5
A kommunizmus megszünteti a megosztott emberiség embertelenségét!
A kollektivizmus harca az individualizmus ellen az emberré válásért történik!
A kapitalizmusban alapvetően az egyéni érdek, az individualizmus a domináló, ami a vállalkozások szabadságával, az élősködés lehetőségével hatalmas fejlődést hozott. Ez a modell azonban szükségszerűen megosztotta az emberiséget, így általában, alapvetően a többség emberi jogainak, az érdekeinek a kárára, kizsákmányolással, élősködéssel működik. Ezért a kapitalizmus működési módjának, világnézetének, erkölcsének a színvonalán az ember-állat még csak alapverően a gondolkodó, marakodó állat lehet, minden, a gondolkodóképességével elért eredményei ellenére is. A kapitalizmusban az individualizmussal ennél tovább nem lehet jutni. A kapitalizmus az individualizmus erkölcsével képes volt az ember-állatot a kollektivizmushoz szükséges színvonalra emelni.
A gondolkodó emberek társadalmában, a kommunizmusban azonban az emberiesség és a társadalmi harmónia miatt már a kollektív érdek a meghatározó, mert csak így lehetséges a humánus, demokratikus erkölcs megvalósulása. A kapitalizmus individualista jobboldali konzervatív reakciós élősködő erkölcse még csak a megosztott emberiség színvonalát teszi lehetővé, így az ember-állat azonban még alapvetően csak a gondolkodó állat lehet.
Az individualizmus erkölcse a megosztott, a felsőbbrendű-alsóbbrendű emberiség, a kollektivizmus azonban a valódi, a gazdasági-politikai-társadalmi egyenlőségen alapuló, humánus demokratikus társadalmi forma világát valósítja meg. Így a kapitalizmusban az individualizmus alapvetően még csak a gondolkodó állat, a kollektivizmus azonban már a gondolkodó ember, a szocializmus, a kommunizmus világa. Az emberiségnek, az ember-állatnak, a humánus gondolkodó emberré válása csak a kommunizmusban lehetséges, csak a kommunizmus kollektivizmusra alapuló társadalmában válhat valóvá! De vajon képes lehet erre az emberiség?
„Individualizmus: a burzsoá ideológiára és erkölcsre jellemző alapelv, amely az egyes személy érdekeit szembeállítja a társadalom érdekeivel; az egyéniség bálványozása, előtérbe helyezése. Olyan magatartás, amelyre jellemző az önös érdekek mindenek fölé helyezése, az önzés, a kapzsiság, a közösséggel való szembehelyezkedés. Az individualizmus valamennyi formájában idegen a szocializmustól, amely a kollektivizmust állítja vele szembe.” – Marxista fogalomlexikon
„Az individualizmus: kifejezés egy erkölcsi rendszert, egy politikai, társadalmi szemléletmódot, gondolkodást jelent, amelyben az egyén áll a középpontban, a saját magárahagyottságával és szabadságával. Az individualisták az egyéni célok és vágyak elérését állítják a középpontba, elvetve a külső befolyást, jöjjön az akár társadalomtól, államtól vagy más egyéntől, csoportosulástól vagy intézménytől.”
„individualizmus: Az individualizmus az a szemlélet, amely az egyén fontosságát és jogait minden téren előtérbe helyezi a közösség, a társadalom érdekeivel szemben.”
„kollektivizmus (lat. collectivus — összegyűjtött): a társadalmi élet és az emberi tevékenység elve, az individualizmus elletete. … A szocialista társadalomban a kollektivizmus a társadalmi élet valamennyi szférájában az emberi kapcsolatok egyetemes elvévé, a kommunista erkölcs egyik legfontosabb követelményévé válik. A szocialista termelési viszonyokat kifejező kollektivizmus társadalmi alapja a szocializmusban a termelési eszközök társadalmi tulajdona, a kizsákmányolás megszűnése. … A kollektivizmus a társadalom és az egyén között olyan viszonyt tételez fel, amelyben a társadalom egészének fejlődése kedvező feltételeket teremt az egyén fejlődése számára, az egyén fejlődése pedig az egész társadalom haladásának feltétele. … A kollektivizmus elve nem jelenti az egyéniség felszámolását; ellenkezőleg, az ember csak a kollektívában bontakoztathatja ki képességeit és tehetségét.” – Filozófiai kislexikon
A kollektivizmus: társadalmi rendszer, melynek alapja a köztulajdon, elsősorban a termelőeszközök köztulajdona – Idegen Szavak Marxista Magyarázattal
„A kollektivizmus (a latin collectiva, „közösség” szóból) társadalomelméleti irányzat, amely az egyedi-személyes szempontok rovására az emberi élet közösségi-társadalmi összetevőjét hangsúlyozza. A filozófiában az individualizmus ellenhatása, amely az egyedi szabadság megvalósítását hangsúlyozza.”
Az amerikai álom
Meggazdagodni alapvetően csak mások kárára lehet, a saját munka mások kizsákmányolás nélkül ehhez általában nem elegendő, azonban okosan, szorgalmas munkával jó módban élni saját erőből is lehetséges, ami elvezethet a meggazdagodás és az élősködés lehetőségéhez is.
Az „amerikai álom” ennek a legfejlettebb formája, de így csak kevesek gazdagodhatnak meg és alapvetően mások kárára, persze ehhez szükségesek az ezt támogató törvények, a megfelelő környezet, a progresszív vállalkozó szellemű gondolkodásmód, a tehetség is.
A meggazdagodásra általában (szinte kizárólag) mások kizsákmányolása vezet és valójában mindegy mennyire rátermett, okos, szorgalmas a kizsákmányoló, mert a kizsákmányolás az a másokon való élősködés. A kapitalizmusban a kizsákmányolással történő élősködés az törvényes és erkölcsös, sőt dicsőséges.
Azonban a különösen nagy hasznot hozó kiváló proletár szakember (sportoló, művész, zenész, politikus, tudós, stb.) az átlaghoz képest lényegesen magasabb munkabérért dolgozhat, mert lényegesen nagyobb hasznot hoz, de ez is csak egy jó üzleti vállalkozás, az értékes beszélőszerszám kizsákmányolásával működik. Mert sok hasznot hoz a vállalkozónak, ezért jól megfizetheti a kivételes képességű, kivételesen nagy hasznot hozó proletárt.
„Az amerikai álom kifejezés azt az Amerikai Egyesült Államokban kialakult eszmét takarja, hogy minden egyén saját erejéből kemény munkával képes saját életét jobbá tenni, leginkább folytonos és növekvő jövedelemmel. … Megfelelő kezdőtőke nélkül ezt csaknem lehetetlen véghezvinni. Elvileg egy ilyen álom csak akkor valósulhat meg, ha a nettó jövedelemből eleget meg tudunk spórolni, tehát kevesebbet költünk el, mint amennyi szükséges. Amennyiben valaki nincstelen, tehát nincs lakóhelye, csak segédmunkásként dolgozhat, a bér ilyenkor alig elég ahhoz, hogy kezdőtőkét halmozzon fel. A szegénység és az álmok egymással szemben tornyosulnak.”
A kapitalizmusban az individualizmus az erkölcsi alapelv, ami kedvez az egymás elleni versengésnek, a harcnak, így ezen az alapon a fejlődésnek, de a megosztott emberiség kialakulásának is, amely gátolja, lehetetlenné teszi a valódi gazdasági-politikai-társadalmi egyenjogúságon alapuló valódi demokrácia megvalósulását, ami így szükségszerűen elvezet a totális hatalomra, az önkényuralomra és végül ennek védelmében a fasizmusra. Ez meg is történt!
A többség gazdasági-politikai-társadalmi egyenjogúságon alapuló demokráciájához csak a kollektivizmussal lehet eljutni, mert optimálisan, a következetesen objektív tudományos módszerrel szervezetten csak így lehet az egyén és a társadalom harmóniában a termelőerőkkel, a természettel. Ez azonban csak a szocializmusban, majd a kommunizmusban valósulhat meg.
Kérjük, anyagilag támogassa a Bal-Rad-ot! – a blog nyitóoldalának jobb felső sarkában látható 
piktogrammra kattintva Pay-Pal-on
-vagy közvetlen postai úton:
Szabó Péter 2747 Törtel, Petőfi-ut. 12.
HA LEHET…- NE BORÍTÉKBAN, MERT AZ MOSTANSÁG ELVÉSZ!
A beérkező adományokról olvasóinkat a “Köszönjük”– rovatban tájékoztatjuk! balrad.hu/koszonet
Ha tetszett ez a cikk, ha egyetértesz a balrad.hu-val, oszd meg Facebookon, Twitteren, VKontakton – meg ahol csak lehetőséged van rá! De legalább LÁJKOLD! – hiszen azzal is tudsz segíteni!