MÁSODIK RÉSZ
(idézet: Horthy – Vas Zoltán)
1920. augusztus 5-én Teleki gróf miniszterelnök törvényjavaslatot terjeszt a nemzetgyűlés elé a kormányzói jogkör kiterjesztéséről. Lényegében összefoglalása annak, amivel a kormányzóválasztáskor Horthy-Gömbös-Eckhardték megzsarolták a nemzetgyűlést. Minthogy ezek teljesítésére a pártok vezetői akkor elkötelezték magukat, most a nemzetgyűlés a törvényjavaslat kényszerű elfogadásával úgyszólván teljesen kiszolgáltatná magát Horthyék önkényének. Hogy ezt elkerüljék, feltétlenül ragaszkodnak az 1920. I. sz. törvény rendelkezéséhez: amennyiben a kormányzó feloszlatná a nemzetgyűlést, köteles oly módon kiírni a választást, hogy a leendő – ekkor már létező – országgyűlés legkésőbb három hónapon belül összeülhessen. S ha a választás még azelőtt történne meg, mielőtt a jelenlegi nemzetgyűlés elfogadná a választójogi törvényt, úgy az 1919 novemberi választójogi rendelet alapján kell megtartani a választást. Bár ez így marad a törvényben, mégsem jelenti a nemzetgyűlés védelmét. Az új törvény szerint ugyanis a kormányzó harminc napra elnapolhatja a nemzetgyűlést, és ezt annyiszor megismételheti, ahányszor akarja. Gyakorlatilag így a mostani, de a leendő országgyűlést is bármikor munkaképtelenné teheti.
A nemzetgyűlés egyebekben is kiterjesztheti a kormányzói jogkört. „Közvetlenül fenyegető veszély esetén” a kormányzó a nemzetgyűlés előzetes hozzájárulása nélkül elrendelheti a hadsereg országhatáron kívüli alkalmazását. Vagyis háborút indíthat. A kormányzó jogot kap az általános kegyelem gyakorlására. Ennek titkolt célja elsősorban az, hogy Horthy a fővezérsége idején és azóta is elkövetett fehérterrorista cselekmények tetteseit mentesíthesse a bírósági eljárástól.
Teleki benyújtja az állami és társadalmi rend hatályosabb védelméről szóló, III. sz. törvényjavaslatot. Célja a haladó mozgalmak, mindenekelőtt a kommunisták üldözése, hogy immár ne a háborús kivételes törvény alapján lehessen velük szemben eljárni.
A haladó szellem elfojtását szolgálja a Teleki-kormány azzal is, hogy a nemzetközi bojkott megszűnésével meggyorsítja a kivételes háborús törvény alapján bíróság elé állított tíz népbiztos perét. Tervüket felborítja Csicserin szovjet külügyi népbiztos távirata gróf Teleki Pál miniszterelnökhöz. Csicserin közli, hogy a Magyar Tanácsköztársaság bíróság elé állított népbiztosai mondva csinált bűnper áldozatai … Tekintettel a veszélyre, amely a volt népbiztosokat és a Magyarországon rekedt szovjet állampolgárokat fenyegeti, a szovjet kormány internáltat ezer magyar hadifogoly tisztet. Közülük tízet túsznak nyilvánít a tíz népbiztosért, akik a budapesti törvényszék előtt állanak.
A népbiztosok pere mellett az érdeklődés középpontjába kerül a Friedrich-ügy. Az ügyészség kéri a nemzetgyűléstől a volt miniszterelnök képviselői mentelmi jogának felfüggesztését az ismert indokkal. Friedrich 1918 őszén, a Károlyi-forradalom idején alapos gyanú szerint, egyik felbujtója volt Tisza István meggyilkolásának.
Friedrich a legitimisták egyik legtekintélyesebb vezetője. És most, amikor Gömbösék mindent elkövetnek politikai megsemmisítésére, az Apponyi-Andrássy-szárny mégis elhatárolja magát Friedrichtől.
A Friedrich-párti Hornyánszky Zoltán élesen tiltakozik a kiadatás ellen. Elmondja: a hadbíróság törvénytelenül folytat Friedrich ellen eljárást. – Gazság! Hallatlan gazság! – kiáltja a Friedrich-párti Ereky Károly képviselő. – Úgy van! Úgy van! – helyeselnek a legitimisták közül mások is. Gömbös felugrik helyéről, fenyegetően rázza öklét. Rakovszky, a nemzetgyűlés elnöke rendre utasítja Gömböst: – Itt az elnök elnököl. Ügyel, hogy a rend fenntartassék. Semmiféle képviselőnek, még Gömbös Gyula képviselő úrnak sincs joga arra, hogy a képviselőket fenyegesse. Ha a képviselő úr ezt eddig meg nem tanulta, tanulja meg most!
A nemzetgyűlés többsége zajosan helyesel, éljenzi Rakovszkyt. Az, hogy Károly király hívei gyűlölik Gömböst, közismert. De tapsolnak Rakovszkynak a szabad királyválasztó kisgazdák is. Ez a feleltük arra, hogy Gömbös beerőszakolta magát az ő pártjukba. A kisgazdák azóta is tartanak Gömbös karrierizmusától, pártbomlasztó tevékenységétől.
Friedrich ügyében végül a kormányzó nyomására megegyezés születik. A nemzetgyűlés csak részlegesen függeszti fel Friedrich mentelmi jogát. Bíróság elé állíthatják, de esetleges letartóztatásához a nemzetgyűlés engedélyét kell kikérni. Friedrich pártjának képviselői gyűléseket rendeznek vezérük védelmére. Ereky képviselő, a Friedrich-kormány volt minisztere, a nemzetgyűlésben interpellációt intéz a kormányhoz. Ha egyszer koronás királya lesz újra ennek az országnak, a kormány minden tagját felelősségre fogják vonni, amiért engedik, hogy Friedrich ellen hamis adatokat gyártsanak a Tisza-gyilkosság ügyében. A kormány kötelessége, hogy ezt a politikai maffiát – céloz a Gömbös-klikkre és a kormányzóra – letörje.
Követeli Ereky, hogy a kormány a legutóbbi budapesti kávéházi gyilkosságokat és a különítményes tömeggyilkosságokat is, amelyeket 1919 augusztusa óta elkövettek, szigorúan torolja meg. Ne mondja a honvédelmi miniszter, hogy nem tud ezekről a gyilkosságokról … – Ereky – a Friedrich-kormány volt minisztereként – maga is felelős a „törvényes kivégzésekért”. De törvénytelennek minősíti a különítményesek által elkövetett gyilkosságokat. Úgy látja: Friedrichet pusztán azért állítják hadbíróság elé, mert legitimista.
Sréter honvédelmi miniszter válaszol Erekynek. Szerinte mindenképp bűnösök azok, akik a királypárti politikát beviszik a tisztikarba, ahol a királykérdés miatt állandó az izgalom. Kijelenti: aki megszegi a kormányzónak tett esküjét, az hazaáruló. A puccsok ideje elmúlt: minden puccsot meg fog akadályozni – céloz a Friedrich által tervezett királypuccsra, amelyről a kormányzónak és a minisztertanácsnak ő mint honvédelmi miniszter tett jelentést.
Friedrich védelmében Ereky tovább folytatja támadását. Kijelenti a nemzetgyűlésben: Magyarországon szabad királyválasztó maffia működik, keze felnyúlik a legmagasabb körökig. Sréter miniszter is ehhez tartozik. Bizonyítékként idézi a „nem politizáló” miniszter magasztaló kijelentését a MOVÉ-ról és Gömbösről.
Válaszában Sréter törvénysértőnek nevezi Ereky kijelentését. A kormányzót olyan vitákba akarja bevonni, amelybe belevonni a felségjogról szóló törvény szerint nem lehet. Azaz Horthy törvényen felül áll, akárcsak annak idején őfelsége a király.
A nemzetgyűlés következő ülésén Friedrichék sarokba szorítják Srétert. Beismeri: a tényleges és nem tényleges tisztekből álló MOVE régebben rendelkezett a hadsereg fölött, és bizonyos politikai túlkapásokat megengedett magának. Kénytelen a különítményesek „régebbi tetteit” is elítélni.
A „régebbi” meghatározást Friedrichék kigúnyolják. – Ma is ez történik! – kiáltják. A nemzetgyűlés többsége tapsol nekik. Az interpelláló Szilágyi Lajos képviselő elmondja: a MOVE a korrupció melegágya. Gömbösnek amiatt is távoznia kellene a MOVE éléről, mivel tényleges tiszt létére politizál. Mert közölte a MOVE-szervezetekkel, hogy a kormányzó úr őfőméltósága határozott kívánságára választatja meg magát képviselőnek, hogy ezáltal a MOVE képviseletet kapjon a nemzetgyűlésben.
Prónay írja naplójában: Gömbös nagyképűen és parancsolóan kiosztotta a szerepeket, miként járjanak el Szilágyi ellen. Prónayt arra utasította: rendeljen ki tisztjei közül olyanokat, akik felpofozzák Szilágyit, továbbá más legitimista képviselőket. Prónay azonban a fenti urak nagy ámulatára kijelentette: sajnálja, de Gömbös ezekért a személyeskedésekért vegyen magának olyan elégtételt, amilyet tud. Ő a mások becsületéért nem fog pofozkodni – úgymond -, mert ha ő a különítményével hasonló bajba kerül – céloz Sréterrel támadt összeütközésére -, senki sem fogja az ő pártját. Főleg nem azok a képviselők, akik mandátumaikat az ő tisztjei kortesmunkájának köszönhetik.
Minek is védené Gömböst? – jegyzi meg később Prónay. – Hiszen Bethlennel paktál, hogy előkelő tisztséghez jusson a megalakítandó kormányban. Pedig Bethlen csak vonakodva hajlandó vele tárgyalni …
A Kisgazdapárt, amelynek közvetett segítségével akar Gömbös hatalomra jutni, egyre inkább ellene fordul. A párt többsége ellenzi Gömbös politikáját, mert folytonosan változtatja álláspontját, ki legyen a nemzeti király. Volt már József főherceg párti, majd Habsburg-ellenes, és Horthy jelöltségének híve. Látta aztán, hogy a katolikus papság – és annak élén Csernoch János hercegprímás – nem szívesen tenné protestáns fejére Szent István koronáját. Horthynak nagyon megérné, hogy a királyságért áttérjen a katolikus hitre, de a katolikus arisztokrácia így sem fogadná el a közelmúltban még jelentéktelen Horthy Miklóst, a köznemes család fiát, akinek még nem is végleges az uralma. Gömbös ezért teljes fordulattal kijelenti: nem a Habsburg-család ellen küzd, hanem az ellen, hogy Károly király Magyarország rovására folytasson önző családi és osztrák-magyar politikát. Gömbös lát egy „önzetlen” Habsburgot: a huszonhárom éves Albrecht főherceget, akit alkalmasnak tartana nemzeti királynak. Nádorként amiatt is Horthyé maradjon a tényleges hatalom. A teljes megegyezés kedvéért Albrecht főherceg vegye el a kormányzó leányát, a tizenhét éves Paulát.
Horthy kacérkodik a tervvel. Albrecht főherceg megválasztásával kevésbé szegné meg esküjét, hogy hű marad Károly királyhoz, amit egyébként a legitimisták bizonnyal a szemére vetnének.
Prónay feljegyzi: a tervről először a kormányzó szárnysegédétől, Magasházytól hallott. A házassági terv külön pikantériája Prónay számára, hogy a főherceg „kakukkfióka”. Köztudomásúan nem Frigyes főherceg az apja. A valódi apa Prónay Gyula, az ő bátyja. Annak idején Frigyes főhercegnél szolgált első szárnysegédként. Gömbös kuncogva beszél erről Prónayval. A főherceg „magyar származása” mellett azt is döntően fontosnak tartja, hogy anyja Izabella főhercegnő révén egyenes ágú leszármazottja az Árpádháznak. Alkalmas tehát az új nemzeti uralkodó-ház megalapítására …
Ez idő tájt – írja Prónay – a legitimista arisztokrácia igen sűrűn megjelenik Horthynál: gróf Andrássy Gyula, gróf Apponyi Albert, gróf Hunyadi József, őrgróf Pallavicini György, Windischgrätz Lajos herceg, Rakovszky István, több főpap és sok más dinasztiahű politikus.
Bejáratosak Horthyhoz ugyanakkor Gömbös és társai is. Miközben a kormányzó várbeli otthonában felváltva adják egymásnak a kilincset, külön-külön a négy fal között mindegyiknek igazat ad. Prónay is beszélget a kormányzóval Albrecht főherceg királyságáról.
Ahhoz, hogy Albrecht főherceg egyáltalán jelölt lehessen, előbb be kell lépnie Gömbösék titkos szervezetébe, az EKSZ-be. Esküt kell tennie, hogy feltétlenül engedelmeskedik a Gömbös vezetésével működő Vezérek Tanácsa határozatainak. Albrecht főherceget Prónay kíséri el a Podmaniczky utcai épületbe, amelyben a MOVÉ-n kívül az EKSZ is székel. A díszterem karzatáról nézik végig a Vezérek Tanácsának „ősi magyar” szertartással lefolytatott ülését. Toókos Gyula százados, a „katonai nemzetség” tagja, éppen arról számol be, miként lakolt a titkos szervezet egy árulója, aki Szegeden a szerbekhez akart menekülni.
A főherceg készpénznek veszi Gömbösék terveit – írja Prónay -, de Teleki miniszterelnök, valamint Bethlen határtalan lojalitását is. Ezek nemcsak benne, de anyjában, Izabella főhercegnőben is azt a hitet ébresztik, mintha csakugyan Albrecht főherceg trónra jutását szándékoznának előmozdítani. Prónay bevallja: Gömbösnek mindez csak arra jó, hogy különböző címeken nagyobb összegeket csaljon ki a főhercegnőtől.
Károly király személyi titkára, Werkmann írja Albrecht főhercegről: Valamennyi Habsburg között ő a legagilisabb. A Tanácsköztársaság leverése után azonnal Magyarországra megy, látogatást tesz Párizsban, Spanyolországban; mindenütt összeköttetéseket létesít. Werkmann egy csomó újságkivágást gyűjt össze, valamennyi Albrechttel és politikai fáradozásával foglalkozik. Antantdiplomaták hívják fel a császár figyelmét olyan hírekre és tényekre, amelyek Albrecht főherceg nevével állnak összefüggésben.
A magyar legitimisták nagy része – írja Werkmann – nem titkolja bizalmatlanságát a főherceggel szemben. Ilyen körülmények között már csak elővigyázatosságból is kötelessége lenne távol tartania magát gyanús politikai ismeretségektől. Nem is szólva arról, hogy nyíltan és világosan el kellene fordulnia azoktól, akik arra használják nevét, hogy Habsburg-házi testvérviszályról beszélhessenek. A főherceg nem követi ezeket az elővigyázatossági rendszabályokat. Magyarországi és külföldi utazásait rendszerint a császár beleegyezése nélkül vagy kimondott tilalma ellenére teszi. Albrecht főherceg a MOVE-mozgalom forgatagába kerül, ahol nemzeti királynak jelölik, mint Árpád királyt ünnepelik. S hogy ilyen színben tüntethessék fel, történeti ténnyé deklarálják a magyar királyi házból leányágon való, nagyon is bizonytalan származását.
Kedvezőbben nyilatkozik Werkmann az esetleges másik Habsburg-trónkövetelőről, József főhercegről. Szájából soha egy illojális szó sem jutott el a királyhoz. Kijelenti: benne a király soha sem fog csalódni. Rendületlenül arra törekszik, hogy elősegítse a Habsburg-ház fejének újbóli trónra ültetését. Pedig – írja Werkmann – ismételten politikai fantaszták és intrikusok férkőztek József főherceg közelébe: meg akarták nyerni kalandos terveiknek. A KNEP két vezető személyisége ugyanis, Haller István, a kormány tagja és Pekár Gyula, Független Nemzeti Királyság Pártja elnevezéssel József főherceg trónigényét támogató pártot alakít. Igaz, csak átmenetileg foglalná el a magyar trónt. Ezzel biztosítaná Károly király őfelsége későbbi fellépésének sikerét.
A nemzeti királyság kérdése most már a politikai élet legfőbb témája. A mérsékelt legitimisták, Andrássyék, Apponyiék keresnek olyan magyar nemzeti királyság elsődlegességét elismerő nyilatkozatformát, amelyet őfelsége, aki mindenképp ragaszkodik az osztrák császársághoz, mégis elfogadhatna.
1920. augusztus 6-án Pranginsban Károly király fogadja Boroviczény Aladárt, hogy átvegye Andrássy-Apponyi tervezetét. Arra kérik őfelségét: ismerje el, hogy érvénytelen a Habsburg-házra szóló Pragmatica Sanctiónak nevezett magyar törvény, a magyar és az egyéb Habsburg-uralom alatti országok választhatatlan birtoklása feltételére. Ünnepélyesen ígérje meg, hogy Magyarország újbóli királyaként valamely más országban csak akkor foglalhatja el a trónt, ha erről a kérdéses ország és Magyarország között megállapodás jön létre, amely biztosítja Magyarország teljes állami függetlenségét, a külügyek önálló vezetését, a külföld előtt való teljes képviseletet, a magyar hadsereg önállóságát.
Károly király mindezt elvileg elfogadja, de csak olyan nyilatkozatot tenne, amelyben az osztrák császárság visszaszerzésének jogát a leghatározottabban fenntartja. Kész az ilyen értelmű, még megszövegezendő nyilatkozatot megküldeni a kormányzónak, hogy szükség szerint nyilvánosságra hozza.
Boroviczény felhívja őfelsége figyelmét, hogy hazatérése előkészítésében nem lehet teljesen számítani a kormányzóra. Károly király mégis utasítja Boroviczényt, biztosítsa a kormányzót teljes királyi bizalmáról.
Boroviczény a király üzenetét személyesen adja át a kormányzónak, aki a köszönetnél többet nem mond. A legitimisták is azt felelik őfelsége üzenetére: meg kell mondaniuk, hogy a legitimista körökben is népszerűtlen és a nemzeti királyság eszméjével összeegyeztethetetlen a király ragaszkodása az osztrák császárság megszerzéséhez.
Boroviczény Budapestről hivatalos állomáshelyére, a vatikáni magyar követségre utazik. Károly király levelét kell átadnia Benedek pápának, amelyben kéri őszentsége támogatását, hogy újból elfoglalhassa trónját Magyarországon.
Boroviczény elsőnek Gasparri bíbornokot, a Vatikán külügyi államtitkárát keresi fel őfelsége nevében, és mint a magyar legitimista főurak megbízottja, diplomatikusan megnyugtatja a bíbornokot ama intésével kapcsolatban: nehogy elsiesse őfelsége hazatérését, és ellentétbe kerüljön az antanthatalmakkal. Boroviczény közli: őfelsége hazatérését a legnagyobb gonddal, oly módon készítik elő, hogy ebből a legkisebb diplomáciai bonyodalom se származzék.
A bíbornok, megköszönve a választ, azt fejtegeti, hogy a nemzetközi helyzet kulcsa Oroszország, illetve Lengyelország. Nagy örömét fejezi ki azért, hogy Magyarország felajánlotta háborús segítségét a lengyeleknek. Szerinte a franciák teljes jóhiszeműséggel biztatták a lengyeleket a szovjetellenes támadásra. Fizikailag azonban lehetetlen, hogy amikor a Vörös Hadsereg sorozatos győzelmet arat, francia katonai erők siessenek Lengyelország segítségére. Fekete gyarmati csapatokat a francia kormány a klíma miatt nem küldhet. Egyéb kötelékek pedig könnyen megtagadnák az engedelmességet.
Őszentsége XV. Benedek pápa – jelenti Boroviczény – mindennemű segítséget megígért őfelsége támogatását kérő levelére. Örömére szolgál a magyar főurak fogadalma, hogy elősegítik őfelsége mielőbbi hazatérését. Őszentsége nagyon fontosnak tartaná, hogy a magyar főurak felvilágosítóan hassanak azon rágalmakkal szemben, melyeket még a forradalmakat megelőző időben, Károly király ellen, a nép körében terjesztettek. Igen okosan kellene ezt csinálni. Talán úgy, hogy a sajtóban mind sűrűbben hasonlítsák össze a múltat a jelennel. A közelmúltban mily dicső volt – fejtegeti a pápa -, midőn Magyarország egy hatalmas monarchia része volt. Ma pedig mily árva és szegény az ország. Mennyivel nyugodtabb volt a kormányzás, amikor koronás király ült a trónon. Mily más tisztelettel tekintettek Magyarországra a szomszédai. Egy idő múlva még nyíltabban lehet azon jótetteket ecsetelni, melyekkel Károly király népe javán fáradozott. Mindenesetre – mondja őszentsége – immár tenni kell a királyért!
Sándor jugoszláv király sürgetésére 1920. augusztus 14-én létrejön a katonai szövetség Csehszlovákia és a Szerb-Horvát-Szlovén Királyság között. A szerződés kimondja: amennyiben a szerződő felek egyikét Magyarország részéről nem provokált támadás érné, a másik fél a megtámadott védelmére kel.
A csehek most már Jugoszláviával együttműködve akarják terveiknek megnyerni a románokat. Románia azonban francia nyomásra tovább foglalkozik a lengyel-magyar-román szövetség létrehozatalával Szovjet-Oroszországgal szemben. Budapestről jelenti az itteni francia katonai misszió: úgy hírlik, a lengyelek segítségért fordultak a románokhoz és a magyarokhoz. A magyarok igyekeznek elszigetelni Csehszlovákiát Romániától. A Kárpátok megszállásának szükségességéről akarják meggyőzni az antantot. Magyarországon a helyzet nagyon feszült, a háború hamarosan bekövetkezhet Csehszlovákia és Magyarország között. Csapatösszevonásokat, részleges mozgósítást hajtanak végre. A csehellenesség és Nagy-Magyarország feltámasztásába vetett reménykedés mérhetetlen.
A francia külügyminisztériumhoz közel álló sajtó ugyanakkor méltatlankodva állapítja meg, hogy Csehszlovákia és Jugoszlávia Magyarország ellen irányítja a fő tüzet, amely minden katonai erejét felajánlotta a Vörös Hadsereg elleni háború céljára. A Magyarországra gyakorolt nyomás Franciaországnak nem érdeke. A legkedvezőbb az lenne, ha Lengyelország, Románia, Magyarország között szövetség jönne létre.
A francia-magyar közös törekvésekkel a többi antanthatalom nem ért egyet. Olaszország sem. Telekiék pedig nagyon számolnak segítségével, a háborúval fenyegető jugoszláv-olasz határvita miatt. Megszüntetésére azonban máris folynak az olasz-jugoszláv békéltető tárgyalások. Akkor pedig a jugoszláv hadsereg teljes erejével segítheti Csehszlovákiát, hogy együttesen megakadályozzák a trianoni határok bármilyen erőszakos megváltoztatását.
Lengyelország újabb segítséget kér Franciaországtól. A segítség egyik módozata lehetne Magyarország felfegyverzése és beavatkozása a szovjetellenes háborúba. A kormányzó személyes közreműködésével folynak a francia-magyar, lengyel-magyar tárgyalások.
A békeszerződés harmincötezer főre korlátozza a magyar hadsereg létszámát, de ez titokban máris eléri a nyolcvanezret. Csáky gróf augusztus 18-án jelenti Párizsból: százezer emberre kaphatnak fegyvert. A kérdés most már csak az, hogy a franciák mi módon képesek leküzdeni a szövetséges angol és olasz hatalmak részéről felmerült akadályokat. A cseh ellenkezésnek a franciák nem tulajdonítanak fontosságot. Kérdezik ellenben: Magyarország lehetségesnek tartja-e az együttműködést a románokkal? A francia honvédelmi minisztérium illetékes urai azzal indokolják kérdésüket, hogy miután Németország, Ausztria, Svájc, Olaszország ridegen megtagadják a Magyarországra irányuló katonai felszerelésnek területükön való átszállítását, Franciaország csak Románián keresztül szállíthatná a szükséges fegyvereket.
Horthy ugyanekkor a kormány tudta nélkül meghívja Ludendorffot bizalmas jellegű, titkos látogatásra Budapestre. Bauer ezredes hozza a választ Münchenből, abból a városból, mely 1919 májusától, amikor az ellenforradalom vérbe fojtotta a Bajor Tanácsköztársaságot, a szervezkedő német fasizmus központja.
1920. augusztus 19-én kelt levelében Ludendorff sajnálatát fejezi ki, amiért nem fogadhatja el Horthy meghívását. Tudatában van annak – válaszolja -, hogy különösen Franciaország gyanakvása miatt őfőméltósága milyen óvatosságra kényszerül. Attól tart, ha titokban érkezne is Budapestre, felismernék. Jobbnak találja tehát, ha elhalasztja magyarországi látogatását.
A továbbiakban azt magyarázza: feltétlenül szükség volna a vörösök elleni közös cselekvésre. Ez csak az átkos békeszerződések félretolása után elérhető. Közös érdeke Magyarországnak és Németországnak, de megvalósításához erő kell és hatalom … Ludendorff itt a korábbi megállapodásra céloz, hogy a Magyarországon kiképzett és felfegyverzett osztrák katonatisztek otthoni szövetségeseikkel lerohanják Ausztriát, és miután magukhoz ragadták a hatalmat, a magyarokkal együtt megtámadják Csehszlovákiát. E bázis birtokában már lesz elég erejük elkergetni a berlini baloldali kormányt, és katonai diktatúrát létrehozni Németországban. A bécsi helyzet rendkívül megnehezíti Németország és Magyarország közös akcióját – utal Ludendorff a német és magyar ellenforradalom útjában álló, erős osztrák szociáldemokrata és polgári baloldalra. Végül kéri Horthyt: küldjön hozzá állandó megbízottat Münchenbe, a további tárgyalások megkönnyítésére.
Kérjük, anyagilag támogassa a Bal-Rad-ot! – a blog nyitóoldalának jobb felső sarkában látható 
piktogrammra kattintva Pay-Pal-on
-vagy közvetlen postai úton:
Szabó Péter 2747 Törtel, Petőfi-ut. 12.
HA LEHET…- NE BORÍTÉKBAN, MERT AZ MOSTANSÁG ELVÉSZ!
A beérkező adományokról olvasóinkat a “Köszönjük”– rovatban tájékoztatjuk! balrad.hu/koszonet
Ha tetszett ez a cikk, ha egyetértesz a balrad.hu-val, oszd meg Facebookon, Twitteren, VKontakton – meg ahol csak lehetőséged van rá! De legalább LÁJKOLD! – hiszen azzal is tudsz segíteni!