(1879-2023. 12. 21)
(idézet: Sztálin – Rövid Életrajz)
„Sztálin rövid életrajzáéinak magyar fordítása a Moszkvai Marx-Engels-Lenin Intézet szerkesztésében megjelent második, javított és bővített orosz kiadás (Állami Politikai Kiadó, Moszkva 1947) alapján készült és először Moszkvában 1947-ben jelent meg (Idegennyelvű Irodalmi Kiadó). Kiadásunk számára a fordítást újból átnéztük.
1949. január
I
SZTÁLIN (Dzsugasvili) Joszif Visszarionovics 1879. december 21-én, a tifliszi kormányzóságban, Gori városában született. Apja, a grúz nemzetiségű Visszarion Ivanovics, a tifliszi kormányzóság Didi-Lilo falujából, paraszti családból származott, foglalkozására nézve cipész volt, később pedig a tifliszi Adelchanov-cipőgyár munkása. Anyja — Jekaterina Georgijevna — Gambareuli faluból, a Geladze jobbágyi parasztcsaládból származott.
1888 őszén Sztálint beíratták a gori-i egyházi iskolába. 1894-ben elvégezte ezt az iskolát és ugyanebben az évben a tifliszi pravoszláv papi szeminárium növendéke lett.
Ez években Oroszországban az ipari kapitalizmus fejlődésének s a munkásmozgalom növekedésének talaján széles körben kezdett terjedni a marxizmus. A pétervári „Harci Szövetség a Munkás- osztály Felszabadítására”, amelyet Lenin alapított és vezetett, hatalmas lökést adott az egész országban a szociáldemokrata mozgalom fejlődésének. A munkásmozgalom hullámai eljutottak a Kaukázusontúlra is, ahova már behatolt a kapitalizmus és ahol a nemzeti és gyarmati elnyomás igen nagy volt. A Kaukázusontúl az orosz cárizmus tipikus gyarmata volt, gazdaságilag elmaradt agrárország, a hűbériségnek még erős maradványaival, olyan ország, amelyet szétszórtan, egymással elkeveredve, számos nemzetiség lakott.
A XIX. század utolsó negyedében a Kaukázusontúl a kapitalizmus gyors fejlődésnek indult, rabló módra zsákmányolta ki a munkásokat és parasztokat s kiélezte a nemzeti és gyarmati elnyomást. Különösen gyorsan fejlődött a bányaipar, a kőolajtermelés és feldolgozás, ahol a főpozíciókat a külföldi tőke ragadta magához. „Az orosz kapitalizmus — írta Lenin — ilyenformán bevonta a Kaukázust a világ áruforgalmába, helyi sajátosságait — a régi patriarchális elzárkózottság maradványát — kiegyenlítette, piacot teremtett magának gyárai számára. Ez a reform utáni időszak kezdetén gyéren lakott ország, amelyet a világgazdaságtól távol, sőt a történelemtől is távolálló hegyi népek laktak, a kőolajiparosok, borkereskedők, búza- és dohány-nagytermelők országává vált…” A vasutakkal és az első gyárakkal és ipartelepekkel együtt a Kaukázusban megjelent a munkásosztály is. Különösen gyorsan fejlődött Baku, a kőolajváros — a Kaukázus nagy ipari és munkásközpontja.
Az ipari kapitalizmus fejlődésével együtt járt a munkásmozgalom növekedése. A 90-es években a Kaukázusontúl odaszáműzött orosz marxisták forradalmi munkát folytattak. A Kaukázusontúl megkezdődött a marxizmus terjesztése. A tifliszi pravoszláv szeminárium akkoriban mindenféle felszabadító, mind narodnyik-nacionalista, mind marxista-internacionalista eszméknek melegágya volt az ifjúság körében; különféle titkos körökkel volt tele. A szemináriumban uralkodó jezsuita rendszer Sztálinban szenvedélyes tiltakozást váltott ki, táplálta és fokozta benne a forradalmi hangulatot. A tizenöt éves Sztálin forradalmárrá válik.
„A forradalmi mozgalomban — mondja Sztálin — 15 éves koromban kezdtem részt venni, amikor kapcsolatba léptem az akkor Kaukázusontúl élő orosz marxisták illegális csoportjaival. Ezek a csoportok nagy befolyással voltak rám és belém oltották az érdeklődést az illegális marxista irodalom iránt.”
1896—1897-ben Sztálin a szeminárium marxista tanulóköreinek élén áll. 1898 augusztusában formálisan is belép az Oroszországi Szociáldemokrata Munkáspárt tifliszi szervezetébe. Tagja lesz a „Meszame-daszi“ csoportnak, az első grúz szociáldemokrata szervezetnek, amely az 1893—1898-as években bizonyos pozitív szerepet játszott a marxizmus eszméinek terjesztésében. A „Meszame-daszi“ politikailag nem volt egyöntetű — többsége a „legális marxizmus” álláspontján volt s a burzsoá nacionalizmus felé hajlott. Sztálin, Keczchoveli és Culukidze alkották a „Meszame-daszi“ forradalmi marxista kisebbségének vezető gócát — ebből a kisebbségből csírázott ki Grúziában a forradalmi szociáldemokrácia.
Sztálin sokat és kitartóan művelte magát. Tanulmányozza Marx „Tőké“-jét, a „Kommunista Párt Kiáltványát” és Marx és Engels egyéb műveit, megismerkedik Leninnek a narodnyik irányzat, a „legális marxizmus” és az „ökonomizmus” ellen irányuló műveivel. Lenin munkái már akkor mély benyomást tettek Sztálinra. „Minden áron találkoznom kell vele” — mondotta Sztálin, miután elolvasta Túlin (Lenin) művét, beszéli el egy elvtárs, aki abban az időben jól ismerte Sztálint. Sztálin elméleti érdeklődésének köre rendkívül széles — filozófiát, politikai gazdaságtant, történelmet, természettudományt tanulmányoz, olvassa a szépirodalom klasszikusait. Sztálin képzett marxistává válik.
Sztálin ebben az időben erős propagandamunkát fejt ki munkáskörökben, részt vesz illegális munkásgyűléseken, röplapokat ír, sztrájkokat szervez. Ez volt a gyakorlati forradalmi munka első iskolája, melyet Sztálin Tiflisz élenjáró proletárjai között járt végig.
„Emlékszem — mondotta Sztálin — az 1898-as évre, amikor először bíztak rám egy, a vasúti műhelyek munkásaiból álló tanulókört. Itt, ezeknek az elvtársaknak körében estem át akkor első forradalmi tűzkeresztségemen… első tanítóim a tifliszi munkások voltak.”
A tifliszi marxista munkáskörök tanulási programját Sztálin dolgozta ki.
A szemináriumban, ahol ki volt építve a „gyanúsak” szigorú megfigyelése, kezdik sejteni Sztálin illegális forradalmi munkáját. 1899. május 29-én Sztálint a marxizmus propagálásáért kizárják a szemináriumból. Sztálin egy darabig óraadásból tartja fenn magát, azután (1899 decemberében) a tifliszi fizikai megfigyelő-állomáson, mint megfigyelő-statisztikus vállal munkát, egy pillanatra sem hagyva abba forradalmi tevékenységét.
Sztálin már ebben az időben a tifliszi szociáldemokrata szervezetnek egyik legerélyesebb és legtekintélyesebb munkása. „Az 1898—1900-as években alakult ki és öltött formát a tifliszi szervezet vezető központi szociáldemokrata csoportja … A tifliszi központi szociáldemokrata csoport óriási forradalmi propaganda- és szervező munkát végzett az illegális szociáldemokrata pártszervezet megteremtése érdekében.“ Sztálin áll e csoport élén. A lenini „Harci Szövetség a Munkásosztály Felszabadítására” volt az a mintakép, amelyet a tifliszi forradalmi szociáldemokraták munkájukban tántoríthatatlanul követtek. A tifliszi munkásmozgalom a „Meszame-daszi” forradalmi kisebbségének (Sztálin, Keczchoveli, Culukidze) vezetése alatt ebben az időszakban kezdi túlhaladni annak a régi, merőben propagandista munkának keretét, amelyet a munkások sorából való egyes „kimagasló egyéniségekkel” folytattak. Az aktuális kérdésekről szóló röplapok kibocsátása, a cárizmus elleni rögtönzött gyűlések, és a cárizmus elleni politikai tüntetések útján folytatott tömegagitációt maga az élet helyezi előtérbe.
Az új taktika a „Meszame-daszi” opportunista többsége részéről, amely az „ökonomizmus” felé hajlott, irtózott a forradalmi módszerektől és ellenezte az önkényuralom ellen folytatott „utcai” politikai harcot, a leghevesebb ellenállásba ütközött. Sztálin és a „Meszame-daszi” forradalmi kisebbsége elkeseredett és engesztelhetetlen harcot folytatnak az opportunisták ellen az új taktikának, a politikai tömegagitáció taktikájának megvalósításáért. Tiflisz élenjáró munkásai lelkesen támogatják őket.
A tifliszi szociáldemokratáknak a munka új módszereire való áttérésében kiváló szerepet töltött be Viktor Kurnatovszkij, aki képzett marxista volt — Lenin tántoríthatatlan követője és egyik legközelebbi fegyvertársa, a lenini eszmék előharcosa a Kaukázusontúl. 1900 nyarán Tifliszbe érkezik, szoros kapcsolatba lép Sztálinnal és a „Meszame-daszi” forradalmi kisebbségével, Sztálinnak legközelebbi barátja és fegyvertársa lesz.
Mikor 1900 decemberében megindult a lenini „Iszkra” („Szikra”), Sztálin teljesen annak álláspontjára helyezkedett. Sztálin azonnal felismerte Leninben a valódi marxista párt megalapítóját,- a vezért, a mestert.
„Mikor Lenin forradalmi tevékenységével a 90-es évek végén és különösen 1901 után, az »Iszkra« kiadása után megismerkedtem — mondja Sztálin —, arra a meggyőződésre jutottam, hogy Lenin személyében rendkívüli emberrel van dolgunk. Lenin az én szememben akkoriban nem egyszerű vezetője volt a pártnak, hanem a párt tényleges megteremtője, mert egyedül ő értette meg pártunk belső lényegét és elodázhatatlan szükségleteit. Amikor összehasonlítottam pártunk többi vezetőivel, mindig úgy tetszett nekem, hogy Lenin fegyvertársai — Plechánov, Martov, Axelrod és a többiek — egész fejjel kisebbek nála, hogy Lenin hozzájuk képest nem egyszerűen a vezetők egyike, hanem magasabb típusú vezető, kőszáli sas, aki a harcban nem ismer félelmet és bátran vezeti a pártot előre az orosz forradalmi mozgalom felderítetlen útjain.”
Sztálin határtalanul hitt Lenin forradalmi géniuszában és elindult Lenin útján. Erről az útról sohase tért le s Lenin halála után bátran és biztos kézzel folytatja Lenin művét.
A kezdődő gazdasági válság körülményei között, az oroszországi munkásmozgalom hatása alatt és a szociáldemokraták tevékenységének eredményeképpen Tifliszben 1900—1901-ben egyre nő az üzemről- üzemre terjedő gazdasági sztrájkok hulláma. 1900 augusztusában kibontakozik a vasúti műhelyek és fűtőházak munkásainak nagyszabású sztrájkja. Ebben a sztrájkban tevékeny részt vesz M. I. Kalinin, akit Pétervárról a Kaukázusba száműztek. 1901. április 22-én Tiflisz központjában május elsejei tüntetést szerveznek. Sztálin a tüntetés szervezője és vezetője. A lenini „Iszkra” az egész Kaukázusra nézve történelmi jelentőségű eseményként értékelte ezt a tüntetést; hatása a Kaukázus egész későbbi munkásmozgalmára rendkívül nagy volt.
Így tért át ezekben az években Grúzia munkásmozgalma a „Meszame-daszi” forradalmi kisebbségének vezetése alatt, amelynek Sztálin állt az élén, a szűk tanulókör-propagandáról a tömegekre kiterjedő politikai agitációra. Ezzel a Kaukázusban is kezdett megvalósulni a szocializmus egyesítése a munkásmozgalommal, ugyanúgy, ahogy azt néhány évvel előbb fényesen megvalósította a Lenin vezette pétervári „Harci Szövetség”
A kaukázusontúli proletariátus forradalmi harcának növekedése miatt nyugtalankodó cári kormány fokozza az üldözést, arra számítva, hogy ilymódon megakadályozza a mozgalom terjedését. 1901. március 21-én a rendőrség házkutatást tartott azon a fizikai megfigyelő-állomáson, ahol Sztálin lakott és dolgozott. A házkutatás és az ochrana később ismertté vált elfogatási parancsa Sztálint arra készteti, hogy illegalitásba vonuljon. Ettől a perctől fogva egészen az 1917.-es februári forradalomig Sztálin az illegalitás viszonyai közt, a lenini iskolázottságú hivatásos forradalmár feszült, hősies életét éli.
A cár szatrapái tehetetlenek voltak a növekvő forradalmi mozgalommal szemben. 1901 szeptemberében, Sztálin és Keczchoveli kezdeményezésére megindult a „Brdzola” („Harc”), az első illegális grúz szociáldemokrata újság, amely következetesen hirdette a lenini „Iszkra” eszméit. A ,,Brdzola” volt Oroszországban az „Iszkra” után a legjobb marxista újság.
A „Brdzola” első számának (1901, szeptember) „Olvasóinkhoz” című vezércikkét Sztálin írta. A lap feladatainak meghatározása során Sztálin ezt írta: „A grúz szociáldemokrata újságnak az a feladata, hogy világos választ adjon minden, a munkásmozgalommal kapcsolatos kérdésre, megvilágítsa az elvi kérdéseket, elméletileg megvilágítsa a munkásosztály szerepét a harcban s a tudományos szocializmus fényével rávilágítson minden jelenségre, amellyel a munkás találkozik.
E vezércikkben Sztálin rámutatott arra, hogy a lapnak a munkásmozgalom élére kell állnia, mennél közelebb kell kerülnie a munkástömegekhez, módjában kell állnia, hogy folytonosan hasson reájuk, tudatos és vezető központjuk kell, hogy legyen.
A „Brdzola” következő (november-decemberi) számában jelent meg Sztálinnak „Az Oroszországi Szociáldemokrata Párt és legközelebbi feladatai” című fontos cikke. Ebben a cikkben Sztálin azt hangsúlyozta, hogy a tudományos szocializmust egyesíteni kell az ösztönös munkásmozgalommal, rámutatott a munkásosztály vezető szerepére a demokratikus felszabadító mozgalomban, és a proletariátus önálló politikai pártjának megszervezését jelölte meg feladatként.
Széles méreteket ölt a soknemzetű Kaukázusontúl különböző nyelvein nyomtatott röplapok kiadása. „Kitűnően megírt kiáltványok jelentek meg orosz, grúz és örmény nyelven és elárasztották egész Tifliszt” — írta a lenini „Iszkra” a tifliszi szociáldemokraták működéséről. Sztálin legmeghittebb fegyvertársa, Lado Keczchoveli Bakuban a lenini „Iszkra” irányzatát követő bizottságot alakít, és illegális nyomdát szervez. 1901. november 11-én összeült a tifliszi szociáldemokrata szervezet konferenciája, amelyen megválasztották az Oroszországi Szociáldemokrata Munkáspárt Tifliszi Bizottságát. Sztálint beválasztották a bizottságba. De ő nagyon rövid ideig marad Tifliszben. November végén a Tifliszi Bizottság megbízásából Batumba utazik, a Kaukázus nagyságra nézve (Baku és Tiflisz után) harmadik helyen álló proletárközpontjába, hogy ott szociáldemokrata szervezetet létesítsen.
Batumban Sztálin lázas forradalmi munkát fejt ki: kapcsolatokat teremt az élenjáró munkásokkal, szociáldemokrata köröket alapít, több tanulókört ő maga vezet, földalatti nyomdát szervez, lángoló röplapokat ír, kinyomatja és terjeszti őket, vezeti a Rothsckild- és a Mantasev-gyár munkásainak harcát, szervezi a forradalmi propagandát a faluban. Sztálin Batumban szociáldemokrata szervezetet hoz létre, megalakítja az OSzDMP Batumi Bizottságát, vezeti a sztrájkokat a gyárakban, 1902. március 9-én Sztálin szervezte meg a batumi munkások híres politikai tüntetését, amelyet ő vezetett, s amelynek ő haladt az élén. Itt Sztálin a gyakorlatban megvalósította a sztrájk és a politikai tüntetés egyesítését.
Ily módon, ebben az időszakban, az opportunizmus ellen folytatott határozott és engesztelhetetlen harcban alakult ki és nőtt nagyra a Kaukázusontúl a lenini-iszkrai szervezet. Legtekintélyesebb szervezője és vezetője Sztálin volt, akit a batumi munkások már akkor a munkások tanítójának neveztek. A Kaukázusontúl lenini-iszkrai szervezete a proletárnemzetköziség szilárd alapján épült és soraiban a különböző nemzetiségek: grúzok, örmények, azerbajdzsánok, oroszok élenjáró proletárjait egyesítette. Lenin később nem egyszer hozta fel példaképpen a párt kaukázusontúli szervezetét, mint a proletár nemzetköziség mintáját.
A batumi munkások harcának fellendülése komolyan nyugtalanította a kormányt. A rendőrkopók buzgón keresik a „bujtogatókat”. 1902. április 5-én Sztálint letartóztatják. Sztálin azonban (eleinte a batumi, azután — 1903. április 19-étől) — a szigorúságáról hírhedt kutaiszi, majd újból a batumi) börtönben sem szakítja meg kapcsolatát a forradalmi munkával.
1903. március elején ülésezett a kaukázusi szociáldemokrata szervezetek első kongresszusa, amelyen megalakul az OSzDMP Kaukázusi Szövetsége. A fogságban lévő Sztálint távollétében beválasztják az OSzDMP Kaukázusi Szövetségi Bizottságába. A börtönben Sztálin a II. pártkongresszusról visszatért elvtársaktól értesül a bolsevikok és mensevikek közti rendkívül komoly nézeteltérésekről. Sztálin határozottan Lenin, a bolsevikok oldalára áll.
1903 őszén Sztálint három évre Kelet-Szibériába, az irkutszki kormányzóság balaganszki kerületébe, Novaja-Uda faluba száműzik. 1903 november 27-én érkezik meg száműzetési helyére. A száműzetésben levelet kap Lenintől.
„Első ízben 1903-ban ismerkedtem meg Leninnel — mondja Sztálin. — Igaz, hogy az első ismeretség nem volt személyes, hanem látatlanban, levélváltás útján jött létre. De eltörölhetetlen benyomást tett rám, amely nem hagyott el a párton belüli munkám egész ideje alatt. Akkor Szibériában voltam száműzetésben . . . Lenin levélkéje aránylag nem volt hosszú, de ez a levél pártunk gyakorlatának merész, rettenthetetlen bírálatát és a pártnak a legközelebbi időszakra szóló egész munkaterve nagyszerűen világos és tömör kifejtését nyújtotta.”
Sztálin nem sokáig maradt a száműzetésben. Minél hamarabb szabadulni akart, hogy hozzáfogjon a bolsevik párt felépítését illető lenini terv megvalósításához. 1904. január 5-én Sztálin megszökik a száműzetésből. 1904 februárjában újból a Kaukázusban van, eleinte Batumban, azután pedig Tifliszben.
Kérjük, anyagilag támogassa a Bal-Rad-ot! – a blog nyitóoldalának jobb felső sarkában látható 
piktogrammra kattintva Pay-Pal-on
-vagy közvetlen postai úton:
Szabó Péter 2747 Törtel, Petőfi-ut. 12.
HA LEHET…- NE BORÍTÉKBAN, MERT AZ MOSTANSÁG ELVÉSZ!
A beérkező adományokról olvasóinkat a “Köszönjük”– rovatban tájékoztatjuk! balrad.hu/koszonet
Ha tetszett ez a cikk, ha egyetértesz a balrad.hu-val, oszd meg Facebookon, Twitteren, VKontakton – meg ahol csak lehetőséged van rá! De legalább LÁJKOLD! – hiszen azzal is tudsz segíteni!