II FEJEZET – 5
(idézet: A magyar függetlenségi mozgalom 1936-1945 – Kállai Gyula)
5. Változások a pártok egymáshoz való viszonyában.
Kül- és belpolitikai tényezők hatása
az ellenzéki pártok állásfoglalására
A Szovjetunió elleni hadüzenet Magyarország politikai életében lényeges változásokat idézett elő. E változások a pártok egymáshoz való viszonyában, a háborúval kapcsolatos állásfoglalásaiban és a néptömegek politikai aktivitásában nyilvánultak meg.
A Szovjetunió elleni hadüzenet után mindenekelőtt megváltozott a nemzetiszocialista pártok viszonya a háborús kormányhoz.
1939-ben a nyilasok még azzal törtek előre a választásokon, hogy a kormány „ellenzéke” voltak. A Szovjetunió elleni hadüzenet után azonban „ellenzékieskedésük” módosult. A nyilas képviselők egy tekintélyes csoportja kivált a Nyilaskeresztes Pártból. A disszidensek elítélték a Szálasi-féle „totális megoldást”, a „hatalom megragadását” és a szociális demagógia módszereit, s az Imrédy Béla és a gróf Pálffy Fidél vezetése alatt álló csoportokkal szövetségre lépve megteremtették „a magyarok nemzetiszocializmusát” képviselő új fasiszta pártot. Az utcai demagógiáról áttértek a szalondemagógiára. A frontáttörés helyett készenlétbe helyezték erőiket a remélt alkotmányos kormányra jutás esetére. A cél a tömegekkel való frontális támadás helyett a vezető rétegekkel való kompromisszum lett. Pálffy Fidél a Magyarság című lapban nyíltan meg is mondta, miért volt szükség erre a taktikai fordulatra:
,,… egy ilyen áttörés és az ezzel járó megrázkódtatás nem állna érdekében annak a hatalomnak, amely ma egész Európát a bolsevizmustól véres és áldozatos harccal védi meg. A mai időkben a termelésnek akár csak egyheti megakadása, illetőleg abban beálló zavar mérhetetlen károkat okozhat … Az alkotmányos úton kívül tehát más kibontakozást nem látunk.”
Az Imrédy—Pálffy-féle nemzetiszocialista pártszövetséggel szemben Szálasi Nyilaskeresztes Pártja háttérbe szorult, s Imrédyék hangja a kormánypárt felé lényegesen megváltozott. Nem támadták többé a kormányt, hanem kijelentették: voltaképpen nem akarnak mást, mint hangsúlyozottan jobboldali kormányzatot. Az új nyilas front elítélte a hatalom átvételének erőszakos módszerét, hitet tett az alkotmány mellett, egyszóval felkínálkozott egy szélső jobboldali koalíció számára.
A Szovjetunió elleni háború megindulása után erősödött a jobboldali és fasiszta erők együttműködése, növekedett a magyar reakció egysége.
A megváltozott helyzetben a polgári ellenzéki pártok vezetői is kezdték felismerni, hogy politikájukban bizonyos változásokra van szükség. E pártok vezetői azonban nem azt kifogásolták, hogy Magyarország részt vesz a Szovjetunió elleni háborúban. Azt kifogásolták, hogy teljesen lekötik magukat Hitler mellett, aki az országot gyarmatosítani akarja, s akinek győzelmében különben sem hittek. Szerintük a magyar imperialista célkitűzések megvalósításának egyetlen járható útja az angolszász orientáció.
Az ellenzéki pártok politikájában az egység bizonyos fokú megteremtése irányában hatott az a körülmény is, hogy létrejött a Szovjetunió és az angolszász hatalmak koalíciója. Ez a körülmény az ellenzéki pártokra, amelyek kapcsolatban állottak az angolszász hatalmakkal, természetesen nem maradhatott hatás nélkül, s már egymagában is bizonyos kötelezettségeket rótt rájuk. Taktikai megfontolásokból a Szovjetunió és a kommunisták ellen addig folytatott rágalomhadjáratot és nyílt uszítást be kellett szüntetniük. Nem térhettek ki azelől sem, hogy a nemzeti függetlenségi politika szükségességét — legalábbis szavakban — elismerjék. Nem térhettek ki ezelől azért sem, mert a tömegek a fasizmus és a háború elleni harcban egyre inkább aktivizálódtak, s nem akarták tömegbefolyásukat elveszíteni, nem akartak teljesen elszigetelődni. Az ellenzéki pártok, bár nagyon enyhe formában, de kritizálni kezdték a kormány háborús politikáját. Bajcsy-Zsilinszky Endre 1941. november 21-én a parlamentben kijelentette: „Ha valaha a magyar nemzetet másokat szolgáló csatlósszerepre akarná bárki felhasználni a nagy német nép ellen, én éppúgy ellene fordulnék, mint ahogy ellene vagyok minden gondolatnak és elképzelésnek, amely a németek mellett kívánná csatlósszerepre szorítani a magyart, bárki ellen.” Amikor Bárdossy bejelentette a parlamentben a hadiállapot beálltát Magyarország és az Amerikai Egyesült Államok között, a független kisgazdapárti képviselők tiltakozásuk jeléül kivonultak az ülésteremből.
A Szociáldemokrata Pártban a szovjet—német háború kitörése után a tagság soraiban komoly balratolódás következett be. Erősödött a forradalmi baloldal kialakulásának folyamata.
A fenti körülmények együttes hatására a Szociáldemokrata Párt vezetősége is kénytelen volt a kommunisták javaslataival szemben tanúsított addigi mereven elutasító álláspontján változtatni, bizonyos engedményeket tenni, s legalább szavakban elismerni az antifasiszta nemzeti függetlenségi népfront helyességét és szükségességét. Ennek jeléül és egyben eredményeként a párt vezetésében erősödtek a baloldali erők.
Kérjük, anyagilag támogassa a Bal-Rad-ot! – a blog nyitóoldalának jobb felső sarkában látható 
piktogrammra kattintva Pay-Pal-on
-vagy közvetlen postai úton:
Szabó Péter 2747 Törtel, Petőfi-ut. 12.
HA LEHET…- NE BORÍTÉKBAN, MERT AZ MOSTANSÁG ELVÉSZ!
A beérkező adományokról olvasóinkat a “Köszönjük”– rovatban tájékoztatjuk! balrad.hu/koszonet
Ha tetszett ez a cikk, ha egyetértesz a balrad.hu-val, oszd meg Facebookon, Twitteren, VKontakton – meg ahol csak lehetőséged van rá! De legalább LÁJKOLD! – hiszen azzal is tudsz segíteni!