4
A szociáldemokrácia renegátsága
A kapitalizmusban amennyiben a proletárok osztály érdekvédelmi szervezetei, nem a marxizmus-leninizmus-
„Az osztályharc feltételeiben bekövetkezett változások kétségkívül az első világháború után kialakult viszonyokban gyökereznek. De a változások nem egy csapásra következtek be, hanem fokozatosan bontakoztak ki. A fasizmus kezdettől fogva számottevő szerepet játszott az osztályharcban. Egyes országokban a forradalmi munkásmozgalom elleni támadás fő eszköze volt, más országokban viszont változatlanul a polgári demokrácia s ezen belül a szociáldemokrácia játszott döntő szerepet a burzsoá rend védelmében, a proletárforradalom elleni harcban. Az első világháború végén Európa-szerte kibontakozó forradalmi hullám idején a jobboldali szociáldemokrata vezérek a „tiszta demokrácia” jelszavával léptek fel a proletárdemokrácia, a proletárdiktatúra eszméje ellen. Ekkor a proletár forradalmi mozgalom megerősödésének és sikerének alapvető feltétele a polgári demokrácia elleni harc, a reformizmus szétzúzása, a centristák elszigetelése volt. Az alakuló, fiatal kommunista pártok elsősorban ezzel a kérdéskomplexummal kerültek szembe; a polgári demokráciától, a jobboldali opportunizmustól, a reformizmustól való elhatárolódás létrejöttüknek és megszilárdulásuknak ugyancsak döntő feltétele volt.” – Népi demokrácia és forradalomelmélet
Tipikusan ilyen osztályáruló a szociáldemokrácia (jobboldali) irányzata, ami a kapitalizmust támogatja és végül is a polgári demokrácia alatt a fasiszta-kapitalizmus, a mosolygó fasizmus útjára tért, ami azonban a „kapitalista szocializmus” egyik formája, a „szocializmus” megvalósítása a kapitalisták vezetésével bérrabszolgatartó társadalmi formában.
A szociáldemokrácia választhatta volna a népi demokrácia útját is, de nem ezt tette, így a szocializmus, a dolgozó nép, az emberré válás és végül is az emberiség ellenségévé, a polgári demokráciában a fasiszta-kapitalizmus hívévé vált. Bár a szociáldemokraták közül voltak akik a népi demokráciában együttműködtek a kommunistákkal, de ezek közül is sokan ellenforradalmárrá lettek, elősegítették a fasiszta-kapitalizmus restaurálását.
A szociáldemokrácia elveti a proletárdiktatúrát, ami az osztályharc folytatása a népi és a szocialista demokráciában az ellenforradalom, a kapitalizmus restaurálása ellen! De elveti a szocialista forradalmat is és a demokrácia illúziójában a fasiszta-kapitalizmus diktatúráját, a mosolygó fasizmust, polgári demokráciát választotta.
A szociáldemokrácia elveti a diktatúra egyéb formáit is, de a kommunisták ellen már elfogadhatónak tartja, mivel a következetes marxista-leninista (sztálinista) kommunisták a társadalmi haladás és az emberiség érdekében az egyetlen lehetőségre a forradalomra és a proletárdiktatúrára készülnek.
Manapság már a szociáldemokrata irányvonal egyes képviselői a hitleri fasizmus felélesztésén fáradoznak. Bár a hitleri fasizmus a szociáldemokratákat is üldözte, de butaságukban mégiscsak jó szolgálatot tettek a fasizmus hatalomjutása érdekében.
Így lett a szociáldemokrácia végül a mosolygó fasizmus egyik változata!
„A szociáldemokrácia baloldali politikai és gazdasági ideológia, a szocialista mozgalom egyik irányzata. … A mai szociáldemokraták elfogadják a kapitalista rendszert és a demokratikus államstruktúrákat.”
„Szociáldemokraták, demokratikus szocialisták: a reformizmus követői, akik nem forradalmi úton, hanem a fennálló államrend keretein belül, reformok útján kívánják megvalósítani a szocializmusról alkotott elképzeléseket.”
„A szociáldemokrata pártok többségében ma is vannak baloldali csoportok és irányzatok. Több országban baloldali szocialista pártok is találhatók, amelyek rendszerint együttműködnek a kommunista pártokkal. … Szociáldemokrata ideológusok és politikusok rámutatva a fejlett tőkés országokban élő dolgozok anyagi helyzetének a háború utáni években történt bizonyos javulására, valamint a burzsoá és reformista kormányok által hozott több szociális reformra – amelyeket a nemzetközi munkásmozgalom nyomására léptettek életbe -, az „egyetemes jóléti államot” szocializmusnak tünteti fel, vagy legalábbis a „szocializmus küszöbének”. … A jobboldali szociáldemokrata vezetők a II. Internacionálé utódaként 1919-ben megalakították a Szocialista Munkás Internacionálét. Ez a szervezet kommunista és szovjetellenes tevékenységet fejtett ki, fellépett a munkásság forradalmi akciói ellen, akadályozta a munkásegység kialakulását. 1940-ben beszüntette működését. 1951-ben újra megalakították Szocialista Internacionálé néven.” – Marxista fogalomlexikon
„Forradalom: társadalmi forradalom:az osztályharc legmagasabb formája, az osztálytársadalom fejlődésében törvényszerűen bekövetkező szakasz, amelyben a fejlettebb, magasabb rendű társadalmi-gazdasági alakulat (fegyveres vagy békés eszközökkel) felváltja az elavult társadalmi rendszert, a hatalom a régi reakciós osztály kezéből a haladó osztály kezébe megy át, s ily módon megnyitja a társadalom továbbfejlődésének útját. A forradalom szükségszerű, a fejlődő termelőerők és a fejlődés gátjaivá vált régi termelési viszonyok közötti ellentéten alapszik. A forradalom megoldja azt az ellentmondást: új termelési viszonyokat teremt, amelyek szabad utat nyitnak a termelőerők további fejlődésének. A forradalom legfőbb kérdése a hatalom, mindenekelőtt szétzúzza a régi államhatalmat, és új politikai hatalmat hoz létre. Létrejöttének objektív feltétele a forradalmi helyzet, szubjektív feltétele a feltörekvő osztályok forradalmi tudata, szervezettsége és elszántsága. Jellegét és alapvető tartalmát az határozza meg, hogy milyen társadalmi ellentmondásokat old meg, és hogy milyen új társadalmi rendszert hoz létre. Hajtóerői azok az osztályok, amely megvívják és előrelendítik, megvalósulásában alapvetően érdekeltek.” – Marxista fogalomlexikon
A szociáldemokrácia a polgári demokrácia híveként valójában a proletár dolgozókat kizárja a valódi demokráciából, következetes osztály érdekképviseletből!
A kapitalizmus a működése érdekében szükségszerűen a proletár dolgozók valódi, a gazdasági-politikai-társadalmi egyenlőségre alapuló demokratikus osztály-érdekképviseletének a hatalomból való kizárására törekszik. Ez igaz a polgári demokrácia mosolygó fasizmusában és a klasszikus hitleri típusú fasizmusban is, ami a szociáldemokrácia „segítségével”, butaságával, osztályárulásával sikeresen megvalósult.
A termelőerők fejlődésével az imperializmussá fejlődött kapitalizmus a védelmében, a világuralomra törekvésében, a tőkések és a proletár dolgozók kibékíthetetlen osztályharca miatt szükségszerűen osztály-önkényuralommá, fasizmussá vált. Ezért a kapitalizmusban a dolgozó proletárok érdekvédelme, osztályérdeke, valódi demokráciája nem valósulhat meg, legfeljebb csak a bérrabszolga színvonalon.
Mivel a szociáldemokrácia a renegátsága miatt a kapitalizmust választotta, mint (szerintük, ami persze részben igaz is) a fejlődés elkerülhetetlen, egyetlen útját, ezért kénytelen ezen az úton járni, ami sajnos a mosolygó fasizmus útja, a fasiszta-kapitalizmus útja. A szociáldemokráciának a másik utat, a kapitalizmus helyett a népi demokráciát kellett volna választania, de a hatalom, a demokrácia illúziója megszédítette, hitt a polgári demokráciának, a kapitalizmusnak, így azonban a proletárok osztályellenségévé, osztályárulóvá vált. Elvetette azt, hogy az osztálytársadalmakban az osztályharc és végül is az osztályháború, majd a forradalom elkerülhetetlen.
Kérjük, anyagilag támogassa a Bal-Rad-ot! – a blog nyitóoldalának jobb felső sarkában látható 
piktogrammra kattintva Pay-Pal-on
-vagy közvetlen postai úton:
Szabó Péter 2747 Törtel, Petőfi-ut. 12.
HA LEHET…- NE BORÍTÉKBAN, MERT AZ MOSTANSÁG ELVÉSZ!
A beérkező adományokról olvasóinkat a “Köszönjük”– rovatban tájékoztatjuk! balrad.hu/koszonet
Ha tetszett ez a cikk, ha egyetértesz a balrad.hu-val, oszd meg Facebookon, Twitteren, VKontakton – meg ahol csak lehetőséged van rá! De legalább LÁJKOLD! – hiszen azzal is tudsz segíteni!