(idézet: Münchentől Nürnbergig – 1963)
1
„Kérem önöket, hogy így világítsák meg a dolgot”
A fasiszta haderő tűzzel-vassal hozta létre európai uralmát. Egymás után fejezte be győzelmesen a villámháborút Lengyelországban, Dániában, Norvégiában, Belgiumban, Hollandiában, Franciaországban, Jugoszláviában és Görögországban. A hitlerista tábornokok, a könnyű győzelmektől mámorosan, a német fegyverek legyőzhetetlenségét bizonygatták, a náci vezetők a Führer „hadvezéri talentumát” dicsőítették.
Ám a Nyugaton elért katonai sikerektől megmámorosodott hitleristák végzetes lépést követtek el. Az 1941. június 21-ről 22-re virradó éjjel a fasiszta hadsereg rabló módjára megtámadta a szovjetországot. A hitlerista hadosztályok a Balti-tengertől a Fekete-tengerig húzódó óriási térségen teljes erővel vetették magukat a szovjet határokra. Ez volt a második világháború csúcspontja, s egyszersmind az első lépés a fasiszta államnak, az általa leigázott országokban létrehozott „új rendnek” a pusztulásához.
Öt évvel később, amikor a szovjet haderők dicsőséges győzelemmel befejezték a történelem legsúlyosabb háborúját, s ezzel lehetővé tették a náci főkolomposok felelősségre vonását, Fritzsche, a „harmadik birodalom” sajtófőnöke, a Nemzetközi Katonai Törvényszék előtt a következő vallomást tette: „Az 1941. június 21-ről 22-re virradó éjjel, hajnali 5 óra körül, Ribbentrop a külügyminisztériumba hívott egy értekezletre, amelyen a mi sajtónk és a külföldi sajtó képviselői vettek részt. Ribbentrop közölte velünk, hogy ezen a napon megkezdődik a háború a Szovjetunió ellen, s arra kérte a német sajtó képviselőit, hogy ezt a Szovjetunió elleni háborút preventív háborúnak tüntessék fel…, amelynek célja a szovjet támadás megelőzése. »Kérem önöket — mondotta Ribbentrop —, hogy így világítsák meg a dolgot.«”1 – A nürnbergi per gyorsírásos jegyzőkönyve. 30. köt. 14562. old. (oroszul).*
Mint Fritzsche a továbbiakban vallotta, „azt az állítást, hogy a Szovjetunió ellen indított háború preventív háború, később széltében hangoztatták az újságok, amelyek a birodalmi sajtófőnök naponkénti tájékoztatóján tőlem kapták az utasítást. Én magam a szokásos rádióbeszédeimben ugyanígy magyaráztam a háború okát.”2 – Ugyanott, 8. köt. 3560. old.*
Fritzsche a továbbiakban elmondta, hogyan szervezte meg a széles körű szovjetellenes propagandát, hogyan igyekezett meggyőzni a közvéleményt, hogy ez a háború nem Németország, hanem a Szovjetunió bűne, majd kénytelen-kelletlen beismerte:
„Ki kell azonban jelentenem, hogy semmi okunk nem volt a Szovjetuniót Németország ellen irányuló katonai támadás előkészítésével vádolni. Rádióbeszédeimben minden erőt arra összpontosítottam, hogy Európa népeit és Németország lakosságát a bolsevizmus rémével ijesztgessem.”3 – Ugyanott, 30. köt. 14602. old.*
A nürnbergi fogház zárkájában, Gilberttel folytatott beszélgetése során, Fritzsche kijelentette: „Mindig azt mondtam, hogy a nyugati hatalmak elleni háború kirobbantásában a mi bűnünk körülbelül 50 százalék, hiszen a nyugati hatalmak hozták létre a versailles-i szerződést. De a Kelet elleni háborúban 100 százalékig mi vagyunk a bűnösek. Ez alattomos és nem kiprovokált agresszió volt.”4 – G. M. Gilbert: The Nuremberg Diary (Nürnbergi Napló). New York 1948. 63—64. old.*
Tehát azokban a napokban, amikor hazánk földjén fellángolt az agresszív háborúnak a hitleristák bűnös keze által gyújtott tüze, a fasiszta Németországban mind a 2300 napilap és valamennyi rádióállomás azt állította, hogy a Szovjetunió ellen indított háború preventív jellegű, mert a Szovjetunió már készen állt Németország megtámadására, s csak a náci vezetők előrelátásának köszönhető, hogy tervét nem tudta megvalósítani.
Preventív háború! Talán nem is érdemes visszatérni erre a velejéig hazug és a történelem által már meghazudtolt állításra? De igenis érdemes, mégpedig nagyon is érdemes, mert ezt a gyalázatos, a kirívóan rabló jellegű agressziónak igazolására hivatott állítást napjainkban nemcsak a bonni neofasiszták hangoztatják, hanem más nyugati militaristák is.
Mint a „Daily Mirror” közölte, a Gaither-bizottság által az Egyesült Államok Nemzeti Biztonsági Tanácsa elé terjesztett titkos jelentés megállapítása szerint „egy modern atomháborúban az első támadás olyan erős lesz, hogy az az ország, amely támadásra vállalkozott, valószínűleg győzelmet arat”. Ebből a jelentés szerzői az alábbi következtetést vonják le: „Nem engedhetjük meg magunknak a várakozást. Kereken kimondva, preventív háborúról van szó.”5 – Novoje Vremja, 1958. 17. sz. 5. old.*
Nem nehéz megállapítani, hogy az imperialista körök a náci tézist nemcsak magukévá tették, hanem az atomkorszak feltételeihez alkalmazva tovább is fejlesztették. Az említett titkos jelentés szerzőinek véleménye szerint ugyanis az atomkorszak még inkább igazolja a preventív emberirtást, mint az előző időszak.
A hitlerista tábornokok és a jelenlegi nyugati militaristák egysége ebben a kérdésben bámulatos. Néha szinte nehéz megkülönböztetni, hol végződik a cégéres hitlerista főkolomposok állítása, s hol kezdődik a hivatalos bonni vezetők és nyugati barátaik véleménye. Egyetértenek a preventív háború doktrínáját illetően, s valamennyien azon vannak, hogy nyíltan rehabilitálják a hitleri banditizmust és mentesítsék a náci klikket a Szovjetunió hitszegő megtámadásáért rá háruló felelősségtől.
Lüdde-Neurath, Dönitz tengernagy volt törzskari főnöke, „Német földön végződött” című cikkében, amelyben a preventív háború tézisét hirdeti, s azzal a hazug állítással hozakodik elő, hogy a Szovjetunió az egész német nép meggyőződése szerint Németország megtámadására készült, azt írja, hogy „a keleti háborút majdnem minden német kezdettől fogva sorsdöntő nemzeti szükségszerűségnek tekintette”.6
6 A második világháború következményei. Izdatyelsztvo Inosztrannoj Lityeraturi 1957. 17. old.
Ezzel a cinikusan hazug állítással kapcsolatban érdemes idézni Göringnek a nürnbergi per során elhangzott következő beismerését: „A német nép az Oroszország elleni hadbalépésről csak akkor értesült, amikor a háború már elkezdődött. A német népnek ehhez semmi köze. A német népet semmiről sem kérdezték meg.” (A nürnbergi per anyaga. II. köt. Goszjurizdat 1954. 6. old.)*
Günter Blumentritt náci tábornok, aki a háború idején Rundstedt törzskarának főnöke volt, arra hivatkozik, hogy „a szovjetek óriási hadsereget hoztak létre”, s Hitlernek azért kellett háborút indítania, mert a Szovjetunió „egész Európát meg akarta hódítani”.
A hitlerista tábornokok által Nyugat-Németországban „A második világháború következményei” címmel kiadott gyűjteményben a szerzők a preventív háborúnak ugyanezt a hazug és provokációs gondolatát vetik fel: „Oroszország — tehát Európa fele — tönkre jutott és … a dialektikus materializmus eszméinek hatalmába került, a régi társadalmi rend, a gazdasági viszonyok régi felfogása a pusztulás és rombolás martaléka lett… A megdöntött cárizmus helyett Németországot most egy még nagyobb veszély fenyegeti — a bolsevizmus.”7 – Ugyanott, 25. old.*
Köztudomású, hogy a hitleri Németország a Szovjetunió megtámadása előtt agressziót követett el Lengyelország, Dánia, Norvégia, Belgium, Hollandia, Franciaország, Jugoszlávia és Görögország ellen. A gyűjtemény szerzői azonban megtámadásuk okairól semmit sem írnak, jóllehet ezek az országok nem voltak „a dialektikus materializmus eszméinek hatalmában”.
Még nyíltabban terjeszti a preventív háború dajkameséjét Halder, a náci haderők volt vezérkari főnöke, „Hitler mint hadvezér” című könyvében. Állítása szerint a fasiszta Németország egyáltalán nem követett el agressziót a Szovjetunió ellen, Hitlert csak Németország biztonságának érdekei vezették. „Hitlernek — írja — nagyon nehezére esett elhatároznia Oroszország megtámadását… Másrészt azonban szilárd és nem is alaptalan meggyőződése volt, hogy Oroszország készül Németország megtámadására. Ma már megbízható forrásokból tudjuk, hogy ebben igaza volt.”8 – F. Halder: Hitler als Feldherr (Hitler mint hadvezér). München 1949. 36. old.*
Halder nemcsak Hitlert igyekszik igazolni, hanem a német vezérkart és önmagát — mint vezérkari főnököt — is. „Ha a politikus — írja Hitlerre gondolva — nem talál többé lehetőséget arra, hogy diplomáciai eszközökkel küszöbölje ki a veszélyes ellentéteket, akkor a hadvezértől nem lehet megtagadni azt a jogot, hogy saját országának az ellenség behatolásától való megvédése érdekében támadással oldja meg feladatát…”9 – Ugyanott.*
Haldert szorosan nyomon követi Guderian, aki Hitlernek azt az elhatározását, hogy megtámadja a Szovjetuniót — „az orosz veszély megszüntetésének”10 – A második világháború következményei. 117. old.* vágyával magyarázza.
Manstein, bandita cimboráinak nyomdokain haladva, azt állítja, hogy Hitler kénytelen volt „a Szovjetuniót, mint ellenséget, preventív háborúval félreállítani az útból addig, amíg nyugaton nem jelentkezett olyan ellenség, amely a kontinensen veszélyes lehetett számára”.11 – Erich von Manstein: Verlorene Siege (Elveszett győzelmek). Bonn 1955 171. old.*
Így beszélnek a hitlerista tábornokok.
Most pedig nézzük, mit mond ma, ugyanezeket a gondolatokat szajkózva, Franz Josef Strauss hadügyminiszter, a bonni kormány hivatalos képviselője: „Hitler nem felelős a Szovjetunió megtámadásáért”, mert maga a Szovjetunió „akarta a második világháborút”. Ezt mondta Strauss 1958 nyarán a bajorországi Tutzingban.
Bodo Zimmermann náci tábornok, aki Rundstedt törzskarában az operatív osztály vezetője volt, most pedig a német revansizmus egyik szenvedélyes bajnoka, ugyancsak a preventív háború jelszavával egyenesen a Szovjetunió megtámadására szólít fel. „A jövő azé — írja —, aki mer preventív háborút indítani. A Kelet és a Nyugat közötti feszültség örökké fennmarad, s csak háborúval küszöbölhető ki. Ezért a Nyugatnak, ha le akarja verni Oroszországot, olyan preventív háborút kell indítania, amelyben felhasználja a rendelkezésére álló atomfegyver minden fajtáját.”12 – Novoje Vremja, 1958. 17. sz. 5—6. old.*
Ezt a hitlerista tábornokot ismétli T. Power tábornok, az Egyesült Államok stratégiai légi haderejének parancsnoka, aki „munkájában” a Szovjetunió elleni preventív háború agresszív elméletét propagálja. Az agresszió e szószólójának elgondolásai annyira ellenkeznek az amerikai kormány békére törekvést hangoztató hivatalos nyilatkozataival, hogy az amerikai hadügyminiszter betiltotta Power „munkájának” terjesztését.
Ezek szerint a preventív háború doktrínája egyáltalán nem került a történelem lomtárába, hanem napjaink legféktelenebb militaristáinak fegyvere lett. Ezért annyira fontos, hogy teljesen feltárjuk a gyökereit, a lényegét, kimutassuk azt a veszélyt, amellyel hirdetőinek és híveinek ágálása jár.
Mi a céljuk ezeknek a politikai irodalomban megnyilvánuló provokációknak, mire törekszik az imperialista propaganda, amikor minden erejével a preventív háború hitleri dajkameséjének terjesztésén munkálkodik?
Erre a kérdésre nem nehéz feleletet találni.
Az imperializmus eszmei fegyvertárában továbbra is jelentős helyet foglal el a Szovjetunió elleni agresszió propagálása. Provokációs céllal újból és újból nagy lármát csapnak az úgynevezett „kommunista veszély” körül, az agresszió ideológusai ismét megpróbálják ütőkártyának kihasználni azt a dajkamesét, hogy „kelet felől veszély fenyeget”.
Köztudomású, hogy a Szovjetunió és a többi szocialista ország elleni háború kirobbantására vonatkozó újabb imperialista tervek Európában az újjáélesztett német militarizmusnak juttatják a fő agresszív erő szerepét. A Bundeswehrnek most az egyesített NATO-haderők keretében kell működnie. De 104 hitlerista tábornok és tengernagy parancsnoksága alatt áll, akiknek a második világháború idején Európa térségein megtett útját a legsúlyosabb gaztettek jelzik.
„A fegyver köszörülése előtt a hírnéven esett csorbát kell kiköszörülni” — mondják a hitlerista tábornoki kar jelenlegi védelmezői, márpedig ez egyértelmű a hitleristák erkölcsi rehabilitálásának követelésével. Emellett még senki sem bizonyította be, hogy a nyugati reakciós körök vesztenek azzal, ha az agresszió kirobbantásának bűnét Németországról áthárítják a Szovjetunióra.
Könnyen érthető, hogy a reakciónak a Szovjetunióval szemben elkövetett hitlerista agresszió igazolására, a náci propaganda ama hazug állításának alátámasztására irányuló kísérletei, amely szerint a Szovjetunió ellen indított háború preventív háború volt — a Szovjetunió ellen az új körülmények között tervezett agresszió előkészítésének igazolását szolgálják.
Ezért adnak ki Nyugat-Németországban a „harmadik birodalom” minden rendű és rangú vezető személyiségei olyan nagy számban emlékiratokat, amelyekben többek között a preventív háború náci dajkameséjével hozakodnak elő, ezért jelentetik meg ezeket az emlékiratokat számos más nyugati országban haladéktalanul, mégpedig nagy példányszámban.
Itt vannak például Ribbentrop hitlerista külügyminiszternek Londonban kiadott emlékiratai. Ribbentropot 1946-ban felakasztották. De akadtak emberek, akik gondoskodtak arról, hogy emléke fennmaradjon. Ráadásul ezek az „emlékiratok” nagyon beleillettek az imperialista propagandába.
Ribbentrop az utolsó szó jogán, a Nemzetközi Katonai Törvényszéknek a nyugati hatalmakat képviselő tagjaihoz fordulva, a következőket mondta: „Nagy-Britannia és az Egyesült Államok ma tulajdonképpen ugyanaz előtt a dilemma előtt állanak, mint Németország. Saját országom érdekében teljes szívből kívánok nekik sok sikert.”
Nyilván nem tévedett abban, hogy emlékiratai valamilyen szolgálatot tesznek majd azoknak, akiknek „teljes szívből sok sikert” kívánt. Hitler nem követhetett el agressziót a Szovjetunió ellen, írja emlékirataiban, „hiszen én, a külügyminiszter, a Szovjetunió elleni hadműveletekkel kapcsolatos különböző parancsokról csak a nürnbergi per idején szereztem tudomást”.13 – J. Ribbentrop: Memoirs (Emlékiratok). London 1954. 152. old.* „Én — írja a továbbiakban — a dolgokat nem úgy értelmeztem, hogy Hitler meg akarja támadni Oroszországot.”
A preventív háború elméletének széles körű és buzgó propagálása azt a célt is szolgálja, hogy a német vezérkart megvédjék a támadásokkal szemben, bebizonyítsák, hogy a német militaristákat egyáltalán nem terheli agresszív háború viselésének bűne.
A preventív háború dajkameséje csakugyan nagyon alkalmas annak bizonyítására, hogy a náci tábornokok ártatlanok Hitler agressziós politikájában. Ha a háború nem volt előkészítve, hanem preventív, vagyis védelmi jellegű volt, ha az ellenség múlhatatlanul bekövetkező támadása miatt vált szükségessé, akkor ki merészelheti a német tábornokokat azzal vádolni, hogy agresszív háborúban vettek részt?
„Manapság valamennyi ország katonai vezetői a tények alapján rekonstruálni akarják a második világháború történetét, s el akarják kerülni az egyéni előítéleteken és a hazafias érzelmeken alapuló következtetéseket. Erre törekedtem én is.”
Ezekkel a szavakkal fejezte be F. von Mellentin, volt hitlerista tábornok, 1956-ban Londonban megjelent könyvének angol kiadásához írt előszavát.14 – Lásd F. W. Mellentin: Az 1939—1945. évi tankcsaták. A tankok harci alkalmazása a második világháborúban. Izdatyelsztvo Inosztrannoj Lityeraturi 1957.*
Mellentin „rekonstruálni” akarja a történelmet. De ugyan ki torzította el annyira, hogy szükség van a rekonstruálására? Mellentin is, több más hitlerista tábornok is elégedetlen a második világháborúnak azzal a történetével, amelyet a Nemzetközi Katonai Törvényszék írt. Ennek a törvényszéknek a bírái két napon keresztül olvasták fel az ítéletet, amelyet a világtörténelemben egyedülálló, tízhónapos bírósági tárgyalás, száz meg száz ember fáradságos, a német vezérkar tízezrekre menő eredeti dokumentumának átvizsgálásával végzett munkája előzött meg. És e valóban tudományos vizsgálat eredményeként a Nemzetközi Katonai Törvényszék ítéletében leszögezte: „A vádlottak részéről az az állítás hangzott el, hogy a Szovjetunió megtámadása igazolt volt, mert a Szovjetunió meg akarta támadni Németországot, s készült erre. Lehetetlen elhinni, hogy ezt az álláspontot valaha is őszinte meggyőződéssel vallották.
A Szovjetunió gazdasági kizsákmányolására, a lakosság tömeges elhurcolására, a biztosok és a politikai vezetők legyilkolására vonatkozó tervek részei egy alaposan kidolgozott tervnek, amelynek a végrehajtása június 22-én kezdődött meg, minden figyelmeztetés és bármi néven nevezendő törvényes igazolás nélkül. Ez nyilvánvaló agresszió volt (az én kiemelésem — A. P.).”15 – A nürnbergi per anyaga. II. köt. 984. old.*
Ezt a történetet akarják a hitlerista tábornokok „rekonstruálni”. Nem tetszik nekik a Nemzetközi Katonai Törvényszék ítéletének az a megállapítása, hogy ők „nagymértékben felelősek voltak azokért a bajokért és szenvedésekért, amelyek a férfiak, nők és gyermekek millióira zúdultak… Az ő katonai vezetésük nélkül Hitlernek és náci cinkosainak agresszív törekvései nem valósulhattak volna meg, és nem vezettek volna eredményre.”16 – Ugyanott, 1044. old.*
A történelmet Mellentin szerint annak kijelentésével kell „rekonstruálni”, hogy a német vezérkar ellenezte a háborút. Ezért írja, hogy Hitler tábornokai nem akartak háborút a Szovjetunióval, sőt, ezt a háborút maga a Szovjetunió provokálta ki, ők, Hitler tábornokai pedig kénytelenek voltak vezetni a preventív, védelmi háborút.
A Nemzetközi Katonai Törvényszék 1946. október 1-én és 2-án hirdette ki az ítéletet Nürnbergben. A méreteit és történelmi jelentőségét tekintve nagyszabású per temérdek iratát levéltárban helyezték el. De ma, a történelmen elkövetett felháborító erőszak láttán, amelyet azok követnek el, akiknek sikerült megmenekülniük a büntetéstől, szükségessé válik, hogy felelevenítsük emlékezetünkben mindazt, ami a nürnbergi per folyamán történt.
Helytelen lenne azt állítani, hogy ott, Nürnbergben, a hitleristák a fasiszta agressziót nem próbálták meg preventív háborúnak feltüntetni. Jodl tábornok, aki katonai kérdésekben Hitler bizalmas tanácsadója volt, ott is ilyen értelemben buzgólkodott. Nézzük ezzel kapcsolatban a gyorsírásos jegyzőkönyv egy részletét:
„Pokrovszkij (a Szovjetuniót képviselő helyettes főügyész): Tegnapelőtt, június 5-én, ön kijelentette, hogy a Szovjetunió elleni támadás, amellyel Németország megszegte a Szovjetunióval kötött szerződését, preventív jellegű háború volt. Nem így mondta?
Jodl: De igen, ezt mondtam. Ez preventív háború volt.”17 – A nürnbergi per gyorsírásos jegyzőkönyve. 27. köt. 12938. old.*
Kérjük, anyagilag támogassa a Bal-Rad-ot! – a blog nyitóoldalának jobb felső sarkában látható 
piktogrammra kattintva Pay-Pal-on
-vagy közvetlen postai úton:
Szabó Péter 2747 Törtel, Petőfi-ut. 12.
HA LEHET…- NE BORÍTÉKBAN, MERT AZ MOSTANSÁG ELVÉSZ!
A beérkező adományokról olvasóinkat a “Köszönjük”– rovatban tájékoztatjuk! balrad.hu/koszonet
Ha tetszett ez a cikk, ha egyetértesz a balrad.hu-val, oszd meg Facebookon, Twitteren, VKontakton – meg ahol csak lehetőséged van rá! De legalább LÁJKOLD! – hiszen azzal is tudsz segíteni!