ELSŐ RÉSZ
(idézet: Horthy – Vas Zoltán)
Prónay Szombathelyre utazik, hogy az osztrák határ menti városból megszervezze a Karlsteinben internált Kun Béla népbiztos és társai elrablását, kivégzését. Gömbös Budapesten szervezi a MOVÉ t és az egyéb félkatonai országos szervezeteket. Eckhardt a külügyminisztérium sajtófőnöke. A szélsőjobboldali szervezetek élharcosa, pártfogója, Zadravetz páter Szegeden igyekszik elnyerni felettesei engedélyét, hogy a rend tagjaként, Horthy meghívására átléphessen a Nemzeti Hadsereg tisztikarába, és elérje célját: a Nemzeti Hadsereg tábori püspöki tisztét.
Magasházynak így Horthy mellett magára hagyottan kisebb a befolyása, mint Soós tábornok vezérkari főnöknek, Pallavicini őrgróf kormánybiztosnak és a Horthy mellett tevékenykedő magas rangú vezérkari tiszteknek, akikről Prónay elkeseredetten írja: tulajdonképpen mindig is a különítmények és ezek intranzigens nemzeti politikája ellen tevékenykednek. Prónay gyűlölettel írja naplójában: – Megszaporodott a fővezérségen azon különféle tisztek és egyének száma, akik csakis érvényesülést keresnek az intranzigens keresztény elvek álarcával. Sokuknak sikerült máris biztos és jó állásokba becsöppenni, Horthyt a maguk javára befolyásolni.
Prónay, de Horthy közvetlen baráti köre és ellenségei is egyformán azzal jellemzik a fővezért: önállótlan, befolyásolható. A környezete által irányított, szűk látókörű, a munkásokat és parasztokat gyűlölő katona. E tulajdonságai teszik nyilvánvalóan alkalmassá az ellenforradalom kegyetlen szellemű végrehajtására.
Rövid néhány hét alatt Horthy bebizonyítja: ellenforradalmi rendet tud teremteni a Dunántúlon. Senki sem kételkedik abban, hogy az antant segítségével, a románok kivonulásával ugyanezt meg tudja valósítani országosan.
Az is igaz, amióta Szegeden a Gömbös által is irányított véletlen körülmények honvédelmi miniszterré teszik, majd a szegedi dzsentri-katonatiszti-
Első Szegedre érkeztekor még csak nem is gondolt a honvédelmi miniszterségre. Még kevésbé remélhette az országos hatalom megszerzésének lehetőségét. Azóta világosan kialakul előtte a cél: ahogyan Szegeden megtalálja befolyásolható segítőit, most, hogy megnőnek a hatalomhoz való kilátásai, ehhez is talál új befolyásotokat. Az eldöntendő hatalmi kérdésekkel együtt megnő Horthy.
Mindig úgy van vele: ha a következő lépést, amire őt nagyon is befolyásolni lehet, végre felismeri, céltudatosan törekszik ennek megvalósítására.
Számos ilyen irányú parancsát maga írja már. Megtanul újból magyarul fogalmazni, bár gyakran ordít a germanizmusa. Nem fogalmaz rosszabbul, mint akármelyik átlagos műveltségű magyar törzstiszt.
A jövőn gondolkodik, terveket készít. Átlagos szellemű, stílus nélküli írásokkal igyekszik megformálni az ellenforradalmi hatalmat. Kifejezésre juttatja, hogy megérti Beniczky és a vele Siófokra érkezett arisztokraták, az antantmegbízottak ismételt figyelmeztetését: szüntesse meg a különítményesek szörnyűségeit. Fokozatosan a mindig mérsékletre intő felesége és azoknak a főtiszteknek a hatása alá kerül, akiket Prónay Pál annyira szidalmaz és elítél, mert szerinte Horthyt helytelenül befolyásolják. Ilyennek tartja Prónay most már egyre inkább Gömböst is és vele az EKSZ-et.
Megírja naplójában: sem ő, sem különítménye nem Gömbös imádó. Gömbös szeret a kardjával csörtetni, mintha vele is, különítményével is gombnyomásra rendelkezne. Ennek ellenkezőjéről Gömbös máris kénytelen időnként meggyőződni.
Gömbös politikai hatására most már Horthy is úgy véli: a törvényesség útjára kell terelnie a kommunizmusellenesség ürügyén folytatott népellenes büntető hadjáratot.
Megkezdi e politikájának végrehajtását. Az, hogy egyelőre nincsen sikere vele, nemcsak a különítményeken múlik. Horthy mindig talál igazolást, hogy eltűrje a különítményesek terrorcselekményeit.
Mégis, hogy arra hivatkozhassék: ezeket erélyesen megtiltotta, beszédet mond az egyik siófoki katonai alakulat előtt. Rámutat a Nemzeti Hadsereg fontosságára: a törvényes rend helyreállítása körüli nagy feladataira. Beszédében kiemeli: a hadseregből minden káros elemet el kell távolítani. Tisztjei óvakodjanak az önkényes fellépésektől. Az ilyesmi az ellenük uralkodó hangulaton túl külföldi beavatkozás kieszközlésére használható fel, sőt, a Nemzeti Hadsereg romlására vezetne …
Ugyanerről szeptember 11-én a főkormánybiztossal egyeztetett parancsot ad ki: – A fővezérség mostantól minden eszközzel arra törekszik, hogy az elmúlt zavaros, törvénytelen idők után a törvényes rend, a törvény tisztelete, ennek tekintélye, ezzel kapcsolatban a törvényes tulajdonjog, az élet-, személybiztonság minél előbb helyreálljon …
Parancsát még így is fél szívvel körvonalazza. A különítményektől tartva hozzáteszi: – A jelenlegi, még korántsem konszolidált közéleti helyzetben, amikor a vörös agitáció és a magyar nemzeti állameszme elleni izgatás még mindig nem szűnt meg, szükséges, hogy a Nemzeti Hadsereg hatóságai és parancsnokságai inkább előtérbe lépjenek minden téren, mint rendes békeidőben. Azért rendelkeznek most nagyobb hatalom felett, mint rendes időben, mert utolsó és tántoríthatatlan támaszai a magyar nemzeti eszmének …
Mégis a katonai szervek a polgári hatóságok egyetértése nélkül soha el ne járjanak nem tisztán katonai ügyekben. Ha a polgári hatóságok nem mutatkoznának eléggé erélyesnek, és vonakodnának a katonai parancsnokság javaslatait, amennyiben ezek nem ütköznek a törvényekbe, elfogadni, az illető katonai parancsnok köteles haladéktalanul közvetlenül neki, a fővezérnek jelentést tenni.
Népítéletek megakadályozandók – folytatja. – Önkényes ítéletek és azok végrehajtása eltiltatik. Az ebben bűnösök közönséges bűntettesek gyanánt fognak kezeltetni.
Az olyan tisztet, aki idegen vagyont elkoboz, vagy ily tetteknek még a látszatával is kompromittálja a Nemzeti Hadsereg tisztikarának tekintélyét, személyre való tekintet nélkül elbocsátja a hadsereg kötelékéből. Egyébként is a legközelebbi időben a Nemzeti Hadsereg tagjaira nézve rablás, gyilkolás, engedelmesség megtagadása és fosztogatás bűntette miatt statáriumot, rögtönítélő eljárást fog kihirdetni.
Tántoríthatatlan azon elhatározása is, hogy minden nemzetellenes bolsevista mozgalmat csírájában elfojt, és rendületlen kötelességszerű törekvése, hogy a Magyar Nemzeti Hadsereg és annak minden egyes tagját megóvja minden gyalázattól és megbecstelenítéstől.
Hasonló hangnemben ad ki figyelmeztetést a tisztekhez abból az alkalomból, hogy a főparancsnokság kebelén belül propaganda csoportot szervez. Beosztottjai a megyei, járási propagandatisztek.
Feladatuk: eloszlatni azokat a híreket, hogy a Nemzeti Hadsereg tagjai gyilkolnak és rabolnak. Tudatni, hogy ezeket a híreket azok terjesztik, akik a Nemzeti Hadsereg megerősödésétől félnek. Minden önítélkezés emiatt abszolút mellőzendő, különben a hadsereg létét veszélyezteti.
A tiszti propaganda-járőrök és a propaganda-tisztikar tevékenysége – parancsolja Horthy – ne merüljön ki a kommunizmus általános szidásában. Pozitív dolgokkal kell jönni, hogy a hatás tartós legyen. Fejtsenek ki agitációt, hogy a tömeghangulatra hivatkozva akadályozhassák meg a szociáldemokrata és polgári ellenzéki vezetők kormányba kerülését.
Néhány nap múlva Horthy „Bizalmas! Szigorúan titkosan kezelendő! Csak a parancsnok vagy a vezérkari főnök által felbontandó!” parancsában látszatra eltünteti a különítményeket. Azzal indokolja: az eddigi tiszti századok létezéséről az antantbizottság tudni sem akar. Miután ezeket nem akarja bolygatni, a tiszti századokat vadászszázadoknak kereszteli át. Mégpedig Prónay az 1. vadászszázad, Ostenburg-Moravek a 2., Madary a 3. A tüzértiszti század a 4. vadászszázad elnevezést kapja. A Sziebenliszt tiszti század a siófoki kerület személyi tartaléka.
Az antanttábornokok – folytatja Horthy – feleslegesnek tartják a karhatalmak gyanánt kimutatott alakulásokat. Szerinte okvetlenül szükségesek, ezért ezeket csendőrség címén kell kimutatni. Ezáltal az antantbizottság, de különösen annak román és francia tagjai által kifogásolt karhatalmi egységek a papíron eltűnnek.
Ugyanebben a szigorúan titkos parancsában az antant által jóváhagyott létszámkeretek további kijátszására és egyes hadianyagok elrejtésére ad utasítást. A parancsnokságok gondoskodjanak arról, hogy csak az engedélyezettek szerepeljenek. Minden másról hallgatni kell. Hivatalosan róluk nem beszélni! Tiszteket, legénységet kioktatni!
Közli a kimutatható létszámokat. Összesen 12 400 fő egy-egy puskával, 210 könnyűgéppuskával, 120 nehézgéppuskával és 28 ágyúval.
Befejezésül Horthy azzal indokolja parancsát, hogy szeptember 23-tól kezdve számítani kell az antantbizottság szemléjére.
A párizsi legfelső Ötös Tanács, az Egyesült Államok, Nagy-Britannia, Franciaország, Olaszország és Japán magyarországi megbízottai közül eddig a francia és az angol küldöttek és részben az olaszok tevékenykednek. Utóbb érkeznek meg az Egyesült Államok megbízottai Bandholtz tábornok vezetésével.
Egyelőre a reprezentációs gondjaikkal elfoglaltak. Bandholtz tábornok jelenti párizsi főnökének: antantmisszióbeli kollégái mind igen előkelő épületekben laknak. A francia megbízott Széchenyi László gróf palotáját foglalja el, és nagy hivatalos dísszel veszi körül magát. Az olasz megbízott még nagyobb szabású épületet talált és ugyancsak hivalkodó. Az angolok szintén nagyon szép épületben laknak, valamivel kevésbé hencegnek, mint a többiek. Az amerikaiak Edelsheim báró otthonának egy részében helyezkednek el. Ez nem olyan gyönyörű sem belül, sem kívül, de nagyon megfelelő. Máris nagy vacsorákat rendeznek, és dicsekvés nélkül mondhatja: az amerikaiak vacsorái mindig egy árnyalattal jobbak, mint a többieké.
Minden missziónál – folytatja Bandholtz – nagyszámú katona és tiszt tartózkodik. Neki tizenkét embere van, de ezek minőségükkel pótolják a mennyiségi hiányt. Bár kevesen vannak, nem hiszi, hogy bárki is egy pillanatra azt gondolná: „Amerika a második hegedűn játszik …”
Az amerikai katonai küldöttség és különösen annak két főtisztje, H. E. Yates ezredes és Horovitz ezredes valóban nem játszik második hegedűst. Yates ezredes megbízatása a magyar rendőrség és csendőrség országos újjászervezése. Tervei szerint a rendőrséget hatezer főre kell emelni. Nyolcezer csendőrt, kétezer határőrt kell felfegyverezni.
Az antant párizsi legfőbb tanácsa felé ezt Bandholtz tábornok aláírásával Yates azzal indokolja: – A Salgótarjáni Kőszénbánya Részvénytársaság részéről éppen most érkezett panasz, hogy a cég gyakorlatilag kirekesztődik a termelésből, mivel a románok lefegyverezték a csendőrséget. Pedig annyi a bolsevista a környéken, akik a bányászokat igyekeznek befolyásolni, és így a bányákat csendőri segédlet nélkül a cég nem tudja kézben tartani …
Yates a kormánylapban felszólít minden magyart: értsék meg, hogy a kommunizmus örvendetes leverésével feltétlenül engedelmeskedni kell az ország törvényeinek, a rendőrség, a csendőrség utasításainak. E törvények alatt Yates az ellenforradalom törvényeit érti. Ennek érdekében szervezteti a csendőrséget, rendőrséget. Tisztikara úgyszólván mind Horthy embere. Ő engedi át ezeket országos és budapesti szolgálatra. Yates másokat el sem fogad. Így alakul olyanná a helyzet, hogy Beniczky belügyminiszter nem fogadja el Horthy ismételten előterjesztett javaslatát, hogy rendeljék alá a csendőrséget és rendőrséget, sőt többször élesen tiltakozik az ellen, hogy Horthy katonai szervei beavatkoznak a felügyelete alatt álló csendőrség és rendőrség működésébe. Yates ezredes így segíti Horthyt, hogy felkészülhessen az országos hatalom megszerzésére …
Horovitz ezredes azzal emelkedik úgyszólván világhírre, hogy megkísérli felmenteni a fehérterror vádja alól Horthyt.
Horovitz tagja annak az antantbizottságnak, amelynek közeli érkezését Horthy abban a titkos parancsban tudatja főtisztjeivel, amelyben elrendeli a különítmények neveinek megváltoztatását, és hogy a létszámok tekintetében miként kell megtéveszteni az antant ellenőrzést.
A bizottság vezetője Berthou francia ezredes. Tagjai: Dediu román vezérkari őrnagy, Forster Roland angol őrnagy, Ranieri olasz kapitány és Horovitz ezredes. 1919. szeptember 7-én keresik fel Horthy fővezért, hogy jelentést kérjenek tőle a Nemzeti Hadsereg szervezéséről, létszámáról, felszereléséről, és hogy milyen személyes biztosítékot nyújt a terror megszüntetésére.
A bizottság elsőként a különítményekről hallgatja meg Horthy tengernagyot és Soós vezérkari főnököt. Felsorol előttük néhány bizonyítható tényt a tiszti századok gyilkosságairól és rablásairól, mégis tudomásul veszi, hogy Horthy mindössze vadászzászlóaljakká kereszteli át a különítményeket.
A bizottság előtt az is nyilvánvaló, hogy Horthy a csapatok létszáma tekintetében az antantkorlátozások kijátszására törekszik. A karhatalom csendőrséggé átminősítése is ezt jelenti. Az ellenőrzés mégis a létszám növelésére biztat, hiszen az antant tervében a szocialista Oroszország elleni háborúban esetleg az ellenforradalmi Magyarország is számításba jöhet. S ha e célra hadsereg szükséges, nélkülözhetetlen a fővezére is, még ha az általa szervezett hadsereggel diktátori törekvéseinek biztosítására készül is.
Eltűri a bizottság, hogy a Nemzeti Hadsereg tiszti létszáma többszöröse a szükségesnek. Mindössze azt tanácsolja Horthynak: nélkülözhető tisztjeit bocsássa a honvédelmi minisztérium, illetve a belügyminisztérium által szervezett karhatalmi egységek, a csendőrség, rendőrség rendelkezésére. A bizottság felajánlja ehhez a segítségét. Horthy ezt készséggel elfogadja, hiszen egyezik titkos céljaival: hatalmi terveinek megnyerni a Friedrich-kormány karhatalmi csendőri és rendőri egységeit.
A bizottság a továbbiakban a román hadsereg kivonulásának magyar szempontú kérdéseit tárgyalja. Horthy közlése alapján megállapítja: megkezdődhet a Dunántúl teljes kiürítése, mivel ott a fővezér képesnek tartja magát a rend fenntartására. Budapest és a Duna-Tisza köze kiürítése későbbi elhatározás tárgyát képezi, mert a Nemzeti Hadsereg létszáma eme megszálláshoz még nem elégséges.
Horthy kéri tehát – mégpedig Friedrichékkel egyetértésben kéri – az egyéb magyar területek kiürítésének elhalasztását, mert időt kell nyernie hatalmi bázisának megteremtésére a román megszállás alól felszabaduló területeken. Félnek Horthyék, hogy ellenkező esetben nem lesz elegendő erejük a nép ellenállásának letöréséhez.
A bizottság francia nyelvű jegyzőkönyve szerint a további megbeszélés tárgya, hogy a tengernagy fővezér miként látja a magyar hadsereg szerepét az újjáalkotás menetében. Melyek a céljai az antanttal általában és különösen a román hadsereggel szemben? Miként lehetséges, hogy a tengernagy románellenes magatartással gyanúsítható? Miért vádolják azzal, hogy fenntartja a fehérterror uralmát?
Horthy a feltett kérdésekre – a jegyzőkönyv szerint – a következő szavakkal felel: – Komolyan feltett szándékom, hogy az antantmissziónak a magyar hadseregre vonatkozó minden parancsát teljesítem. Elfogadom az antant magyarországi tábornoki missziójának szempontját, miszerint a parancsnokságom alatt álló hadseregnek csakis rendőrségi és belső rendfenntartási szerepe lehet …
Éppúgy elhatározott arra, hogy megtör mindenféle bolsevista mozgalmat. Tiltakozik a román hadsereg ellen irányuló, neki tulajdonított ellenséges magatartás vádja ellen. – Mindazon híresztelések, amelyek ezen tárgyban hallhatók, abszolúte hamisak. Különben is részünkről őrület volna a magyar hazát ilyenfajta kalandba belevinni …
Ami a fehérterrort illeti, amelynek fenntartásával őt vádolják, ismét a legnagyobb energiával protestál. Nincsen semmiféle terror! – úgymond. Dacára rendeleteinek, előfordultak kihágások, sőt gyilkolások, de ő nem habozik, hogy ennek véget vetendő a legszigorúbb rendszabályokhoz nyúljon … Kijelenti: a románok kivonulását követően sem ő, sem hadserege nem ragadtatja el magát a fehérterror bármily ténykedésére.
Hasonlóan nyilatkozik Soós tábornok is.
Az albizottság ezek után megállapítja: Horthy tengernagy és Soós tábornok kijelentéseiből, amely részükről becsületbeli fogadalmat jelent, következik, hogy sem a fővezérnek, sem a vezérkar főnökének semmiképpen nincsen szándékában a román hadsereggel szemben ellenséges magatartást tanúsítani. Mindkettejük egyetlen vágya hazájukban a rendet fenntartani, a bolsevizmus visszatérését megakadályozni, ha kell, erővel is.
Bár az albizottság elfogadja Horthy becsületszó állítását, hogy nincsen és nem lesz fehérterror Magyarországon, Horovitz ezredesnek ezt külön ki kell vizsgálnia. Bandholtz amerikai tábornok ad neki erre utasítást. Felettesétől, Bécsből kapta kivizsgálásra a feltétlenül hiteles magyar forrásból származó jelentést, hogy a Dunántúlon a fehérgárda rettenetesen dühöng. Celldömölkön, Jánosházán, Lábodban, Monospatakon, Tapolcán, Kőszegen, Diszelen, Sümegen és Sárvárott a fehérgárdák fosztogatást és pogromokat rendeztek, és a legszörnyűbb bűnöket követték el parancsnokaik szeme láttára.
Tapolcán szeptember 9-én gondosan megszervezett pogrom volt. Este nyolc órakor katonák foglalták el az elektromos világítótelepet, kényszerítve az üzemvezetőt, világítsa ki egész éjjel a várost, mert a zsidókat azon éjjel el kell tenni láb alól. Nyolcvan házat kifosztottak, a legtöbb lakó súlyosan megsebesült. A pogrom Tapolcán reggel négy órakor szűnt meg, hogy utána a szomszédos helyiségben, Diszelen folytatódjék. Az összes itt lakó zsidókat megölték. A lányokat meggyalázták, kútba dobták. Két lány önként ugrott a kútba, hogy megszabaduljon a meggyalázástól. A katonák kézigránátokat dobtak utánuk. A Breyer család hat gyermekkel a szőlőbe menekült. A katonák utánuk mentek. Először a férfit gyilkolták meg, és bár a gyermekek anyjuk életéért könyörögtek, azt is megölték. Tizenhárom éves leányukat meggyalázták.
Ezt kell Bandholtz tábornok utasítására Horovitznak kivizsgálnia. Horthytól, a vérengző katonai egységek főparancsnokától személyesen megérdeklődni a tényállást.
A vádak tagadhatatlanok. Pilch megírja: – Nagy port ver fel és izgalmat keltett a szeptember 9-i tapolcai-diszeli pogrom. Felelőtlen elemek Sümegen tartott antiszemita gyűlésén elhangzott izgató beszédei robbantották ki. Benne ittas karhatalmi legénység is részt vett. A zavargás végül gyilkolássá, rablássá, fosztogatássá fajult.
Horovitz a közelgő vizsgálatról hivatalosan értesíti Horthyt. Közli ezt vele szegedi bizalmasa, Eckhardt Tibor, a külügyminisztérium sajtófőnöke is. A vizsgálat fontosságára tekintettel Friedrich őt adja Horovitz mellé hivatalos kísérőnek azzal, hogy mentse a menthetőt Eckhardt megküldi Horthynak Bandholtz hivatalos átiratát a vérengzésekről, hogy a tábornok mire kér pontos választ. Azért küldi – írja Eckhardt -, hogy Horthy megfelelően felkészülhessen a vizsgálatra. Előkészítse Horovitz nagyon szívélyes fogadtatását.
A fővezérségen az ezredest – zsidó származása ellenére – kitüntető szívélyességgel fogadják. Soós tábornok vezérkari főnök vacsorát ad tiszteletére. Számos magas rangú tiszt vesz részt azon. Ömlik a pezsgő, cigány húzza a magyar nótát. Nő is akad.
Másnap az ezredes vizsgálatot tart Tapolcán és Diszelen. Utána elviszik a boráról híres Badacsonyba. Itt is nagy a mulatság, cigánnyal, nővel. Eckhardt máris tudatja Budapesttel: Horovitz Náthán ezredes úr több Balaton menti községet meglátogatott a pogromok kivizsgálása és a zsidóság hangulatának megállapítása végett. A látogatásról előre tájékoztatott zsidóság mindenütt kifogástalanul vallott …
„Előre tájékoztatott zsidóság” – úgy kell érteni, hogy megelőzően tiszti járőrök készítik elő a hangulatot. Minden érdekelttel közlik, mit kell mondaniuk. S a Horthy-tisztek társaságában érkező amerikai ezredesnek ki meri megnevezni a bűntettek elkövetőit, felbujtóit?
Ugyanez történik a siófoki fogházban. Gondosan készülnek Horovitz fogadtatására. Kitakarítják a fogdát; a cellákban csakis teljesen ép foglyok maradnak. A többieket elviszik.
Eckhardt erről is jelenti Budapestre: Horovitz ezredes megszemlélte a siófoki fogházat. Sehol panaszosra nem talált. A látottak felett teljes megelégedését fejezte ki.
Horthy is fogadja Horovitzot. Találkozásuk nagyon szívélyes, hiszen a zsidó származású ezredes már megfogalmazta és bemutatja a vizsgálatról szóló nyilatkozatot, amivel – egyetlen mondatát kivéve – Horthy nagyon elégedett.
Kivizsgálta a zsidók bántalmazására, gyilkolására és a pogromokra vonatkozó jelentéseket – írja Horovitz ezredes. – Valóban előfordult több bebizonyított eset, amelyben zsidókat bántalmaztak, sőt meggyilkoltak. Ezek az esetek a legtávolabbról sem vezethetők vissza a magyar hadsereg hatóságaira. Ellenkezőleg, ezek a hatóságok mindent elkövetnek, hogy az alájuk rendelt területeken minden igazságtalanságot és zavargást megakadályozzanak. Egyéni kihágásokat rendkívül szigorúan büntetnek. Ha ily kihágásról jelentés érkezik, alaposan kivizsgálják. Meg vagyok győződve, hogy az úgynevezett fehérterrorra vonatkozó híresztelések alaptalanok. Személyesen beszéltem a Nemzeti Hadsereg számos tisztjével, és azt tapasztaltam, a jó viselkedésű zsidóknak vagy keresztényeknek nincs okuk tőlük tartani. A Nemzeti Hadsereg képviseli ma Magyarország látható és igazi támaszát; a magyar népnek örömmel kell üdvözölnie, ahelyett hogy gyanakvással és rettegéssel fogadja.
Horovitz ezredes a sajtónak is átengedi nyilatkozatát. Zárómondatát Horthy nem engedi közöltetni, azt, hogy a magyar népnek örömmel kellene üdvözölnie a Nemzeti Hadsereg tisztjeit, ahelyett hogy gyanakvással és rettegéssel fogadja …
Nem említi Horthy a mondatot a sajtóban közzétett levelében sem, amelyben megköszöni Horovitz ezredesnek, hogy a tiszti különítményeket az önzetlen, igazságos, nemes hazafiság és kötelességtudás szellemében mutatja be, amely minden egyes tagját tényleg áthatja. Az ezredes ezen tapasztalatainak közhírré tétele a Nemzeti Hadsereg ellen áskálódókat lefegyverzi, és ezáltal a hadsereg további ténykedését megkönnyíti, fejlődését előmozdítja.
Horovitz nyilatkozatát Bandholtz tábornok megküldi az antant legfelsőbb fórumának, Párizsba, mint ajánlólevelet Horthy szolgálatainak fokozottabb igénybevételére.
Horovitz jelentése nagy segítség Horthynak. Küszöbön áll a románok részleges elvonulása Magyarországról. Az antant budapesti bizottsága Horovitz jelentésére is alapozva, hogy nincsen Magyarországon fehérterror, engedélyezni kívánja a Horthy-hadsereg bevonulását a románok által kiürítendő területekre.
Kérjük, anyagilag támogassa a Bal-Rad-ot! – a blog nyitóoldalának jobb felső sarkában látható 
piktogrammra kattintva Pay-Pal-on
-vagy közvetlen postai úton:
Szabó Péter 2747 Törtel, Petőfi-ut. 12.
HA LEHET…- NE BORÍTÉKBAN, MERT AZ MOSTANSÁG ELVÉSZ!
A beérkező adományokról olvasóinkat a “Köszönjük”– rovatban tájékoztatjuk! balrad.ru/koszonet
Ha tetszett ez a cikk, ha egyetértesz a balrad.ru-val, oszd meg Facebookon, Twitteren, VKontakton – meg ahol csak lehetőséged van rá! De legalább LÁJKOLD! – hiszen azzal is tudsz segíteni!