Az Orosz Föderáció Kommunista Pártja Központi Bizottságának hivatalos honlapja – KPRF.RU
– Hogyan és miért éledt újjá a fasizmus a 21. században. A cikk szerzője: Yu.V. Afonina a “Pravda” újságban
“Pravda” újság.
Pontosan 10 évvel ezelőtt kezdődött az „Euromaidan” Kijev központjában. Az Orosz Föderáció Kommunista Pártja Központi Bizottságának első alelnöke Yu.V. Afonin úgy véli, hogy ez a tragikus dátum elgondolkodtat a kérdéseken: miért éledt újjá a fasizmus a 21. században? Mi a közös benne a 20. századi fasizmussal? És miben különbözik az elmúlt és a jelen évszázad fasiszta rezsimje? Hogyan lehet ellenállni a modern „barna pestisnek”?
A jelenlegi ukrán propagandában azokat a viharos eseményeket, amelyek Kijevben 2013. november 21-én kezdődtek és 2014. február végén fejeződtek be, a „Méltóság forradalmának” szokták nevezni. A marxizmus-leninizmus szemszögéből azonban az „Euromaidan” forradalomnak tekinteni a demenciával határos abszurditás. Valójában ezeknek az eseményeknek az eredményeként nem történt hatalomátadás egyik osztályról a másikra, ahogyan természetesen a társadalmi-gazdasági formáció sem változott. A hatalom az ukrán kapitalista oligarchia kezében volt és maradt, a hatalom csak némi újraelosztása volt a különböző csoportok között. Csak azt érdemes megjegyezni, hogy a nyugati imperializmushoz leginkább kötődők érvényesültek.
Az „Euromaidan” mögé kilógó oligarchia „fülei” szinte azonnal láthatóvá váltak. Az ukránokat szó szerint a Maidan Nezalezhnostiba terelték a legnagyobb oligarchák tulajdonában lévő tévécsatornák. Az oligarchikus média idegesítő, hisztérikus, az „Euromaidan” szinte éjjel-nappali propagandája nélkül a tömegakciókban résztvevők többsége nemhogy nem jött volna ki a térre, de még csak nem is tudott volna a folyamatos szóváltásról. . De volt propaganda, akárcsak hatalmas katonai sátrak, villanygenerátorok, tűzifával ellátott kályhák és egy egész tábori kórház. Szinte azonnal megjelentek az Euromaidanon, mintha varázsütésre. És kétségtelen, hogy ez a „varázspálca” a nagytőke kezében volt. Ez a „forradalom”.
Tíz évvel később az Euromaidan tragikus következményeit sok oldalon fel lehet sorolni. Ha Ukrajna tízéves politikai fejlődésének eredményeit ezekkel az eseményekkel próbáljuk egyetlen szóval leírni, akkor ez a „fasizmus” fogalma lesz. Erőteljesen vitatják a Maidan utáni ukrán rezsim fasisztának minősítését. De a tények makacs dolgok.
A kommunisták a XX. században nemcsak a fasizmus fő központját győzték le, hanem elméletileg is mélyen boncolgatták a fasizmust, mint társadalmi-politikai jelenséget. Ennek az elméleti felfogásnak az eredményét jól tükrözi a Nagy Szovjet Enciklopédia harmadik kiadása, ahol a hatalmon lévő fasizmust a tőkemonopólium legreakciósabb erőinek terrorista diktatúrájaként határozzák meg, amelyet a kapitalista rendszer megőrzése céljából hajtanak végre.
A fasizmus legfontosabb megkülönböztető jegyei a következők:
– az erőszak szélsőséges formáinak alkalmazása a munkásosztály és minden dolgozó elnyomására;
— harcos antikommunizmus, sovinizmus, rasszizmus;
— maximális ellenőrzés a polgárok nyilvános és személyes életének minden megnyilvánulása felett;
– az a képesség, hogy nacionalista és szociális demagógiával a lakosság jelentős részét, elsősorban a kapitalista társadalom középrétegeit mozgósítsa és politikailag aktivizálja a kizsákmányoló rendszer érdekében.
Hangsúlyozzák azt is, hogy a fasizmus a forradalmi fellendülésre adott reakcióként jött létre, amelynek kezdetét a Nagy Októberi Forradalom hirdette.
Nézzük tehát a modern Ukrajnát a fasizmusnak a XX. századi marxista-leninista gondolkodás által megfogalmazott definíciója szempontjából. Szinte minden passzol. Pontosan ez a monopoltőke legreakciósabb erőinek terrorista diktatúrája. A rezsim politikai ellenfelei elleni terrort rendkívül széles körben alkalmazzák, mind az erőszakos állami apparátus, mind a nacionalista fegyveresek ezrei hordái, akiknek a tőke zsíros megélhetést biztosít, az állam pedig garantálja a büntetlenséget. Természetesen gigantikus léptékben alkalmazzák a szociális és főleg a nacionalista demagógiát. És nem csak a nacionalista propagandáról beszélünk, hanem a náci gyakorlatról is: az oroszul beszélők millióit diszkriminálják és megtagadják őket nemzetiség és nyelv alapján.
Az antikommunizmus a mai Ukrajnában, ahogyan a fasiszta rezsim alatt lennie kell, szélsőséges formákat öltött. Közvetlenül az Euromaidan után betiltották az Ukrán Kommunista Párt tevékenységét, regionális, városi és kerületi bizottságait a fegyveresek megsemmisítették. De ez volt az ország egyik legnagyobb politikai ereje, amelyre ukrán állampolgárok milliói szavaztak.
Ma szinte minden olyan pártot betiltottak Ukrajnában, amelynek nevében szerepel a „kommunista” és a „szocialista” szó. És egyszerűen börtönbe kerülhet, ha bármilyen kommunista szimbólumot megjelenít. A kommunista szimbólumok formálisan tiltottak a náci szimbólumokkal együtt, de ez csak aljas képmutatás.
A tény az, hogy a náci szimbólumok közül csak a Hitler-rezsim hivatalos jelképei tiltottak. Például, ha a horogkereszt fehér körben és piros alapon van ábrázolva, akkor tilos, mert ez a Harmadik Birodalom államzászlója. De ha a horogkereszt önmagában van, akkor minden rendben van. Ezért például Ukrajna nemzeti rendőrségén a náci fegyveresek könnyen magas pozíciókat foglalhatnak el, és az internetre tesznek fel fotókat testükről, amelyeken tetőtől talpig horogkeresztekkel és farkasangyalokkal vannak tetováltak. De minden kommunista szimbólum és minden kombináció tilos. Ahogy mondják, érezd a különbséget.
És természetesen a szovjetellenes propaganda a fasiszta Ukrajna minden állami és oligarchikus médiáján elterjedt a határtalan bűzös tengerben. Ukrajna múlt századi történelme fenekestül felfordult. Bár elég megnyitni a hivatalos statisztikai jegyzékeket, amelyek az Ukrán Állami Statisztikai Szolgálat honlapján találhatók, hogy megbizonyosodjunk arról, hogy a szovjet időszak volt Ukrajna maximális gazdasági, társadalmi, tudományos és kulturális jólétének időszaka. Ennek emlékét azonban dühödt energia tiporja el. És a statisztikai segédkönyvek… Nos, talán ezer fiatal ukránból egy letölti, elolvassa és elemzi.
Tisztázni kell, hogy a Maidan utáni időszakban kialakult ukrán fasiszta rezsim nemcsak az ukrán, hanem a nyugati kapitalisták diktatúrájának egy formája is. A kijevi rezsim formájában megvalósuló installáció révén Ukrajnát valójában a transznacionális tőke uralja. De ebben sincs semmi alapvetően új. Például Pinochet fasiszta diktatúrája Chilében éppúgy elképzelhetetlen volt az Egyesült Államok segítsége nélkül, mint az Euromaidan győzelme. Pinochet alatt Chilét is de facto nemcsak a helyi kapitalisták, hanem a transznacionális tőke is kormányozta és kizsákmányolta. Ugyanez mondható el az uruguayi Stroessner, a nicaraguai Somoza, a Dominikai Köztársaságban Trujillo, a guatemalai Rios Montt, az indonéziai Suharto stb. fasiszta rezsimjeiről. Így a periférikus fasizmus jelensége, amely az ország „vazallusaként” működik. A nyugati imperializmus már a 20. század második felében széles körben képviseltette magát, és most Ukrajnában is megismétlődött.
Most arról, hogy a 21. század fasizmusa miben különbözik egyértelműen a múlt századi fasizmustól. A huszadik századi marxisták rámutattak arra, hogy a kapitalisták a fasizmushoz folyamodnak, hogy megőrizzék a kapitalista rendszert, amelynek létét egyértelműen fenyegeti egy erős kommunista és munkásmozgalom. Szinte minden országban, ahol a 20. században fasiszta diktatúrák jöttek létre, a baloldali szervezetek igen erősek voltak az előző időszakban, és egészen reálisnak tűnt a szocialista forradalom kilátása. A tőke ezt a kilátást a fasizmus segítségével próbálta lábbal tiporni.
De a 21. században ez a történelmi minta (a fasizmus mint a kapitalisták reakciója a szocializmus megteremtésének lehetőségére) már eltűnőben van. Minden tiszteletem mellett az Ukrán Kommunista Párt és más ukrán baloldali elvtársak felé, nem mondható, hogy olyan erősek lettek volna, hogy Ukrajna 2013-ban egy szocialista forradalom vagy legalábbis egy igazi baloldal hatalomra jutásának küszöbén állt. kormány, mint például Salvador Allende chilei kormánya. Vagyis a kapitalizmus léte nem fenyegetett, de a kapitalisták mégis a fasizmushoz folyamodtak.
A 21. században a kapitalizmus a fasizmust nem a kommunisták és munkások fenyegetésére használja, hanem egyszerűen azért, mert képes rá. Fasiszta diktatúrát hoz létre, és létrehoz is. Mit ad ez a kapitalistáknak? A munkavállalókat megfosztják minden lehetőségtől, hogy jogaikért küzdjenek, ami azt jelenti, hogy kizsákmányolásuk meredeken növekedhet.
Itt a külső tényezőt is figyelembe kell vennünk, hiszen a kijevi fasiszta rezsim teljes mértékben függő. Valójában Washington ma „bekapcsolhatja” a fasiszta rezsimet a különböző országokban, hogy elérje céljait. Szembe kell nézni Oroszországgal? Egy egész országot feláldozhat ebben a konfrontációban. „Felkapcsoljuk” az ukrajnai fasizmus rezsimet, és embereinek százezreit öljük meg a harctereken.
És még egy nagyon riasztó különbség a 21. századi fasizmus és a 20. századi fasizmus között. A 20. század második felének perifériás fasiszta rezsimei valójában egyfajta átmeneti intézkedést jelentettek a kapitalizmus stabilizálására országaikban. Fizikailag megsemmisítették a baloldalt, évtizedekre félelmet keltettek a társadalomban, de aztán a problémák megoldása után leverték őket. Az 1970-es évek végétől és a következő tíz évben a nicaraguai Somoza, a haiti Duvalier, az uruguayi Stroessner, a chilei Pinochet fasiszta rezsimek vonultak be a történelembe, a brazil, argentin és guatemalai fasiszták eltűntek a színről, a lényegében fasiszta. apartheid rezsim DÉL-AFRIKÁBAN.
E rezsimek némelyike a baloldali felszabadító mozgalmak kezei alatt esett el, de a legtöbbet felszámolták… amerikai gazdáik nyomására. Igen, ugyanaz az Egyesült Államok, amely korábban segített létrehozni ezeket a fasiszta rezsimeket, valójában elindította a demokratizálódási folyamatot ezekben az országokban. Miért? Igen, mert a szocialista táborral való konfrontáció körülményei között a Nyugat egyszerűen nem engedhette meg magának, hogy nyíltan fasiszta rezsimeket tartson túl sokáig szövetségesei között. A reputációs költségek nagyon magasak voltak, és ez azzal fenyegette a kapitalizmust, hogy elveszíti a történelmi versenyt a nemzetközi színtéren.
De ma már nincsenek nyilvánvaló akadályok a fasiszta rezsimek előtt. A világon eddig nincs olyan erős szocialista államtömb, mint a Szovjetunió által vezetett blokk. Ráadásul a kapitalizmus annyira kifejlesztette a tudatmanipuláció eszközeit, hogy egyértelműen elvárja, hogy a feketét fehérré változtassa: a globális média segítségével bármely fasiszta rezsimet teljesen tisztességes „demokráciaként” mutasson be a világközösség szemében. Egyszóval arról beszélünk, hogy a fasizmust a társadalom állandó létmódjává tegyük a periférikus kapitalizmus számos, Nyugattól függő országában. Még rosszabb: úgy tűnik, hogy ezek az országok szociális technológiákat fejlesztenek ki, amelyek aztán átültethetők a globális kapitalista rendszer magországaiba. A kapitalizmus a bolygó elfasizálására fogad.
A kapitalizmus fokozott reakciós jellege fontos bizonyítéka annak, hogy rendszerként, társadalmi-gazdasági formációként végre kimerítette önmagát, ahogy ma sokan mondják. Ezt még az Orosz Föderáció elnöke is elismerte. Valamikor a feudalizmust kiszorító kapitalizmus pozitív szerepet játszott, serkentette a termelőerők fejlődését és részben a társadalmi fejlődést. Mára a kapitalizmus progresszív összetevője teljesen kiszáradt: ez okozta a legtöbb globális problémát, és egyértelműen hanyatlása felé halad. Ezért a tőke, hogy megőrizze uralmát, nyíltan a szélsőjobb segítségéhez folyamodik, amely számára azzá vált, mint az inkvizíció a pozíciójukat elveszítő feudális urak számára.
Az Orosz Föderáció Kommunista Pártja lett az első olyan társadalmi erő Oroszországban, amely nagyon egyértelműen rámutatott a fasizmus veszélyére a 21. században. Gennagyij Andrejevics Zjuganov 2014 óta többször is figyelmeztetett, hogy Ukrajnában nyíltan fasiszta rezsim alakul ki, amellyel hosszú ideig nem lehet békésen együtt élni. Ettől kezdve az orosz kommunisták és a komszomol tagjai önként jelentkeztek Donbász védelmére, és az egész párt humanitárius konvojokat kezdett felszerelni lakói számára. Ma már több ezer bajtársunk harcol a fasizmus ellen a fronton. Az Orosz Föderáció Kommunista Pártja az egész világ baloldali mozgalmát mozgósítja, hogy szembeszálljon az új fasizmussal.
Meg kell állapítanunk, hogy a fasizmus a 21. században nem kevésbé szörnyű veszélynek bizonyult, mint a 20. században. És úgy tűnik, hogy a fő erő, amely megállítja a fasizmust, ismét a kommunisták lesznek. Ma a világból valóban hiányzik a szocialista államok erős tömbje, amelynek megbízható gátjává kellene válnia a bolygó elfasizálásának. Ha Oroszország visszatér a szocialista fejlődés útjára, akkor a szocialista Kínával együtt egy ilyen erős blokk magja lesz. Kétségtelenül sok más ország is vonzó lesz hozzá, köztük a posztszovjet tér államai. A faszást szembe kell állítani a világ szocializációjával. Úgy tűnik, pontosan ez a válasz arra a fasiszta fenyegetésre, amellyel az emberiség ismét szembesül.
Az Orosz Föderáció Kommunista Pártja Központi Bizottságának hivatalos honlapja – KPRF.RU
Jurij Afonin az „Oroszország-1” műsorában: A kommunisták és más baloldali erők mindig is a fasizmus elleni harc élvonalában álltak és fognak állni!
Az Orosz Föderáció Kommunista Pártja Központi Bizottságának sajtószolgálata
Az Orosz Föderáció Kommunista Pártja Központi Bizottságának első alelnöke Yu.V. Afonin részt vett a Rossiya-1 TV-csatorna „60 perc” című műsorában.
A stúdióban megvitatták Joseph Biden amerikai elnök cikkét a Washington Post újságban, valamint az Euromaidan okozta tragikus ukrajnai események láncolatának tizedik évfordulóját.
A Biden által aláírt cikk arra a következtetésre jutott, hogy a közel-keleti és ukrajnai konfliktusok „hatalmas előrelépéshez, nagyobb reményhez és nagyobb szabadsághoz vezetnek”. Emellett az Egyesült Államok kormányának vezetője békére és harmóniára szólította fel honfitársait, és „amerikai társaiknak” nevezte őket.
Jurij Afonin, megjegyezve, hogy ebben a cikkben nincs semmi komoly vagy új, hangsúlyozta, hogy számos kulcsszó és fogalom említésének gyakoriságából nagyon érdekes következtetések vonhatók le. Így Biden cikkében Izrael és az izraeliek 19-szer, Palesztina és palesztinok 18-szor, a Közel-Kelet 8-szor (azaz összesen 45-ször), Ukrajna 8-szor, Putyin 7-szer és 1-szer szerepel. – “orosz agresszió” “, és Európa – csak 6 alkalommal. Ez az aritmetika pedig nagyon ékesszólóan szemlélteti az amerikai berendezkedés prioritásait, amely jobban aggódik az arab-izraeli konfliktus miatt, mint az ukrajnai helyzet miatt, bármennyire is sajnálatos ez Zelenszkij és társai számára.
Biden cikkében „demokratikusnak” nevezi a kijevi és tel-avivi rezsimet. A valóságban, amint azt az Orosz Föderáció Kommunista Pártja Központi Bizottságának első alelnöke megjegyezte, Izraelben jobboldali radikális erők vannak hatalmon, Ukrajnában pedig nyíltan fasiszta rezsim uralkodik. Valószínűleg Biden logikája szerint ugyanazok a „demokraták” Pinochet, Somoza és más diktátorok – az Egyesült Államok védelmezői.
Mivel nem voltak illúziói arról, hogy Trump jobb lehet Bidennél, Jurij Vjacseszlavovics mégis felhívta a figyelmet arra, hogy elődje és esetleges elnöki utódja elleni erőszak és üldözés fokozódását – egyértelműen politikai okokból – a kormány jelenlegi vezetője szervezte meg. demokratikus” amerikai kormányzat. Ennek fényében „békeszerető” üzenetei mind a belső, mind a külső közönségnek, különösen a „kevésbé háborús” tézis finoman szólva is meglepőnek tűnnek. Végül is köztudott, hogy csak az elmúlt 75 évben az Egyesült Államok több mint 200 háborút és fegyveres konfliktust indított vagy provokált ki bolygószerte, beleértve a Közel-Keleten is. Az Egyesült Államok volt az, amely folyamatosan blokkolta az ENSZ Közgyűlésének 1947-es határozatának végrehajtását két palesztinai állam – arab és zsidó – létrehozásáról. A Szovjetunió, majd az Orosz Föderáció mindig ragaszkodott ennek a dokumentumnak a végrehajtásához. Mi akadályozta meg az Egyesült Államokat ebben?
Az ukrajnai konfliktusért az Egyesült Államokat terheli a teljes felelősség. Békét akartak? Figyelembe véve a NATO további keleti terjeszkedésének kilátásait, az államok és műholdaik nem csak adni, de még meg sem beszélni semmilyen biztonsági garanciát országunk számára. Ez volt az egyik oka annak, hogy Oroszország különleges hadművelet indítására kényszerítette.
A mostani konfliktus a 10 éve Kijevben kezdődött, majd Ukrajnában átterjedő és államcsínnyel végződő Euromaidan következménye volt, melynek következtében fasiszta rezsim jött létre ebben az országban. A tíz évvel ezelőtti események végül kolosszális katasztrófához vezették Ukrajnát: gazdasága és infrastruktúrájának jelentős része megsemmisült, az elnéptelenedés pedig egyre nőtt. Egyes becslések szerint ez az ország már most is kevesebb mint felének ad otthont annak a lakosságnak, amellyel elhagyta a Szovjetuniót.
Hatalmas tragédia volt Ukrajna orosz és orosz ajkú lakosságának megtévesztése, akiket elhagytak, hogy orosz testvéreikkel harcoljanak. Ezért az Euromaidan és következményei súlyos csapást mértek az orosz és az egész szláv világra.
A nyugati, és mindenekelőtt az amerikai kurátorok szörnyű kísérletet folytatnak Ukrajnával, és ott tesztelik a modern fasizmus technológiáit. Jurij Afonin egy marxista definíciót mutatott be az éterben, amely a fasizmust a monopol tőke rendkívül reakciós erőinek terrorista rezsimjeként jellemzi. Éppen egy ilyen rezsim jött létre Ukrajnában a Maidan puccs után. A nyugati és elsősorban az amerikai tőke nemcsak a kijevi rezsim politikai terror felszabadításához járult hozzá, hanem az ukrán gazdaság maradványait is leigázta.
Amint az Orosz Föderáció Kommunista Pártja Központi Bizottságának első alelnöke felidézte, a napokban, 78 évvel ezelőtt kezdődött a nürnbergi per a főbb náci bűnözők ellen. A világ ekkor biztos volt abban, hogy a fasizmus, a kapitalizmus e szörnyű teremtménye örökre véget ért. De nem: a globális tőke, miután a nagy októberi forradalom győzelme után a fasizmust a baloldali erők világszerte növekvő befolyása ellen használta fel, folytatta ezt a bűnözői gyakorlatot a második világháború után is. Az Egyesült Államok a baloldali erők világszerte növekvő befolyásának ellensúlyaként fasiszta rendszereket hozott hatalomra és támogatta Európában, Latin-Amerikában és a világ más részein. És csak akkor, amikor az utálatos szélsőjobboldali diktatúrákkal való bűnrészesedés hírnevének költségei meghaladták a belőlük származó előnyöket, a nemzeti felszabadító harc és az antiimperialista mozgalom minden kontinensen való felemelkedése mellett, az államok elkezdték megnyirbálni ezt a támogatást. . A progresszív erők nyomására 1970-80-ban a fasiszta diktatúrákat megdöntötték vagy felszámolták. De ez a két rendszer – az USA és a Szovjetunió által vezetett – konfrontáció idején történt.
A Szovjetunió lerombolása után a feltörekvő egypólusú világ körülményei között az államok megengedhették maguknak, hogy senkire való tekintet nélkül cselekedjenek. Emiatt megkezdték Ukrajna fasisztázását. A 21. század új fasizmusa pedig még veszélyesebb, mert a tömegtudat manipulálásának új formái és módszerei jelentek meg, amit az elmúlt 10 év során Ukrajna példájában láthattunk. Ha a feketét fehérnek mutatják be, akkor minden ellenvéleményt üldöznek, és minden politikai szabadságot felszámolnak, a közvélemény ellenzéki vezetőit megölik, vagy jobb esetben menekülni kényszerítik az országból, de a nyíltan fasiszta diktatúrát, amely mindezt teszi, „demokráciának” nevezik. .
Nagyon kiszámíthatatlan folyamatok kezdődhetnek el a világ másik részén – Argentínában. Ott a magát „anarchista-libertáriusnak” nevező Amerika-barát jobboldali populista Javier Miley nyerte meg az elnökválasztást. Számos megdöbbentő politikai nyilatkozatot tett már. Jurij Afonin reményét fejezte ki, hogy ez a különc nem fog ártani, főleg, hogy a szemünk előtt van egy példa, amikor egy hasonló különc karakter, egy színész-komikus elnökké válva katasztrófába sodorta népét és fasisztává vezette országát. diktatúra és háború.
Az amerikai adminisztráció e szörnyű kísérleteire szerte a világon a válasz a bolygó összes progresszív erőjének egyesítése, egy egységes antiterrorista és antiglobalista front létrehozása Oroszország, Kína, más ázsiai országok és Afrika körül. .
A történelem azt tanítja, hogy csak a baloldali erők, a kommunisták képesek hatékonyan ellenállni a fasisztáknak és legyőzni őket. Példa erre a Szovjetunió győzelme a náci Németország felett. A szovjet tapasztalatokat és a kommunista párt vezetésével Kína sikeres fejlődését figyelembe vevő balos fordulat hazánkban lesz a 21. századi fasizmus elleni győzelem záloga – összegezte a Központi Bizottság első alelnöke. az Orosz Föderáció Kommunista Pártja.
Illusztrációk az anyaghoz:
Kérjük, anyagilag támogassa a Bal-Rad-ot! – a blog nyitóoldalának jobb felső sarkában látható 
piktogrammra kattintva Pay-Pal-on
-vagy közvetlen postai úton:
Szabó Péter 2747 Törtel, Petőfi-ut. 12.
HA LEHET…- NE BORÍTÉKBAN, MERT AZ MOSTANSÁG ELVÉSZ!
A beérkező adományokról olvasóinkat a “Köszönjük”– rovatban tájékoztatjuk! balrad.hu/koszonet
Ha tetszett ez a cikk, ha egyetértesz a balrad.hu-val, oszd meg Facebookon, Twitteren, VKontakton – meg ahol csak lehetőséged van rá! De legalább LÁJKOLD! – hiszen azzal is tudsz segíteni!