5
Az osztályharc, az osztályháború, a társadalmi forradalom
A kapitalizmusban az osztályharc azonban akkor is folyik, ha ennek a felszínen szinte semmi nyoma sincs, gyakran csak a rothadás bűze érezhető (persze ez csak azok számára érthető, akik ehhez a megfelelő tudományos világnézettel rendelkeznek), pedig csak nyitott szemmel, azaz jó orral, gondolkodó emberként kell figyelni.
Ez a rothadás egyfajta közömbösség, az összefogás helyett az emberek elkülönülése, az egymással szembeni bizalmatlanság, az emberek közötti felesleges értelmetlen versengés, harc, az agresszivitás, az érhetetlen, a megoldhatatlan társadalmi problémák, a világméretű nyomor, a rabló háborúk, a hamis tudománytalan világnézet, a médiumok, a politikusok szélhámos, gátlástalan profi (goebbelsi) színvonalú hazudozásai.
Ehhez járul a kapitalizmusban elkerülhetetlen bűnözés, a tőkésosztály nyílt törvényes erkölcsös élősködése, a közvagyon magánérdekeltségű felhasználása, a szinte nyílt korrupció és ezen bűncselekmények passzív tűrése, az ehhez alkalmazkodó erkölcsi norma, világnézet és a dolgozók részéről a kapitalista osztály önkényuralom elfogadása, a valódi, a gazdasági-politikai-társadalmi egyenjogúságon alapuló demokrácia elutasítása.
Ezek a jellemzők nem a gondolkodó emberek tulajdonságai, ez inkább a gondolkodó állaté, azonban ennél többre a kapitalizmus nem juthat.
„Paul Joseph Goebbels (Rheydt, 1897. október 29. – Berlin, 1945. május 1.) német politikus, Adolf Hitler nemzetiszocialista Németországának propagandaminisztere 1933 és 1945 között, Adolf Hitler közvetlen munkatársa és a végsőkig kitartó híve. A náci rezsim kevés diplomás értelmiségi vezetője közé tartozott. Gátlástalan propagandatevékenysége a második világháború után világszerte fogalommá vált. Szónoki tehetségéről és szélsőséges antiszemitizmusáról is nevezetes volt.”
„A termelési viszonyok típusának a megváltozása a kizsákmányoló jellegű osztálytársadalmakban osztályharc eredménye, forradalmi úton megy végbe. … A gazdasági fejlődés törvényeinek ismerete igen fontos a proletariátus osztályharca szempontjából. Ezek feltárása mutatta meg a dolgozó tömegeknek, hogy a kapitalizmus kizsákmányoló rendszere nem örök, meghatározott történelmi fejlődés eredményeképpen jött létre, s pusztulása történelmi szükségszerűség. A kapitalizmus ellentmondásainak felismerése, gazdasági törvényeinek feltárása utat mutat a kapitalizmus megdöntéséért folyó harcban, elősegíti, hogy a proletariátus — pártja vezetésével — a legmegfelelőbb harci célokat tűzze ki, és a legmegfelelőbb harci formákat alkalmazza.” – A kapitalizmus politikai gazdaságtana
„A szocialista forradalom feladata a gyökeresen új, kizsákmányolás mentes társadalom, a szocialista társadalom megvalósítása. A szocialista termelési mód nem fejlődhet ki fokozatosan az azt megelőző, kizsákmányoláson alapuló tőkés termelési mód során.” – A szocializmus politikai gazdaságtana
A kapitalizmusban a totális tőkés hatalom elkerülhetetlen!
Mivel a kapitalizmus a működési módja miatt a tőkések és a proletárok osztályérdekei kibékíthetetlenek, mert a tőkések élősködnek a dolgozó proletárok felett, ezért elkerülhetetlen a tőkések számára az államhatalom totális birtoklása az osztályérdekeik védelmében, ehhez minden lehetőségük megvan, bár abszolút kisebbségben vannak, de totális a gazdasági-politikai hatalmuk. Vagyis a kapitalizmusban a kizsákmányolt dolgozó proletárokat szükségszerűen ki kell zárni a tényleges hatalom minden formájából, mert az árutermelésben (bármilyen tőkés vállalkozásban), a tőkések profitja érdekében csak termelési költségek, munkaerő áruk, beszélőszerszámok, így a halomhoz valójában semmi közük.
„Osztályok: „Osztályoknak az emberek nagy csoportjait nevezik, amelyeknek a társadalmi termelés történetileg meghatározott rendszerében elfoglalt helyük, a termelési eszközökhöz való (nagyrészt törvényekben szabályozott és rögzített) viszonyuk, a munka társadalmi szervezetében játszott szerepük, következésképpen a társadalmi javak rendelkezésükre álló részének megszerzési módjai és nagysága tekintetében különböznek egymástól. Az osztályok az emberek olyan csoportjai, amelyek közül az egyik eltulajdoníthatja a másik munkáját, annak következtében, hogy a társadalmi gazdaság adott rendszerében különböző a helyzetük.” (Lenin művei).” – Marxista fogalomlexikon
A proletárok így szükségszerűen érdemben nem is szólnak, nem szólhatnak bele a törvényhozásba, az osztályérdekeiket sem képviseli senki az államhatalomban, legalábbis ez a kapitalizmus érdeke, amit az osztályharc időnként kevés sikerrel felülír. Bár néha előfordul, hogy a proletárok magukhoz ragadják a totális hatalmat és elkergetik az élősködőket. Ez történt a Szovjetunióban.
Küzdelem a fasiszta önkényuralom ellen
„Osztályharc: olyan osztályok közötti harc, amelyeknek érdekei összeegyezhetetlenek vagy ellentmondanak egymásnak. A rabszolgatartó társadalomtól kezdve minden társadalom története osztályharcok története. A marxizmus-leninizmus az osztályharc tudományos magyarázatát adja. Kimutatja, hogy az osztályharc az antagonisztikus osztályokra bomlott társadalom fejlődésének hajtóereje. Bebizonyítja, hogy a polgári társadalomban az osztályharc szükségszerűen a proletáriátus diktatúrájához vezet, melynek célja az osztályok megszüntetése: az osztály nélküli kommunista társadalom megteremtése. A proletariátus osztályharcának alapformái a gazdasági, a politikai és az ideológiai harc. A politikai harc, amely a tőkés társadalomban a szocialista forradalomhoz és a proletariátus diktatúrájának megteremtéséhez vezet, döntő feltétele annak, hogy a munkásosztály és az egész társadalom felszabaduljon a kizsákmányolás alól. A harc gazdasági és ideológiai formái alá vannak rendelve a politikai harc feladatainak.” – Marxista fogalomlexikon
A kapitalizmusban a proletár az a bérrabszolga, a beszélőszerszám, aki csak tegye a dolgát, dolgozzon, bízza a többit a tőkés gazdára, a tőkésekre, így lesz ez a kisebbségben lévők önkényuralma. A dolgozó proletárok osztálya alá van rendelve a tőkésosztály érdekének, ezért ez megalázó felsőbbrendű-alsóbbrendű kapcsolat, úr-szolga viszony. A kapitalista termelési mód nem tűrheti meg a proletár dolgozó bérrabszolgák számára a valódi demokráciát, az osztályérdekeik védelmében a hatalomban való részvételt, mert a proletár dolgozó az csak a beszélőszerszám.
A szocializmus a proletárdiktatúrával ez ellen az osztály önkényuralom ellen, a fasizmus ellen küzd.
„Proletárdiktatúra: a proletariátus államhatalma, amely a tőkés rendszer megszüntetése és a burzsoá államgépezet szétzúzása eredményeképpen jön létre. A proletárdiktatúra alkotja a szocialista forradalom fő tartalmát, ez győzelmének elengedhetetlen feltétele és legfőbb eredménye. Éppen ezért a proletárdiktatúráról szóló tanítás a marxi-lenini elmélet legfontosabb része. A proletariátus arra használja fel hatalmát, hogy megtörje a kizsákmányolók ellenállását, megszilárdítsa a forradalom győzelmét, idejében elhárítsa a burzsoázia restaurációs kísérleteit, védekezzen a nemzetközi reakció agresszív cselekedetei ellen. Ám a proletárdiktatúra nemcsak erőszakot és főleg nem erőszakot jelent. Főfunkciója – konstruktív, építőfunkció. A diktatúrát a proletariátus arra használja fel, hogy megnyerje a dolgozók nagy tömegeit és bevonja őket a szocialista építésbe, hogy forradalmi átalakításokat hajtson végre a társadalmi élet valamennyi területén: a gazdasági életben, a kultúrában, az életformában, hogy kommunista szellemben nevelje a dolgozókat és felépítse az új, osztály nélküli társadalmat. A proletárdiktatúra a szocializmus felépítésének eszköze, győzelmének elengedhetetlen feltétele.” – Marxista fogalomlexikon
Kérjük, anyagilag támogassa a Bal-Rad-ot! – a blog nyitóoldalának jobb felső sarkában látható 
piktogrammra kattintva Pay-Pal-on
-vagy közvetlen postai úton:
Szabó Péter 2747 Törtel, Petőfi-ut. 12.
HA LEHET…- NE BORÍTÉKBAN, MERT AZ MOSTANSÁG ELVÉSZ!
A beérkező adományokról olvasóinkat a “Köszönjük”– rovatban tájékoztatjuk! balrad.hu/koszonet
Ha tetszett ez a cikk, ha egyetértesz a balrad.hu-val, oszd meg Facebookon, Twitteren, VKontakton – meg ahol csak lehetőséged van rá! De legalább LÁJKOLD! – hiszen azzal is tudsz segíteni!