– Szocialista forradalom, demokrácia, proletárdiktatúra –
Történelem a szocialista demokrácia szemszögéből!
Az emberré válás útja!
(idézet: Világtörténet 8. kötet)
2. Az ideiglenes kormány megdöntése.
A hatalom a szovjetek kezébe kerül
Fegyveres felkelés Pétervárott
Az október 24-ére (november 6-ára) virradó éjszakán az ideiglenes kormány elrendelte a Szmolnij elfoglalását és a Néva-hidak szétnyitását (ez utóbbit azért, hogy a munkáskerületeket elvágja a város központjától). A Téli Palotához újabb tisztiiskolás alakulatokat vezényeltek, többek között Peterhofból és Oranienbaumból, s odarendelték a kimondottan forradalom elleni harcra létesített „rohamzászlóaljakat” és a női „halálzászlóaljat”. Október 24-én Palkovnyikov ezredes, a pétervári katonai körzet főparancsnoka elrendelte, hogy a Forradalmi Katonai Bizottság politikai megbízottait távolítsák el az ezredektől, és állítsák őket bíróság elé. A katonáknak megtiltotta, hogy elhagyják a kaszárnyákat. „Mindazok, akik a parancs ellenére fegyveresen az utcára lépnek, fegyveres lázadásért bíróság elé kerülnek” — hangzott a parancs. Az ellenforradalom nyílt támadásba ment át, s ezzel magára vette a polgárháború kirobbantásának felelősségét.
Október 24-én reggel egy tisztiiskolás különítmény rajtaütött azon a nyomdán, ahol a „Pravda” (abban az időben „Rabocsij Puty” néven jelent meg) és a „Szoldat” című bolsevik lapokat nyomták. Amint a bolsevik párt Központi Bizottsága tudomást szerzett erről, haladéktalanul azt javasolta a Forradalmi Katonai Bizottságnak, hogy helyezze harci készenlétbe a forradalmi erőket, küldjön vörösgárdistákat és forradalmár katonákat a nyomdához, űzze el onnét a tisztiiskolásokat, s biztosítson megfelelő védelmet a bolsevik újságok nyomdája és szerkesztősége számára.
A Központi Bizottság utasítására a bolsevikok Pétervári Bizottsága felhívást intézett a forradalmi tömegekhez: indítsanak akciót „a kormány azonnali megdöntéséért, és harcolják ki a hatalom átadását a munkás- és katonaküldöttek szovjetjeinek mind központi, mind pedig helyi viszonylatban”. A Forradalmi Katonai Bizottság a következő utasítást küldte politikai megbízottainak és az ezredbizottságoknak: „A pétervári szovjetet közvetlen veszély fenyegeti: ma éjjel az ellenforradalmi összeesküvők megkísérelték, hogy a környékről tisztiiskolásokat és rohamzászlóaljakat hívjanak be Pétervárra. A »Szoldat« és a »Rabocsij Puty« című lapokat betiltották. Az ezredeket harci készültségbe kell helyezni. Várjátok a további rendelkezéseket. Minden késlekedés és zavarkeltés a forradalom elárulásának tekintendő.”
A vörösgárdisták és a forradalmár katonák kiűzték a tisztiiskolásokat a nyomdából. Október 24-én délelőtt 11 órakor megjelent a „Rabocsij Puty”, amelyben a bolsevik párt az ideiglenes kormány megdöntésére és a szovjethatalom megteremtésére szólította fej a tömegeket. „A hatalomnak át kell mennie a munkás-, katona- és parasztküldöttek szovjetjeinek kezébe. Új kormánynak kell hatalomra kerülnie, amelyet a szovjetek választanak, amelyet a szovjetek válthatnak le, s amely a szovjeteknek felelős” — írta az újság.
Néhány óra leforgása alatt a forradalmi erők hatalmas tömege mozdult meg — vörösgárdisták, katonák, matrózok —, összesen több mint 200 000 ember. Valamennyi forradalmi osztag harci feladatot kapott a Forradalmi Katonai Bizottságtól. „Csak csodálattal tudok visszagondolni — írta A. V. Lunacsarszkij — erre az elképesztően hatalmas munkán. A Forradalmi Katonai Bizottságnak az októberi napokban végzett tevékenységét az emberi energia egyik kimagasló teljesítményének tartom, amely bizonyítja, milyen mérhetetlen tartalékai varnak az emberi energiának a forradalmi szívben, és mire képes ez, ha a forradalom harsogó hangja szólítja.”
Pétervár segítségére siettek a Balti Flotta hadihajói is. A Forradalmi Katonai Bizottság felhasználta az „Auróra” cirkáló rádióadóját, és felhívással fordult a Pétervár körüli valamennyi forradalmi szervhez: helyezzék erőiket harci készültségbe, és ne engedjék be a fővárosba az ideiglenes kormány által odarendelt csapatszállító szerelvényeket.
Így tehát a kormány nem kapta meg a várt támogatást sem a frontról, sem pedig a fővárosban állomásozó kozákezredektől, amelyek hűségére pedig számított. Október 24-én a kerékpárosok osztaga megtagadta a Téli Palota őrzését. A Péter—Pál-erőd helyőrsége a forradalom oldalára állt. A kormány elszigeteltsége már a nyílt harc legelső óráiban nyilvánvalóvá vált. A pétervári katonai körzet törzsének a főhadiszállásra küldött jelentése szóvá teszi: „az a benyomás, mintha az ideiglenes kormány egy ellenséges állam fővárosában tartózkodna”.
Az október 25-ére (november 7-ére) virradó éjszakán Lenin a Szmolnijba érkezett. A felkelés sikeresen haladt előre. A vörösgárdisták, a forradalmár katonák és matrózok visszafoglalták a tisztiiskolásoktól a Néva-hidakat, elfoglalták a központi távírdát, a pétervári távirati irodát, a pályaudvarokat, a villanytelepet, az Állami Bankot és más fontos pontokat és intézményeket, s körülzárták a tisztiiskola épületét. A felkelés sikerében döntő szerepe volt Pétervár munkásságának, amely vállvetve küzdött a fővárosi helyőrséggel. A forradalom első soraiban meneteltek a Balti Flotta matrózai is.
A forradalmi csapatok, miután hatalmukba kerítették a munkásnegyedeket, a Téli Palotához vonultak, amely az ellenforradalom legfőbb fellegvára lett. A vörösgárdisták, a matrózok és a forradalmi ezredek a Katonai Bizottság haditervének megfelelően helyezkedtek el.
Kerenszkij hadparancsokban követelte a felkelés leverését, a Szmolnij elfoglalását, a Központi Bizottság és a Forradalmi Katonai Bizottság szétzúzását, továbbá azonnali csapatszállításokat a frontról Pétervárra. De a régi államhatalom gépezete felmondta a szolgálatot. A kormány, a pétervári katonai körzet, a főhadiszállás gyakorlatilag megbénult.
A felkelés vértelenül és hihetetlen gyorsasággal terjedt tovább. Október 25-én (november 7-én) reggel lényegében már az egész főváros a Forradalmi Katonai Bizottság ellenőrzése alatt állt. Már csak a Téli Palota, a vezérkar, a Mariinszkij-palota és a város belső területének néhány más pontja volt a kormány kezében. Kerenszkij miniszterelnök Pszkovba, az északi front vezérkarához szökött; az amerikai követség saját lobogójával ellátott gépkocsit bocsátott rendelkezésére.
Október 25-én (november 7-én) délelőtt tíz órakor a Forradalmi Katonai Bizottság „Oroszország polgáraihoz!” címmel felhívást tett közzé, amelyet Lenin írt. A felhívás bejelentette a szocialista forradalom győzelmét, az ideiglenes kormány megdöntését.9
9 Lásd Lenin: Oroszország polgáraihoz! Lásd Lenin Művei. 26. köt. 234. old.
Ez az örömhír szárnyakon járta be az egész országot. Október 25-én Lenin beszédet mondott a pétervári szovjet ülésén. Megállapította: „A munkás- és parasztforradalom, amelynek szükségességét a bolsevikok mindig hangoztatták, végbement.”10
10 Lenin: A Munkás- és Katonaküldöttek Petrográdi Szovjetjének ülése. 1917. október 25. (november 7). Lásd Lenin Művei. 26. köt. 237. old.
Már csak a Téli Palota elfoglalása volt hátra, ahol az ideiglenes kormány tovább folytatta ülésezését. Október 25-én este már teljesen körülzárták a palotát. A forradalmi harcosok legjobb osztagai elfoglalták kiinduló állásaikat. A Forradalmi Katonai Bizottság a vérontás elkerülése végett ultimátumot küldött az ideiglenes kormánynak, és felszólította, hogy húsz percen belül adja meg magát. Miután a kitűzött idő lejártakor nem kapott választ, parancsot adott a rohamra. Este 9 óra 40 perckor az „Auróra” cirkáló vaktöltéssel leadott ágyúlövése jelezte a Téli Palota megrohamozásának kezdetét.
A Téli Palota ostromára hatalmas forradalmi erőket vontak össze. A palotát védő tisztiiskolások a barikádok mögül lövöldöztek. De ez sem tartott sokáig. Éjjel megkezdődött a Téli Palota védőinek demoralizálódása. Elsőnek a női zászlóalj egy százada adta meg magát, utánuk eltávozott az északi front zászlósiskolásainak egy része. A forradalmi csapatok már az épületen belül harcoltak.
„A forradalom hősi, gyönyörű, feledhetetlen pillanata volt ez — írja visszaemlékezéseiben N. I. Podvojszkij. — Az éjszakai sötétségben, amelyet a kilövések halvány, gomolygó füstje, fényei és vörös villanásai világítottak meg, a környező utcákból és zugokból félelmetes, fenyegető árnyakként vörösgárdisták, matrózok, katonák csatárláncai vonultak; meg-megbotlottak, elestek és ismét felkeltek, de egy pillanatra sem hagyták abba sebes, orkánszerű előrenyomulásukat … Egy pillanat — és a barikádok, a védők és támadók egyetlen sötét, vulkánként kavargó, forró tömeggé olvadtak össze, a következő pillanatban pedig már a barikádok túlsó oldaláról harsant fel a győzelmi kiáltás. Az emberáradat már elözönlötte a palota feljáratát, kapuit, lépcsőházát.”
Az éjszaka folyamán a forradalmi csapatok elfoglalták a Téli Palotát. Október 26-án (november 8-án) hajnali 2 óra 10 perckor letartóztatták az ideiglenes kormány ott tartózkodó tagjait.
A Téli Palota bevételével és az ideiglenes kormány letartóztatásával győzelmesen befejeződött a pétervári fegyveres felkelés. A nép nagyszerű, vértelen győzelmet aratott a burzsoázia fölött. Ezt az események összes tárgyilagos szemtanúja megállapította.
1917. október 25-e (november 7-e) a Nagy Októberi Szocialista Forradalom győzelmének napjaként vonult be az emberiség történetébe. Új korszak kezdődött — a kommunizmus korszaka. Ez a nap állami ünneppé vált.
A szovjetek II. összoroszországi kongresszusának megnyitása.
A szovjethatalom kikiáltása
A dolgozó nép érdekeit kifejező II. összoroszországi szovjetkongresszus határozatai rögzítették a fegyveres felkelés győzelmét. A kongresszus október 25-én (november 7-én) este 10 óra 45 perckor nyílt meg a Szmolnijban. 402 szovjet — több, mint az 1917 júniusában tartott első kongresszus idején — küldte el képviselőit. A kongresszus összetétele híven tükrözte az 1917 októberére-novemberére kialakult politikai erőviszonyokat. A 673 küldött közül 390 bolsevik, 160 eszer (ezek többségükben baloldaliak voltak), 72 mensevik volt; a többiek a kisebb frakciók között oszlottak meg vagy nem jelölték meg pártállásukat. 505 küldött arra kapott utasítást választóitól, hogy követelje a hatalomnak a szovjetek kezébe való átadását. A minszki szovjet utasítása például így hangzott: „Az országban minden hatalom kizárólag a munkás-, katona- és parasztküldöttek szovjetjeit illeti meg. Semmiféle megegyezést a nagyburzsoáziával, semmiféle részvételt a tőkések kormányában!” Az utasítás követelte, hogy kössenek igazságos, demokratikus békét, szüntessék meg a föld magántulajdonát és haladéktalanul, már az alkotmányozó gyűlés előtt adják át a földet a parasztságnak. A luganszki szovjet utasítása kimondta: „A jelenlegi helyzetből egyetlen kivezető utat látunk: a hatalom azonnali átadását a munkás-, katona- és parasztküldöttek szovjetjei kezébe.” Az utasítás a népek önrendelkezési joga alapján annexió és hadisarc nélküli békét, az „előparlament” feloszlatását, a termelés munkásellenőrzését követelte. A gdovi járás parasztjai azt írták, hogy az ideiglenes kormány teljesen képtelennek bizonyult a nép akaratának teljesítésére. „Mostantól fogva — jelentették ki a parasztok — nem bízhatunk többé olyan hatalomban, amely nem felelős a népnek, és követeljük, hogy az összoroszországi kongresszus … mind a központban, mind a vidéken vegye kezébe a hatalmat.”
A néptömegek minden reményüket abba vetették, hogy a hatalom a szovjetek kezébe kerül. Félreérthetetlenül kifejezték ezt a munkások, katonák és parasztok gyűlésein hozott határozatok. A tambovi kormányzóságban tartott gyűlések egyikén a következő határozat született: „Bizonyosak vagyunk abban, hogy a szovjetek körül, miként a nap körül a bolygórendszer, megszerveződik a forradalmi demokrácia, amely véget vet a nemzetközi burzsoázia által kitervelt és előidézett testvérgyilkos háborúnak. A földet megváltás nélkül át fogják adni a dolgozó népnek, a földműveseknek.”
A szovjetek II. összoroszországi kongresszusát a régi Központi Bizottság nevében a mensevik F. I. Dan nyitotta meg, de a kongresszus vezetését nyomban átvették a bolsevikok, a legnagyobb pártfrakció résztvevői. Az arányos képviselet elvének megfelelően alakult elnökség tagjai a következők voltak: a bolsevikok részéről V. I. Lenin, V. A. Antonov-Ovszejenko, A. M. Kollontaj, N. V. Krilenko, A. V. Lunacsarszkij, V. P. Nogin és mások, a baloldali eszerek részéről B. D. Kamkov, V. A. Karelin, M. A. Szpiridonova. A jobboldali eszerek, a mensevikek és a bundisták vezetői megtagadták az elnökségben való részvételt. Leplezetlenül védelmükbe vették az ellenforradalmi ideiglenes kormányt, rágalmazó módon „katonai puccsnak” nevezték az októberi forradalmat, s ezzel a szovjetekkel való nyílt szakítás útjára léptek. Az árulók e csoportja kivonult a kongresszusról, és átment a városi dumába, ahol a kadetokkal együtt „A haza és a forradalom megmentésének bizottsága” néven ellenforradalmi központot alakított. A kongresszusi küldöttek „dezertőrök!”, „árulók!” kiáltásokkal illették a távozó megalkuvó vezetőket. A bolsevik frakció határozati javaslatot olvasott fel, amelyben megállapította: „A megalkuvók távozása nem gyengíti, hanem inkább erősíti a szovjeteket, mert a munkás- és parasztforradalmat megtisztítja az ellenforradalmi szennyeződéstől.”
Késő éjjel megérkeztek az ülésre a Téli Palota ostromának résztvevői. A kongresszus lelkesen fogadta a hírt, hogy bevették a Téli Palotát és letartóztatták az ideiglenes kormány tagjait.
Ezután a szovjetek II. kongresszusa elfogadta a „Munkások, katonák és parasztok!” című felhívást, amelyet Lenin fogalmazott. Ez kimondta: „A kongresszus a munkások, katonák és parasztok óriási többségének akaratából, a munkások és a helyőrség Petrográdban végrehajtott győzelmes felkelésére támaszkodva, kezébe veszi a hatalmat.”11
11 Lenin: A munkás- és katonaküldöttek szovjetjeinek második összoroszországi kongresszusa. 1917. október 25—26. (november 7—8). Lásd Lenin Művei. 26. köt. 245. old.
A felhívás deklarálta, hogy a hatalmat vidéken is a munkás-, katona- és parasztküldöttek szovjetjei veszik át, amelyeknek biztosítaniuk kell a forradalmi rendet. A kongresszus szovjetköztársasággá nyilvánította Oroszországot, amelyben a szovjethatalom az egyetlen törvényes hatalom.
A felhívás a következőkben foglalta össze a szovjethatalom tevékenységének programját: azonnali demokratikus békét ajánl valamennyi népnek; a földesúri földeket, a koronabirtokokat és az egyházi birtokokat megváltás nélkül a parasztbizottságok rendelkezésére bocsátja; bevezeti a termelés munkásellenőrzését; biztosítja a valódi önrendelkezési jogot az Oroszországban élő nemzetek számára; végrehajtja a hadsereg teljes demokratizálását és így tovább.12
12 Lásd ugyanott, 245—246. old.
A kongresszus felhívással fordult a lövészárkokban harcoló katonákhoz, hogy védjék meg a forradalmat az imperializmus minden támadásával szemben, őrködjenek éberen és állhatatosan a forradalom biztonsága felett mindaddig, amíg az új, szovjet kormány ki nem vívja a demokratikus béke megkötését. A szovjethatalom egyik legfontosabb feladata az volt, hogy megvédje a szocialista államot az imperialista agresszióval szemben.
Kérjük, anyagilag támogassa a Bal-Rad-ot! – a blog nyitóoldalának jobb felső sarkában látható 
piktogrammra kattintva Pay-Pal-on
-vagy közvetlen postai úton:
Szabó Péter 2747 Törtel, Petőfi-ut. 12.
HA LEHET…- NE BORÍTÉKBAN, MERT AZ MOSTANSÁG ELVÉSZ!
A beérkező adományokról olvasóinkat a “Köszönjük”– rovatban tájékoztatjuk! balrad.hu/koszonet
Ha tetszett ez a cikk, ha egyetértesz a balrad.hu-val, oszd meg Facebookon, Twitteren, VKontakton – meg ahol csak lehetőséged van rá! De legalább LÁJKOLD! – hiszen azzal is tudsz segíteni!