Ma Mindenszentek napja van. Az esztendőnek ezen a napján – ha máskor nem is – kimegyünk „A” temetőbe. Virágot viszünk szeretteink sírjaira, gyertyát gyújtunk emlékükre. Mi – élők.
Ma csendben, könnyeinket morzsolgatva állunk halottaink sírja mellett. A gyertyák fényénél már-már feledésbe merülő, vagy még élénken éles arcok úsznak elő lelkünkben. Dédik, nagyszülők, szüleink, testvéreink, rokonaink, barátaink – vagy csak jó ismerőseink – arcai. Akik már régóta, vagy nem is oly régóta nincsenek közöttünk.
Ma ünnep van. Nem vidám, hanem nagyon szomorú ünnep. Mindannyiunknak vannak halottai. Ma az ő sírjaikat látogatjuk meg. Odahaza pedig szintén gyertyát gyújtunk. Azokért is, akik sírját nem tudtuk meglátogatni. Mert esetleg messze van. NAGYON MESSZE!
Ma emlékezünk. Ott, hol sírjaik domborulnak! Ott, ahol SÍRJAINK domborulnak.
Mert a haza ott van, ahol szeretteink sírjai domborulnak!
Kérjük, anyagilag támogassa a Bal-Rad-ot! – a blog nyitóoldalának jobb felső sarkában látható 
piktogrammra kattintva Pay-Pal-on
-vagy közvetlen postai úton:
Szabó Péter 2747 Törtel, Petőfi-ut. 12.
HA LEHET…- NE BORÍTÉKBAN, MERT AZ MOSTANSÁG ELVÉSZ!
A beérkező adományokról olvasóinkat a “Köszönjük”– rovatban tájékoztatjuk! balrad.hu/koszonet
Ha tetszett ez a cikk, ha egyetértesz a balrad.hu-val, oszd meg Facebookon, Twitteren, VKontakton – meg ahol csak lehetőséged van rá! De legalább LÁJKOLD! – hiszen azzal is tudsz segíteni!
…nem pedig OTT,ahol alszunk.
Anyukám tavaly ezen a napon 22.35-kor ment át.
Azzal nyugtatom magam,hogy ott – fent – hiány van a jó emberekből.
Kis személyes,elnézést.
Azt szokták mondani, a Teremtőnek sem kellenek a gonoszak.
Csak fizikailag nincs itt, a lelkedben ott maradt! Veled.
Amíg gondolsz rá, nem halt meg…
csak más dimenzióba távozott.
Milyen stílusos volt!
– hogy éppen ma.