Ma a nagy esemény a kommunista értelmiségi Dimitris Glinos emlékére

Dimitrisz Glinosz kommunista értelmiségit halálának 80. évfordulója alkalmából a KKE ma a  KKE KB Oktatási és Kutatási Osztálya,  az  Oktatási Osztály  és az  Egyetemi Kutatási Osztály szervezésében nagyszabású rendezvénnyel emlékezik meg a KKE. A KKE Attikai Bizottsága .

Az eseményre 18:30-kor kerül sor a KKE Központi Bizottságának perisszoszi székházában (Iraklion Ave. 145.).

Felszólal a KKE Központi Bizottságának főtitkára, Dimitris Koutsoubas  .

Közbeavatkoznak:  Thodoris Kotsantis , a KNE Központi Bizottságának titkára,  Dimitris Koilakos , a KKE KB Ideológiai Bizottságának tagja és  Vassilis Moschos , a KKE Központi Bizottságának Történeti Osztályának tagja .

Az esemény alkalmából a „Rizospastis” ma folytatja a kommunista értelmiségi szövegek publikálását, és azt az időszakot tekinti át, amikor Dimitris Glinost Georgios Kondylis diktatúrája Ai – Stratisba száműzte. 1935 októberében Ai – Stratisba ment a “Maria L.” hajóval. Kosztasz Varnalisszal együtt és rövid ideig tartózkodott, mivel január elején általános amnesztiát adtak a politikai foglyoknak. Dimitris Glinos 1936-ban, amikor visszatért Ai – Stratisból, nyilvánosan bejelentette csatlakozását a Kommunista Párthoz.

A hős és a gyerekek

Itt (Rizospasti szórólap, 1936. február) Glinos elmeséli, hogy egy nyugdíjas görög tengernagy megdöbbenve olvasta az újságban, hogy a lemnoszi gimnázium gyermekei pozitív fogadtatásban részesítették a szigetükön áthaladó Ai Stratis foglyait. .. ellenszerként azt javasolta a lemnoszi középiskolai tanárnak, hogy a gyerekeket vigye el a sziget világítótorony-őre, G. Karagiannidis, aki a balkáni háborúk hőse volt a Dardanellákon, hogy beszéljen velük. Ezt csinálta a felső tagozatos…

A gyerekek a világítótorony mögötti kis lejtőn ültek a padon. És az öreg világítótorony-őr, a Dardanellák hőse, kissé rekedtes, de határozott hangon így szólt hozzájuk:

„Valóban, gyermekeim, nagyon megindítottatok a megtiszteltetéssel és a kézfogással, amelyet nem érdemlek meg. Nem csináltam semmi rendkívülit. Mindannyian gyűlöltük a törököt, és vágytunk a szabadságunkra. Tehát harcolnunk kellett, és mindenki azt tegye, amit tud. Megtettem, amit tudtam. Nem tudom, hogy ezt hazafiságnak vagy hősiességnek hívják. A fő tanárok itt tudják ezt, és természetesen elmagyarázzák neked. De ha azt akarja, hogy elmondjam a véleményemet, akkor tudja, hogy egyáltalán nem vagyok elégedett azzal, amit tettem. Nem, mert az anyaország ezer szenvedés után idedobott a szárazon, nehogy éhen haljak. Nem, mert eddig háromszor rúgtak ki, hogy másokat nevezzenek ki, akiket a párt akart, és kénytelen voltam Athénba menni, hogy könyörögjek, ne vágják fel a gyerekeim kenyerét. Újabb jaj emészt fel itt a vadonban, hogy éjjel-nappal azon töprengek, hogy egyedül vagyok a hullámmal és az itt röpködő sirályokkal.

A legtöbb helyről eltávolítottuk a török rabszolgaságot, de a RAGASZságot nem. Egy másik zsarnoknak estünk. Mi a haszna? Zapties most koronás hányadost visel, de sokkal rosszabb keresztes, mint a török. A vámszedő levadászja a szegény öregembert, és elviszi a paplant, amely gyermekeit takarja, és a rézlemezét. A tiszteletadás és a jutalom most több. A görög agadáknak és bégeknek pedig Athénban van a palotájuk, ahogy a török bégeknek a Boszporuszon, Buyuk Dere-ben és Marmara szigetein, a király véréből épültek. És a ragas megint ugyanaz maradt. Éhsége, szegénysége, betegsége, rosszulléte és görbesége a helyén maradt. Mi a haszna? (…)

Szóval itt az ideje valami másnak. Nem tudom jól megmondani – hát mi az. DE UGYANAZ AZ ÉRZÉS, AMIT 1912-BEN ADTANK A TÖRÖK ELLENI HARCOLÁSHOZ, AZ ÖN LELKEMBE MONDJA, HOGY HOGY VALAMIT KELL MÉG TENNI, HOGY MI, SZEGÉNY NÉPEK, RAYADES LÁTJUK AZ IGAZI SZABADULÁST.

Erről a lámpásról itt nézek néha a dél homályában, néha tisztábban ott a kék mélységben, Ai Strati szigetén. Minden este megszólal a lámpás a távírójából, és órákig nézem. Itt megtudom, hogyan mennek száműzetésbe a kommunisták, a bolsevikok, a forradalmárok. Nos, gyermekeim, szeretem ezeket az embereket. Úgy érzem, ők a testvéreim. Érzem, HOGY MOST VÉGZIK AZT A MUNKÁT, amit én 1912-ben. Harcolnak a zsarnokkal. És ontják a vérüket, megverik őket, börtönökbe és száműzetésekbe mennek, és elviselik mindezt a kínzást, hogy megváltást adjanak a megtörteknek. (…)

Éppen ezért karácsony napján, amikor egy benzines teherautó, tele ezekkel a száműzetésből hazatérő gyerekekkel itt haladt el a szikla alatt, sapkám hadonászásával köszöntöttem őket, mint 1912-ben, amikor köszöntöttem a tengerészeket, akik a vad tramuntanában sétálni a szabadban a Dardanellákból”.

Az öreg világítótorony őr elhallgatott. Ahogy az öreg beszélt, a gimnazista füle leesett, és most a földet nézték. Grimaszolva, szó nélkül felkelt. De a gyerekek szemében rejtett öröm csillogott, és titkos fény és ironikus mosoly rajzolódott ajkukra.

Száműzetésben

1935 októberében Georgios Kondylis diktatúrája D. Glinost Varnalis-szal együtt Ai – Stratisba száműzte. Aztán Varnalis a következő verset írta:

Megbilincseltek minket

és teljesen bezártak minket.

Úgy hatvanan számoltak minket,

és megmérték a lelkünket – nehéz!

Sokáig zsibbadtak

jobb kéz bal kézzel.

Zsibbadt és a másikunk, aki remeg

bőrönd vagy csomag Ai – Stratis számára.

Elvesztettük az erényt, az elmét és a fiatalságot,

a legjobb a legrosszabb hét…

Szerencséd van, azon a nyomorult estén

Glinos mesterhez kötöttek téged.

Nagy szemek csillogóak, mellkas

és a Sors nem háborgatta azután.

Nézte a közelgő örömöt,

mint ideges az undortól.

Nálunk, az utolsókkal, a gőzössel

csempészek, csempészek,

hirtelen egyenesnek látszani

vagy Lefteria és hashek számítanak.

De az agionorosi öreg

hogy az istenhordozó eldobta a rasákat

és éjjel elkapták Omoniában

borotvált ajkakkal és állkapcsokkal,

nem kötöttek velünk. Hülyeség

küldeni a Hazát és a vallást!

Így raktak fel minket a gőzösre

a hazafiak a hazafiak.

Száműzetés a néphez, megkötött kézzel,

hogy eljöjjön a külföldről száműzött,

megosztani a nemzetet és tedd

egyik fél harcol a másikkal.

D. Glinos halálának 80. évfordulója alkalmából a  „Themata Páedias ” folyóiratot kiadó Oktatási Problémacsoport újra kiadta „ Dimitrisz Glinosz cikkei és tanulmányai a német megszállás illegális KOMEP-jében” című  könyvet  (beleértve Glinos cikkei, amelyek aláírás nélkül jelentek meg a KOMEP-ben abban az időszakban, amikor a Politikai Iroda tagja volt, valamint a KKE KB X. plenáris ülése előtti előadásának tervezetét és a “A hellenizmus mai problémái” című, véget nem érő tanulmányát. ).

A könyv 8 eurós áron lesz megvásárolható a holnapi Perissos-i rendezvényen, a Csoport egyéb kiadványaival, valamint a  Themata Páideias magazin számaival együtt.  Köztük a  Dimitris Glinosnak szóló dedikált szám (15-16. szám) az 1931-1936 közötti időszak pedagógiai és társadalompolitikai cikkeivel.