MÁSODIK RÉSZ
(idézet: Horthy – Vas Zoltán)
Teleki külpolitikájának egyik lényege, legfőbb törekvése, hogy elérje Magyarország aktív részvételét a nagyantant beavatkozó háborújában a forradalmi Oroszország ellen. Praznovszky Iván, a magyar kormány párizsi megbízottja táviratozza Telekinek:
„Excellenciád bemutatkozó nyilatkozata a bolsevikiek elleni küzdelemről és az abban való részvételről itt nagyon jó benyomást keltett … Diplomáciai, politikai és újságírói körökben nagy a riadalom a bolseviki győzelem miatt. Arról érdeklődnek: mi Magyarország kívánsága, amennyiben részt venne a bolsevikek elleni harcban?”
Válaszában Teleki felkéri Praznovszkyt: a francia illetékesekkel folytatandó tárgyalásain főként arra hívja fel figyelmüket, hogy az oroszok további előrenyomulásával a Kárpátok ki lennének nekik szolgáltatva. Nincs kizárva, hogy ebben az esetben Csehszlovákia csatlakoznék az oroszokhoz; Ausztria sem állna ellen a vöröscsapatoknak, úgyhogy a bolseviki front Bécsig terjedne. Magyarország határainak több mint egyharmada bolseviki fronttá alakulna át, és miután Budapest csak negyven kilométer távolságra van a csehszlovák határtól, a legnagyobb veszélynek lenne kitéve. Fegyverzet, felszerelés és ruházat híján Magyarország nem képes négy gyenge dandárnál nagyobb hadsereget kiállítani, amely az itt leírt veszély elhárítására teljesen elégtelen. Ezért okvetlenül szükséges lenne, hogy az antanthatalmak a magyar hadsereget háborús erőre emeljék.
Jelentős tényező viszont, amit Teleki miniszterelnök kormánya nem vesz figyelembe, hogy az utódállamokat erősen nyugtalanítják a magyar-francia tárgyalások, és kialakul katonai szövetségi gyűrűjük Magyarország revíziós törekvései ellen.
Csehszlovákia és Ausztria már év elején kötött ilyen szerződést. Megállapodtak, hogy a Magyarország részéről jövő támadás esetén kölcsönös fegyveres segítséget nyújtanak egymásnak. Közösen lépnek fel minden kísérlet és terv ellen, amely a régi állapotok visszaállítására irányul. A szerződő felek kölcsönösen vállalják, hogy mindennemű muníció és háborús dugáru Magyarországra szállítását megakadályozzák.
Amennyiben Csehszlovákiát fegyveres támadás érné magyar részről, Jugoszlávia sem maradna semleges. Sándor jugoszláv király sürgeti a csehszlovák-jugoszláv katonai szövetség megkötését. Arra hivatkozik, hogy a magyarok augusztus vagy szeptember folyamán betörésre készülnek Szlovákiába, ami kezdete lenne a szomszéd országok ellen irányuló további akcióknak. Sándor király kéri Benes külügyminisztert, Csehszlovákia egyik megalapítóját, utazzék sürgősen Belgrádba. „Siessünk, siessünk – írja -, mert az idő rohan.”
A Csehszlovákia elleni magyar támadásnak pedig annál nagyobb a valószínűsége, minél inkább sikeres a Vörös Hadsereg támadása. Az összeomlás előtt álló Lengyelország 1920. július 22-én fegyverszünetet, békét kér.
A Vörös Hadsereg nagyszerű fegyverténye lázba hozza Európát, mind a forradalmi munkásságot, mind a hatalmát féltő nemzetközi burzsoáziát. Világszerte újból elkövetkezik a forradalmi fellendülés. Lengyelországban forradalmi bizottság alakul a hatalom átvételére.
A gróf Teleki Pál vezetésével megalakult magyar kormány élvezi a nagybirtokos-nagytőkés körök bizalmát. Arra törekszik, hogy elérje az ellenforradalmi rendszer konszolidálását. Csökkenteni igyekszik a horthysta különítmények, valamint a titkos és nyílt fajvédő szervezetek tevékenységét, beszünteti a zsidóellenes kilengéseket.
Teleki hiába ígéri a jogrend megzavaróinak letörését. Tovább folynak a terrorcselekmények, a gyilkosságok. Erősödik az antiszemitizmus. 1920. július 27-én este fajvédők és különítményesek behatolnak a Hegedűs Gyula utca sarkán levő Club Kávéházba. Szidalmazzák a zsidókat, megölik Verebély Artúr bankigazgatót és dr. Varsányi Gyula ügyvédet.
A különítményesek bűntettei miatt annyira fokozódik a közvélemény felháborodása, hogy minisztertanácson ismételten szóba kerül, hogyan teremtsenek rendet. Rubinek szükségesnek tartja, hogy a legenergikusabban lépjenek fel az Ébredő Magyarok szervezetével szemben. A különítményeseket is végleg le kell szerelni. Többek között Bottlik József, a nemzetgyűlés alelnöke is szóvá teszi a történteket. Neveket nem említve beszél csoportokról és emberekről, akikről köztudomású, hogy titkos szervezetek tagjai, és mosolyogva jósolgatják, hogy heteken belül felfordulás lesz, mely alapjában rendíti meg a jelenlegi társadalmat és állami rendet. Nem tudná pontosan megmondani, a titkos szervezetek mit akarnak, de látja: valakinek vagy valakiknek érdeke, hogy felboruljon az országban a rend. A tetteseknek felelniük kell, amiért megakadályozzák a nemzetet a további fejlődésben, hogy az ország végre bekapcsolódhassék a külföldi gazdasági életbe.
A nemzetgyűlés alelnöke azt is megállapítja: mindezek a súlyosan törvénytelen kilengések azért történhetnek meg, mert az előző, hasonló esetek megtorolatlanul maradtak. A merénylők mögött álló erők hatalmát mutatja, hogy a budapesti rendőrkapitány vizsgálati jelentéséből több részletet törölt a cenzúra.
Teleki Pál miniszterelnök, válaszolva Bottlik felszólalására, határozottan ígéri: bárkik legyenek a tettesek, a lehető legszigorúbban megbűnhődnek. A külföldi tőke megnyugtatására, a kormányzó engedélyével egy-két letartóztatás történik. Számos más terrorakció titokban marad. Az áldozatok nem beszélnek, a hozzátartozók nem mernek feljelentést tenni. A sajtó hallgat, fél a cenzúrától.
A Teleki által meghirdetett „jogrend”-re jellemző Prónayék 1920. július 28-i betörése az ausztriai fürstenfeldi fegyverraktárba. Prónay írja naplójában: emberei gépkocsik ponyvái alá rejtve indultak el az osztrák határ felé. Sötét este volt már, amikor Thurzó főhadnagy, a csoport parancsnoka, előreküldte Francia Kiss Mihályt és néhány ügyes emberét, hogy lopóddzanak a határig, és kapják le zaj nélkül a hídnál sétáló osztrák őröket. Mesteri ugrással, ellenállás nélkül leteperik az őröket, akik csupán életükért könyörögnek. Thurzó főhadnagy ezután rajtaüt a raktárépület alvó őrségén, melynek huszonöt tagját lefegyverzik. Kerékpáros küldönc jelzi ezt a határon gépkocsikkal várakozó Héjjas Ivánnak, aki odahajtat a ponyva alatt rejtőző tartalékkal. Kinyitják a raktárkapukat, és egy óra leforgása alatt kihordanak körülbelül háromezer fegyvert, harminc géppuskát, a hozzá való felszereléssel, tölténnyel. Prónay nagyon megdicséri a „derék” tiszteket és katonákat, amikor Budapestre visszaérkezve jelentik a vállalkozás sikeres végrehajtását.
A fegyvereket vasúti kocsikba rakják, hogy Izsákra szállítsák. De Sréter honvédelmi miniszter – jegyzi meg Prónay – kutat utánuk, mert fél a különítményesek fegyveres erejétől. Ő ezért felviteti a fegyvereket a Várba, elrejti a Nádor kaszárnya és a szomszédos épületek pincéiben.
Kérjük, anyagilag támogassa a Bal-Rad-ot! – a blog nyitóoldalának jobb felső sarkában látható 
piktogrammra kattintva Pay-Pal-on
-vagy közvetlen postai úton:
Szabó Péter 2747 Törtel, Petőfi-ut. 12.
HA LEHET…- NE BORÍTÉKBAN, MERT AZ MOSTANSÁG ELVÉSZ!
A beérkező adományokról olvasóinkat a “Köszönjük”– rovatban tájékoztatjuk! balrad.hu/koszonet
Ha tetszett ez a cikk, ha egyetértesz a balrad.hu-val, oszd meg Facebookon, Twitteren, VKontakton – meg ahol csak lehetőséged van rá! De legalább LÁJKOLD! – hiszen azzal is tudsz segíteni!