CNN  — 

Miután több mint egy hétig csapdába esett egy épületben Gáza város izraeli csapatok által ostromlott negyedében , egy csoport palesztin nő azt mondta a CNN-nek, hogy kénytelenek voltak gyermekeikkel délre menekülni, hátrahagyva a többi családtagot, néhányukat pedig mezítláb sétálva tovább. több mint 12 mérföldre a partvonal mentén, hogy elmeneküljön.

Egy nő azt mondta, nincs más választása, mint elhagyni idős mostohaanyját a tengerparton, és attól tartott, hogy azóta a környéken kóborló kutyák támadták meg.

A CNN a négy nővel a Gáza középső részén, Deir Al-Balahban található Al-Aksza mártírkórházban beszélt, ahová február 3-án érkeztek meg 16 gyermekükkel – 9 hónapos és 12 éves korig –, miután körülbelül nyolc órát sétáltak a hideg esőben. Gáza városa. A rokonok és szomszédok csoportja, akik Abu Eskandarból, egy észak-gázai negyedből származnak, azt mondták, hogy déli útjuk során Gázában kerestek menedéket, és az Al-Rimal negyed egyik lakóházban laktak.

Kiterjedt interjúkban a nők azt állították, hogy az izraeli erők elrabolták férjeiket és fiaikat, idősebb rokonaikat és egy nővérüket, egy orvosnőt abból a bérházból, ahol Gázában menedéket töltöttek. Az épület felrobbantásával az izraeli hadsereget, valamint a közelben lévőket vádolták.

A közösségi médiában február 4-én megosztott videón az a lakóház látható, ahol a nők azt mondták, hogy romokban mendegéltek. Az épület tulajdonosa, Abdallah Wael megerősítette a CNN-nek, hogy alig több mint egy hete rombolták le, és a videó hiteles. Wael hozzátette, hogy tudatában van annak, hogy a kitelepített családok menedéket keresnek, és a nőket arra kérték, hogy távozzanak.

Volker Türk, az ENSZ emberi jogi főbiztosa múlt csütörtöki nyilatkozatában kijelentette, hogy az izraeli erők lakóépületeket és más polgári építményeket bontanak le az enklávéban, beleértve Gáza városát is.

Nehéz elérni Al-Rimalt, hogy ellenőrizzük, mi történik ott, mivel a harcok tombolnak. A CNN önállóan nem tudta megerősíteni a nők állításait, de mindegyikük nagyon hasonló beszámolót adott a történtekről.

Az előkelő Al-Rimal negyedét lerombolta Izrael intenzív bombázása, amelyet a Hamász október 7-i, halálos izraeli támadásaira indítottak. A szinte állandó légicsapások csökkentették a város egykor nyüzsgő üzleti negyedét, irodáival és luxusával. lakóházak és éttermek, romokká.

A bombázás kezdete óta több tízezer ember menekült el hullámokban a városból . Khader Al Za’anoun, a WAFA hivatalos palesztin hírügynökség újságírója szerint január végén több tucat ember halt meg a várost ért légicsapásokban, és izraeli csapatok nyüzsögtek az Al-Rimal negyedben.

A Hamász által irányított gázai egészségügyi minisztérium szerint a háború kezdete óta több mint 28 ezer palesztint öltek meg és 66 ezren megsebesültek az izraeli támadásokban.

Egy nő, Israa Hassan Ahmed al-Ashkar azt mondta, hogy a csoport egy teljes hétig az al-rimali lakóházban rekedt. Az izraeli hadsereg „terrorizált minket és terrorizálta a gyerekeket. Egy egész héten át ostromoltak minket” – mondta al-Ashkar.

Azt mondta, hogy nem volt mit enniük vagy inniuk . „Nincs semmi a házban, alig találtunk vizet, és sós víz volt. Sós volt. Megittuk, és a gyerekeink is. Nem tudtunk zajt kiadni… nehogy megtudják, hogy ott vagyunk.”

Hoda Harb, a csoport másik tagja, aki eljutott a kórházba, elmondta, hogy amikor az izraeli katonák végre megérkeztek az épülethez, ahol bujkáltak, megrohamozták azt annak ellenére, hogy azt mondta, gyerekek vannak bent. „Kinyitottuk nekik az ajtót, és megkértük őket, hogy ne lőjenek. Azt mondtuk nekik, hogy csak gyerekeink vannak, de tovább lőttek.”

Elmondta, hogy amikor felszólították őket, hogy távozzanak, az izraeli csapatok azt mondták, hogy az épületet 10 percen belül felrobbantják.

Al-Ashkar elmondta, hogy először nem akarták elhagyni az épületet, de az izraeli hadsereg intenzív bombázásba kezdett a közvetlen közelben. Lerombolták az épület bejáratát, és feljöttek az emeletre. Elvitték az összes férfit. Összegyűjtötték az alagsorban lévőket, és felvitték őket az emeletre” – mondta.

Azt állította, hogy az izraeli csapatok megverték és kifosztották az épületben tartózkodó férfiakat. „Megfagytak, csak a fehérneműjük volt. Ezek után megkértek minket, az összes nőt, hogy menjünk le a lépcsőn. Sok férfit őrizetbe vettek – állította. – Hallottuk a sikolyukat, mert verték őket.

Al-Ashkar elmondta, hogy az izraeli erők robbanóanyagokat helyeztek el azokban az épületekben, ahol az emberek menedéket nyújtottak. „Hallottuk, ahogy a házak az emberek fejére dőlnek” – állította, majd az épületek romjait buldózerrel borították.

„Minket is el akartak temetni, de könyörögtünk nekik, hogy engedjenek ki. Kiengedtek minket, és elvitték a harckocsikban lévőket. Azt mondták, menjünk a tenger felé Rafahba.

A CNN kommentárt kért az Izraeli Védelmi Erőktől (IDF) a nők vádjával kapcsolatban. Azt mondták, hogy az izraeli erők a Hamasz erődítményeiben tevékenykednek a csoport katonai képességeinek lebontására és megmentésére irányuló erőfeszítéseik részeként. Hamász által elejtett izraeli túszok megmentésére irányuló erőfeszítéseik részeként . Azt is elmondták, hogy civileket evakuáltak a harci övezetekből biztonságosabb területekre, és támadásaikat a terrorista infrastruktúrával kapcsolatos hírszerzési információk alapján hajtották végre.

„A terrorista tevékenységben való részvétellel gyanúsított személyeket őrizetbe veszik és kihallgatják. Azokat a személyeket, akikről kiderül, hogy nem vettek részt terrorista tevékenységekben, szabadon engedik” – mondta az IDF, hozzátéve, hogy az őrizetbe vettekkel „a nemzetközi jognak megfelelően bántak”, de „gyakran szükség volt csíkos átvizsgálásra” annak biztosítása érdekében, hogy ne rejtsenek-e robbanóanyagot. mellények vagy egyéb fegyverek.

„Azokban a helyzetekben, amikor a katonák nem tartják be az IDF parancsait, az incidenseket alaposan megvizsgálják, és szükség esetén fegyelmi intézkedéseket hajtanak végre” – mondta az IDF.

Walla Abdul Rahim Shabaan al-Arbeel elmesélte, milyen nehéz volt az Al-Rimaltól délre tett túra – egy rákos nagybátyja és két mozgássérült tolószéket használó személy. A csoport hét embere eljutott a parton lévő al-Mina nevű körforgalomig, de nem tudtak tovább menni, és a Palesztinai Vörös Félhold Társaság (PRCS) sem tudta elérni őket. Hogy mi történt velük, nem tudni.

A CNN megkérdezte a PRCS-t a csoportról, de a humanitárius szervezet azt mondta, hogy rendkívül nehéz volt dokumentálni az egyes incidenseket a kommunikációs nehézségek és a területhez való hozzáférés nehézségei miatt.

„A gyerekeim egész nap az esőben sétáltak. Több mint nyolc órát sétáltunk. Cipő és ruha nélkül. Nem engedték, hogy bármit is elvigyünk” – mondta al-Ashkar, utalva a gázai épületből való utazásukra.

A nők által leírt útvonal alapján a gyalogos út több mint 20 kilométer (legalább 12,43 mérföld) lett volna. A séta nagy része homokon telt a parton.

Al-Ashkar elmondta, hogy a séta nyolc óránál hosszabb volt, és azt mondta, hogy az izraeli erők lőttek feléjük, miközben sétáltak. Azt mondta: „Semmi nélkül távoztunk. Nem voltak hajlandók adni nekünk semmit. Nincs tej. A fiamnak nincs teje és pelenkája. Még vizet sem. Egész úton arra kérem, hogy sétáljon, ő pedig azt mondja: „Fáradt vagyok.” Mondtam neki, hogy én is fáradt vagyok.

Leírta a pusztítást, ahogy a parton sétáltak. „Minden utca elpusztult.”

Al-Arbeel nagyon hasonló beszámolót adott az izraeli erőkkel való kölcsönhatásukról. „Múlt héten vasárnap, késő délután jöttek, és körülvettek minket tankokkal. Nem tudtunk kimenni. Nem volt se étel, se ital, se víz. Még a villanyt sem tudtuk felkapcsolni. Féltünk, hogy meglátnak minket.”

Elvitték a nővérét, aki orvos, a két testvérét és a férjét – mondta. Nem tudja, mi történt velük.

Amikor végül elhagyta az épületet, al-Arbeel azt mondta, az izraeli katonák „nem engedték, hogy tejet vigyek a fiamnak. Nincs kabát a gyerekeimnek. Mezítláb voltak. Semmi. Könyörögtem nekik, de nem adtak nekem semmit.

A kórházba vezető utazást ismertetve elmondta, hogy izraeli rakétahajókat láttak a partoknál, és attól tartanak, hogy kilövik őket. „Nem volt szabad megállnunk. Ha egy kicsit megállnánk, vagy a tengerben lévő csónakok látnának minket, vagy a tankok a másik oldalról. Haldokltunk. Átmentünk a poklon.”

Harb azt mondta, hogy nem volt élelmük, miközben ostrom alatt álltak Al-Rimalban. „A gyerekek folyamatosan enni kértek… egy darab kenyeret… csak egy kis vizet.”

Elmondta, hogy a hideg esőben tett hosszú séta során a tengerparton megijedt, hogy kóbor kutyák vadásznak a gyerekekre, és egy ponton a mostohaanyja elesett.

„Kék lett, annyira elfáradt… Próbáltam, segíteni akartam neki és elhozni a segítségét, de nem tudtam, annyira sírtam miatta, és folyton azt mondtam neki: „Kelj fel, próbálj meg sétálni. kelj fel” – emlékezett vissza Harb. „Azt mondta nekem: „Csak hagyj el, menj el az izraeliektől”. Folyamatosan azt mondta: „Menj, menj, menj, nem akarom, hogy lelőjenek.”

„Letakartam, nem tehettem érte semmit, a kutyák voltak körülötte… Életben hagytam, adtam neki egy üveg vizet, és azt mondtam neki, hogy bocsásson meg, hogy nem tudok neki segíteni.”

Harb lánya, a 10 éves Tala is leírta a történteket, amikor azt mondták, hogy izraeli csapatok kényszerítették őket az épület elhagyására, és ezt mondta: „Elvitték apámat, nagybátyámat és unokatestvéreimet, és levetkőztették velük az összes ruhát. Apám beteg, és meg is halhat a hidegtől… Még a nagybátyám és a nagyapám is otthagyta őket a fehérneművel és egy rövid ujjú inggel.”

Tala elmondta, attól tart, hogy az izraeliek felrobbanthatták az épületet, amikor a család férfiai még bent voltak, de nem tudja biztosan, mi történt velük.

Ugyanennek a családnak egy másik tagja, Warda Fadeel El Helw is felidézte, hogy Harb mostohaanyja összeesett az utazás során. – Nem tudtunk segíteni rajta; nem tudta folytatni, és leesett a parton… Azt mondta, hagyjuk őt és menjünk, és hogy Isten vele van, ezért betakartuk és elmentünk” – mondta.

„Sétáltunk a vízben, a homokon és a sáron, a szennyvízen és a köveken a lábunkon.”

Mohammad Al Sawalhi Gázából jelentett. Abeer Salman jelentett Jeruzsálemből.