II FEJEZET – 2
(idézet: A magyar függetlenségi mozgalom 1936-1945 – Kállai Gyula)
2. A Kommunisták Magyarországi Pártjának
1941. évi programja.
A párt és a munkásosztály előtt álló feladatok.
Kapcsolat a kommunisták
és a baloldali szociáldemokraták között
1941 áprilisának első napjaiban még tartott a német csapatok felvonulása Budapesten keresztül Jugoszlávia ellen, amikor a Kommunisták Magyarországi Pártjának Központi Bizottsága megállapította, hogy a Bárdossy-kormány megalakulása Magyarország Hitler előtti teljes behódolását jelenti. Azt jelenti, hogy a magyar nehézipart átszervezik és kiszolgáltatják a német hadigépezetnek, azt jelenti, hogy a magyar hadsereget esztelenül feláldozzák a német fasiszták rablóháborújának céljaira.
A Kommunisták Magyarországi Pártja megállapította azt is, hogy Magyarország függetlenségének és szabadságának megvédése céljából a nagy tömegekre támaszkodó függetlenségi politikát kell folytatni. Az országban jelentős fasisztaellenes erők vannak, amelyek különböző utakon, egymástól elszigetelten működnek. A legfontosabb feladat tehát a különböző vonalakon mozgó németellenes, antifasiszta erők összefogása. A Kommunisták Magyarországi Pártjának stratégiai jelszava a nemzeti demokratikus erők összefogása és a független, szabad, demokratikus Magyarország követelése volt.
A párt 1936-tól követett antifasiszta népfront-politikájának középpontjába — az új helyzetnek megfelelően — a nemzeti függetlenség védelme került. Az antifasiszta népfront célja most az antifasiszta nemzeti függetlenségi front célkitűzésévé szélesült. Ezt tükrözte a jelszó is: „Független, szabad, demokratikus Magyarországot!” E követelés alkalmas volt arra, hogy az összes németellenes nemzeti erőket összefogja.
Ez a jelszó rendkívül gyorsan népszerűvé vált a tömegek között. Ennek tulajdonítható, hogy már ekkor is minden oldalról igyekeztek kisajátítani. A kormányférfiak, a hercegprímás, a vezérkari főnök és az ország minden rendű és rangú reakciósa az ország függetlenségéről és szabadságáról szónokolt.
Növelte a zavart, hogy e jelszót a politikai pártok is teljesen a maguk szája íze szerint magyarázták. A legitimisták előtt a független, szabad monarchia képe lebegett. Az imrédysták a tengelyhatalmak tömbjén belüli független, szabad, nemzetiszocialista Magyarországról fecsegtek. A munkások egy része — tájékozatlansága vagy pedig az egyes frakciók agitációja következtében — a független, szabad Tanács-Magyarországra gondolt.
Az ideológiai zavart és a jelszó kisajátításának lehetőségét meg kellett szüntetni. Fel kellett világosítani a dolgozókat, hogy a párt jelszava milyen szociális tartalommal képviseli valóságos érdekeiket.
A Kommunisták Magyarországi Pártja a jelszónak konkrét tartalmat adott a Központi Bizottság 1941 áprilisában megtartott ülésén, ahol kidolgozták a párt függetlenségi politikájának konkrét programját.
Belpolitikai téren a párt követelte: a magyar állami és társadalmi rend demokratizálását, az alapvető szabadságjogok biztosítását, az általános és titkos választójog bevezetését, a dolgozó parasztság földhöz juttatását; a hadsereg, az iskolák, a bíróságok demokratizálását, népbíróságok létesítését, szociális intézmények széles körű kiépítését; a magyar ipar továbbfejlesztését a német tőkeérdekeltségek kivonásával; a nemzetiségi kérdés megoldását a teljes egyenjogúság alapján.
Külpolitikai téren a párt követelte: azonnali szakítást Hitlerrel és a tengelyhatalmakkal; becsületes, baráti viszonyt, gazdasági kapcsolatok kiépítését a Szovjetunióval és a Duna-völgyi államokkal. A program elutasította az uralkodó osztályok revíziós politikáját, nem ismerte el a bécsi döntéseket s követelte, hogy a területi kérdést az önrendelkezési jog alapján az érintett népek szabad és békés megállapodásán, a magyar nép és a szomszéd népek demokratikus antifasiszta összefogásának útján oldják meg.
Ezek a követelések képezték Jugoszlávia megtámadása után a független, szabad, demokratikus Magyarország jelszavának belső, szociális tartalmát.
Hogy e jelszót még félreérthetetlenebbé tegye, s hogy a bekövetkezett szégyenletes eseményekkel kapcsolatban álláspontját leszögezze, a Kommunisták Magyarországi Pártja a Szovjetunió elleni hadüzenet után körlevelet bocsátott ki, amelyet postán megküldött a Szociáldemokrata Párt, a Független Kisgazdapárt és a szakszervezetek vezetőinek, a kormány tagjainak és a magyar közélet vezető férfiainak.
E körlevél megállapította: miután Magyarország belépett a fasiszta hatalmak háborújába, a magyar ipar, a magyar föld, a magyar hadsereg súlyos veszélybe került. A Hitler oldalán vállalt zsoldos szolgálat az ország függetlenségének és szabadságának teljes elvesztését jelentheti. A magyar nép és nemzet becsületét csak úgy menthetjük meg, ha haladéktalanul szakítunk Hitlerrel, s kilépünk a háborúból.
A Kommunisták Magyarországi Pártja ekkor két újabb jelszót adott ki: „Le a Bárdossy-kormánnyal! Különbékét!”
Magyarország hadba lépése a Szovjetunió ellen új helyzet és új feladatok elé állította a magyar ipari munkásságot.
Horthyék csak úgy viselhettek háborút a Szovjetunió ellen, ha ugyanakkor a legkíméletlenebb terrort alkalmazzák a magyar néppel szemben. Sajtójukban, rádiójukban, a templomok szószékeiről új keresztes hadjáratra szólították fel az embereket a Szovjetunió ellen. Az ideológiai harccal együtt járt a dolgozó magyar nép fokozott gazdasági kifosztása és politikai gúzsbakötése. A magyar hadiipar és a vasút a németek közvetlen irányítása alá került, megkezdődött a hadifontosságú üzemek fejlesztése. Mindez a német fasiszták érdekét szolgálta, a magyar tőkések profitját növelte. A munkafeltételek egyre súlyosbodtak. Az üzemek élére katonai parancsnokokat neveztek ki. A textiliparban bevezették a 70—80 órás, a húsiparban a 80—90 órás munkahetet. Az üzemi balesetek száma ijesztően növekedett: 1938-hoz képest 1942-ben 180 százalékkal emelkedett. A munkásság ellátása állandóan rosszabbodott. Újabb és újabb élelmicikkekre vezették be a jegyrendszert, a fejadagot csökkentették, a hústalan napok számát növelték. Virágzásnak indult a feketepiac, amelynek rendkívül magas árait a dolgozók természetesen nem tudták megfizetni. 1939 augusztusa és 1943 júliusa között az általános létfenntartási költség 68 százalékkal emelkedett, az átlagos reálbér 30 százalékkal csökkent.
Nagyjában és egészében ugyanez volt a helyzet a mezőgazdaságban is, melynek „termékfeleslegeit” olyan bőségben szállították Németországba, hogy az ottani élelmiszer-fejadagok 30—40 százalékkal nagyobbak voltak, mint az itthoniak. A falvakban bevezették a mezőgazdasági munkakényszert.
Az egyre növekvő gazdasági kizsákmányolás, a fokozódó terror, az állandó katonai behívások és a súlyos háborús veszteségek növelték a tömegek ellenállását Hitler és Horthy rablóháborújával szemben.
A magyar kommunisták történelmünk e sorsdöntő időszakában a nemzet leghűségesebb, legodaadóbb és legáldozatkészebb fiainak bizonyultak, akik semmiféle áldozattól nem riadtak vissza, ha az ország, a nép és a nemzet életéről volt szó. A párt Központi Bizottsága 1941. június 28-i ülésén hozott határozatában kimondotta:
„Minthogy a németek önkényuralma Magyarországon az összes néprétegek legfőbb veszedelmévé nőtt és a szovjetellenes háborúnak a megszüntetése a nemzet egyetemének érdeke, a Kommunista Párt Központi Bizottsága elhatározta, hogy minden munkáját és akcióját a jelenleg döntő feladat alá rendeli: úgy mint Magyarország felszabadítása a német imperializmus igája alól, a német hadsereg eltávolítása az országból, a Szovjetunió elleni indokolatlan háború megszüntetése.”
A Kommunisták Magyarországi Pártja tehát a hadbalépés után a háborúból való kiválásra, a Hitlerrel való szakításra és a különbéke kiharcolására mozgósította a tömegeket.
Fentebb vázoltuk már azt az áldozatos harcot, melyet a Kommunisták Magyarországi Pártja 1936-tól kezdve a munkásegység megteremtéséért folytatott. Ez a fáradságot nem ismerő munka és szívós, következetes erőfeszítés nem volt hiábavaló: a világpolitika minden egyes eseménye a kommunista politika előrelátását és helyességét igazolta. Az egymást követő események fényénél az ipari dolgozók egyre szélesebb tömegei ismerték fel a munkásegység s a nemzeti demokratikus egységfront szükségességét.
A Kommunisták Magyarországi Pártja előtt az a történelmi feladat állt, hogy megteremtse a munkásosztály egységét, létrehozza a munkás-paraszt szövetséget s jelentősen kiszélesítse a függetlenségi mozgalom tömegbázisát.
A Kommunisták Magyarországi Pártja a hadbalépés után megállapította, hogy a szervezett munkásságra gyakorolt politikai befolyásának elmélyítésére olyan akciókat kell szervezni, amelyek a munkástömegek mindennapi érdekeiért szállnak síkra, gyengítik a fasiszta rendszert, s egyben szimpátiát és érdeklődést keltenek a kommunisták politikája iránt a szervezett és szervezetlen munkásság soraiban egyaránt.
A Kommunisták Magyarországi Pártja a munkásság szociális követeléseit már ebben az időben egybekapcsolta a függetlenségi mozgalom jelszavaival, rámutatva arra, hogy a fasizmus a dolgozókat embertelenül elnyomja és kizsákmányolja, s a háború minden terhét a dolgozók vállaira rakja. Ezt a munkásosztálynak meg kell akadályoznia! A Kommunisták Magyarországi Pártja a szakszervezetekben a munkásosztály helyzetének megjavítására széles körű munkát folytatott.
A párt mindenekelőtt az életszínvonal további süllyedése ellen lépett fel. Harcot indított azért, hogy a munkásság kenyérfejadagját emeljék fel, és a nehéz testi munkás kategóriába újabb szakmákat soroljanak be. Tiltakozó akciókat és küldöttségeket szervezett a drágaság ellen, különösen az asszonyok között. A bérharcokba, a drágaság ellen és az élelmezés javításáért megindított mozgalmakba igyekezett bevonni a keresztényszocialista és nyilas munkásokat is.
Az 1942 elején megtartott szakszervezeti kongresszus ezeket a követeléseket magáévá tette. A munkásság követelésére a kormány kénytelen volt újabb munkásrétegeket besorolni a nagyobb kenyérfejadagot biztosító nehéz testi munkás kategóriába. Ezzel a munkásság életszín vonala némileg javult.
A Kommunisták Magyarországi Pártja fellépett azért is, hogy vidéki városaink megfelelő kenyérgabona-készleteket tároljanak, s télen biztosítva legyen a lakosság ellátása akkor is, ha vagonhiány vagy más akadály merül fel.
A Kommunisták Magyarországi Pártja a szakszervezetekben dolgozó pártcsoportjai útján alapot létesített a hadba vonult szervezett munkások családtagjainak segélyezésére. Ez növelte a szakszervezetek tömegbefolyását. A bevonult szakszervezeti tagok és a szervezett munkások családtagjai között a kapcsolat nemcsak hogy fennmaradt, hanem el is mélyült.
Harcot indított a párt a hadiipari termelésre való áttérés következtében egyes iparágakban előállott munkanélküliség ellen is.
A háború kitörése után az anyaghiány miatt a bőripari munkások jelentős része az utcára került. A párt kezdeményezésére a bőripari munkások küldöttséget menesztettek az iparügyi miniszterhez, s a szakma részére nyersanyag-kiutalást követeltek. A Kommunisták Magyarországi Pártja felhívta a szakszervezetekben dolgozó elvtársakat, hogy ezekkel az akciókkal párhuzamosan indítsanak harcot a munkásság bér- és egészségügyi követeléseiért és az üzemi ellátás bevezetéséért.
A kommunisták e határozatok végrehajtása során komoly eredményeket értek el. Közép- és alsókádereik száma jelentős mértékben megnövekedett, s befolyásukat a munkásság tömegeire kiterjesztették. Az üzemekben és a gyárakban a közös érdekekért folytatott harcokban a kommunista és szociáldemokrata dolgozók egymásra találtak s szövetségre léptek egymással. A munkásság egységfrontja széles alapokon kezdett kibontakozni — alulról.
A kommunista és szociáldemokrata munkások mindjobban acélosodó egységfrontja természetesen kedvező hatással volt a szociáldemokrata szakszervezeti és pártszervezeti vezetők egy részének magatartására is. A szakszervezetek vezető funkciói egyes szakszervezetekben (vegyipari munkások, kereskedelmi alkalmazottak, budapesti közlekedési alkalmazottak, építőipari munkások, bőripari munkások) a kommunisták kezébe kerültek. A Szociáldemokrata Párt több kerületi szervezetének vezetőségébe kommunistákat is beválasztottak, sőt nem egy helyen a titkár is kommunista volt. Az Országos Ifjúsági Bizottság a kommunisták befolyása alá került, s a függetlenségi mozgalom előharcosává vált.
A munkásegységért folyó harc során elkerülhetetlenné, de nélkülözhetetlenül szükségessé is vált, hogy a Kommunisták Magyarországi Pártja felvegye a közvetlen kapcsolatot a Szociáldemokrata Párt vezetőségével.
Azok a jobboldali szociáldemokrata vezetők, akiknek két évtizeden keresztül a megalkuvás és a behódolás volt a kenyerük, a két párt közötti közvetlen kapcsolat megteremtése szempontjából természetesen nem jöhettek számításba.
A munkásegységért folytatott harc során azonban kiderült, hogy a Szociáldemokrata Párt vezetősége nemcsak Peyer Károlyokból állt. Kiderült, hogy a Szociáldemokrata Párt vezetőségében az erőteljes peyeri politika sem tudja teljesen elnyomni az egészséges demokratikus forradalmi szellemet. Peyer mellett, akinek csak a felülről jövő hangok számára volt füle, olyan férfiak is voltak a párt vezetésében, akik a néptömegek hangjára figyeltek.
Ezek közé tartozott a baloldali szociáldemokraták vezető alakja, a párt akkori főtitkára, Szakasits Árpád. A Szovjetunió ellen intézett hitszegő német támadás másnapján, 1941. június 23-án a Szociáldemokrata Pártban szokásos kerületi elnöki-titkári értekezleten Szakasits Árpád kijelentette, hogy meggyőződése szerint a háborúból a Szovjetunió kerül ki győztesen, s ez a magyar munkásosztály érdeke is, mert közelebb hozza felszabadulásának napját. Ennek érdekében a kommunistákkal való együttműködés mellett szállt síkra.
A baloldali szociáldemokraták és a kommunisták a fasizmus és a háború elleni közös akciók megbeszélésére 1941 őszén találkozót szerveztek, amelyen Szakasits Árpád, a Kommunisták Magyarországi Pártjának képviseletében pedig Horváth Márton vett részt.
A baloldali szociáldemokraták alapjaiban elfogadták a nemzeti függetlenségi politikát, egyetértettek a kommunisták és szocialisták együttes fellépésének szükségességével. Egyetértettek abban is, hogy törekedni kell e politika köré tömöríteni a parasztságot, a középrétegeket, minden lehetséges antifasiszta erőt, s ennek érdekében a szociáldemokrata baloldalnak latba kell vetnie befolyását.
Néhány lényeges kérdésben azonban nem alakult ki közös álláspont. A baloldali szociáldemokraták elfogadhatatlannak tartották a tömegakciók szervezését és a harc illegális módszereit. Ettől pártjuk legalitását féltették. Ennek ellenére a találkozó lépés volt előre a munkásegység megteremtése felé, amelynek eredményei hamarosan mutatkoztak a nemzeti függetlenségi mozgalomban.
Kérjük, anyagilag támogassa a Bal-Rad-ot! – a blog nyitóoldalának jobb felső sarkában látható 
piktogrammra kattintva Pay-Pal-on
-vagy közvetlen postai úton:
Szabó Péter 2747 Törtel, Petőfi-ut. 12.
HA LEHET…- NE BORÍTÉKBAN, MERT AZ MOSTANSÁG ELVÉSZ!
A beérkező adományokról olvasóinkat a “Köszönjük”– rovatban tájékoztatjuk! balrad.hu/koszonet
Ha tetszett ez a cikk, ha egyetértesz a balrad.hu-val, oszd meg Facebookon, Twitteren, VKontakton – meg ahol csak lehetőséged van rá! De legalább LÁJKOLD! – hiszen azzal is tudsz segíteni!