(idézet: Emlékek, gondolatok – Zsukov)
XV.
Moszkva, hazánk fővárosa augusztus 5-én este dísztűzzel üdvözölte a Brjanszki, a Nyugati és a Központi Front dicső csapatait, amelyek elfoglalták Orjolt, továbbá a Sztyeppi és a Voronyezsi Front Belgorodot elfoglaló csapatait. A Nagy Honvédő Háború alatt ez volt az első tüzérségi dísztűz a szovjet csapatok harci dicsőségének a tiszteletére.
A harcosok hangulata erősen javult, az arcokról sugárzott a boldogság, a bátorság és az önbizalom.
Az események alakulását értékelve augusztus 6-án a Sztyeppi Front parancsnokságával közösen elküldtem a legfelsőbb főparancsnoknak a belgorod-harkovi hadművelet folytatására vonatkozó javaslatainkat.
„A harcoló hadseregtől. 43. 8. 6.
Ivanov elvtársnak!
Jelentjük:
Az ellenség arcvonalának sikeres áttörésével és a belgorod-harkovi irányban folyó támadás alakulásával kapcsolatban a hadműveletet a továbbiakban a következő terv szerint folytatjuk:
1. Az 53. hadsereg Szolomatyin67 M. D. Szolomatyin páncélos altábornagy az 1. gépesített hadtest parancsnoka volt. (G. Zs.) * hadtestével együtt a belgorod-harkovi út mentén támad, s főcsapását Gyergacsi irányában méri.
A 69. hadsereg az 53. hadseregtől balra támad Cseremosnoje irányában. Amikor Cseremosnojét elérte, legjobb hadosztályai közül néhányat átad Managarovnak, ő maga pedig feltöltés végett a front tartalékában marad Mikojanovka-Cseremosnoje-
A 69. hadseregnek mielőbb 20 000 embert kell adni feltöltésre.
A 7. gárdahadsereg most Puskarnovo körzetéből Brodok és tovább, Bocskovka felé fog támadni, északról dél felé számolva föl az ellenség arcvonalát.
Cseremosnoje és Zaborovka terepszakaszról a 7. gárdahadsereg méri a főcsapást Cirkuni ellen és előrenyomul a Cserkasszkaja-Lozovaja-
Erőinek egy részével Zaborovka körzetéből fog támadni Murom és tovább, Tyernovaja ellen, hogy segítsen az 57. hadseregnek átkelni az Északi-Donyecon Rubezsnoje és Sztar. Szaltov körzetében.
2. A Délnyugati Front 57. hadseregét célszerű a Sztyeppi Frontnak alárendelni és azonnal előkészíteni csapását a Rubezsnoje-Sztar. Szaltov vonalról Nyepokritaja általános irányban és tovább, a Frunze szovhoz felé.
Az 57. hadsereget előre kell vonni a „Kutuzovka” szovhoz – Frunze szovhoz – Rogany Szevernaja vonalra.
Ha az 57. hadsereg megmarad a Délnyugati Frontnál, akkor el kell rendelni neki, hogy azonnal menjen át támadásba a fentiekben megadott irányban, amint Sumilov megérkezik Murom körzetébe.68 M. Sz. Sumilov altábornagy a 7. gárdahadsereg parancsnoka. *
3. A második szakasz, vagyis a harkovi hadművelet céljából át kell adni a Sztyeppi Frontnak az 5. gárda-harckocsihadsereget, amely előrenyomul Olsani-Sztarij Mercsik-Ogulci körzetébe.
A harkovi hadműveletet hozzávetőlegesen a következő terv szerint szándékozunk végrehajtani:
a) az 53. hadsereg Rotmisztrov hadseregével együttműködve nyugatról és délnyugatról át fogja karolni Harkovot;
b) Sumilov hadserege a Cirkuni Gyergacsi vonalról észak-déli irányban támad;
c) az 57. hadsereg keletről a Frunze szovhoz-Rogany vonalról támad majd, délről átkarolva Harkovot;
d) a 69. hadsereg (ha addigra feltöltik) Zsadov és Managarov sávhatáránál vonul fel Olsan környékére és déli irányban fog támadni, hogy délről biztosítsa a harkovi hadműveletet.
A 69. hadsereg előrenyomul a Sznyezskov Kut-Minkovka-Proszjanoje-
e) a Voronyezsi Front bal szárnyát előre kell vonni az Otrada-Kolomak-Sznyezskov Kut vonalra.
Ezt a feladatot Zsadov hadseregének és a 27. hadsereg bal szárnyának kell végrehajtania.
Katukov69 M. J. Katukov páncélos altábornagy az 1. harckocsihadsereg parancsnoka volt. * hadseregét célszerű Kovjaga-Alekszejevka-Merefa környékén tartani.
A Délnyugati Frontnak Zamosztye körzetéből Merefa általános irányban kell csapást mérnie, a Mzsa folyó mindkét partján támadva; az erők egy része Csugujeven keresztül Osznova ellen támad; az erők egy másik részének a Zamosztyétól délre fekvő erdőt meg kell tisztogatnia az ellenségtől és előre kell nyomulnia a Novoszelovka-Ohocseje-Verh. Biskin-Gejevka terepszakaszra.
4. A harkovi hadművelet végrehajtásához a frontnak 20.000 fős feltöltésen kívül kapnia kell még további 15 000 főt az 53. hadosztály és 7. gárdahadsereg részére; a front harckocsicsapatainak kiegészítésére szükség van 200 darab T-34-esre és 100 darab T-70-esre, valamint 35 darab KV-ra. Megerősítésül kapnia kell négy önjáró tüzérezredet és két műszaki dandárt.
A front légierejét ki kell egészíteni csatarepülőkkel, vadászokkal és bombázókkal. Vadászgépből – 90, PE-2-esből – 40 és Il-2-esből – 60 darab szükséges.
Kérjük a jóváhagyást.
Zsukov, Konyev, Zaharov.
64. szám.”
Augusztus 7-én az 1. harckocsihadsereg és a Voronyezsi Front 6. gárdahadseregének előrevetett csapatai elfoglalták Bogoduhov városát. Az ellenségnek már nem volt összefüggő arcvonala. 4. hadserege a „Kaempf” csoporttól erősen elmaradva harcolt, a keletkezett rést pedig nem volt mivel betömnie.
Az ellenség Gajvorontól nyugat felé visszavonuló, három gyalogos és a 19. páncélos hadosztályból álló csoportját 2. légi hadseregünk erős repülőkötelékei támadták, majd utána Sz. G. Trofimenko tábornok 27. hadserege szétverte, ami még jobban bonyolította az ellenség 4. hadseregének a helyzetét.
Augusztus 11-én az 1. harckocsihadsereg csapatai átvágták a harkov-poltavai vasútvonalat.
A német „Dél” hadseregcsoport, hogy megmentse 4. hadseregét a katasztrófától, összeszedte utolsó tartalékait és azokat Ahtirka környékére irányította.
Az ellenség, félve harkovi csoportosításának a bekerítésétől, összeszedett egy három páncélos hadosztályból („Totenkopf”, „Viking” „Reich” volt e hadosztályok neve) álló csoportot, és augusztus 11-én ellencsapást mért az 1. harckocsihadsereg és a 6. gárdahadsereg csapataira. Az 1. harckocsihadsereg és a 6. gárdahadsereg legyengült csapatai nem állták e csapást, és megkezdték a visszavonulást kedvezőbb terepszakaszokra.
Ekkor segítségükre küldték az 5. gárda-harckocsihadsereget. Több napos elkeseredett ütközet kezdődött. Augusztus 16-án estig közös erővel sikerült megállítani az ellenséget.
Augusztus 18-án az ellenség Ahtirka körzetéből ellencsapást mért. Ennek elhárítása céljából még a Főparancsnoksági Tartalékból érkezett 4. gárdahadsereget is bevetettük. Parancsnoka G. I. Kulik tábornok volt. Sajnos, ő nem értett elég jól a hadsereg vezetéséhez, ezért nemsokára fel kellett menteni parancsnoki beosztásából.
A Sztyeppi Front hadseregei egészen megközelítették Harkovot, és a város peremén ütközetbe bocsátkoztak. Energikusan tevékenykedett Managarov 53. hadserege, és különösen annak 89. lövészhadosztálya M. P. Szerjugin ezredes, és 105. lövészhadosztálya A. F. Vaszilev ezredes parancsnoksága alatt.
Az 53. hadsereg csapatai, éjjel-nappal szorongatva az ellenséget, igyekeztek gyorsan áttörni a védelmet a város megközelítési útjain. Különösen elkeseredett harc bontakozott ki a 201,7-es magaslatért Polevoj körzetében, amelyet a 299. lövészhadosztály 16 emberből álló összevont százada szállt meg V. P. Petriscsev főhadnagy parancsnoksága alatt.
Amikor már csak hét ember volt életben, Petriscsev a harcosokhoz fordult:
– Elvtársak, úgy fogunk helytállni a magaslaton, mint a panfilovisták Duboszekovnál. Meghalunk, de nem hátrálunk!
És nem hátráltak. A hős katonák a hadosztály csapatainak a megérkezéséig tartották a magaslatot. A Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsának Elnöksége V. P. Petriscsev főhadnagynak, V. V. Zsencsenko alhadnagynak, G. P. Polikanov őrmesternek és V. J. Breuszov szakaszvezetőnek a Szovjetunió Hőse címet adományozta. A többi három életbenmaradottat rendjelekkel tüntették ki.
Az Ahtirkáért vívott elkeseredett harcban különösen kitüntették magukat M. I. Birjukov tábornok 20. gárda-lövészhadtestének magasabbegységei, M. G. Mikeladze tábornok csapatai, O. Sz. Gugyemenko alezredes, O. Sz. Dobrov ezredes gárdistái, továbbá a 4. gárda-harckocsihadtest.
Augusztus 22-én még hevesebbé vált a szovjet csapatok támadása Harkov körzetében. Hogy elkerülje a bekerítést, az ellenség augusztus 22-én megkezdte a visszavonulást Harkovból. Másnap hajnalban utóvédjei is elhagyták a várost, és a Sztyeppi Front csapatai a lakosság örömujjongása közepette bevonultak Harkovba.
A Harkovért vívott harcokban különösen kitüntette magát az 53. hadsereg 28. gárda-, 84., 116., 252. és 299. lövészhadosztálya, a 69. hadsereg 89. és 93. gárda-, 183. és 375. lövészhadosztálya, valamint a 7. gárdahadsereg 15. gárdahadosztálya. Mindezek a hadosztályok megkapták a megtisztelő „Harkovi” nevet.
Harkovban nagygyűlés volt, amelyen részt vettek Ukrajna párt- és szovjetszervezeteinek, valamint a Vörös Hadseregnek a képviselői. A gyűlésen lelkes hangulat uralkodott. Harkov dolgozói ujjongtak. Moszkva dísztűzzel köszöntötte a dicső harcosokat, akik felszabadították a várost.
A gyűlés után ebéd volt, amelyen I. Sz. Kozlovszkij, a Szovjetunió népművésze több orosz és ukrán dalt adott elő. Varázslatos és bensőséges pátosszal telt hangja könnyekig meghatotta a jelenlevőket. Annyit énekelt, mint még soha. Mi, akik nagy gyönyörűséggel hallgattuk a szólista szép előadását, igen hálásak voltunk Ivan Szemjonovicsnak.
A Sztyeppi Front csapatai ezalatt már Harkovtól délre, Merefa körzetében támadtak.
A Voronyezsi Front Bogoduhov és Ahtirka körzetében visszaszorítva az ellenség ellencsapást végrehajtó csoportosításait, augusztus 25-én szilárdan megvetette lábát a Szumi-Gadjacs-Ahtirka-
Az orjoli irányban az ellentámadás terve azt írta elő, hogy szét kell zúzni a németek 9. és 2. páncélos hadseregét, el kell foglalni Orjolt és a csapást tovább kell fejleszteni Brjanszk általános irányban.
A Nyugati Front balszárny-csapatai azt a feladatot kapták, hogy a Brjanszki Front csapataival együttműködve zúzzák szét az ellenség bolhovi csoportosítását, majd utána Hotyinec irányában támadva vágják el az ellenség visszavonulását Orjol körzetéből.
A Nyugati Front először Bagramjan egy harckocsihadtesttel megerősített 11. gárdahadseregével és négy harckocsidandárral támadott. E csoport tevékenységét M. M. Gromov tábornok 1. légi hadserege támogatta. Néhány nap múlva a csoportot megerősítették Fegyunyinszkij tábornok 11. hadseregével és Badanov tábornok 4. harckocsihadseregével.
A Brjanszki Front állományában a 61., 3. és a 63. hadsereg tevékenykedett, majd hozzácsatolták P. Sz. Ribalko tábornok 3. harckocsihadseregét, amely Gorbacsevo vasútállomás környékén befejezte a feltöltést. A front csapatainak tevékenységét N. F. Naumenko tábornok 15. légi hadserege támogatta.
A Központi Front állományában a következő erők támadtak: a 48., a 13. hadsereg és a 70. hadsereg jobb szárnya, a 2. harckocsihadsereg, és minden magasabbegység, amely részt vett a védelemben és az ellencsapásban.
Addigra az ellenség, hogy megakadályozza a Brjanszki és a Nyugati Front csapatainak az áttörését, a Központi Front szakaszáról elvont néhány páncélos és gyalogos hadosztályt. Ezzel Orjoltól délre jelentősen meggyengítette védelmét. Így a Központi Front támadásához kedvezőbbek lettek a feltételek.
A Nyugati és a Brjanszki Front megindult támadása lassabban haladt, mint ahogy terveztük. Némileg jobb volt a helyzet a Nyugati Front bal szárnyán, de ez sem gyorsította a Központi Front július 15-én megindult általános támadását és ellentámadását.
Később, amikor az események lassú kibontakozásának az okait elemeztük, arra a megállapításra jutottunk, hogy a fő hiba abban rejlett, hogy a főhadiszállás kissé elsiette az ellentámadás megindítását és nem szervezett erősebb csoportosítást a Nyugati Front bal szárnyán, amelyet az ütközet alatt alaposan meg kell erősíteni. A Brjanszki Front csapatainak a mélyen lépcsőzött ellenséges védelmet arcból kellett leküzdeniük.
Úgy vélem, jobb lett volna, ha Ribalko tábornok hadseregét nem a Brjanszki Frontnál, hanem Bagramjan hadseregével együtt vetik be. Fegyunyinszkij tábornok 11. hadseregének és Badanov 4. harckocsihadseregének bevetésével a főhadiszállás kissé elkésett.
A Központi Front ott kezdte ellentámadását, ahol ellencsapását befejezte, és széles arcvonalon nyomult előre az ellenség főcsoportosításával szemben. A Központi Front főcsapását kissé el kellett volna tolni nyugat felé, Krom megkerülésével.
Sajnos, ez nem történt meg, mert siettünk. Akkoriban mindnyájan úgy véltük, hogy addig kell ütni az ellenséget, amíg erősen meg nem veti a lábát a védelemben. Ez azonban hibás okoskodás és elhatározás volt. Mindez együttvéve abból fakadt, hogy lebecsültük az ellenség védelmi lehetőségeit.
A következő napokban az ellentámadás az orjoli irányban továbbra is lassú ütemben fejlődött.
Augusztus 5-én a Brjanszki Front csapatai felszabadították Orjolt. A városért vívott harcokban különösen kitüntette magát az 5., 129. és a 380. lövészhadosztály.
Amikor Antonovval és Vaszilevszkijjel együtt jelentettük a legfelsőbb főparancsnoknak, hogy most már lehetséges az ellenség Orjol környéki csoportosításának a bekerítése, csak ehhez jól meg kellene erősíteni a Nyugati Front bal szárnyát, ezt mondta:
– A mi feladatunk az, hogy mihamarább kiűzzük a németeket országunkból, bekeríteni pedig akkor fogjuk őket, amikor gyengébbek lesznek …
Mi nem kardoskodtunk javaslatunk mellett, pedig ezt kellett volna tennünk! Szívósabban kellett volna védenünk álláspontunkat. Csapataink akkoriban már végre tudtak hajtani bekerítő és megsemmisítő hadműveleteket.
A Brjanszki Front állományában a leglendületesebben a 3. hadsereg támadott Gorbatov tábornok parancsnoksága alatt, aki a háborúban mindvégig kitűnő hadseregparancsnok volt.
A három front ellentámadásának lassú üteme lehetővé tette az ellenség számára, hogy átcsoportosítsa csapatait, más helyekről elvont friss erők segítségével szervezetten visszavonja erőit Orjol körzetéből.
Ennek következtében a frontok támadása tovább lassult. Az előrehaladás napi átlagüteme nem haladta meg a 4 km-t. Az ellentámadó hadművelet a Ljugyinov K-Brjanszk K 25 km-Dmitrovszk-Orlovszkij vonalon augusztus 18-án fejeződött be.
1943. augusztus 23-án Harkov elfoglalásával véget ért a Nagy Honvédő Háborúnak ez a nagy ütközete. Ez a németek olyan főcsoportosításának szétzúzásával járt, amelyhez Hitler megannyi katonapolitikai reményt fűzött.
Melyek voltak a kurszki csata eredményei?
Ötven napig tartott a német fasiszta csapatokkal vívott nagy csata, amely a szovjet hadsereg győzelmével fejeződött be. Szétvertük a németek 30 válogatott hadosztályát, köztük 7 páncélos hadosztályt. E hadosztályok elvesztették állományuknak több mint a felét.
Ez alatt az idő alatt az ellenséges csapatok 500 000-nél több embert, mintegy 1500 harckocsit, köztük rengeteg „Tigrist” és „Párducot”, 3000 löveget és temérdek repülőgépet vesztettek. A fasiszta vezetés ezeket a veszteségeket már semmiféle totális intézkedésekkel sem tudta pótolni.
Csapataink Kurszknál aratott ragyogó győzelme megmutatta a szovjet állam és fegyveres erőinek megnövekedett erejét. Ezt a győzelmet az arcvonalon és a hátországban a kommunista párt vezetésével az összes, szovjet emberek erőfeszítése hozta meg. A kurszki ütközetekben csapataink kivételes bátorságról, tömeges hősiességről és katonai tudásról tettek tanúbizonyságot. A kommunista párt és a kormány nagyra értékelte a csapatok harci dicsőségét, több mint 100 000 katonát, tisztet és tábornokot tüntetett ki rendjelekkel és érdemérmekkel, és sokan megkapták a Szovjetunió Hőse címet.
A német fasiszta csapatok kurszki verségének nagy nemzetközi jelentősége volt, és még jobban megnövelte a Szovjetunió tekintélyét.
Az elkerülhetetlen katasztrófa kísértetként lebegett a fasiszta Németország előtt. A német csapatok veresége arra kényszerítette a hitleristákat, hogy 1943 nyarán más arcvonalakról a szovjet-német arcvonalra dobjanak át 14 hadosztályt és nagyszámú megerősítő erőt. Ezzel Olaszországban és Franciaországban jelentősen meggyengült a német arcvonal.
Hitlernek az a próbálkozása, hogy kiragadja a hadászati kezdeményezést a szovjet hadvezetés kezéből, teljes kudarccal végződött, és attól kezdve a háború végéig a német csapatok kénytelenek voltak kizárólag védelmi ütközeteket vívni. Ez Németország kimerülésére utalt, amelyet most már semmilyen erő sem tudott megmenteni. A vég csak idő kérdése volt:
A szovjet hadászati és hadműveleti-harcászati vezetés javult, kinőtte magát és elsajátította a hadviselés művészetét.
A kurszki ellentámadás a moszkvai és a volgai ellentámadástól eltérően előre elhatározott és jól biztosított mély csapás volt.
Ebbe jóval nagyobb erőket vontunk be, mint az előző nagy ellentámadásokba, így például Moszkvánál az ellentámadásban 17 csekély létszámú összfegyvernemi hadsereg vett részt harckocsi-magasabbegységek nélkül, Sztálingrád környékén 14 összfegyvernemi hadsereg, 1 harckocsihadsereg és néhány gépesített hadtest. A kurszki ellentámadást viszont 22 erős összfegyvernemi, öt harckocsi- és hat légi hadsereg hajtotta végre, nagy távolsági bombázó kötelékkel együtt.
A kurszki csatában az ellentámadás során első ízben alkalmaztuk széleskörűen a harckocsi- és gépesített magasabbegységeket és seregtesteket, amelyek sok esetben a hadműveleti manőver döntő tényezői, a siker mélységben való gyors kifejlesztésének és az ellenség hadtápvonalai elvágásának eszközei voltak.
A harckocsihadseregek, tüzérhadosztályok és -hadtestek, a frontok hatalmas légi hadseregei lényegesen megváltoztatták lehetőségeinket, s így következésképpen a fronthadműveletek jellegét is, mind méreteik, mind pedig céljaik tekintetében. A háború első szakaszához képest a szovjet csapatok sokkal mozgékonyabbá váltak. Ez nagyban növelte a támadás napi átlagos ütemét. Erősen megnőtt a tüzérségi és aknavető tűz, valamint a harckocsik sűrűsége. A nyári támadó ütközetekben lehetőségünk volt arra, hogy egy kilométeres arcvonalszakaszon 150-200 löveget és 15-20 harckocsit összpontosítsunk.
A szovjet csapatok kurszki, orjoli és harkovi győzelméhez sokban hozzájárultak az ellenség mögöttes területén tevékenykedő partizánok. Különösen nagy „sínháborút” folytattak Belorusszijában, a szmolenszki, orjoli területen és a Dnyeper mentén.
A kurszki győzelem egyik döntő tényezője csapataink kiváló erkölcsi-politikai állapota volt. Ez azt a megfeszített és lelkiismeretes pártpolitikai munkát tükrözte, amelyet a parancsnokok, a politikai munkások, a párt- és Komszomol-szervezetek mind az ütközet előkészítése alatt, mind pedig annak során folytattak. Sok szellemi erőt fordítottak arra, hogy még jobban fokozzák a csapatok harci lehetőségeit.
Augusztus 25-én a főhadiszállásra rendeltek, hogy megvitassuk a helyzetet és a német csapatok kurszki veresége után széles arcvonalon kibontakozó általános támadásunk további feladatait.
Kérjük, anyagilag támogassa a Bal-Rad-ot! – a blog nyitóoldalának jobb felső sarkában látható 
piktogrammra kattintva Pay-Pal-on
-vagy közvetlen postai úton:
Szabó Péter 2747 Törtel, Petőfi-ut. 12.
HA LEHET…- NE BORÍTÉKBAN, MERT AZ MOSTANSÁG ELVÉSZ!
A beérkező adományokról olvasóinkat a “Köszönjük”– rovatban tájékoztatjuk! balrad.ru/koszonet
Ha tetszett ez a cikk, ha egyetértesz a balrad.ru-val, oszd meg Facebookon, Twitteren, VKontakton – meg ahol csak lehetőséged van rá! De legalább LÁJKOLD! – hiszen azzal is tudsz segíteni!