MÁSODIK RÉSZ
(idézet: Horthy – Vas Zoltán)
Boroviczény a király megbízásából visszatér Magyarországra. Feladata, hogy titkos tárgyalásokkal előkészítse őfelsége újbóli trónfoglalását. Felkeres számos legitimista vezetőt. Közli, hogy őfelsége Gratz Gusztáv volt külügyminisztert bízza meg a Telekivel-Bethlennel Szombathelyen kötött egyezmény végrehajtásával, magyarországi uralma előkészítésével.
Gratz doktor megbízatását őfelsége abban a meggyőződésben adja a legitimista vezetők tudtára, hogy húsvéti útjának kedvező hatását kihasználva, hamarosan bekövetkezhet a trónfoglalása. Katonailag e feladatot Lehár ezredesnek és Ostenburg őrnagynak kell előkészítenie, mert őfelsége elhatározta: ha trónfoglalása nem megy Horthyval, ellenére is megvalósítja. Itthon álljon minden készen, hogy őfelsége távirati értesítésére azonnal meginduljon a trónfoglalás katonai végrehajtása.
Boroviczény, anélkül hogy felfedné a király titkos terveit, felkeresi Horthyt és Bethlent is, hogy megtudja: szándékukban áll-e végrehajtani a szombathelyi megállapodást.
A kormányzót nagyon melankolikus hangulatban találja. Hosszan, keserűen tálalja fel a közismert mesét a kisantantról. Boroviczény azzal távozik Horthytól: addig nem lehet benne megbízni, amíg teljesen be nem hódol őfelségének. Hűsége bizonyítékaként követelni kell tőle: számolja fel szabad királyválasztó környezetét. Rögzítse írásban őfelsége trónfoglalásának pontos menetrendjét.
Boroviczény felkeresi Bethlent is. Vállalni látszik szombathelyi ígéreteit. Kijelenti: azzal, hogy a királykérdés kikapcsolását ígérte politikai programjaként, nem követett el hűtlenséget őfelségével szemben. Ezt a jövő megmutatja – bizonygatja Bethlen.
Boroviczény beszámol útjáról a legitimista vezetőknek. Mérlegelve az összpolitikai helyzetet, általában optimistán nyilatkoznak. Remélik: hamarosan újra a trónusa előtt üdvözölhetik őfelségét.
Ennek időpontja, kül- és belpolitikai lehetőségei tekintetében azonban a KNEP, mint a legitimisták pártja, nem egységes. Erős csoport az, amely úgy véli: egy újabb elhamarkodott trónfoglalási kísérlet Horthy tartós uralmát eredményezheti. Helyes ezért a királykérdés elhalasztása. Velük szemben áll a KNEP aktív legitimista csoportja: Andrássy, Rakovszky, Beniczky.
Elhatárolja magát a királykérdés közeli megoldásától a Bethlen gróf köré tömörülő régi munkáspárti politikusok befolyásos csoportja is, az úgynevezett disszidensek. Hibáztatják, hogy a KNEP nem ítéli el az aktív legitimisták idő előtti restaurációs törekvéseit, ami katasztrófára vezethet. Kiállnak amellett, ami Bethlen miniszterelnöki programjának is lényege: a királykérdés idő előtti megoldása – mint biztos bukás – helyett mindkét párt, a KNEP és a Kisgazdapárt, foglaljon állást a hadsereget kezükben tartó horthysta vezető körökkel való megegyezés, azaz Horthy kormányzóságának hosszabb időre elfogadása mellett.
Boroviczény jelentésével a király Bethlent illetően elégedett. Horthyról az a véleménye, hogy nem őszinte. Nemhogy elősegítené az ő visszatérését az országba, szándékosan halogatja. Bízik viszont az aktív legitimisták befolyásában.
Őfelsége júniusban ismét Magyarországra küldi Boroviczényt. Érdeklődjék Rakovszkynál, a nemzetgyűlés elnökénél: közeli trónfoglalása esetén hajlandó-e átvenni a miniszterelnökséget? Rakovszky vállalja a felkínált megbízatást. Boroviczény újból találkozik Lehárral és Ostenburggal is: a katonai előkészületekről tárgyal. Mindketten kedvezően ítélik meg a helyzetet.
Bethlen kormányraléptekor az ország gazdasági helyzete a válságosnál is súlyosabb. A második éve tartó országos tömegnyomorúság miatt egyre gyakoribbak a munkásosztály sztrájkjai, amelyeket véresen elnyomnak.
Lieber Endre fővárosi főjegyző hivatalosan megállapítja: Budapest lakosságának szörnyűséges nyomora egyre inkább növekszik. A legelsőrendű életszükségleti cikkek beszerzése leküzdhetetlen nehézségekbe ütközik. A jövő nemzedék felnevelése súlyos és megoldhatatlan probléma. Az élelmiszerek ára folytonosan emelkedik, a bérek és fizetések aránytalansága nőttön nő. Hiába emelték fel a munkások fizetését az 1914. évi bérekhez képest tizenötszörösére, az élelmiszerek ára az 1914. évi árakhoz képest legalább ötvenszeresére emelkedett. A ruhaárak elérték a békebeli árak kilencven, sőt százszorosát.
A súlyos nélkülözés fizikai létében támadja meg a munkástömegeket. Csökken a termelésbe bekapcsolható munkaerők száma, ez nagymértékben hozzájárul a munkateljesítmények leromlásához, bénítja az ipar talpraállását. A mezőgazdasági termelés kedvezőtlen állapota, a paraszti tömegek nyomora, az agrártermékek feldolgozását végző élelmezési és könnyűipari ágazatok nyersanyaghiánya is közvetlen hatást gyakorol: hátráltatja a fellendülést.
A győztes országok ekkor, 1921 tavaszán már erősen megközelítik vagy elérik a világháború előtti, 1913-as termelési szintet. A vesztes országok messze elmaradnak. Magyarországon a béketermelés kiépítését nem csupán a vesztes országokban általában fellépő háború utáni szervezetlenség, anyaghiány hátráltatja. Az osztrák-magyar birodalom egykori része, Magyarország tőkés fejlődése kerül általános válságba.
A függetlenné vált Magyarország kikerült a birodalom általános gazdasági összefonódásából. A monarchia több országra bomlása, a soknemzetiségű régi Magyarország felbomlása, a trianoni békeszerződés okozta területi változások, a gazdaságilag elmaradottabb nemzetiségi területek leválása, az összmonarchia gazdasági kapcsolatainak hirtelen megszakadása teremt új feltételeket, támaszt új követelményeket az ország fejlődése számára.
A megmaradt nyolcmillió lakos a réginek negyvenkét százaléka. A négyzetkilométerenként nyolcvankét fő népsűrűség jóval meghaladja a háború előtti hatvannégyet. Magyarország Európa egyik legsűrűbben lakott országa.
Az ország mezőgazdasági jellege némileg csökken. Növekszik agrár-ipari jellege. 1920-ban az összes lakosság huszonnyolc százaléka ipari népesség. Megnő ezzel az új, elkövetkező forradalom hivatott vezetőjének, az ipari munkásságnak a súlya és aránya.
Az ipar Budapestre összpontosított elhelyezése következtében az egyharmad Magyarországon marad az ipari népesség ötvenegy százaléka, a háború előtti gyáripar termelésének ötvenöt százaléka. Az ország bányászata a háború előttinek negyvenegy százaléka. A vas- és fémipar legsúlyosabb problémája a hazai nyersanyagbázis szinte teljes elvesztése.
Az ország megmaradt területe a legjobb termőterület. Itt a legnagyobb a nagybirtok aránya. Kiszélesedik az agrárproletariátus és a nagybirtok ellentéte. A mezőgazdaságilag művelhető területek negyvenkét százaléka marad Magyarországon. A szántóterületek arányának emelkedése ellenére a gabonatermelés a háborúi előtti ötvenhárommillió métermázsa termeléshez képest mindössze huszonnyolcmillió.
Az erdőknek tizenhat százaléka marad meg. Hazai forrásokból lehetetlen a lakosság tüzelőellátása, az építkezések és bányászat faellátása. Múlhatatlan feladat a gyáripar egyes túlméretezetté vált iparágainak leépítése, egyes iparágak átalakítása, több fontos ágazat fejlesztése. Mivel ténylegesen elmarad a földreform megvalósítása, súlyos feladat a nagybirtok modernizálása.
Az osztrák-magyar birodalmi tőkepiac megszűnésével mindezt nemcsak belső tőkéből, hanem új valutaviszonyok között kell megvalósítani. Eddig Magyarország iparosításának tőkeellátása döntően Bécsre, az osztrák-magyar közös valutára és vámközösségre alapozódott.
A monarchiára alapozott magyar kivitel és behozatal teljesen szétesett, megbénult. A nyersanyagokat nélkülöző magyar gyáripar termelése mindössze a háború előttinek egynegyede. Nagy a munkanélküliség. Mindez fokozza a háború utáni általános nyomorúságot, különösen a munkásosztályét.
Hegedűs pénzügyminiszter megkísérli a gazdasági válság leküzdését. Pénzszűkét teremt, aminek következtében a korona belföldi vásárlóereje növekszik, a külföldi pénzpiacokon a háború óta először emelkedik értéke. Ezt adóemelésekkel és egyéb hasonló intézkedésekkel éri el, úgyhogy még súlyosabbá teszi a bérből és fizetésből élők helyzetét. A rendszer híveit is érinti ez, így az államapparátust, amely a háború után mértéktelenül felduzzadt. Az államháztartás nem bír ennyi ember foglalkoztatni: a tisztviselők közt erős létszámcsökkentést hajtanak végre. Súlyos problémája ez a Bethlen-kormánynak.
A nemzetgyűlés a súlyos gazdasági helyzet enyhítésére elfogad vagyonváltság törvényt. Végrehajtását a vagyonos osztályok megakadályozzák. Hegedűs pénzügyminiszter megpróbál külföldi kölcsönhöz hozzájutni, de nem sikerül. Általános vélemény, hogy a gazdasági élet némi javulása csak átmeneti.
A prágai magyar követ jelenti: Csehszlovákia megalapítói, Masaryk köztársasági elnök és Benes külügyminiszter szeretnének megértő együttműködést teremteni Magyarországgal. Arra törekszenek, hogy kompromisszummal rendezzék viszonyukat Magyarországgal és ily módon katonai erejüket az északi határon, Németország vonalán összpontosítsák. A megegyezés érdekében visszaadnának egyes, túlnyomóan magyar által lakott területeket, amelyek a trianoni békeszerződéssel jutottak Csehszlovákiának. Cserébe a magyar-csehszlovák határ elismerését kérik a kormánytól.
Felvetik Csehszlovákia, Ausztria és Magyarország németellenes államszövetségének tervét is. Megalakulása biztosítékot nyújtana Ausztriának a Németországhoz csatolás veszélye ellen, ami Magyarországnak is alapvető érdeke. Cseh részről azt remélik, hogy az államszövetséggel kiküszöbölnék mind a magyar, mind az osztrák Habsburg-restaurációs törekvéseket.
1921 júniusában Marienbadban megkezdődnek a cseh-magyar tárgyalások. Tekintettel fontosságára, a magyar kormányt gróf Bánffy külügyminiszter és gróf Teleki volt miniszterelnök, a cseh kormányt ennek legtekintélyesebb tagja, Benes külügyminiszter képviseli. Benesék a demokrácia szószólóinak mondják magukat, mégis hajlandók a Horthy-rendszerrel szövetségre lépni a cseh és a magyar uralkodó osztályok kölcsönös együttműködése alapján. Eléggé előrehaladnak a tárgyalások, sikerre vezethetnek. Végül a magyar kormány 1921. június 8-án elhatározza a tárgyalások megszakítását. Bethlen-Teleki tovább tárgyalna, náluknál erősebbnek bizonyul azonban a szélsőjobboldal és Horthy terjeszkedő politikája. Úgy vélik: az európai, teljesen bizonytalan külpolitikai helyzetben, amelynek kulcskérdése a német nacionalizmus feltámadása, ha anyagilag és fegyverrel segítik Ludendorffékat, vagy velük szövetségben, vagy az osztrák szélsőjobboldal hatalomra juttatásával lehetséges elérni a Nyugat-Magyarországra – Burgenlandra – vonatkozó trianoni békediktátum hatályon kívül helyezését. Tovább folynak erről a már egy éve tartó, magyar-bajor tárgyalások, úgyszintén az osztrák szélsőjobboldallal.
Csehszlovákia állandó figyelemmel kíséri a magyar külpolitika szélsőjobboldali titkos célját. Erősen tart a német nacionalizmustól, Ausztria és Németország esetleges egyesítésétől. Megakadályozására és a jobboldalról fenyegető német támadás kivédésére tárgyalásokat kezdeményez az Anschlusst ellenző osztrák kormány képviselőivel.
1921. június 12-én Csehszlovákia együttműködési egyezményt köt Ausztriával. A kisantant megelőző létrejöttével, az Ausztriával kötött egyezménnyel a környező államok külpolitikailag teljesen körülzárják Magyarországot. Horthy Magyarországa önmagát hozza e súlyos külpolitikai helyzetbe. Szenvedő alanya a magyar nép.
Annyiban is, hogy az antant nagyhatalmak és az osztrák kormány a trianoni békeszerződés értelmében sürgetik az Ausztriához csatolandó nyugat-magyarországi területek haladéktalan átadását.
Kérjük, anyagilag támogassa a Bal-Rad-ot! – a blog nyitóoldalának jobb felső sarkában látható 
piktogrammra kattintva Pay-Pal-on
-vagy közvetlen postai úton:
Szabó Péter 2747 Törtel, Petőfi-ut. 12.
HA LEHET…- NE BORÍTÉKBAN, MERT AZ MOSTANSÁG ELVÉSZ!
A beérkező adományokról olvasóinkat a “Köszönjük”– rovatban tájékoztatjuk! balrad.hu/koszonet
Ha tetszett ez a cikk, ha egyetértesz a balrad.hu-val, oszd meg Facebookon, Twitteren, VKontakton – meg ahol csak lehetőséged van rá! De legalább LÁJKOLD! – hiszen azzal is tudsz segíteni!