyel kapcsolatosan: Kovarcz Bécs egyik kávéházában zárt körű társaságban beszélt a kormány ellen, ami annál is súlyosabb, mert külföldön nem választható el a kormány a nemzettől. Az értesítést erről nem hivatalosan kapta a külügyi kormányzat, tehát nem a Bécsben működő magyar konzulátusról, hanem olyan helyről, melyet Ghyczy nem nevezett meg közelebbről.
Szőllősi a külügyminiszter tudomására hozza, hogy Kovarcz soha nem volt Bécsben.
Ghyczy: a nem hivatalos értesítés nem most jött, hanem már hónapokkal előbb.
Szőllősi tudomására adja a külügyminiszternek, hogy Kállaynak nem volt joga, hogy Kovarczot a parlamentben hivatalosan Coriolánusnak nevezze.
Ghyczy kijelentése a Sütő-üggyel kapcsolatosan: Sütő szervezkedésével szakadást idézett elő a horvátországi magyar egyesületben.
Szőllősi: nemzetiszocialista szervezkedés, amit csinálnak, nemzeti színek alatt, teljes összhangban a horvát kormánnyal, hol van akkor a hazaellenesség.
Ghyczy: makacsul és papagáj módra mindig csak azt hangoztatja: de szétbontotta az ottani egységet a magyarok között.
PV kéri Szőllősit, találja meg útját-módját annak, hogy a miniszterelnök gyökeresen módosítsa véleményét és hangoskodó nézetét ebben a kérdésben.
Jegyezzük meg: Kovarcz igenis járt Bécsben, aminek egyik bizonyítékát magában a Naplóban találjuk – ugyanis 1944. július 12-e körül (a pontos dátum nem derül ki) Kovarcz részletes írásbeli beszámolót adott Szálasinak bécsi tartózkodásáról, az SD-vel, a Biztonsági Szolgálattal fenntartott kapcsolatáról, 1944. január 6-tól március 21-ig, Magyarországra történt visszatéréséig …
Persze az is lehetséges, hogy 1944 januárjában illetékes német hírszerző szervek a PV-t nem tájékoztatták arról, hol jár egyik kedvelt alvezére, a Dohány utcai zsinagóga előtt elkövetett gyilkos merényletért körözött Kovarcz Emil.
*
1944 január végétől egyre sűrűbben foglalkozik a Napló Magyarország német megszállási tervével.
Hírek vannak, hogy a németek egészen komolyan tisztázni akarják viszonyukat a magyar kormányhoz, valamint magához Magyarországhoz, és meg akarják szállani az országot. PV felveti az egész kérdést és a következőket rögzíti:
Kérdés az, hogy a megszállás a megtorlás előtt vagy után következik-e be.
Először a könnyebbik esettel foglalkozik, ha a németek ebbeli szándékukat a megtorlás után akarnák valóra váltani. A megtorláskor olyan konjunktúrahullám fog bekövetkezni, hogy meggondolandó, ne zárja-e el a Párt a további tagfelvételeket. Nem lenne nagyon kívánatos, mert ebben az esetben más pártokba zúdulna ez az egész hullám. Ebben az esetben még azt is tervezi, hogy Csia Sándor és Szőllősi Jenő tv.-kel felmegy Kállayhoz, és követelni fogja, hogy a helyszínről azonnal vezesse el a Kormányzó elé.
Igen nehéz lesz a helyzet, ha a német megszállás a megtorlás előtt következne be. Véleménye szerint a Pártnak ebben az esetben egy passzív és egy aktív feladata lenne:
passzív feladat: minden kommunista és anarchista megmozdulást a Pártnak saját kezdeményezéséből vérbe kell fojtania;
aktív feladat: a Nemzet megszervezése hungarista alapon a német megszállás alatt.
Felmerül a kérdés, ha a németek hivatalosan meghívnák, elfogadja-e ezt a meghívást vagy nem. Véleménye szerint el kell fogadnia, hogy felesleges belső súrlódások elkerülhetők legyenek, de ha a németek akarnának neki megbízást adni, azt semmi körülmények között nem fogadja el, ellenben javasolni kívánja a németeknek, hogy a magyar Nemzet népszavazással döntsön további sorsáról, hogy hungarista alapon akarja-e az átállítását vagy sem.
A németekkel való tárgyalásokon azonban két kérdést kell majd tisztázni, éspedig:
katonai megszállás van-e csupán,
vagy teljes megszállás, tehát politikai, gazdasági és társadalmi is.
Ha a megszállás utóbbi módja következne be, feltétlenül tisztázni kellene, hogy ez Hitler és Mussolini közös akaratából és megegyezéséből történik-e, mert a háromhatalmi paktum fennáll.
Azután alább:
PV szervezésszakilag mindent előkészít és megtesz, hogy a Párt elmellőzhetetlen tényezőjévé váljon nemcsak Magyarországnak, hanem Délkelet-Európának és a nemzetiszocialista Európa-közösségnek is. Megállapítja, hogy amennyiben a németek megszállják Magyarországot, egyedül és kizáróan csak saját érdekeiknek megfelelően fognak itt ténykedni, ami jogos és természetes is, kérdés csupán az, hogy a németek a megszállás előtt akarnak-e a Párttal és a Mozgalommal összeköttetésbe lépni, vagy csak utána. Ez a kérdés lényegbe vágó és a tényhelyzet erőteljes következtetésekre fog lehetőséget nyújtani.
Magyarul: a megszállás tehát elfogadható, ha Hitler és Mussolini „közös akaratából és megegyezéséből” történik, problémát csak az jelent, mikor akarnak a megszállók „összeköttetésbe lépni a párttal és a mozgalommal?”
Minden e „tényhelyzettől” függ …
*
A délvidéki, azaz a csurgói és az újvidéki „razziák” végrehajtásában bűnös magas rangú katona- és csendőrtisztek ügyét hosszas huzavona után 1943. december 14-én kezdte tárgyalni a vezérkari főnök különbírósága.
Szálasit barátai a fejleményekről rendszeresen tájékoztatták – jellegzetes nyilas világnézeti szemszögből:
Az újvidéki ügyet angol, zsidó nyomásra vették újra elő. Az október 16-i egyik minisztertanácson Ghyczy állítólag azt a kijelentést tette, hogy követeli az ügy újra való felvételét, különben megfeneklenek a genfi tárgyalásai. Csatay volt az, aki figyelmeztette Feketehalmyt, hogy újra elő fogják venni. Bárdossy vallomásában állítólag azt mondotta, hogy Fischer kérte a katonai karhatalmat, mert a rendőrség nem volt elegendő és megbízható. Szombathelyit felelősségre akarják vonni, mert szabadlábon hagyta a vádlottakat, aki [Szombathelyi] azzal védekezik, hogy a tábornoki tekintélyt nem akarta lejáratni.
Az utolsó mondat háttere: a fővádlottak, Feketehalmy-Czeydner altábornagy, Grassy vezérőrnagy, Deák ezredes és Zöldy csendőr százados, 1944. január 17-én, Albrecht főherceg nyugat-magyarországi birtokáról „átsétáltak” Bécsbe, ahol tárt karokkal fogadták a 3309 gyilkossággal vádolt tiszteket.
A Kállay-kormány, engedve a külföldi közvélemény felháborodásának, éles hangú közleményt adott ki a szökésről a Magyar Távirati Iroda útján.
„A magyar katonai történelemben példa nélkül álló, megdöbbentő eset történt. Magas rangú katonák megszöktek a felelősségre vonás elől … Vádlott-társaikat, akiket vezettek, cserbenhagyták, és ezzel önmaguk felett mondották ki az ítéletet. E cselekedetük folytán mindhárman közönséges, szökevényeknek is minősülnek …”
Szálasi értesülései:
A Magyar Távirati Iroda közlése miatt tiszti küldöttség volt Csataynál, aki utána azonnal a Kormányzóhoz ment, kihallgatásának eredménye még ismeretlen, az újságok azonban hirtelen elhallgattak … Csatay azért mond le, mert előzően nem tájékoztatták hivatalos közleményéről, melyet az MTI az újvidéki perrel kapcsolatosan adott ki.
(Ez a lemondási hír nem bizonyult igaznak, Csatay 1944. október 16-ig megtartotta a honvédelmi tárcát.)
Azután az ítéletről:
Január 22-én 10 h délelőtt ítéletet hirdettek az újvidéki perben. Az eltávozottak ügyét elkülönítették, ítéletet ügyükben nem hoztak. Az itthon maradottak 10 évtől 13 évig terjedő fegyházat kaptak. Faragho csendőrfelügyelő és a védők az ítélet kihirdetése után azonnal sürgős különkihallgatást kértek a Kormányzótól. A felsőházban Babos hadbíró ezredest vádolják, hogy a vádlottak közül egyesek megszökhettek.
Terjesztik a hírt, hogy a kormány segítette elő a szökést, ezzel szemben tény, hogy a kormány mindent elkövet a szökés körülményeinek felderítésére, ebbe bekapcsolták a csendőrnyomozó alosztályt, de egyesek megtagadták a nyomozást a bajtársak ellen, s többiek viszont szavatolják.
Az ügy lezárása a Naplóban; – még Szálasiban is kétségek ébrednek Feketehalmy-Czeydner és társai ártatlansága tekintetében:
Szombathelyi állítólag előadást tartott a Tiszti Kaszinóban egy parancsnoki értekezlet kapcsán. Az újvidéki esetet tárgyalta. Kijelentette, hogy az eltávozottak hamis jelentéseket adtak az újvidéki állapotokról, ami csak a csendőrség ellen indított vizsgálat alkalmával derült ki. Több magyar embert végeztek ki, annak dacára, hogy megmondották, hogy magyarok. Megemlítette, hogy a katonák áldozataikat kirabolták, és úgy állította be a helyzetet, hogy a magyar katona becsületével össze nem egyeztethető a kegyetlenkedés, ami Újvidéken folyt. Az értekezleten részt vevők egy része a beszámoló hatása alá került. Véleményem: az újvidéki ügyet a Nyilaskeresztes Párt annak idején harmadszor is elő fogja venni, a bűnösöket véglegesen meg fogja állapítani és csak ezek után fogja ezt az ügyet a napirendről levenni.
(Szálasi – uralomra jutása után – persze nem vette elő az újvidéki ügyet; olyannyira nem, hogy az 1944. október 16. után Magyarországra visszatért Feketehalmy-Czeydner nyugállományú altábornagyot honvédelmi miniszterhelyettessé nevezte ki. Természetesen Grassynak és Zöldynek sem görbült meg egyetlen hajaszála sem.)
*
1944. január közepétől szaporodnak a bejegyzések a Naplóban a német-magyar viszony romlásáról, ezzel párhuzamosan a keleti front védelmi gondjairól, különösen a Kárpátok védelmére – a Pripjaty-mocsaraknál bevetett magyar hadosztályok felhasználásáról.
Szombathelyi január 22-e estétől 25-én reggelig távol volt a német főhadiszálláson, kísérettel ment. Kérte, hogy a keleti hadszíntéren harcoló megszálló csapatokat hazahozhassa. A fogadás a főhadiszálláson nagyon kimért, fagyosan udvarias és feltűnően rideg volt. Utódjuk lenne: a vezérkar főnöke helyén Lakatos Géza vezérezredes; a honvédelmi miniszteri helyre több jelölt van: a legtöbb eséllyel rendelkező Béldy Alajos, azután Hardy Kálmán, Hennyey Gusztáv és Justhy Emil …
… Nyugat-Magyarország határa mentén a németek állítólag tábori erődvonalat építenek Délről Észak felé haladva. Szombathelyi kijelenti Kállaynak, hogy fel fog készülni a Kárpátok védelmére, amit Kállay helyben is hagyott azzal a megjegyzéssel, hogy a Kárpátok védelmét német csapatok nélkül készítse elő, mert az a véleménye, hogy ha német csapatok nem lesznek a Kárpátokban, a szovjet hadsereg nem fogja megtámadni a magyar hadsereget.
(Az idézett Kállay-megjegyzés, bizonyos, bár nem lényegtelen eltéréssel, szerepel abban a tájékoztató levélben, amelyet Kállay 1944 március elején küldött a semleges külföldön akkreditált magyar diplomatáknak. Kállay leszögezte: „Meg vagyok győződve arról, hogy meg tudjuk védeni a Kárpátokat, feltételezve persze, hogy az oroszok nem akarják mindenáron áttörni a Keleti-Kárpátokat és nem kapunk egyidejű orosz és román támadást.”)
Újabb információ nyilasbarát tiszti körökből Kállay egyik tájékoztató előadásáról:
Kállay az Országos Tiszti Kaszinóban lényegében a következő kijelentést teszi:
a háború komoly szakába lépett;
az angolszászok kiszolgáltatták a Szovjetnek a finneket, a lengyeleket és a magyarokat. Magyarországnak ennélfogva a németek mellé kell állania;
a magyar kormány és ő, nem kétszínű, hanem csupán felhasználták összeköttetéseiket, hogy az ország a bombázásokat elkerülje; most azonban számolni kell ezzel is;
örül, hogy fel tudták állítani a nyolc hadosztályt, ezekkel még az angolszászok ellen is szembe fogunk szállani, ha szükség van rá.
Vélemény: az újvidéki per miatt tisztázni akarta a kormány és sajtó gyalázatos magatartását; ami részben sikerült is, különösen azoknál, akik nem látnak tovább az orruknál.
Kállay, 1954-ben New Yorkban kiadott emlékirataiban (Hungárián Premier, a Personal Account of a Nation’s Struggle in the Second World War) ugyanezen tiszti tájékoztatásra egészen másként emlékezett, mégpedig úgy, hogy ez alkalommal azt fejtegette: miniszterelnök elődei azért csatlakoztak a tengelyhez, mert azt várták, hogy Berlin és Róma megvédi Magyarországot a bolsevizmustól és biztosítja területi integritását. München után úgy látszott, hogy Hitler alakítja Közép-Európa sorsát, a nyugati hatalmak viszont nem védték meg szövetségeseiket, Csehszlovákiát és Romániát – Németországgal szemben. A magyar álláspont az, hogy nem kiszolgálni a németeket, de megvédeni saját jogait és érdekeit. Ha mi azt látjuk – folytatta Kállay -, hogy a németek nem tudják megvédeni és megmenteni a magyar érdekeket, akkor nem szabad feláldoznunk érdekeinket és örökségünket, hanem meg kell találnunk az utat, hogy megvédjük azokat a német katonai helyzet romlása ellenére. Ebben a pillanatban az a feladatunk, hogy előkészítsük érdekeink jövőbeni védelmét. Ez a katonák feladata és kötelessége. Minden más tekintetben a politikai vezetőknek kell határozni és cselekedni.
Kállay szerint Szombathelyi az előadás után azt mondotta neki, hogy ezzel az előadással felnyitotta a tisztek szemét, és „a mai naptól kezdve ők a te embereid, és azt tesznek, amit te akarsz”.
Szombathelyi vezérkari főnöknek ez a helyzetmegítélése a tisztek hangulatát illetően nem bizonyult éppenséggel helyesnek, ha az 1944. március 19-e utáni fejleményeket tekintjük.
*
Újabb információ a Naplóban, Kállay miniszterelnök, valamint Keresztes-Fischer Ferenc belügyminiszter politikai állásfoglalásáról:
Február hónap második felében főispáni értekezlet volt, amelyen Fischer Ferencen kívül Kállay is részt vett. Kállay kijelentései:
a magyar nemzet célkitűzéseiben és céljai elérésében mindenkor realizmuson alapuló politikát folytatott, tehát nem érzelmi, hanem értelmi alapokon intézte mindig sorsát,
a velünk szövetségesek, bevallásuk szerint, nem tudták száz százalékig érdekeinket bebiztosítani, mert céljaikat sem tudják teljesen megvalósítani, kénytelenek voltak lemondani a totális győzelemről;
[a] jelenlegi német álláspont az, hogy a döntés Nyugaton lesz, melyet az új fegyverekkel akarnak kierőszakolni;
Magyarország célkitűzéseit a jelenlegi helyzetben a következőkben adta meg:
1. a legteljesebb bizalmat kell beállítani az itthoni vezetés iránt,
2. kerülni kell olyan ténykedéseket, amelyekkel a hármashatalmakat magunkra haragítanánk;
3. nem szabad kihívó magatartást tanúsítani ellenségeinkkel szemben; a semleges külföldi diplomácia véleménye szerint Magyarországnak a Szovjet elleni hadüzenete a legnagyobb őrület volt;
Svájc is baloldal felé tolódik, ezzel Magyarországon is számolni kell;
ha a harctéri helyzet a szövetségeseink szempontjából kedvezőtlenre fordul, nagyon vigyázzon mindenki, hogy az ellenséget belpolitikai magatartásával ne provokálja;
a kisebbségi kérdést elődei tökéletesen elrontották, az újvidéki per óta azonban különösen megromlott a viszony a kisebbségekhez;
a zsidók politikai felfogását és érzését se sértse meg senki, a zsidók is a kisebbséghez tartoznak;
Keresztes-Fischer Ferenc kijelentései:
minden pártot elfogulatlanul kell kezelni;
tudomása szerint a teheráni értekezleten a Szovjet kikötötte, hogy az angolszászoknak a második arcvonalat legkésőbben 1944 tavaszán be kell állítaniok Nyugaton, mert ha ezt nem tennék meg, úgy a Szovjet a maga-részéről kénytelen lenne a háborút befejezni,
a németeknek hatmillió katonájuk van Nyugaton;
a kormány támogatja a szocdemeket, jelenlegi vezetőit ismeri, ezeket nem állíthatja félre, mert ha megteszi, ismeretlen vezetők jönnének, akik a Szociáldemokrata Pártot olyan utakra vinnék, amivel szemben a kormány tehetetlenné válna.
*
A Kállay-kormány az 1944. január 25-i minisztertanácson tárgyalta a Kossuth halálának 1944. március 28-i fél évszázados fordulójára rendezendő megemlékezések programtervezetét. A minisztertanácsi jegyzőkönyv szerint az ünnepségek vezető gondolatai: – „I. A függetlenség és szabadság gondolata. II. A magyar ellenállás gondolata. III. Az alkotmányosság, a jogegyenlőség és a népi politika gondolata.
Érzékeltetendő: a honvédség megteremtése és dicsősége, valamint Kossuth nagyvonalú nemzetiségi és közép-európai koncepciója, továbbá a pánszláv veszéllyel szembeni állásfoglalása.”
Kétségtelen, hogy a Kállay-kormány a fenti gondolatok propagálásával a maga oldalára szerette volna állítani az ország függetlenségéért, szabadságáért aggódó tömegeket.
Szálasi információi a Kállay-kormány ez irányú terveit illetően eléggé pontosnak látszanak, de reagálása elképesztő:
Március 15-22-ig Kossuth-hetet akar rendezni a kormány, a hadsereg bevonásával. Ezzel kapcsolatosan a kormány kifejezésre juttatja angolszász-imádatát Kossuthnak Angliában és Amerikában történt emigrációs fogadtatásával kapcsolatosan.
A Napló következő bejegyzései 1944. február végén, március elején szinte kivétel nélkül a német megszállási előkészületekkel, az ezekről szóló kósza hírekkel foglalkoznak:
Szombathely környékéről értesülés, hogy 5-10 nap óta a magyar-német határ mentén élénk német csapatmozdulatok észlelhetők; a csapatok különböző fegyvernemekhez tartoznak: Wiener Neustadt környékén SS- és SA-alakulatok rakodnak ki, határ környéki falvakba vonulnak, a legénység főként idegen nemzetiségű, a tisztek németek. A felvonulás mélységéből mintegy 150 000 emberre tehető a felvonulásban levő erő; állítólag Észak-Olaszországból elvont, nem első vonalbeli alakulatok szerepelnek bennük. A határsávban teljes nyugalom van. Német tisztek állítólagos kijelentései:
Magyarországon nagy zavargások vannak, ezért rövidesen bevonulunk, hogy rendet teremtsünk. Más:
Nincs messze az az idő, mikor fel fogunk titeket is szabadítani – mondták magyar területen lakó egyik németnek.
Más:
Most még szövetségesek vagyunk, de sajnos egy-két hét múlva ellenségek leszünk – kijelentés egy magyar előtt:
Magyar határalakulatok feltevése szerint a csapatmozgások összegezéséből megállapítható cél vagy [a] Kárpát-védelem vagy hadműveletek ismeretlen céllal. A magyar határövezetben levő magasabb magyar katonai parancsnokságok véleménye szerint, ha a németek megkísérelnék az ország megszállását, ellent fognak állani a biztos siker reményével, a csapatok hangulata ebből a szempontból jó.
Valamivel alább:
Március 14-iki megítélés szerint a magyar-német viszonyban komoly fordulat várható. Legfelsőbb álláspont: a németeknek ellent kell állani, ha bevonulnának; józan magyar katonai nézet: meg kell menteni a honvédséget, amire egyedül a békés megoldás nyújt kilátást. Ha a németek részéről követeléseket támasztanak, teljesíteni kell azokat. Tűnjenek el azok a személyek, takarodjanak el azok a politikusok, akik miatt a kibontakozás nem hajtható végre, miattuk nem szabad kockáztatni a hadsereget.
(Hogy kit vagy kiket takar a „józan magyar katonai nézet”, a Napló nem árulja el, feltehetően Szálasi vezérkari barátairól van szó, akik 1944. március 19-én és persze már előtte is, valamint 1944. október 15-én és 16-án olyan gyászos szerepet játszottak, amint az majd a következő hetek és hónapok eseményeinek elbeszéléséből kitűnik.)
*
1944. március 15-én a késő esti órákban Jagow budapesti német követ átadta Horthy kormányzónak Hitler vezér és kancellár meghívólevelét: a Führer a Kárpátokon túl, a szovjet fronton bevetett magyar csapatok visszavonása ügyében tárgyalni szeretne a kormányzó úrral – Klessheimben.
Amikor Horthy még az éjszaka folyamán közölte miniszterelnökével, Kállay Miklóssal a meghívás hírét, Kállay kijelentette: rendkívül veszélyes lenne, ha a kormányzó most hagyná el az országot, amíg nem tisztázódott, mit terveznek a németek a nyugati határ mentén összevont csapatokkal. Ha a kormányzó kimegy Klessheimbe, az ország, még inkább a hadsereg, a „legfelső hadúr” nélkül marad.
Horthy elfogadta Kállay érveit, és úgy döntött, hogy maga helyett Szombathelyi vezérkari főnököt küldi ki, és ezt közli a másnap délelőttre összehívandó Koronatanács résztvevőivel.
Ezalatt a budai Vár másik oldalán, a Színház utcában, a magyar királyi vezérkar központjában figyelemre méltó beszélgetésre került sor.
Szálasi – megbízható információ alapján – Naplójában a következőket írja:
A Koronatanácsot megelőzően Szombathelyi a vezérkartól nézetet kért, milyen álláspontot képviseljen az Államfő előtt.
Szombathelyi vezérkari főnök és a vezérkar nyilvántartási osztályának vezetője ez ügyben megbeszélést folytatott. A vezérkar nyilvántartási osztályának vezetője, miután Szombathelyi ismertette vele a másnap összeülő Koronatanács célját, a következőket mondotta: (A beszélgetést a Napló alapján rekonstruáljuk)
Vezérkari tiszt: A magyar királyi vezérkar álláspontja az, és ezt szeretném Nagyméltóságodnak igen erőteljesen aláhúzni, hogy a német kívánságoknak minden körülmények között eleget kell tenni, mert Magyarország érdekeit máshol nem védelmezheti meg. Azonkívül nem ismeretes, hogy a magyar királyi kormány részéről nem történtek-e olyan diplomáciai lépések, amelyek szöges ellentétben állanak a németekkel szemben vállalt nemzetközi szerződésekkel és a belőlük folyó kötelezettségekkel. Vezérezredes uram, ezekről a németeknek valószínűleg már tudomásuk van, és talán azért tanúsítanak ilyen rideg és határozottan végső döntést kereső magatartást a magyar királyi kormánnyal szemben.
Szombathelyi: Igazad lehet, kérlek, tudok arról, hogy Ullein-Reviczky Antal, stockholmi követünk a magyar kormány számára különbéke-ajánlatot vett át a stockholmi szovjet követtől, és azt továbbította is a magyar kormánynak, felajánlva szolgálatait a magyar-szovjet különbéke-tárgyalások vezetésére. Úgy értesültem, hogy ebben a különbéke-ajánlatban a Szovjet egyelőre csak azt követeli, hogy a magyar kormány vonja vissza csapatait a keleti hadszíntérről, más követelése nincs.
Vezérkari tiszt: Vezérezredes úr, a vezérkar szerint az enyhe békefeltétel csupán csalétek akar lenni, hogy a magyar királyi kormányt a különbéke megkeresésével kompromittálhassák. Sajnos, ez a kompromittálás német oldal felé nyilvánvalóan már megtörtént, mert a mi hírforrásunk és a német hírszerzők hírforrása ez esetben azonos, így ez a különbéke-kísérlet a németek előtt nyilvánvalóan már ismeretes. Éppen ezért a vezérkar nyilvántartási osztálya, de az egész vezérkar nevében azt javasolnánk, hogy a vezérezredes úr a Kormányzó úr őfőméltósága előtt minden erejével képviselje a fenti álláspontot: a német kívánságnak, jelen esetben annak, hogy a Kormányzó úr keresse fel Hitlert a klessheimi főhadiszálláson, minden körülmények között eleget kell tenni.
Ezután a Napló szó szerint így folytatódik:
Ilyen előzmények után vett részt Szombathelyi a Koronatanácson. Ezen a Kormányzó ismertette a tagokkal, hogy Hitlertől meghívást kapott a német főhadiszállásra. Felveti a kérdést, hogy elfogadja-e a meghívást vagy sem. Kállay a meghívás elutasítását javasolja, Szombathelyi [a meghívás] elfogadása mellett tett javaslatot. Hosszabb vita után a Kormányzó Szombathelyi javaslatát fogadta el.
És a dráma vége:
A Kormányzó visszaérkezését 19-én reggel 8 órára várják.
A vezérkartól kérik a PV-t, hogy állandó tartózkodási helyéről tájékoztatást adjon, hogy a várt komoly fordulatot közvetlenül tudomására hozhassák.
Válóban komoly fordulat volt: 1944. március 19.
SaLa
Kérjük, anyagilag támogassa a Bal-Rad-ot! – a blog nyitóoldalának jobb felső sarkában látható 
piktogrammra kattintva Pay-Pal-on
-vagy közvetlen postai úton:
Szabó Péter 2747 Törtel, Petőfi-ut. 12.
HA LEHET…- NE BORÍTÉKBAN, MERT AZ MOSTANSÁG ELVÉSZ!
A beérkező adományokról olvasóinkat a “Köszönjük”– rovatban tájékoztatjuk! balrad.hu/koszonet
Ha tetszett ez a cikk, ha egyetértesz a balrad.hu-val, oszd meg Facebookon, Twitteren, VKontakton – meg ahol csak lehetőséged van rá! De legalább LÁJKOLD! – hiszen azzal is tudsz segíteni!