2
VI. RÉSZ
ELSŐ KÖNYV
FORRADALOM ÉS ELLENFORRADALOM
(idézet: A Nagy Összeesküvés – Szikra)
5. A keleti hadjárat
A beavatkozók nagyarányú tervei szerint, miközben Djenyikin délről támadja Moszkvát. Kolcsak tengernagynak keletről kell ostromolnia. Az események azonban nem az előirányzott tervnek megfelelően mentek végbe …
1919 tavaszán és a nyár kezdetén a párizsi, londoni és newyorki újságok gyakran közöltek beszámolókat arról, hogy milyen lesújtó vereségeket szenved a Vörös Hadsereg Kolcsak tengernagytól. A következő nagybetűs címek jelentek meg a New York Times-ben:
Március 26: KOLCSAK ÜLDÖZI A MEGVERT VÖRÖS HADSEREGET;
Április 20: A VÖRÖSÖK ÖSSZEOMLÓBAN VANNAK A KELETI ARCVONALON;
Április 22: KOLCSAK GYŐZELMEINEK HATÁSÁRA MEGINOG A VÖRÖSURALOM;
Május 15: KOLCSAK TÁMADÁST TERVEZ MOSZKVA ELLEN.
De augusztus 11-én a Times egy Washingtonból keltezett táviratot közölt, mely szerint:
„A kormány egy magasrangú képviselője ma este kijelentette: eljött az ideje annak, hogy a bolsevikellenes világot előkészítsük a nyugatszibériai Kolcsak-rendszer várható összeomlására.”
A nyár derekán Kolcsak tengernagy kétségbeesetten menekült a Vörös Hadsereg erőteljes támadásai elől. Ugyanakkor csapatait egy nagykiterjedésű, gyorsan növekvő partizán-mozgalom szakadatlanul zaklatta a vonalak mögött. Novemberben Kolcsak kiürítette omszki főhadiszállását. Megviselten botorkáltak Kolcsak katonái az Omszkból kivezető utakon. Ezrek hullottak el ezen a végtelen nyomorult „parádén” és az utak mentén elterülő hótengerben lelték halálukat. Az Omszkból kivezető vasútvonalakat bedöglött mozdonyok torlaszolták el. „A halottakat” — jegyezte fel egy megfigyelő — „a vágányok mentén szórták szét s ott rothadtak el.”
Kolcsak az Union Jack-kel, a csillagsávos lobogóval, a francia és olasz trikolorokkal és a japán felkelő napot ábrázoló zászlóval díszített vonaton érte el Irkuckot.
Irkuck népe 1919 december 24-én fellázadt, szovjet uralmat létesített és letartóztatta Kolcsakot. Vele együtt különvonaton szállított hatalmas kincset kerítettek birtokukba. 5143 láda és 1680 zsák aranyrudat, törtaranyat, részvényeket és egyéb értéket, amelyeket egymilliárdszázötvenmillióötsz
Kolcsak tengernagyot a szovjet rendszer hazaárulással vádolva bíróság elé állította. „Ha egy hajó elsüllyed, akkor mindenestül süllyed el” — mondotta Kolcsak a bíróságnak, sajnálkozását fejezve ki afölött, hogy nem maradhat a tengeren. Keserűen bizonygatta, hogy „idegen elemek” elárulták és a válság idején magára hagyták …
A bíróság Kolcsakot golyóáltali halálra ítélte. 1920 február 7-én sortűzzel kivégezték. Kolcsak néhány hadsegéde a japánokhoz menekült.
6. A lengyelek és Wrangel
Az elszenvedett végzetes vereségek ellenére, az angol-francia beavatkozók még két offenzívát indítottak Nyugat-Szovjetoroszország ellen.
1920 áprilisában a lengyelek, miután egész Nyugat-Ukrajnát maguknak követelték és meg akarták szállni Szmolenszk orosz várost, nyugat felől támadást indítottak. A franciák és az angolok felszerelésével gazdagon ellátva és 50 millió dolláros amerikai kölcsönnel6 támogatva a lengyelek betörtek Ukrajnába és elfoglalták Kievet. Itt a Vörös Hadsereg megállította és visszavetette őket.
Az orosz csapatokkal szorosan a sarkukban, a lengyelek fejvesztetten vonultak vissza. Augusztusban a Vörös Hadsereg már Varsó és Lemberg kapuja előtt állott.
A szövetséges kormányok friss kölcsönökkel és utánpótlással siettek a lengyelek segítségére. Foch tábornagy lóhalálban küldte el vezérkari főnökét, Maxime Weygand tábornokot a lengyel hadműveletek irányítására. Sebtében angol páncélosokat és repülőgépeket menesztettek Varsóba. Tuhacsevszkij és Trockij vezetése alatt a vörös csapatok veszedelmesen kiszélesítették közlekedési vonalaikat. Ennek azután, amikor a lengyel ellentámadás az arcvonal egész hosszában visszavetette őket, káros következményei lettek. A rigai békében a szovjet kormány kénytelen volt Fehér-Oroszország és Ukrajna nyugati részeit a lengyeleknek átengedni …
A Lengyelországgal kötött béke lehetőséget adott a Vörös Hadseregnek arra, hogy Wrangel báróval elbánjon. Wrangel lett Djenyikin helyett a déli hadsereg parancsnoka. A franciák segítségével a Krím félsziget felől betört Ukrajnába. 1920 legvégén visszaszorították a Krím félszigetre, amelyet a vörös haderők körülzártak. Novemberben a Vörös Hadsereg bevette Perekopót, elfoglalta a Krím-félszigetet és Wrangel hadseregét a tengerbe szorította.
7. Az utolsó mohikán
Wrangel hadseregének szétzúzásával és a nyugati beavatkozás befejezésével az egyetlen idegen hadsereg, amely még orosz földön állt, a japán császári haderő volt. Úgy látszott, hogy Szibéria, minden kincsével teljesen a japánok kezébe jut.
Japánnak még mindig hetvenezer katonája volt Szibériában, ezenkívül száz meg száz titkos ügynöke, kéme, szabotőre és terroristája. Az orosz Távolkeleten lévő fehér gárdaseregek a japán hadparancsnokság felügyelete alatt továbbra is működtek. A legfőbb ilyen szovjetellenes erő a japánok kozák bérencének, Szemjonov atamánnak bandita hadserege volt.
1921 június 8-án a japánok titkos szerződést írtak alá Vladivosztokban Szemjonovval, amelyben megállapodtak az új, mindent elsöprő szovjetellenes offenzívában. A szerződés értelmében, a szovjetekkel való leszámolás után, Szemjonov kezébe kerül a teljes polgári hatalom. A titkos egyezmény még hozzáfűzte:
„Amennyiben a Távolkeleten egy állandó kormányzat létesülne, a japán alattvalók kedvezményes jogokat kapnak a vadászati, halászati és erdőkihasználási koncessziók tekintetében … és általában a bányák, valamint az aranybányák fejlesztésére.”
Szemjonov egyik főhadsegédének, báró Ungern-Sternbergnek is nagy szerepet szántak a tervezett katonai hadjáratban.
Ez volt az intervenciós háború utolsó fehér próbálkozása.
Báró Roman von Ungern-Sternberg vezérezredes sápadt, nőies külsejű, balti arisztokrata volt, szőke hajjal és hosszú vöröses bajusszal. Fiatalon lépett a cári hadsereg szolgálatába, 1905-ben harcolt a japánok ellen és később Szibériában csatlakozott a kozák rendőrezredhez. Az első világháborúban báró Wrangel alatt szolgált és a déli fronton szerzett érdemeiért a Szt. György-kereszttel tüntették ki. Tiszttársai között híres volt ostoba vakmerőségéről, szilaj kegyetlenségéről és féktelen dührohamairól.
A forradalom kitörése után Ungern báró utat vágott magának Szibériába és átvette a kozák ezred parancsnokságát. Ez a kozák ezred a vidéket fosztogatta és itt-ott harcba bocsátkozott a helyi szovjetekkel. Végül a japán ügynökök érintkezést kerestek vele és rábeszélték, hogy menjen Mongóliába. Rendelkezésére bocsátottak egy furcsa összetételű, fehér orosz tisztekből, szovjetellenes kínai csapatokból, mongol banditákból és japán titkos ügynökökből álló hadsereget. A hűbérúri rablóvilág és az abszolutizmus légkörében élve, urgai főhadiszállásán Ungern azt kezdte hinni magáról, hogy ő a sors kiválasztottja. Feleségül vett egy mongol hercegnőt, nyugati öltözékét felcserélte sárga selyem mongol ruhára és magát Dzsingisz kán reinkarnációjának nyilvánította. Az őt állandóan körüllebzselő japán ügynököktől tüzelve, magát egy keletről kiinduló Új Világrend császárának álmodta, aki majd rátör Szovjetoroszországra és Európára, tűzzel-vassal pusztítva és kiátkozva a „dekadens demokrácia és a kommunizmus” utolsó maradványait. A szadista és félőrült báró barbár, vad cselekedetek tömeges végrehajtásában lelte örömét. Egy alkalommal az egyik kis szibériai városban megpillantott egy csinos zsidó asszonyt és ezer rubelt ajánlott fel annak, aki a fejét elhozza neki. A fejet elhozták és ő annak rendje és módja szerint meg is fizetett érte.
— Ázsiától Európáig egyetlen hosszú akasztófasort huzatok — jelentette ki Ungern báró.
Az 1921-es hadjárat megindulásakor Ungern báró urgai főhadiszállásáról felhívással fordult katonáihoz:
„Mongólia természetes kiinduló pontjává lett a Szovjet-Szibériában állomásozó Vörös Hadsereg elleni hadjáratnak…”
„A népbiztosokat, kommunistákat és zsidókat családjukkal együtt ki kell irtani. Bűnös csoportokkal szemben vagy fegyelmi rendszabályokat kell életbeléptetni vagy a halálbüntetés különböző fokozatait kell alkalmazni.”
„Igazság és könyörület nincs többé. Ezentúl csupán igazságtalan és könyörtelen kegyetlenség van. Az ördög azzal a célzattal, hogy mindazt, ami az emberi lélekben isteni eredetű, elpusztít, megszállotta országunkat. Ki fogjuk irtani még az írmagját is.”
A határvidéken Ungern harci módszere fosztogató, rabló rajtaütésekké fejlődött. A csapatok útjukban füstölgő falvakat és férfiak, asszonyok és gyermekek megcsonkított testét hagyták maguk mögött. Az Ungern katonái által elfoglalt városokban szabadon járta a nőkkel való erőszakoskodás és a fosztogatás. Mindenkit, akit a legszelídebb rokonszenvvel gyanúsíthattak a demokrácia iránt, lelőttek, halálrakínoztak és élve elégettek.
1921 júliusában a Vörös Hadsereg támadást indított Ungern hadseregének megsemmisítésére. Többszöri éles és váltakozó szerencsével járó összecsapás után a Vörös Hadsereg és a szovjet partizáncsapatok döntő győzelmet arattak. Ungern hordái, fegyvereiket, utánpótlást szállító vasúti kocsijaikat és sebesültjeiket maguk mögött hagyva, futottak.
Augusztusban Ungernt körülzárták. Saját mongol testőrsége fellázadt ellene és a szovjet csapatok kezére juttatta. A bárót mongol selyemruhájában Novonyikolájevszkba (Novoszibirszk) vitték és mint a nép ellenségét a szibériai Legfelsőbb Szovjet Bíróság elé állították.
Különleges tárgyalás volt…
Munkások, parasztok, katonák százai — oroszok, szibériaiak, mongolok és kínaiak — zsúfolódtak össze a tárgyalóteremben. Ezrek vártak kint az utcán. A legtöbben végigszenvedték Ungern terroruralmát; testvéreik, gyermekeik, feleségük és férjük voltak Ungern áldozatai, akiket agyonlőttek, halálra kínoztak és mozdonyok kazánjaiba vetettek.
A báró elfoglalta helyét a vádlottak padján és a vádiratot felolvasták:
A Szibériai Forradalmi Katonai Tanács 1921 szeptember 12-i határozata értelmében báró Ungern von Sternberg vezérezredest az ázsiai lovassági hadosztály volt parancsnokát, a szibériai forradalmi bíróság a következőkkel vádolja:
1. Segítette Japánt annexiós céljaiban, azáltal, hogy megkísérelt egy ázsiai államot létesíteni és Transzbajkália kormányát megdönteni.
2. A szovjethatalom megdöntésére törekedett, hogy a monarchiát Szibériában visszaállítsa és Mihail Romanovot trónra juttassa.
3. Nagyszámú orosz parasztot és munkást, valamint kínai forradalmárt állati módon meggyilkolt.
Ungern meg sem kísérelte letagadni rémtetteit. A kivégzések, kínzások, tömegmészárlások, — igen, mindez igaz. A magyarázat egyszerű volt: „A háború az háború!” De hogy Japán szolgálatában állott volna? „Az én elgondolásom” — magyarázta Ungern báró — „az volt, hogy Japánt felhasználjam.” Ungern tagadta, hogy bármiféle árulást követett volna el, vagy bensőbb kapcsolata lett volna a japánokkal.
— A vádlott — mondotta Jaroszlavszkij szovjet ügyész — amikor azt állítja, hogy soha nem volt semmiféle kapcsolata Japánnal, hazudik. Bizonyítékaink vannak az ellenkezőjére.
Érintkezésben voltam a japánokkal — ismerte el a báró — éppúgy, ahogy érintkezésben voltam Csang Cso-linnel …7 Dzsingisz kán is udvarolt Ván kánnak, mielőtt királyságát meghódította volna!
— Nem élünk a XII. században — mondotta a szovjet ügyész — és nem azért, vagyunk itt, hogy Dzsingisz kán fölött ítélkezzünk!
— Ezer éve — kiáltott fel a báró — az Ungernek mindig másoknak parancsoltak! Sohasem fogadták el parancsot senkitől!
Fennhéjázóan bámult a tárgyalóterem katonáinak, parasztjainak és munkásainak felé forduló arcára.
— Nem vagyok hajlandó elfogadni a munkásosztály illetékességét! Hogy beszélhet valaki kormányzásról, ha még egy szolgája sincs! Az ilyen képtelen parancsolni!
Jaroszlavszkij ügyész felsorolta Ungern hosszú bűnlajstromát — a szovjetbarát parasztok és a zsidók elleni büntetőhadjáratokat, végtagok levágását, az éjszakai lovaglásokat át a sztyeppén égő holttestek világánál, falvak kifüstölését, gyermekek kegyetlen lemészárlását…
— Ezek — magyarázta hidegen Ungern — túlságosan vörösek voltak az én ízlésemnek.
— Miért hagyta el Urgát? — kérdezte az ügyész.
— Elhatároztam, hogy betörök Transzbajkáliába és rábeszélem a parasztokat, hogy lázadjanak fel. De foglyul ejtettek.
— Kik?
— Néhány mongol elárult.
— Megkérdezte már sajátmagától, hogy miért cselekedtek ezek az emberek így?
— Árulók!
— Belátja-e, hogy hadjárata ugyanúgy végződött, mint minden más kísérlet, amelynek célja a munkások hatalmának megdöntése volt? Elhiszi-e, hogy mindezen kísérletek közül amelyek ugyanazt a célt szolgálták, ez a kísérlet volt az utolsó?
— Igen — mondotta Ungern báró. — Az enyém volt az utolsó kísérlet. Azt hiszem, én vagyok az utolsó mohikán!
1921 szeptemberében a szovjet bíróság ítéletét végrehajtották. Báró Roman von Ungern-Sternberget a fehér hadurak utolsó mohikánját a Vörös Hadsereg egyik osztaga kivégezte.
Szemjonov atamán és a japán „zsebhadsereg” maradványai a szovjet határon túl, Mongólia belseje és Kína felé menekültek.
Nem telt bele egy év és a szovjet földet végleg megtisztították a japánoktól is. 1922 október 19-én a Vörös Hadsereg fölzárkózott Valadivosztok alatt. A japánok, akik a várost megszállva tartották, megadták magukat és egész katonai felszerelésüket és raktáraikat átadták. Az utolsó japán katonai szerelvény másnap elhagyta Vladivosztokot. A város épületeire kitűzték a vörös lobogót.
— A kiürítést azért határoztuk el, — jelentette a japán külügyminisztérium — mert meg akarjuk mutatni, hogy a japán nemzet nem támadó nemzet és hogy a világbéke fenntartására törekszünk.
JEGYZETEK
1. A „fehérek”, akiket a forradalmárokkal való szembehelyezkedésük miatt neveztek el így — a forradalmárok jelképe a vörös lobogó volt — George Stewart Oroszországi fehér hadseregekben című könyvében adott hiteles beszámolója szerint mindazokat magukbafoglalták, akik számára a „cárizmus társadalmi helyzetük biztosítását jelentette, életmódjukat, becsületüket, Szent Oroszországot, azt a társadalmi rendet, amely előjogaikon és erőszakon épült fel … egy régi rendszert, amely a hosszú századok során, Oroszország kiépülése alatt még szentesíthető volt”. A „fehér orosz” kifejezés ebben a könyvben azokat jelenti, akik ennek a régi rendnek fenntartásáért vagy helyreállításáért harcoltak Oroszországban. Nem szabad összetéveszteni őket a Belorussz Szovjetköztársaság lakóival, akiket népviseletük miatt — fehéring, háncscipő fehér lábszárvédőkkel és fehér háziszőttes kabát — szintén fehéroroszoknak neveznek.
2. Az azóta elhunyt John Cudahyt, aki egy gazdag csikágói húskonzervgyáros család tagja volt, 1937-ben amerikai követnek nevezték ki Írországba, majd később Belgiumba. Nyílt ellensége volt a Szovjetuniónak, később annak az elszigetelődési politikát hirdető Amerika Mindenekelőtt Bizottságnak (America First Committee) lett a vezető tagja, amely 1940—41-ben ellenezte, hogy a tengelyhatalmak ellen harcoló nemzeteknek kölcsönbérleti segítséget nyújtsanak.
3. Von der Goltz jólfelszerelt csapatainak segítségével Mannerheim báró megbuktatta a finn kormányt és meghívta Hesseni Frigyes herceget, Vilmos császár vejét, hogy foglalja el a finn trónt. Hogy leküzdjék a finn nép ellenállását, von der Goltz és Mannerheim terroruralmat létesítettek. Néhány héten belül Mannerheim fehérgárdistái körülbelül 20 000 embert, asszonyt és gyermeket végeztek ki, tízezreket vetettek koncentrációs táborokba és börtönökbe, ahol sokan közülük a kínzások, az éhezés és a kiállott szenvedések következtében elpusztultak.
4. Az északi hadjárat egyik legtevékenyebb angol titkos ügynöke, Paul Dukes, Sidney Reilly kapitány egyik közeli munkatársa volt. Dukesnek sikerült megbízatáshoz jutnia a Vörös Hadseregben és mint szovjetellenes kém és szabotőr működött azokban a vörös osztagokban, amelyek Jugyenyics ellen küzdöttek. Mikor a fehérhadsereg Pétervárt támadta, Dukesnak sikerült a Vörös Hadsereg visszavonulásához feltétlenül szükséges hidakat felrobbantania és egyben megváltoztatta a közlekedési lehetőségek elpusztítására adott parancsot, ami által Jugyenyics előnyomulását segítette. Dukes Jugyenyicsot a Vörös Hadsereg minden mozdulatáról értesítette. Szoros összeköttetésben állott azokkal a felfegyverzett terroristákkal, akik Reilly szervezeteiből még Pétervárott maradtak és arra vártak, hogy a fehéreket, mihelyt a városba bevonulnak, segíthessék. Később Londonba való visszatérése után Dukest érdemeinek elismeréséül lovaggá ütötték, majd könyvet is írt „Vörös homály és a hajnal” címmel, amelyben elmondja oroszországi kémműködését. Sidney Reillyvel közösen propagandacélokra lefordították Borisz Szavinkov „Sápadt ló” című könyvét, valamint több más fehér orosz és szovjetellenes írást.
5. 1918 júliusa óta angol csapatok tevékenykedtek Oroszország legdélibb részein, amikoris az angol hadvezetőség katonákat küldött Perzsiából Turkesztánba, hogy a mensevikek és a szociálforradalmárok által vezetett szovjetellenes felkelést segítsék. A „Káspitengerentúli Végrehajtó Bizottság”, amelyet Noi Jordania ellenforradalmár vezetett, angol uralom alatt álló bábkormányt létesített. Megállapodás jött létre, melynek értelmében az angolok különleges jogokat kaptak ebben a térségben a gyapot és a petróleum kivitelére, viszonzásul azért a segítségért, amelyet az ellenforradalmi csapatoknak nyújtottak.
6. Herbert Hoover az Amerikai Segélyszervezet készletéből többmillió dollár értékű árut bocsátott a lengyelek rendelkezésére. 1921 január 4-én James Reed, Missouri állambeli szenátor feltárta a szenátus előtt, hogy a kongresszus segélyalapjaiból 40 000 000 dollárt „költöttek a lengyel hadsereg harcbantartására”.
Az Amerikában európai segély céljaira megszavazott pénz jórészét a szovjetellenes beavatkozások megsegítésére fordították. 1921 januárjában a kongresszusnak adott jelentésében maga Hoover is nyíltan beismerte ezt. A kongresszus eredetileg 100 000 000 dollárt szavazott meg segély céljaira. Hoover jelentése kimutatta, hogy a 94 938 417 dollárt csaknem teljes egészében Oroszország közvetlen közelében fekvő területeken vagy olyan orosz vidékeken költötték el, amelyek a fehér oroszok és a Szövetséges intervenciós hadseregek ellenőrzése alatt állottak.
7. Ungern „összeköttetése” Csang Cso-lin hírhedt kínai hadvezérrel abban merült ki, hogy a bárónak Csang csapatai elől való „visszavonulásáért” tíz százalékot kellett volna kapnia abból a 10 000 000 mexikói dollárból, amelyet Csang a pekingi kormánytól kicsikart.
SaLa
Kérjük, anyagilag támogassa a Bal-Rad-ot! – a blog nyitóoldalának jobb felső sarkában látható 
piktogrammra kattintva Pay-Pal-on
-vagy közvetlen postai úton:
Szabó Péter 2747 Törtel, Petőfi-ut. 12.
HA LEHET…- NE BORÍTÉKBAN, MERT AZ MOSTANSÁG ELVÉSZ!
A beérkező adományokról olvasóinkat a “Köszönjük”– rovatban tájékoztatjuk! balrad.hu/koszonet
Ha tetszett ez a cikk, ha egyetértesz a balrad.hu-val, oszd meg Facebookon, Twitteren, VKontakton – meg ahol csak lehetőséged van rá! De legalább LÁJKOLD! – hiszen azzal is tudsz segíteni!