Orosz külügyminiszter a béke és a nemzetközi stabilitás kilátásairól – Tudósítás

2023. október 23. hétfő (MB)

Béke és nemzetközi stabillitás majd akkor lesz, amikor a nyugati hatalmak maradéktalanul betartják az ENSZ Alapokmányának alapelveit, és össze is kapcsolják őket ahelyett, hogy pillanatnyi érdekeik szerint értelmeznék az alapelveket, kiragadva közülük, ami kedvükre való, s eltekintve azoktól, amelyek nem szolgálják az érdekeiket – összegezte az orosz külügyminiszter írásának az ENSZ tagállamaihoz intézett üzenetét a Magyar Békekör tudósítója.

Az Oroszországi Föderáció ENSZ képviseletének honlapján közzétett írásában Szergej Lavrov tételesen felsorolja a Nyugat Oroszországgal szemben folytatott aknamunkáját. Többek között megemlíti, hogy mielőtt még a Hitler ellenes szövetségsek a II. világháborúban megadásra kényszerítették volna a náci Németországot, Washington és London terveket cserélt egy Oroszország ellen irányuló katonai műveletről, melynek az “Elképzelhetetlen” (Unthinkable) fedőnevet adta.

Lavrov ezzel is érzékeltetni akarta, mennyire megbízhatatlanok voltak már akkor is a nyugati hatalmak, amelyeknek nemzetközi hatalmi rendszerét Putyin orosz elnök a közelmúltban a “hazugság birodalmának” nevezte. Általánossá vált, hogy nemzetközi szerződéseket kötnek, de aztán nem hajtják végre. Lásd a minszki megállapodásokat! Biztonsági Tanácsi határozatokhoz adják nevüket, hogy aztán szaboltálják megvalósításukat. Pl. a palesztin állam megteremtéséről, Észak-Afrikáról, az iráni atommegállapodásról. Hangszalagra rögzített, archívumokban őrzött ígéretükkel ellentétesen cselekszenek. Lásd az USA máltai ígéretét, miszerint a NATO jottányit sem terjeszkedik majd Keletre! Egyoldalú szankciókat foganatosítanak országok ellen, jóllehet a Biztonsági Tanács nem hagyta jóvá őket. Lásd Iránt, mellyel szemben a BT szankciók októberben lejártak, de ők önkényesen mégis folytatják. Rendszeresen megsértik az ENSZ alapelveit azzal, hogy hatalmi érdekeiknek rendelik alá az államok szuverén egyenjogúságának elvét. Megmondják nekik, kivel, milyen kapcsolatot ápolhatnak, melyik állammal milyen viszonyban lehetnek. Beavatkoznak a belügyekbe, mint tették Közép-Amerikában, Jugoszláviában, Irakban, Líbiában, most pedig a volt szovjet térségben.

Két mércével mérnek a népek önrendelkezésének kérdésében: támogatják azoknak az önrendelkezését, akik behódolnak nekik, de megtagadják azoktól, akik nem kedvükre valók. Lásd a Donbászt és a Krímet, vele szemben pedig Koszovó esetét. Értésre adja, hogy az ukrajnai orosz katonai beavatkozást, a biztonsági megfontolásokon kívül az Ukrajnában élő nemzeti kisebbségekkel, mindenekelőtt az oroszokkal való bánásmód motiválta. Lavrov felveszi az agresszióvád kesztyűjét, és kétségbe vonja, hogy az volna agresszor, aki kiáll a népek önrendelkezéséért, nem pedig az, aki megtagadja tőlük az önrendelkezést, és azt a kijevi rezsimet támogatja, amely a nemzetállamiság jegyében megvonta az Ukrajnában élő népek, nemzeti kisebbségek autonóm jogait. Ezzel összefüggésben ismerteti az 1970. évi ENSZ-nyilatkozatot az államok közötti baráti kapcsolatokra és együttműködésre vonatkozó nemzetközi jog elveiről, mely rögzíti, hogy a területi integritás tiszteletben tartásának elve alkalmazandó „azokra az államokra, amelyek tevékenységük során betartják az egyenlőség elvét, a népek jogait és önrendelkezését, következésképpen kormányaik képviselik az adott területen élő összes embert.” (A nyilatkozatból következik, hogy az egyenlőség be nem tartása, a népek jogainak és önrendelkezésének tiszteletben nem tartása esetén az érintett állam nem jogosult területi integritásának tiszteletben tartására, tekintve, hogy kormánya nem képviseli a területén élő összes embert – a tud. megj.) Lavrov ezzel az érvvel is alátámasztani kívánja, hogy nem lehet az ENSZ alapelveit egymástól elszakítottan értelmezni, hanem csak egymással összefüggésben – állapította meg tudósítónk.

Lavrov kitér a nyugati államok arra irányuló törekvésére, hogy “szabályokkal” helyettesítsék az ENSZ Alapokmányában lefektetett alapelveket, s az érvényes nemzetközi jog helyébe megfoghatatlan, mindenkori érdekeik szerint változó “szabályokat” állítsanak, mintha azok volnának érvényesek az általánosan elfogadott nemzetközi jogrend helyett.

Általános gyakorlattá vált az ENSZ különböző országokban székelő szervezeteire történő nyugati ráterpeszkedés. Saját embereiket ültetik a végrehajtó titkárságba, akik többé nem a világszervezet által megfogalmazott nemzetközi érdekeket képviselik, hanem egy-egy adott nyugati állam, vagy egyenesen egy-egy párt, esetenként az amerikai Demokrata Párt érdekeit. “Az Egyesült Államok és szövetségesei egyre jobban privatizálják a nemzetközi szervezetek titkárságait” – írja.

Ott tartunk, hogy ma maga az ENSZ főtitkára sem tartja tiszteletben a részrehajlás nélküli, felek közti közvetítésre vállalt kötelezettségét, s a nemzetközi stabilitás szolgálása helyett  szembeállítja egymással az országokat, demokráciákra és önkényuralmi rendszerekre tagolja a világot,  azt állítván, hogy csak az erős demokráciák képesek önkorrekcióval elejét venni a vérontásnak és az erőszaknak. Lavrov Guterresnek szegezi a kérdést: vajon miféle önkorrekciós képességről tettek tanúbizonyságot az erős demokráciák Jugoszláviában, Afganisztánban, Irakban, Líbiában, Szíriában, s megannyi más országban?

Megírja, hogy az európai válságot el lehetett volna kerülni, ha a nyugati fél tiszteletben tartotta volna az ENSZ Alapokmány VIII. fejezete 2. cikkében foglaltakat: a biztonság regionális szervezetek révén történő megerősítését. Ezzel az elvvel összhangban Oroszország, szövetségeseivel együtt következetesen szorgalmazta a Kollektív Biztonsági Szerződés Szervezete (CSTO) és a NATO közötti kapcsolatok kialakítását az EBESZ-csúcson az európai oszthatatlan biztonságra vonatkozó döntések gyakorlati végrehajtásának támogatása érdekében. De a CSTO legfelsőbb hatóságaitól a NATO-hoz érkezett számos felhívást figyelmen kívül hagyták. Ha a NATO nem utasította volna vissza a CSTO együttműködési ajánlatait, szerepet játszhatott volna számos olyan negatív fejlemény elhárításában, amely folyamatosan az európai válsághoz vezetett, mivel Oroszországot hosszú évtizedeken át következetesen figyelmen kívül hagyták, vagy félrevezették – érvel.

A fentiek miatt kialakult válságban Lavrov úgy látja, hogy nagy a globális konfliktus kockázata, de a válságból van kiút is. A kiutat az alábbiakban jelöli meg:

• Mindenkinek történelmi távlatban kell gondolkodnia, feli kell ismernie felelősségét a jövőért, nem pedig az országos választásokhoz kapcsolódó rövid távú politikai megfontolások alapján kell cselekednie. Csaknem 80 évvel ezelőtt, az ENSZ Alapokmányának aláírásakor a világ vezetői megállapodtak abban, hogy tiszteletben tartják valamennyi állam egyenlőségét, elismerve ezzel az egyenlő, többközpontú rend szükségességét, amely a globális fejlődés fenntarthatóságának és biztonságának garanciája;
• A globális kormányzási mechanizmusok gyors reformja első számú cél. Az Egyesült Államoknak és szövetségeseinek fel kell hagyniuk azzal, hogy mesterségesen visszafogják a szavazati kvóták újraelosztását a Nemzetközi Valutaalapban (IMF) és a Világbankban. El kell ismerniük a globális dél országainak tényleges gazdasági és pénzügyi súlyát. Prioritásként kell kezelni a Kereskedelmi Világszervezet (WTO) Vitarendezési Testülete működésképtelenségének azonnali feloldását is.
• A Biztonsági Tanács kibővítése nagyon kívánatos, de ezt kizárólag az ázsiai, afrikai és latin-amerikai országok alulreprezentáltságának kezelésével kell megvalósítani. Fontos, hogy a Biztonsági Tanács új, állandó és nem állandó tagjainak magas rangot kell élvezniük saját régiójukban és olyan globális szervezetekben, mint az el nem kötelezett Mozgalom, a 77-ek Csoportja és az Iszlám Együttműködési Szervezet.
• Itt az ideje, hogy alaposan megvizsgáljuk az ENSZ-titkárság megalakításának igazságosabb módjait. A hosszú évek óta érvényben lévő kritériumok nem tükrözik pontosan az országok valódi befolyását a globális ügyekben, és mesterségesen biztosítják a NATO és az EU-országok túlzott dominanciáját. Az egyensúlytalanságokat súlyosbítja a határozatlan idejű szerződések rendszere, amelyek tulajdonosaikat a nemzetközi szervezeteket fogadó országok pozícióihoz kötik. Ezeknek a többsége a nyugati politikát követő fővárosokban található.
• Az ENSZ megreformálására irányuló minden erőfeszítésnek arra kell irányulnia, hogy megerősítsék a nemzetközi jog felsőbbrendűségét, és újjáélesszék a szervezetet a globális politika központi koordináló testületéként, és megbeszéléseket folytathasson arról, hogyan lehet a kérdéseket közösen, az érdekek méltányos egyensúlya alapján kezelni.
• ­Ugyanakkor a globális dél érdekeit tükröző új típusú szövetségekben rejlő lehetőségeket teljes mértékben ki kell használni. Ide tartozik elsősorban a BRICS, amelynek tekintélye jelentősen megnőtt a johannesburgi csúcstalálkozót követően, és valóban globális jelentőségűvé vált. Regionális szinten olyan szervezetek reneszánszának vagyunk tanúi, mint az Afrikai Unió, a Latin-amerikai és Karibi Államok Közössége (CELAC), az Arab Liga (LAS), az Öböl Menti Együttműködési Tanács (GCC), és mások. Eurázsiában felgyorsul az integrációs folyamatok harmonizációja a Sanghaji Együttműködési Szervezetben (SCO), a Délkelet-Ázsiai Nemzetek Szövetségében (ASEAN), a Kollektív Biztonsági Szerződés Szervezetén (CSTO), az Eurázsiai Gazdasági Unióban (EAEU) és a Független Államok Közösségében (CIS), valamint a kínai Egy Övezet Egy Út (Belt and Road) projekt keretében. Ez szervesen egy nagyobb eurázsiai partnerség kialakulásához vezet, amely nyitott kontinensünk minden egyesülete és országa számára.

Lavrov idézi Putyin elnök szavait: „Lényegében egy új világ felépítésével kell szembenéznünk.” Ez nem azt jelenti, hogy a nulláról indulunk, és töröljük mindazt, amit elődeink megalkottak. Az új világ építésének alapja megvan, és erős. Az ENSZ Alapokmánya. A legfontosabb, hogy minden tőlünk telhetőt megtegyünk annak érdekében, hogy megakadályozzuk elpusztítását elveinek szelektív manipulálásával, és biztosítsuk teljes és összekapcsolt végrehajtásukat minden országban.

Ha a globális közösség tagjai összeszedik magukat, és elhatározzák, hogy visszatérnek az alapokhoz, és gyakorlatba ültetik az ENSZ-Alapokmányban vállalt kötelezettségeiket, akkor az emberiségnek esélye lesz legyőzni az egypólusú korszak pusztító örökségét.

Oroszország a hasonló gondolkodású partnereivel együtt teljes mértékben készen áll arra, hogy hozzájáruljon ehhez a küldetéshez – írja Szergej Lavrov orosz külügyminiszter, jelezve a válságból kivezető utat.+++

Kína kész az egymás javára váló együttműködödésre az Egyesült Államokkal

Peking, 2023. október 25. szerda (MB)

Hszi Csin-ping kínai elnök szerdán kijelentette: országa kész együttműködni az Egyesült Államokkal annak érdekében, hogy hozzájáruljon a közös jóléthez, és az egész világ javára váljon – jelentette az Új Kína hírügynökség.

“A kölcsönös tisztelet, a békés egymás mellett élés, és a mindenki számára előnyös együttműködés három elve alapján Kína kész együttműködni az Egyesült Államokkal, és ennek megfelelően kezelni a nézeteltéréseket” – idézte az elnök szavait az Új Kína.

Hszi az amerikai-kínai kapcsolatok nemzeti bizottságának éves konferenciájához küldött gratuláló üzenetében lépett fel kezdeményezően.

Peking emellett hajlandó közös erőfeszítésre Washingtonnal a globális kihívások leküzdése, egymás haladásának elősegítése és a közös jólét érdekében, hogy az együttműködés mindkét ország előnyére váljék, és az egész világ javát is szolgálja – áll Hszi Csin-ping üzenetében.+++

Kiadta: Magyar Békekör