4
Proletár, bérrabszolga, beszélőszerszám, rabszolgaszíj, rabszolgahajcsár
A kapitalizmusban a proletár az, aki nem rendelkezik a létszükségleteinek kielégítéséhez szükséges termelőeszközökkel, ezért munkabérért kénytelen a munkaerejét, munkaképességét, „mint termelőeszközt” bérmunkásként, bérrabszolgaként eladni a tőkés vállalkozónak.
A modern korban a proletár már szabadon, csak a létérdekében kénytelen a munkaerejét munkabérért eladni a vállalkozó tőkésnek, csak a létérdeke kényszere miatt lesz a bérrabszolgája a tőkésnek, így lesz a proletár dolgozó bére a rabszolgaszíj, mert enélkül elpusztulna.
Akik a bérrabszolga társadalomban proletár dolgozóként a kizsákmányolás elősegítése érdekében tevékenykednek azok a rabszolgahajcsárok. Jellemzően ilyenek a kapitalista kizsákmányolás érdekében tevékenykedő hivatalnokok, a rendőrök, a bíróságok, a médiák, az oktatás proletár dolgozói, a felépítmény dolgozó proletár tényezői. Rabszolgahajcsárként valamilyen mértékben még a törvényhozásban dolgozó proletárok is érintettek, mert mint szakemberek megszerkesztik az adott szabályoknak megfelelően a törvényeket.
Ezek a proletárok, a kapitalizmus érdekében, bár különböző módon, de a munkájukkal, tevékenységükkel uralkodnak a proletárok gondolatain és szükség szerint félelmet is keltenek, ha a dolgozó proletár gondolkodó emberré akar válni, emberi jogokat, emberi méltóságot követel. Így lesznek ezek a proletár rabszolgahajcsárok a bérrabszolgatartó kapitalista állam támaszai, védelmezői (katonái) minden jóhiszeműségük ellenére is. Amúgy általában jó, becsületes emberek, de a létük ehhez köti őket, ehhez formálódik a tudatuk is.
A kapitalizmus az bérrabszolgatartó társadalom, ahol a rabszolgahajcsár rendőr, katona, az igazságszolgáltatás, a médiumok, az oktatás proletár dolgozója valójában tömegében bérrabszolga, a bére neki is a rabszolgaszíja. Természetesen, mint a jogállamiság, a rend, az oktatás, a művészet, a médiumok proletár dolgozói az egész társadalom valódi érdekében is tevékenykednek, de ebben a funkcióban nem, mint rabszolgahajcsárok dolgoznak.
Ha az „ember-termelési tényező”, a bérrabszolga proletár dolgozó, aki a termelési eszközök, a szerszámok, a gépek kezelője, akkor egy egységben dolgozik ezekkel, egymást kiegészítik, egymás tartozékai a termelésben. Így lesz a bérrabszolga a beszélőszerszám, a rabszolgatartó társadalomból vett hasonlattal a szerszámok közül a beszélni tudó szerszám.
Ha a proletár dolgozóra nem jellemző a szerszám vagy a gép kezelése, akkor „csak” bérrabszolga, a modern kor rabszolgája csupán. Ilyen a dolgozó tanár, az óvónő, a hivatalnok, a rendőr, a médiumok proletár dolgozói. Ők csak bérrabszolgák, akik a létfeltételükért kénytelenek munkaképességüket bér ellenében eladni, jellemzően a kapitalizmus támaszaként a kapitalista állam felépítményében tevékenykednek viszonylag kedvező élethelyzetben vagy egyszerűen csak ez a kényszerű sorsuk.
A proletár dolgozó bérrabszolga munkabére nagyon erős rabszolgaszíj, mert a dolgozó léte függ tőle, a bérét a fegyelmezésre használva olyan, mint a korbács. A viszonylag jól megfizetett, jó pozícióban lévő proletár dolgozó bérrabszolga rabszolgahajcsárok, akik a médiumokkal, az oktatással, joguralommal, a társadalmi felépítmény segítségével a kizsákmányoló osztály önkényuralmának támaszai, megvalósítói, tulajdonképpen osztályárulók, még akkor is, ha ez nem is tudatosul bennük, vagy egyszerűen ennek megértéséhez csak tudatlanok és a pozíciójuk, a megélhetésük kényszere viszi erre az útra. De persze valahol ez érthető is, hiszen a lét határozza meg a tudatot.
„A proletariátus (a latin proles, am. „utód” szóból) a kapitalizmus egyik alapvető társadalmi osztálya. Tagjai a proletárok, vagy rövid, gyakran dehonesztáló megnevezéssel „prolik”. Eredeti meghatározás szerint a proletárok azok az emberek, akik nem rendelkeznek termelési eszközzel, így munkaerejük eladásából, bérmunkából élnek. A bérmunkásként végzett fizikai, azaz kétkezi munka ezen osztály egyik elsőrendű megkülönböztető jegye.”
„A rabszolgaság az egyetemes emberi jogokat figyelmen kívül hagyó, vagy azokat tagadó külső kényszer hatására létrejövő emberi létállapot, melyben az egyént szabad akarata ellenére, emberi léptékben nem jelentéktelen ideig mások szolgálatára, munka végzésére kényszerítik … Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozata számos cikkét közvetetten, így az 1., 3., 6., és 7., cikkeit, és nevesítetten a 4. cikkét sérti a rabszolgaság; ez egyetemes bűn, ennek megfelelően a világ minden országában annak minden formája tiltandó. … A rabszolgatartó társadalmak jogintézményekkel is támogatták emberek vagyontárgyként való kezelését, adás-vételét.”
Kérjük, anyagilag támogassa a Bal-Rad-ot! – a blog nyitóoldalának jobb felső sarkában látható 
piktogrammra kattintva Pay-Pal-on
-vagy közvetlen postai úton:
Szabó Péter 2747 Törtel, Petőfi-ut. 12.
HA LEHET…- NE BORÍTÉKBAN, MERT AZ MOSTANSÁG ELVÉSZ!
A beérkező adományokról olvasóinkat a “Köszönjük”– rovatban tájékoztatjuk! balrad.hu/koszonet
Ha tetszett ez a cikk, ha egyetértesz a balrad.hu-val, oszd meg Facebookon, Twitteren, VKontakton – meg ahol csak lehetőséged van rá! De legalább LÁJKOLD! – hiszen azzal is tudsz segíteni!