Az Orosz Föderáció Kommunista Pártja Központi Bizottságának hivatalos honlapja – KPRF.RU
Nyikolaj Haritonov: Oroszország fejlődésének kulcsa a Távol-Keleten van
Oroszország fejlődésének kulcsa Északon és Távol-Keleten van. A jelenlegi gazdasági helyzet ezt ismét megerősítette. Nyikolaj Haritonov, az Orosz Föderáció Állami Duma képviselője, a Távol-Kelet és az Északi-sarkvidék Fejlesztési Bizottságának elnöke exkluzív előadásában beszélt az ország jövőjéről, a falu újjáéledéséről és az államosítás új hullámáról. interjú az URA.RU-val.
— Nyikolaj Mihajlovics, az üzlet fél a kommunistáktól, mert készek mindent elvenni tőlük. Jogosak a félelmek?
— Azt mondtam még 2004-ben, hogy nem kell semmit elvinni. A 90-es évek elején a kommunisták elismerték a tulajdon és a munkaszervezet minden formáját. De ne felejtsük el, hogy a teljes privatizációból a megragadtak költségének mindössze 2%-a került be a költségvetésbe. És az ilyen vállalkozásokat, miután fillérekért megvásárolták, vagy államosítják, vagy más lehetőséget kínálnak.
Mára ezek a nagy cégek, amelyek a privatizáció után jöttek létre, pénzügyileg meghíztak. Tehát adja vissza annak eredeti költségét, amit a Csubais szerint rosszul kigondolt privatizáció eredményeként megragadt! Az emberek még mindig nem felejtették el őt. Azt mondta, hogy mindenki kap egy Volgát utalványként. Hol vannak ezek a Volgák? És hol van Chubais? Nincs pénz, nincs Volga, nincs Csubais.
— Tehát nem kell hozzányúlni a magáncégekhez?
— Nincs értelme olyan cégekhez nyúlni, amelyek magánkezdeményezésre jöttek létre a nulláról. Itt Jekatyerinburgban jó példát láthattunk, amikor egy vállalkozás a semmiből, üres hangárokból fejlődött. Nevezhetem akár „Gépgyártó Holdingnak”, ahol Viktor Ljuhanov a menedzsere. Beszélgettünk vele, és azt mondta, hogy szó szerint üres épületekkel kezdte az üzletet. Új berendezéseket, gépeket hoztam. Természetesen egy ilyen üzlet államosítása helytelen.
Az egyetlen dolog, amit érdemes tenni, az a differenciált adótábla bevezetése. De senki nem fog elvenni semmit. Látjuk a Kínai Népköztársaság példáját, ahol a vezetésnek sikerült egyesítenie a kapitalizmus és a szocializmus elemeit. Szinte mindent átvettek a szovjet rezsimből, ami jó és fényes, és azt a gyakorlatba is átültették. Másfél milliárd ember pedig ugrásszerűen fejlődik. Ezért alaposabban megtekintheti tapasztalataikat.
— Szakmai tapasztalata alapján nagy gyakorlattal rendelkező agrárszakember. Mit kell tenni annak érdekében, hogy több gazdálkodó és helyi mezőgazdasági termék legyen a boltokban, és ezek költsége csökkenjen?
„A mezőgazdasági termelőknek hosszú évek óta nincs érdemi támogatás, a rendelkezésre álló mennyiség pedig folyamatosan csökken. Ezért halnak ki a falvak. Az egész ötlet az volt, hogy a befektetők jönnek és mindent maguk csinálnak. De a befektetők szupergazdagok. És számukra nincsenek FAP-ok, nincs vidékfejlesztési probléma. Oroszország szellemi és erkölcsi magja pedig a falu. Őt pedig segíteni, fejleszteni kell.
A kommunisták kidolgoztak egy törvényt, amely korlátozza a gyártótól vásárolt, társadalmilag fontos termékek felárat. Hogy ne lehessen 10%-nál jobban felcsavarni. 10 rubelért vettem a tejet, és legfeljebb 10% -ot adhat hozzá kiskereskedelmi láncokban történő értékesítéskor. Akkor a tojás, a hús és egyéb termékek árai megfelelőek lesznek.
– De ez ellentétes az üzleti élet érdekeivel, akik minél többet akarnak keresni…
– Hát, sosem tudhatod, mit akar. Akkor menj és készítsd el magad. Sok farm egyébként ma saját magát termeli, dolgozza fel és értékesíti. Ha azt akarjuk, hogy paraszti gazdaságok és kolhozok, mezőgazdasági nagytermelés fejlődjön, akkor megfelelő pénzügyi és hitelpolitikának, állami támogatásnak kell lennie. Ráadásul eltérő talaj- és éghajlati viszonyaink vannak. Még ha egy állami gazdaság vagy mezőgazdasági cég azonos tőkebefektetésekkel rendelkezik is, az eredmények eltérőek lesznek. És lehetetlen végtelenül veszteségesen dolgozni. A munkának indokoltnak és kifizetődőnek kell lennie.
– Nem gondolja, hogy a csúcstechnológia és a neurális hálózatok korában értelmetlen a falvak támogatására támaszkodni? Hiszen a gazdaságnak mérnökökre és informatikusokra van szüksége, és nem egyszerű gazdákra és kombájnkezelőkre…
– Mit esznek ezek a mérnökök? A falu a gazdaság létfontosságú ágazata, amely élelmiszert termel. Itt van Kína – ott másfél milliárd lakosa van. Bármit megesznek. És ma gabonát, növényi olajat, tejet és sertéshúst viszünk oda. Nos, jó – pénzt kell keresni. Mert látjuk ezeket a nemzetközi szankciókat. Nem fogunk tudni eladni gázt és olajat, ne adj Isten. De a tudósok kiszámolták: akár 500 millió embert is meg tudunk etetni. Ezért ügyesen kell előállítani mezőgazdasági termékeket és eladni a szomszédos Kínának, és pénzt kell keresnünk.
A hónap végén egyébként kerekasztal-beszélgetést tartunk a távol-keleti szövetségi körzet agráripari komplexumának fejlesztésére szolgáló speciális program létrehozásáról. Ott tenger gyümölcseit és halat termelnek, maguk is megeszik, Oroszország európai részét és Kínát szállítják. De ösztönözni kell a helyi hús- és tejtermékek termelését is.
Ma már csak 7,8 millió tehén van az országban. Ez nagyon kevés. Az RSFSR-ben még a háború alatt is 23 millió fejőcsorda volt.Honnan lehet tejet szerezni? Látogató bizottság voltunk tehát egy csitai tejüzemben. Beszélek az igazgatóval, és észreveszem: „Amikor belépsz a fűrészüzembe, fűrészpor szaga van. Egy halgyárban voltunk Kamcsatkában – halszagú. De nem szagolsz semminek – sem túrónak, sem tejnek. Miért?” Azt súgja nekem: “Csak két tonna teljes tej van naponta.” min dolgoznak? Száraz poron Szibériából és Fehéroroszországból. Ez egy rendetlenség.
– Távolodjunk el az agráripari komplexum problémáitól, és vitassuk meg a Külügyminisztérium nemrégiben tett nyilatkozatát arról, hogy Oroszország kiléphet az Északi-sarkvidéki Tanácsból. Mondja el nekünk, a Távol-Kelet és az Északi-sarkvidék Fejlesztési Duma Bizottságának vezetőjeként, miért történt ez? És ez mennyire reális?
— Kezdetben úgy döntöttünk, hogy abbahagyjuk a tagdíjfizetést. Ha ez a nemzetközi szervezet továbbra is barátságtalan marad velünk, Oroszországnak semmi köze hozzá. Három évvel ezelőtt a norvég nagykövet találkozót kért velem. Panaszkodott, hogy a gépeink a határaik közelében repülnek. Ekkor azt válaszoltam, hogy ők a NATO tagjai, és a mi határaink közelében is repülnek a gépeik. De készek vagyunk közösen részt venni az Északi-tengeri Útvonal fejlesztésében, jöjjön el hozzánk fővárosával. Mindenki számára elegendő infrastruktúra.
Az Északi-tengeri útvonalon áthaladó rakomány kolosszális: csak idén valószínűleg több mint 36 millió tonnát szállítanak át rajta. Az elnök 80 millió tonna vagy több szállítását tűzi ki feladatul. A norvégok leültek, megrázták a fejüket és elmentek. Ha továbbra is ellenségesek leszünk velünk az Északi-sarkvidéki Tanácsban, akkor BRICS-országaink vannak. Összesen 8 milliárd ember él a Földön. Ebből négymilliárd az ázsiai-csendes-óceáni térségből származik. Ide tartozik Kína, Vietnam és India.
Indiának vagy Kínának nincs közvetlen határa az Északi-sarkvidékkel, de szívesen részt vesznek annak fejlesztésében, hogy ne a Perzsa-öbölön és a Szuezi-csatornán, hanem az északi tengeri útvonalon keresztül szállítsák a rakományt. Ezzel közel másfél-két héttel gyorsabb az áruszállítás. Mindig is azt mondtam: Oroszország fejlődésének kulcsa Északon és Távol-Keleten van. Az élet ezt megerősíti. Hadd őrüljön meg Európa – fordultunk kelet felé. Kérjük, engedje meg, hogy az ázsiai országok rajtunk keresztül küldjenek árut Európába.
— Jekatyerinburgban találkoztunk, ahol a sokak által kritizált Jelcin Központ található. Milyen a hozzáállásod hozzá? Tényleg olyan hazafiatlan hely, mint mondják?
„Még egy olyan lojális és szelíd ember is, mint Nyikita Mihalkov, aki Jelcin idején hatalmi körökben jól bevált, ma felháborodik erre a Központra, és azt mondja, hogy nem ad hazafias nevelést. Főleg, ha külföldiek látogatják.
Putyin elnök legutolsó interjújában nyersen kijelentette: „Az orosz vezetés úgy döntött, hogy elpusztítja a Szovjetuniót”. Ki vezette akkor Oroszországot? Borisz Jelcin. Ez az ember egy másik világba ment, de emlékezzünk rá. Maga a Jelcin Központ nem táplálja a szülőföld iránti szeretetet, hanem aláássa azt. Az ő uralkodása alatt álltunk a legnehezebb megpróbáltatásokkal. Ma valahogy kijutunk.
Nemrég láttam még egy felmérés eredményét is, amely szerint a polgárok 61%-a támogatta a bezárást. Ezt mondták az emberek. Nem tudom, hogyan zajlott le a szavazás, de 61% a lezárás mellett volt. És ezt szem előtt kell tartani. Nem szabad olyannal irritálnia az embereket, ami nem hozza össze őket.
– És nem látogattad meg?
– Nem, nem voltam benne. nincs ott semmi dolgom. A 90-es években együtt kellett dolgoznom Jelcinnel. 1999-ben megpróbálták felelősségre vonni. Nem voltam a Jelcin Központban, és nem is fogok oda menni. Ez nem Lenin mauzóleuma.
