(1879-2023. 12. 21)
(idézet: Sztálin – Rövid Életrajz)
III
AZ ELSŐ orosz forradalom vereséggel végződött. Az első forradalom vége és a második kezdete közt tíz év telt el, amelynek folyamán a bolsevikok hősiesen és önfeláldozóan, szívósan és lankadatlanul szervezték a tömegeket, forradalmi szellemben nevelték őket, irányították harcukat, kovácsolták a forradalom közelgő győzelmét.
Lenin és Sztálin számára ezek az évek az illegális forradalmi párt fenntartásáért és megerősítéséért, a bolsevik vonalnak az új körülmények közt való keresztülviteléért vívott harc évei, a munkástömegek szervezését és nevelését célzó megfeszített munka évei és a cári rendőrség elleni különösen kemény harc évei voltak. A cárizmus érezte, hogy Sztálin személyében rendkívül nagyszabású forradalmárral van dolga és mindenképpen igyekezett őt megfosztani attól a lehetőségtől, hogy forradalmi munkát végezzen. Egymást követték a letartóztatások, a bebörtönözés, a száműzetés. 1902-től 1913-ig Sztálint hétszer tartóztatták le, hatszor volt száműzetésben, ötször szökött meg a száműzetésből. Alig hozták a cári poroszlók Sztálint új száműzetési helyére, már újra megszökik s újra „szabadlábon” kovácsolja a tömegek forradalmi energiáját. Kivétel csak az utolsó, a turuchánszki száműzetés volt, amelyből Sztálint az 1917.-es februári forradalom szabadította ki.
1907 júliusában kezdődik Sztálin forradalmi működésének bakui szakasza. Visszatérve az OSzDMP V. (londoni) kongresszusáról, Sztálin elhagyja Tifliszt és a párt akaratának megfelelően Bakuban telepszik le, a Kaukázusontúl legnagyobb ipari körzetében és Oroszország munkásmozgalmának egyik legfontosabb gócpontjában. Itt lázas munkát fejt ki, hogy a bakui szervezetet Lenin jelszavai köré tömörítse, hogy a munkástömegeket a bolsevizmus zászlaja alatt gyülekeztesse. Szervezi a harcot azért, hogy a mensevikeket Baku munkáskörzeteiből (Balachany, Bibi-Ejbat, Fekete-város, Fehér-város) kiszorítsák. Sztálin vezeti a bolsevik illegális és legális sajtót („Bakinszkij Proletarij” — „Bakui Proletár”, „Gudok” — „Gyári Kürt”, „Bakinszkij Rabócsij” — „Bakui Munkás”). Sztálin vezeti a III. Állami dumaválasztásokkal kapcsolatos kampányt. Sztálin írta az „Utasítást a III. Állami duma szociáldemokrata képviselőinek”, amelyet a bakui munkáskúria választóküldötteinek gyűlése szeptember 22-én elfogad. Sztálin irányítja a bakui munkások harcát. Sztálin vezette a munkásoknak és kőolajiparosoknak a kollektív szerződés megkötése alkalmával folytatott tanácskozása körüli nagy kampányt — ez a vezetés fényes mintája annak, miként kell keresztülvinni az illegális és legális munkát összekapcsoló hajlékony lenini vonalat a reakció idején. Ügyesen alkalmazva a lenini taktikát a munkástömegeknek a cári monarchia elleni politikai harcra való mozgósítása tekintetében, Sztálin elérte, hogy ebben a kampányban a bolsevikok győztek. A sztolypini reakció sötét éjszakájában a proletár Baku páratlan látványt nyújt: kibontakozik a proletárharc és egész Oroszországban végigdörög Sztálin szülöttjének — a legális bolsevik újságoknak hangja. „A politikai tömegsztrájkok utolsó mohikánjai!” — így jellemzi Lenin a bakui munkások 1908. évi hősies harcait.
Sztálin kipróbált lenini bolsevikokból egy erős csoportot tömörít maga köré; ebbe a csoportba tartoztak: Fioljétov, Szarátovec (Jefímov), Vacek, Bokov, Malygin, Ordzsonikidze, Dzsaparidze, Saumjan, Szpandarjan, Chanlar, Memedov, Azizbekov, Kjazi-Mamed és mások. Sztálin végül is kivívja a bolsevizmus teljes győzelmét a bakui szervezet soraiban. Baku a bolsevizmus fellegvárává válik. Sztálin vezetése alatt a bakui proletariátus hősies harcot folytat és az országos forradalmi mozgalom első soraiban halad.
Sztálin életében és működésében a bakui időszak óriási jelentőségű. Erről Sztálin maga a következőket mondja:
„A kőolajipar munkásai között végzett kétesztendei forradalmi munka megedzett engem, mint gyakorlati harcost, és mint a gyakorlati vezetők egyikét. Egyfelől érintkezve olyan élenjáró bakui munkásokkal, mint Vacek, Szarátovec stb., másfelől ott harcolva a munkások és kőolajiparosok rendkívül mélyreható összeütközéseinek viharában, először értettem meg, hogy mit jelent nagy munkástömegek vezetése. Ilyenformán ott, Bakuban estem át a második forradalmi tűzkeresztségemen”.
1908. március 25-én Sztálint letartóztatják és csaknem nyolchónapos börtön után két évre a vologdai kormányzóságba, Szolvycsegodszkba száműzik. 1909. június 24-én már megszökik és visszatér Bakuba, az illegális munkára. Sztálin teljesen Lenin álláspontját támogatja, erélyesen fellép a likvidátorok és az otzovisták (visszahívók) ellen. A központi pártsajtóban megjelennek a történelmi jelentőségű sztálini „Kaukázusi levelek”, a „Bakinszkij Proletarij;-ban pedig cikkek — „A pártválság és feladataink”, „A pártéletből” stb. —, amelyekben Sztálin éles bíráló elemzésnek veti alá a pártszervezeteket, és kifejti a pártválság megoldásának tervét. Sztálinnak ezek az írásai a likvidátorok megsemmisítő bírálatát tartalmazzák. A tifliszi mensevikek példáján leleplezik a likvidátorok renegátságát a program- és taktikai kérdésekben. Élesen elítélik a trockizmus szekértolóinak áruló magatartását és kijelölik azokat az időszerű feladatokat, amelyeket később a prágai konferencia valósított meg, ezek: országos pártkonferencia összehívása, legális pártlap kiadása és illegális gyakorlati pártközpont létesítése Oroszországban.
1910. március 23-án Sztálint Bakuban újra letartóztatják és félévi börtön után visszaviszik a szolvycsegodszki száműzetésbe. A száműzetésben Sztálin kapcsolatot létesít Leninnel, 1910 végén levelet ír neki, amelyben teljes egészében támogatja Leninnek arra irányuló taktikáját, hogy pártblokkot hozzon létre azokból, akik az illegális proletárpárt fenntartásának és megerősítésének hívei, élesen ostorozza Trockij „poshadt elvtelenségét” és kifejti az oroszországi pártmunka megszervezésének tervét.
1911 második felében kezdődik Sztálin elvtárs forradalmi működésének pétervári időszaka. 1911. szeptember 6-án Sztálin elvtárs Vologdából illegálisan Pétervárra utazik. Pétervárott kapcsolatot létesít az ottani pártszervezettel; irányítja és szervezi a harcot a likvidátorok — mensevikek és trockisták ellen; tömöríti és erősíti Pétervár bolsevik szervezeteit. 1911. szeptember 9-én Sztálin elvtársat Pétervárott letartóztatják és a vologdai kormányzóságba száműzik, ahonnan 1912 februárjában sikerült megszöknie.
1912 januárjában óriási jelentőségű esemény megy végbe a párt életében. Az OSzDMP prágai konferenciája, kiűzve a mensevikeket a pártból, megvetette az új típusú pártnak, a leninizmus pártjának, a bolsevik pártnak alapját.
A bolsevikok már a régi „Iszkra” ideje óta ilyen párt, új típusú párt előkészítésén dolgoztak. Kitartóan és állhatatosan dolgoztak ezen, mindennel dacolva. Azoknak a harcoknak egész története, amelyeket a bolsevikok az „ökonomisták”, mensevikek, trockisták, otzovisták, mindenfajta idealisták, köztük az empiriokritikusok ellen is folytattak —, egy ilyen párt előkészítésének története volt. Alapvető és döntő szerepe volt ebben az előkészítő munkában Lenin olyan műveinek, mint a „Mi a teendő?”, „Egy lépés előre, két lépés hátra”, „A szociáldemokrácia két taktikája a demokratikus forradalomban”, „Materializmus és empíriokriticizmus”. Sztálin hű fegyvertársa volt Leninnek ebben a nagyszámú ellenség ellen vívott küzdelemben, biztos támasza abban a harcban, amely a forradalmi marxista párt, a bolsevik párt megteremtéséért folyt.
IV
A PRÁGAI értekezlet határozataiban előre megmondta, hogy egy forradalmi fellendülés a közeli jövőben elkerülhetetlen és mindent megtett arra, hogy a párt ezt a fellendülést teljes felkészültséggel fogadja. Az értekezlet bolsevik Központi Bizottságot választott, központi szervet létesített (a Központi Bizottság Orosz Irodáját) az oroszországi forradalmi munka gyakorlati vezetésére és elhatározta a „Právda” („Igazság”) kiadását. Az értekezlet Sztálint, aki már 1910 óta a Központi Bizottság meghatalmazottjaként (a „Központi Bizottság ügynökeként”) dolgozott, távollétében megválasztotta a Központi Bizottság tagjának. Lenin javaslatára Sztálin
lett a Központi Bizottság Orosz Irodájának vezetője. De Sztálin száműzetésben volt, meg kellett szervezni szökését. Lenin megbízásából Szergo Ordzsonikidze Vologdába utazott Sztálinhoz és tájékoztatta a prágai értekezlet határozatairól. 1912. február 29-én Sztálin ismét szökik a száműzetésből. Rövid „szabadsága” alatt erélyes tevékenységet fejt ki: a Központi Bizottság megbízásából beutazza Oroszország legfontosabb vidékeit, előkészíti a közeledő májusi ünnepet, megírja a Központi Bizottság ismeretes május elsejei röplapját, a lénai sztrájk napjaiban irányítja Pétervárott a „Zvjezdá” („Csillag”) c. bolsevik hetilapot.
A pártszervezetek megerősítésének és a tömegbefolyás megszerzésének hatalmas fegyvere volt a bolsevik párt kezében a Pétervárott megjelenő — tömegekhez szóló — bolsevik napilap, a „Právda”. A „Pravdát” Lenin utasításának megfelelően, Sztálin kezdeményezésére alapították. Sztálin vezetése alatt készült a lap első száma és alakult ki iránya.
A „Právda” a forradalmi mozgalom új fellendülésével együtt született meg. Első száma április 22-én (az új naptár szerint május 5-én) jelent meg. Valóságos ünnepnapja volt ez a munkásoknak. A „Právda” megindulásának emlékére később május 5-ét a munkássajtó ünnepének tették meg.
„Az 1912-es «Právda» lerakta az alapzatot a bolsevizmus 1917-es győzelméhez” — írta Sztálin elvtárs a „Právda” tízedik évfordulójára.
1912. április. 22-én Sztálint Pétervárott az utcán letartóztatták és néhány hónapi börtön után — ezúttal messzebbre — a Narym vidékére száműzték három évre. De már 1912. szeptember 1-én Sztálin újra megszökik a száműzetésből, Pétervárra. Itt a bolsevik „Právdát” szerkeszti és vezeti a bolsevikok tevékenységét a választási kampányban a IV. Állami Duma választása idején. A rendőrség üldözi, mindenütt sarkában van és Sztálin nagy kockázattal lép fel egész sor rögtönzött gyári gyűlésen. Ámde a munkásszervezetek és maguk a munkások őrködnek Sztálin felett és megóvják a rendőrségtől.
Ebben a választási kampányban, mely a párt győzelmével végződött, igen nagy szerepet játszott a „Pétervári munkások utasítása munkásképviselőjük számára”, amelyet Sztálin írt és amelyet Lenin igen nagyra becsült. Lenin az „Utasítást” nyomdába küldte és ezt írta hozzá: „Okvetlen visszaküldeni!!! Nem bepiszkolni. Rendkívül fontos, hogy ezt az okmányt megőrizzük.” A „Právda” szerkesztőségéhez intézett levélben Lenin ezt az utasítást adta: „Ezt a pétervári képviselő számára szóló utasítást okvetlenül közölni kell, mégpedig feltűnő helyen, nagy betűkkel.” Sztálin „Utasítása” a munkásokat az 1905-ös forradalom meg nem oldott feladataira emlékeztette és forradalmi harcra hívta fel őket, harcra két fronton — mind a cári kormány, mind a liberális burzsoázia ellen, amely a cárizmussal való megegyezést kereste. A választások után Sztálin a dumafrakció bolsevik részének irányításával foglalkozik. Sztálinnal együtt működnek Pétervárott J. Szverdlov és V. Molotov, aktív részt véve a „Právda”, a választási kampány és a duma-frakció vezetésében. Lenin és Sztálin között ebben az időben még szorosabb kapcsolat alakul ki. Lenin leveleiben teljes mértékben helyesli Sztálin tevékenységét, beszédeit, cikkeit. Sztálin kétszer utazik Krakkóba Leninhez: 1912 novemberében és december végén, a Központi Bizottságnak a pártmunkásokkal tartott tanácskozásaira.
Külföldi tartózkodása alatt Sztálin megírja „A marxizmus és a nemzeti kérdés” c. munkáját, amelyet Lenin igen nagyra becsült. Lenin azt írta erről a munkáról: „Az elméleti marxista irodalomban a szociáldemokrácia nemzeti programjának alapját az utóbbi időben már megvilágították (elől jár ebben Sztálin cikke).” Sztálinnak a „Marxizmus és a nemzeti kérdés” c. munkája a bolsevizmusnak rendkívül jelentős fellépése volt a nemzeti kérdésben a nemzetközi arénán a háború előtt. Ez volt a bolsevizmus elmélete és programnyilatkozata a nemzeti kérdésben. Élesen és nagy erővel állított szembe ez a munka két módszert, két programot, két világnézetet a nemzeti kérdésben: a II. Internacionálét és a leninizmusét. Sztálin Leninnel együtt összezúzta a II. Internacionálénak a nemzeti kérdésben vallott opportunista nézeteit és dogmáit. Lenin és Sztálin voltak azok, akik a nemzeti kérdés marxista programját kidolgozták. Munkájában Sztálin kifejtette a nemzet marxista elméletét, megformulázta a nemzeti kérdés megoldása bolsevik módszerének alapjait (azt követelve, hogy a nemzeti kérdést tekintsék a proletárforradalom általános kérdése egy részének, elszakíthatatlan kapcsolatban az imperializmus korszakában kialakult egész nemzetközi helyzettel), megalapozta a munkások nemzetközi tömörítésének bolsevik elvét.
1913. február 23-án Sztálint egy esti ünnepélyen, amelyet a bolsevikok Pétervári Bizottsága a Kalasnjikovi gabonatőzsde termében rendezett, letartóztatták. A cári kormány Sztálint ezúttal a távoli Turuchánszki vidékre száműzi négy évre. Sztálin eleinte a Kosztino nevű telepen tartózkodik; utóbb, 1914 elején, a cári csendőrök, újabb szökéstől tartva, még északabbra viszik, a Kuréjka nevű telepre, egészen az Északi sarkkörhöz. Itt tölti az 1914-es, 1915-ös és 1916-os évet. A messzi szibériai kietlenségben ez volt a lehető legsúlyosabb politikai száműzetés.
1914 nyarán megkezdődött az első imperialista háború. A II. Internacionálé pártjai gyalázatosan elárulták a proletariátust, átmentek az imperialista burzsoázia oldalára. Csak Lenin, csak a bolsevikok maradtak hívek a nemzetköziség harci lobogójához, csak a bolsevikok pártja tűzte ki azonnal és ingadozás nélkül az imperialista háború elleni elszánt harc zászlóját. Elvágva az egész világtól, elszakítva Lenintől és a párt központi szerveitől, Sztálin a háború, a béke és a forradalom kérdéseiben a lenini, internacionalista álláspontot foglalja el. Leveleket ír Leninnek, Beszédeket mond a száműzött bolsevikok gyűlésein Monasztyrszkoje nevű faluban (1915), megbélyegzi azt a gyáva és áruló magatartást, melyet Kámenjev a bolsevik „ötös csoport” — a IV. Állami Duma tagjai — elleni bírósági tárgyaláson tanúsított. A száműzött bolsevikok csoportjával együtt üdvözli (1916-ban) „A munkásbiztosítás kérdései” c. legális bolsevik folyóiratot, rámutatva, hogy a folyóirat feladata: latba vetni „minden erőt és igyekezetet abból a célból, hogy országunk munkásosztályát eszmeileg bebiztosítsuk Potrjészov, Levickij és Plechánov urak mélyen mételyező, proletárellenes és a nemzetköziség elveinek gyökeresen ellentmondó prédikációi ellen.”
1916. decemberben Sztálint mozgósítják a hadseregbe és Krasznojarszkba, majd Acsinszk városába toloncolják. Itt éri a februári forradalom híre. 1917. március 8-án Sztálin elutazik Acsinszkból; az útról üdvözlő táviratot küld Leninnek Svájcba.
1917. március 12-én Sztálin a turucháhszki száműzetés minden nélkülözését férfiasan kiállva, újra Pétervárott van, Oroszország forradalmi fővárosában. A párt Központi Bizottsága Sztálinra bízza a „Právda” vezetését.
A bolsevikok pártja éppen hogy kilépett az illegalitásból. A párt legtekintélyesebb és legtevékenyebb tagjai közül sokan távoli száműzetésből és börtönökből tértek vissza. Lenin emigrációban élt. A burzsoá Ideiglenes kormány minden módon késleltette hazautazását. Ebben a felelősségteljes időben Sztálin tömöríti a pártot arra a harcra, amelynek célja a burzsoá-demokrata forradalom átnövése a szocialista forradalomba. Sztálin irányítja Molotovval együtt a bolsevikok Központi Bizottságának és Pétervári Bizottságának működését. Sztálin cikkeiben a bolsevikok megkapják az elvi jelentőségű irányító utasításokat munkájuk számára. Sztálin mindjárt első cikkében — „A Munkás- és Katonaküldöttek Szovjetjeiről” — így fogalmazza meg a párt alapvető feladatát:
„Megerősíteni ezeket a Szovjeteket, mindenütt megteremteni őket, összekapcsolni őket egymással, élükön a Munkás- és Katonaküldöttek Központi Szovjetjével, mint a nép forradalmi hatalmának szervével.”
Egy másik cikkben — „A háborúról” — Sztálin kimutatta, hogy az imperialista háború jellege nem változott meg azáltal, hogy a hatalom az Ideiglenes kormány kezébe ment át, hogy az 1914—1917-es háború a burzsoá Ideiglenes kormány alatt is rabló, igazságtalan háború marad.
Sztálin, Molotov és mások a párt többségével együtt az imperialista Ideiglenes kormány iránt való bizalmatlanság politikája mellett szálltak síkra. Felléptek a mensevikek és eszerek honvédő álláspontja és az Ideiglenes kormány feltételes támogatásának ama fél-mensevik álláspontja ellen, amelyet Kámenjev és más opportunisták képviseltek.
Kérjük, anyagilag támogassa a Bal-Rad-ot! – a blog nyitóoldalának jobb felső sarkában látható 
piktogrammra kattintva Pay-Pal-on
-vagy közvetlen postai úton:
Szabó Péter 2747 Törtel, Petőfi-ut. 12.
HA LEHET…- NE BORÍTÉKBAN, MERT AZ MOSTANSÁG ELVÉSZ!
A beérkező adományokról olvasóinkat a “Köszönjük”– rovatban tájékoztatjuk! balrad.hu/koszonet
Ha tetszett ez a cikk, ha egyetértesz a balrad.hu-val, oszd meg Facebookon, Twitteren, VKontakton – meg ahol csak lehetőséged van rá! De legalább LÁJKOLD! – hiszen azzal is tudsz segíteni!