II FEJEZET – 12
(idézet: A magyar függetlenségi mozgalom 1936-1945 – Kállai Gyula)
12. A Kommunisták Magyarországi Pártjának
névváltoztatása.
A Békepárt
Az 1942—1943-as letartóztatások, a Kállay-kormány eszeveszett terrorja és vad hajszája a Kommunisták Magyarországi Pártja ellen súlyos helyzetet idézett elő a pártban és a nemzeti függetlenségi mozgalomban. A párt legképzettebb, legbátrabb kádereinek javarészét bebörtönözték vagy kivégezték.
A reakció súlyos megtorlással fenyegette mindazokat, akik együttműködtek a kommunistákkal, ugyanakkor nagy nyomást gyakorolt az ellenzéki pártokra — s közben a hintapolitikának megfelelően —, csalóka játékot űzött velük, hogy a függetlenségi front jobbszárnyát saját befolyása alá vonja. A legális ellenzéki pártok vezetői ideiglenesen visszariadtak a kommunistákkal való együttműködéstől.
1943 május elején — a szociáldemokrata baloldal kezdeményezésére — illegális találkozó jött létre Szakasits Árpád és Kádár János között. Szakasits azt javasolta, hogy a Kommunisták Magyarországi Pártja — tekintettel a kialakult helyzetre — hagyjon fel mindenfajta illegális munkamódszerrel, beleértve a röpiratozást is, és a kommunisták csakis a legális, megengedett keretek között folytassák tevékenységüket. Javaslatának elfogadását Szakasits a további együttműködés feltételének tekintette. A Kommunisták Magyarországi Pártja ezt a javaslatot — természetesen — nem fogadta el, hiszen ez egyenlő lett volna a harcról való lemondással.
De nemcsak az a tény, hogy ilyen javaslat a legközelebbi szövetséges részéről elhangzott, hanem egyéb körülmények is indokolták, hogy a párt bizonyos politikai lépéseket tegyen, amelyek elősegíthetik az együttműködés kiszélesítését a potenciális szövetségesekkel. A párt előtt az az — egyáltalán nem könnyű — feladat állott, hogy a letartóztatások következtében szétrombolt illegális szervezeteit minél előbb helyreállítsa, a pártot jobban elrejtse a rendőrség elől, és megszüntetve a közel másfél éve tartó szervezeti-konspirációs válságot, elejét vegye a további lebukásoknak. Ezzel együtt mozgósítania kellett az ország demokratikus erőit a békéért, a szabadságért, megkönnyítenie az együttműködést a legális ellenzéki partnerekkel, fel kellett számolnia a függetlenségi mozgalom ideiglenes megtorpanását.
Mikor a párt e feladatok megoldásának előkészítésével foglalkozott, érkezett meg a Kommunista Internacionálé feloszlatásának híre.
A Kommunista Internacionálé Végrehajtó Bizottságának elnöksége 1943. május 15-én határozatot hozott a szervezet feloszlatására.
Erre elsősorban azért került sor, mert a nemzetközi kommunista mozgalomnak az a szervezeti formája, amelyet az 1919-ben létrejött Kommunista Internacionálé képviselt, nem felelt meg többé a mozgalom és az egyes pártok előtt álló feladatoknak: nem segítette, hanem már kezdte gátolni megoldásukat. A gyorsan változó nemzetközi helyzetben ugyanis, amikor a nemzetközi munkásmozgalom egyes osztagai egymástól igen eltérő körülmények között dolgoztak, leküzdhetetlen akadályokba ütközött, hogy minden egyes ország kommunista mozgalmát egyetlen nemzetközi központból irányítsák.
A nemzetközi kommunista mozgalom e központi vezető szerve betöltötte történelmi feladatát: több mint kétévtizedes munkájával elősegítette az egyes országok kommunista pártjainak megerősödését, tömegpártokká fejlődését, lefektette a nemzetközi kommunista mozgalom politikájának elméleti alapjait, s a VII. kongresszuson meghatározta e politikának az adott történelmi korban követendő fő irányát. A megnövekedett, megerősödött kommunista pártok már képesek voltak arra, hogy e politikai irányvonal alapján önállóan dolgozzanak, figyelembe véve hazájuk bonyolult helyzetét, sajátosságait.
Ezért mondotta ki a feloszlatást a Kommunista Internacionálé Végrehajtó Bizottsága.
A feloszlató határozat minden kommunista párt és párttag kötelességévé tette, hogy összpontosítsa erejét a dolgozók halálos ellenségének, a német fasizmusnak és szövetségeseinek szétzúzására. A határozat újabb, jelentős tényező volt a nemzetközi kommunista mozgalom és az egyes pártok további megerősítésében és a népek antifasiszta tömegharcának széles körű kibontakoztatásában.
A Kommunisták Magyarországi Pártjának 1941 júniusa — a szovjet-német háború kitörése — óta nem volt közvetlen kapcsolata sem a Kommunista Internacionáléval, sem a moszkvai magyar kommunista emigrációval. Eszmecserét a hazai vezetők velük nem folytathattak. A Kommunista Internacionálé Végrehajtó Bizottságának határozatát pontosan nem ismerték, annak csak hírét vették. Ezzel együtt olyan hírek is érkeztek a hazai illegális mozgalomhoz, hogy a Kommunista Internacionálé Végrehajtó Bizottságának döntése után több nyugat-európai párt megváltoztatta a nevét.
Ilyen helyzetben ült össze a párt Központi Bizottsága 1943 júniusának elején, hogy a párt súlyos helyzetéből kiutat keressen, s a függetlenségi mozgalmat kilendítse a pillanatnyi megtorpanás állapotából.
A Központi Bizottság a következő határozatot hozta:
1. Kimondjuk a párt feloszlatását, és elterjesztjük ennek hírét;
2. a pártot ténylegesen nem oszlatjuk fel, hanem egy, e célból összehívandó vezetőségi ülésen elhatározott új elnevezés alatt a párt folytatja működését;
3. a párt akcióit néhány hétig szüneteltetjük, ezalatt gondos és fokozott előkészítés után alaposan kiszélesítjük a munkát.
A Központi Bizottság az ülésen azt is elhatározta, hogy röpcédulát ad ki a Kommunisták Magyarországi Pártjának feloszlatásáról, de ebben a röpcédulában az ülés további határozatairól, a párt további terveiről nem beszélnek. Ez a röpcédula elsősorban a rendőrség megtévesztését szolgálta volna. A pártfeloszlatás hírének elterjesztésével a vezetők a pártot kettős illegalitásba akarták vinni, hogy jobban elrejtsék a rendőrség üldözése elől. A Központi Bizottság ülésén részt vett elvtársakon kívül több elvtárssal azonnal közölték, hogy a röpcédulában ismertetteken kívül más határozat is született.
1943 július elején újra összeült a Központi Bizottság, hogy eldöntse: mi legyen a párt új neve. Három új elnevezést vitattak meg: Munkás-Paraszt Párt, Békepárt, Dolgozók Pártja. A Békepárt elnevezést fogadták el.* Kádár János: A Kommunisták Magyarországi Pártja feloszlatása körülményeinek és a Békepárt munkájának néhány kérdéséről. Párttörténeti Közlemények, 1956 október. 23. old. *
Így a kommunisták pártja hazánkban 1943 júliusától 1944 szeptemberéig Békepárt néven működött. Ez a párt kommunista volt. Szervezetei az illegális harc követelményeinek megfelelő, centralizált kommunista szervezetek voltak. Ideológiája a marxizmus-leninizmus volt. Politikája a Kommunista Internacionálé VII. kongresszusának határozatain nyugodott, s a legszélesebb körű nemzeti összefogást hirdette a német és magyar fasizmus ellen, a független, szabad, demokratikus Magyarország megteremtéséért.
Abban az időben, amikor a személyi kultusz pártunk politikáját eltorzította, nemcsak helytelen nézeteket és értékeléseket, hanem egyenesen hazugságokat és rágalmakat terjesztettek a Békepárt keletkezésének körülményeiről. A Magyar Dolgozók pártjának egyes vezetői likvidátorságnak, „a mozgalomba befurakodott ellenséges ügynökök” művének tekintették az 1943-as állítólagos „pártfeloszlatást”.
A személyi kultusz felszámolása, a Magyar Szocialista Munkáspárt helyes, alkotó marxista-leninista politikája megszüntette ezt a torzítást is, helyreállította a teljes történeti igazságot, megszabadította a mozgalom akkori harcosait az indokolatlanul rájuk szórt rágalmaktól.
A névváltoztatás egy politikai párt életében — ami a mi pártunk esetében is többször előfordult — hasznos lépés, ha az objektív körülmények indokolják. De a párt névváltoztatásánál és a vele kapcsolatos döntések elfogadása során — bár az „ellenséges ügynökök művéről” szóló ostoba, nevetséges állításról kritikailag szólni sem érdemes — történtek eléggé át nem gondolt, később hibásnak bizonyult lépések is. A párt feloszlatásáról kiadott röpcédula zavart okozott és bizonytalanságot keltett a párttagság soraiban, és megzavarta azokat a szövetségeseket is, akik a féktelen terror ellenére hajlandók voltak a kommunistákkal együttműködni.
A névváltoztatás azonban a tapasztalt és az ellenforradalmi korszak évei alatt módszeresen nevelt Horthy-rendőrséget nem tévesztette meg. Nem hitték el a pártfeloszlatást, s ugyanúgy üldözték a Békepártot, mint korábban a Kommunisták Magyarországi Pártját. Maga a Békepárt elnevezés sem volt olyan, amely a munkásosztály marxista-leninista tömegpártja számára hosszabb időszakra megfelelő lett volna. A háború kellős közepén, amikor az első célkitűzés a fasiszta rablóháborúból való kiválás volt, és a tömegek békére vágytak, volt létjogosultsága a Békepárt elnevezésnek. De ahogy a háború közeledett a befejezés felé, nyilvánvalóvá vált, hogy ez az elnevezés nem fejezi ki pontosan a párt politikai célkitűzéseit, s indokolt lesz megváltoztatása.
Kérjük, anyagilag támogassa a Bal-Rad-ot! – a blog nyitóoldalának jobb felső sarkában látható 
piktogrammra kattintva Pay-Pal-on
-vagy közvetlen postai úton:
Szabó Péter 2747 Törtel, Petőfi-ut. 12.
HA LEHET…- NE BORÍTÉKBAN, MERT AZ MOSTANSÁG ELVÉSZ!
A beérkező adományokról olvasóinkat a “Köszönjük”– rovatban tájékoztatjuk! balrad.hu/koszonet
Ha tetszett ez a cikk, ha egyetértesz a balrad.hu-val, oszd meg Facebookon, Twitteren, VKontakton – meg ahol csak lehetőséged van rá! De legalább LÁJKOLD! – hiszen azzal is tudsz segíteni!