Az antifasizmus korai napjaitól: 100 éves a “fasizmus elleni világliga”
Az antifasizmus nem a fasiszta uralom megteremtésével kezdődött az adott országokban. A munkásmozgalom erői inkább igyekeztek preventív módon reagálni a nacionalista és fasiszta erők előretörésére. Mussolini uralma Olaszországban, az uralkodó-fasiszta rezsim Bulgáriában, a Horthy-rendszer Magyarországon és a nacionalista és fasiszta szervezetek egyre erőszakosabb fellépése a különböző országokban, különösen Németországban, reakciót követelt a munkásmozgalomtól. A Kommunista Internacionálé (CI) 1923. júniusi konferenciáján a német kommunista Clara Zetkin lenyűgöző beszédében úgy jellemezte a fasizmust, mint az éhezők, a rászorulók, a nélkülözők és a kiábrándultak mozgalmát. Politikai jellegét tekintve azonban ez a mozgalom volt “a legerősebb, a legkoncentráltabb, a világburzsoázia általános offenzívájának klasszikus kifejeződése ebben a pillanatban. Ennek leverése elemi szükségszerűség”. A különböző országokban működő fasiszta szervezeteket a “burzsoázia földbirtokosainak” nevezte. Ez az értékelés az olasz tapasztalatokra is utalt, amikor a “Biennio nero”-ban, a reakció éveiben a fasiszta “fekete ingesek” bizonyultak a munkaadóknak a gyári megszállások ellen Észak-Olaszországban és a latifundistáknak a lázadó mezőgazdaság ellen. munkások Dél-Olaszországban.
Németországban politikai válaszként 1923 júliusában rendezték meg az első “Antifasiszta Napot”. Gyakorlati következményként – a CI aktív támogatásával – 1923 nyarán megalakult a “Fasizmus elleni Világliga” egy információs lappal, a “Fasizmus Krónikája” címmel. Ezek a füzetek elemzéseket és jelentéseket közöltek a fasiszta mozgalomról Európa különböző országaiban, sőt az USA-ban is, szélsőjobboldali folyóiratokból idézve, és bemutatták a baloldali erők és pártok elleni fellépéseiket az érdeklődő közönségnek.
1923. november 7-én “A fasizmus ellen! A reakciós rémuralom és a fehérterror ellen!” volt a nyilvános felhívás a “Nemzetközi Antifasiszta Liga” megalapítására. Hangsúlyozta, hogy a fasiszta fenyegetés többé nem pártkérdés; a társadalom minden szintjét érintette. A fasizmus “minden politikai munkásszervezet ellen, minden szakszervezet ellen, a szövetkezetek ellen volt, még a fiatalok és a gyermekcsoportok ellen is”. “Minden liberális szellemi élet megáll ott, ahol a fasiszták hatalomra kerülnek. A fasiszta veszély ma az egész világot fenyegeti, különösen Németországot.” Minden országban létre kell hozni antifasiszta szervezeteket, hogy “egyesítsék az erőket a fasizmus elleni energikus, egységes küzdelemben”. A “Nemzetközi Antifasiszta Liga Létrehozását Kezdeményező Bizottság” támogatói között voltak olyan személyiségek, mint Clara Zetkin, Willi Münzenberg és George Grosz (Németország), Henri Barbusse és Romain Rolland (Franciaország), Edo Fimmen (Hollandia), Upton Sinclair (USA) és Prof. Dr. Karl Grünberg (Ausztria).
Amszterdamot választották a “Világliga” hivatalos központjának. A tényleges iroda Berlinben volt.
1923. december 10-én Berlinben került sor a „Fasizmus elleni Világliga” első találkozójára. 53 résztvevő volt jelen 14 országból, köztük Németországból, Franciaországból és Hollandiából. Szociáldemokraták, szakszervezetisek és polgári-demokratikus erők is reagáltak a felhívásra. A résztvevők tehát az Antifasiszta Világliga létező antifasiszta csoportjait és szervezeteit képviselték különböző országokban.
A „Világliga” legfontosabb tevékenységi területe a kutatás, az oktatás és a szövetségi munka területe volt. A fasiszta szervezetekről szóló anyagokat a „Világliga” nemzeti szekcióival együtt értékelték Ausztriában, Csehszlovákiában, Franciaországban, Olaszországban, Szerbiában, az USA-ban és Skandináviában. Ez a mindennapi izgalomhoz szükséges anyagokat eredményezett. A szövetségpolitikában baloldali szocialista, radikális civil és értelmiségi csoportokkal jöttek létre a kapcsolatok.
A CI-n belüli politikai viták miatt ez a szervezetpolitikai megközelítés 1924 tavaszán megszűnt. A szociáldemokratákat ma a “fasizmus szövetségeseinek” tekintették. 1924 szeptemberében a CI úgy döntött, hogy feloszlatja az Antifasiszta Világbajnokságot. Ez alig egy év után véget vetett annak a politikai megközelítésnek, amely valójában a pártpolitika keretein túlmenően próbált antifasiszta szövetségi munkát megvalósítani.
Még nem jött el a politikai ideje, de a mai szemszögből (Ulrich Schneider)
Németországban politikai válaszként 1923 júliusában rendezték meg az első “Antifasiszta Napot”. Gyakorlati következményként – a CI aktív támogatásával – 1923 nyarán megalakult a “Fasizmus elleni Világliga” egy információs lappal, a “Fasizmus Krónikája” címmel. Ezek a füzetek elemzéseket és jelentéseket közöltek a fasiszta mozgalomról Európa különböző országaiban, sőt az USA-ban is, szélsőjobboldali folyóiratokból idézve, és bemutatták a baloldali erők és pártok elleni fellépéseiket az érdeklődő közönségnek.
1923. november 7-én “A fasizmus ellen! A reakciós rémuralom és a fehérterror ellen!” volt a nyilvános felhívás a “Nemzetközi Antifasiszta Liga” megalapítására. Hangsúlyozta, hogy a fasiszta fenyegetés többé nem pártkérdés; a társadalom minden szintjét érintette. A fasizmus “minden politikai munkásszervezet ellen, minden szakszervezet ellen, a szövetkezetek ellen volt, még a fiatalok és a gyermekcsoportok ellen is”. “Minden liberális szellemi élet megáll ott, ahol a fasiszták hatalomra kerülnek. A fasiszta veszély ma az egész világot fenyegeti, különösen Németországot.” Minden országban létre kell hozni antifasiszta szervezeteket, hogy “egyesítsék az erőket a fasizmus elleni energikus, egységes küzdelemben”. A “Nemzetközi Antifasiszta Liga Létrehozását Kezdeményező Bizottság” támogatói között voltak olyan személyiségek, mint Clara Zetkin, Willi Münzenberg és George Grosz (Németország), Henri Barbusse és Romain Rolland (Franciaország), Edo Fimmen (Hollandia), Upton Sinclair (USA) és Prof. Dr. Karl Grünberg (Ausztria).
Amszterdamot választották a “Világliga” hivatalos központjának. A tényleges iroda Berlinben volt.
1923. december 10-én Berlinben került sor a „Fasizmus elleni Világliga” első találkozójára. 53 résztvevő volt jelen 14 országból, köztük Németországból, Franciaországból és Hollandiából. Szociáldemokraták, szakszervezetisek és polgári-demokratikus erők is reagáltak a felhívásra. A résztvevők tehát az Antifasiszta Világliga létező antifasiszta csoportjait és szervezeteit képviselték különböző országokban.
A „Világliga” legfontosabb tevékenységi területe a kutatás, az oktatás és a szövetségi munka területe volt. A fasiszta szervezetekről szóló anyagokat a „Világliga” nemzeti szekcióival együtt értékelték Ausztriában, Csehszlovákiában, Franciaországban, Olaszországban, Szerbiában, az USA-ban és Skandináviában. Ez a mindennapi izgalomhoz szükséges anyagokat eredményezett. A szövetségpolitikában baloldali szocialista, radikális civil és értelmiségi csoportokkal jöttek létre a kapcsolatok.
A CI-n belüli politikai viták miatt ez a szervezetpolitikai megközelítés 1924 tavaszán megszűnt. A szociáldemokratákat ma a “fasizmus szövetségeseinek” tekintették. 1924 szeptemberében a CI úgy döntött, hogy feloszlatja az Antifasiszta Világbajnokságot. Ez alig egy év után véget vetett annak a politikai megközelítésnek, amely valójában a pártpolitika keretein túlmenően próbált antifasiszta szövetségi munkát megvalósítani.
Még nem jött el a politikai ideje, de a mai szemszögből (Ulrich Schneider)