(idézet: Emlékek, gondolatok – Zsukov)
XV.
A zsákmányolt dokumentumokból és a felderítés adataiból megállapítottuk: a Központi és a Voronyezsi Front ellen az 1., 4. és 8. repülőhadtest tevékenykedik, mintegy 2000 repülőgéppel, von Richthofen vezértábornagy parancsnoksága alatt.
Az ellenséges légierő márciustól kezdve egyre erősebben támadta a vasúti csomópontokat, vasútvonalakat, a városokat és a fontos hátországi objektumokat, júniustól kezdve pedig egyre gyakrabban csapatainkat és hadtápunkat is.
A csapatokat és az egész kurszki kiszögellést a 2., 5. és 16. légi hadseregünk, valamint honi légvédelmünk két vadászrepülő hadosztálya oltalmazta. Tekintettel az ellenség várható támadására, a frontokat jól megerősítettük légvédelmi eszközökkel, amelyek lehetővé tették számukra, hogy az objektumokat két-, három-, négy-, sőt ötrétegű tűzzel oltalmazzák.
A légvédelmi tüzérségi oltalmazást összehangolták a vadászrepülőkkel, valamint az egész figyelő, riasztó és rávezető szolgálattal. A frontok és az egész kurszki kiszögellés gondosan és jól megszervezett légvédelme lehetővé tette a csapatok biztos oltalmazását és azt, hogy nagy veszteségeket okozzunk az ellenséges repülőknek.
A műszaki berendezések mélysége a frontoknál meghaladta a 150 km-t, ha pedig ehhez a Sztyeppi Frontot is hozzászámítjuk, akkor a mélység elérte a 250-300 km-t. Műszaki téren a frontok nagyon sokat tettek. A csapatoknak megvolt a lehetőségük arra, hogy megóvják magukat a fegyverek tűzétől és megsemmisítsék a támadó ellenséget.
Kifejezetten titáni munkát végeztek a frontok, hadseregek és magasabbegységek hadtápjai. Sajnos, nálunk igen keveset írnak a hadtápról, annak beosztottairól, akik munkájukkal, alkotó kezdeményezésükkel segítettek a csapatoknak és parancsnokoknak harcolni az ellenség ellen, szétzúzni az ellenséget és világtörténelmi jelentőségű győzelemmel befejezni a háborút.
Általában, jól szervezett és pontosan működő hadtáp nélkül nem lehet sikeresen megvívni egy korszerű ütközetet. Ha a hadművelet során a csapatok megbízható anyagi-technikai biztosítása nincs megoldva, akkor elkerülhetetlen a balsiker.
„A hadtáp leggondosabb, pontos matematikai számításokon alapuló szervezése nélkül, anélkül, hogy ne szerveznék meg az arcvonal helyes ellátását, mindennel, amire a hadműveletekhez szüksége van, a hadtápellátást biztosító szállítások legpontosabb számbavétele nélkül, a kiürítés megszervezése nélkül, nem képzelhető el nagy hadműveletek valamennyire is helyes, ésszerű vezetése.” – mondta Frunze.63 M. V. Frunze: Válogatott művek. Katonai Kiadó, M., 1950. 306. old. (oroszul). *
A Központi Front hadtápfőnöke N. A. Antyipenko tábornok volt. A moszkvai csata idején ő a Nyugati Front 49. hadseregének hadtápfőnökeként dolgozott. Már akkor a hadtápszolgálat kiváló szervezőjének bizonyult. Kissé előreszaladva, N. P. Anyiszimov tábornokról, az 1. Ukrán Front hadtápfőnökéről is szeretnék megemlékezni. Különösen a proszkurov-tarnopol-csernovici hadművelet alatti tevékenysége vésődött emlékezetembe, ahol a rendkívül nehéz tavaszi útviszonyok közepette nagyszerűen megbirkózott a hadtáp megszervezésének feladatával.
A frontoknak, hogy teljesíthessék a főhadiszállás által kitűzött célokat, hatalmas munkát kellett végezniük a küszöbön álló hadműveletek anyagi-technikai biztosítása érdekében. Ezekben a hadműveletekben 1 millió 330 ezer ember, több mint 3600 harckocsi és rohamlöveg, 20 000 löveg és 3130 repülőgép (a távolsági repülőket is beleértve) vett részt.
Annak ellenére, hogy az időjárási viszonyok kedvezőtlenül alakultak, hogy nagy szállítási nehézségekkel kellett megküzdeni, és az ellenség légitámadásaival igyekezett meghiúsítani a küszöbönálló hadműveletekhez szükséges anyagmozgatást, a frontok hadtápjai ragyogóan hajtották végre feladataikat. Maradéktalanul biztosították nemcsak az ütközet védelmi szakaszát, hanem az ellentámadásba való gyors átmenetet is.
Nehezen tudnám megmondani, hogy melyik front hadtápja készült fel jobban, de tekintettel arra, hogy a Központi Frontnak kevesebb idő kellett az ellentámadásba való átmenet anyagi biztosításához, úgy vélem, hogy mind a hadművelet előtt, mind pedig alatta itt dolgozott legoperatívabban a hadtáp. Természetesen e téren nem kis szerepet játszott az, hogy milyen változások következtek be a frontok helyzetében a hadművelet során.
Meg kell mondanom, hogy a frontok haditanácsai sokat foglalkoztak hadtáp-kérdésekkel, és jobbára ez magyarázta a csapatok jó anyagi-technikai biztosítását az ütközet megkezdésének időpontjában.
A hadtápnak, de a csapatoknak is sokat segített a kurszki kiszögellés lakossága. Az arcvonal melletti járások ipari üzemei javították a meghibásodott harckocsikat, repülőgépeket, gépkocsikat, a tüzérségi és egyéb felszerelést. Nagy mennyiségű egyenruhát és kórházi ruházatot varrtak. A lakosság hatalmas munkát végzett a védelmi terepszakaszok kiépítésében, az útépítés és az utak javítása terén.
Elmondhatjuk, hogy az arcvonal és a hátország valóban egybeforrott. Mindenki minden tőle telhetőt megtett az ellenség legyőzése érdekében. Ebben világosan megmutatkozott, hogy népünknek és fegyveres erőinek egy a célja a szocialista hazáért vívott harcban.
Vatutyin és Rokosszovszkij tábornokok maguk is sokat foglalkoztak hadtáp-problémákkal, és ez szintén jelentősen hozzájárult a csapatok jó anyagi-technikai biztosításához az ütközet kezdetén.
Az akkori idegtépő napok erőfeszítéseit jól érzékelteti Vaszilevszkij marsall Történelmi ütközet című cikkében, amely 1968. július 4-én jelent meg a Pravdában, a német fasiszta csapatok kurszki vereségének 25. évfordulója alkalmából.
„Nehéz lenne felsorolni mindazokat a nagyszabású intézkedéseket, amelyeket az Állami Honvédelmi Bizottság, a főhadiszállás és a vezérkar tett a kurszki kiszögellésben vívott döntő csata előkészítése érdekében – írja. – Ez óriási, mondhatnám titáni munka volt.
E munkához tartozott a 250-300 km mélységű, sok övből álló védelem kiépítése a kurszki irányban, továbbá Kurszktól keletre a főhadiszállás erős hadászati tartalékának, a Sztyeppi Frontnak a felvonultatása, az anyagi eszközök és csapatok egész háború alatti legnagyobb összpontosítása Kurszk körzetében, a különleges légi hadműveletek szervezése az ellenség közlekedésének megbénítása és a légi fölény megszervezése érdekében, a partizántevékenység aktivizálása az ellenség hátában a nagyszabású diverzió és fontos felderítési adatok szerzése végett, és végül az intézkedések egész komplexuma a szovjet hadsereg küszöbönálló tevékenységének a politikai biztosítása céljából.”
Mindezek mellett minden földi és repülőalakulatnál májusban és júniusban megfeszített harckiképzés folyt, minden harcos és parancsnok felkészült az ellenség fogadására.
És a találkozásra hamarosan sor került.
A főhadiszállásnak és a frontoknak a felderítés minden fajtájával sikerült megállapítania az ellenséges támadás időpontját. A főhadiszállás július 2-án figyelmeztette a frontparancsnokokat, hogy az ellenség július 3. és 6. között valószínűleg megindítja a támadást.
Most legközelebbi feladatunk a szovjet csapatok hatalmas tüzérségi és légi ellen-előkészítésének a végrehajtása volt.
Július 4-én este Rokosszovszkij törzsénél tartózkodtam. Miután közvetlen vonalon beszéltem Vaszilevszkijjel, aki Vatutyin törzsénél tartózkodott, tájékoztattak annak a harcnak az eredményeiről, amelyet csapataink az ellenség előrevetett osztagaival vívtak Belgorod körzetében. Kiderült, hogy azok az értesülések, amelyeket aznap a 168. hadosztály egy foglyul ejtett katonájától szereztünk, miszerint az ellenség július 5-én hajnalban kezdi meg támadását, igaznak bizonyulnak. Így a főhadiszállás tervének megfelelően a Voronyezsi Front tüzérségi és légi ellenelőkészítést fog végrehajtani.
Ezeket az értesüléseket azonnal közöltem Rokosszovszkijjal és Malinyinnal.
Hajnalban háromkor Rokosszovszkijt felhívta Puhov tábornok, a 13. hadsereg parancsnoka, és jelentette, hogy a 6. német gyalogos hadosztály egy foglyul ejtett utásza közölte: a német csapatok készen állnak a támadásra. A hozzávetőleges időpont július 5-én 3 óra.
Rokosszovszkij megkérdezett:
– Mit csináljunk? Jelentsük a főhadiszállásnak vagy adjunk parancsot az ellenelőkészítésre?
– Nem fogjuk vesztegetni az időt, Konsztantyin Konsztantyinovics. Add ki a parancsot úgy, ahogy azt a front és a főhadiszállás terve előírja, én pedig azonnal felhívom a legfelsőbb főparancsnokot, s jelentem neki a kapott adatokat és az elhatározást.
Azonnal bekapcsoltak a legfelsőbb főparancsnokhoz. A főhadiszálláson tartózkodott és éppen akkor fejezte be a beszélgetést Vaszilevszkijjel. Jelentettem a szerzett értesüléseket, és azt, hogy elhatároztuk az ellenelőkészítés megkezdését. Sztálin jóváhagyta az elhatározást és megparancsolta, hogy minél gyakrabban tájékoztassuk.
– A főhadiszálláson várom az események alakulását – mondta.
Éreztem, hogy a legfelsőbb főparancsnok idegállapota feszült. És mi is mindnyájan, annak ellenére, hogy sikerült mélyen lépcsőzött védelmet kiépítenünk, és hogy most hatalmas eszközök vannak a kezünkben, amelyekkel csapást mérhetünk a német csapatokra, erősen nyugtalankodtunk és szerfölött izgatottak voltunk. Késő éjszaka volt, de nem jött álom a szemünkre.
Rokosszovszkij és én, mint ilyenkor mindig, Malinyinnál, a front törzsfőnökénél tartózkodtunk. Ismertem őt még a moszkvai csata idejéből, ahol a 16. hadsereg törzsét vezette. Sokoldalúan képzett parancsnok, kiváló törzsmunkás volt. Összeforrott kollektívájával remekül ellátta a törzsre háruló feladatokat. Sokat segített neki I. I. Bojkov, a hadműveleti osztály vezetője. Ez a szerény, munkaszerető és kezdeményező ember minden ügyben a front törzsfőnökének a jobb keze volt. Most is, amikor körös-körül csengtek a telefonok, türelmetlen kérdések és igények hangzottak el, nyugodt volt, mint mindig.
Ugyanitt tartózkodott G. Sz. Nadiszev ezredes, a front tüzérségének törzsfőnöke is. Időnként ki-ki ment, hogy beszéljen a Főparancsnoksági Tartalék tüzér-magasabbegységeinek a parancsnokaival és V. I. Kazakov tábornokkal, a front tüzérparancsnokával, aki ebben az időben a 4. tüzérhadtestnél tartózkodott.
El kell ismernem, hogy a tüzérség törzsei, valamint a frontok, hadseregek és magasabbegységek tüzérparancsnokai jól és okosan dolgozták ki a tüzérségi védelmet és az ellenelőkészítést.
2 óra 20 perckor kiadtam a parancsot az ellenelőkészítés megkezdésére. Körös-körül minden felkavarodott, a feje tetejére állt, szörnyű robaj hallatszott – Kurszk körzetében elkezdődött a hatalmas ütközet. A hangoknak ebben a pokoli „szimfóniájában” szinte egybeolvadtak a nehéztüzérség lövedékeinek a becsapódásai, a repülőbombák, az M-31-es sorozatvetők, a „Katyusák” lövedékeinek a robbanásai és a repülőgépek állandó motorzúgása.
Az ellenséges csapatok törzsünktől légvonalban legfeljebb 20 km-re voltak. Hallottuk és éreztük a viharos tüzet, és képzeletünkben akaratlanul is megjelent az ellenség megindulási körzetének szörnyű képe, amelyre hirtelen rázúdult az ellenelőkészítés pokla. A meglepett ellenséges katonák és tisztek valóban a tíz körmükkel ásták be magukat a földbe, az első útjukba eső gödörbe, árokba, lövészárokba, bármilyen hasadékba, csakhogy fedezzék magukat a bombák, gránátok és aknák szörnyű erejű robbanása elől …
2 óra 30 perckor, amikor már teljes erővel folyt az ellenelőkészítés, felhívtam a legfelsőbb főparancsnokot.
– No, mi van? Elkezdték? – kérdezte?
– Elkezdtük.
– És az ellenség?
Jelentettem, hogy egyes ütegei válaszolni próbáltak ellenelőkészítésünkre, de gyorsan elhallgattak.
– Jó. Majd még felhívom.
Akkor nehéz volt rögtön megállapítani az ellenelőkészítés hatását, de az ellenség 5 óra 30 perckor nem eléggé szervezetten és nem mindenütt egy időben elkezdett támadása utalt azokra a súlyos veszteségekre, amelyeket ellenelőkészítésünk során elszenvedett.
Az ütközet közben ejtett foglyok elmondták, hogy csapásunk teljesen váratlanul érte őket. Értesüléseik szerint nagy veszteség érte a tüzérséget és majdnem mindenütt megszakadt az összeköttetés, a figyelés és vezetés rendszere pedig felborult.
Igaz, amikor az ellenség megkezdte tevékenységét, ellenelőkészítésünk terve még nem volt minden részletében teljesen kidolgozva. Még nem állapítottuk meg pontosan, hogy a megindulási helyzetben hol vannak az összpontosítás helyei, és hogyan helyezkednek el konkrétan a célok július 4-ről 5-re virradó éjjel. Bár azokkal a felderítő eszközökkel, amelyekkel akkoriban rendelkeztünk, nem volt könnyű pontosan megállapítani a célokat, mégis lényegesen többet tehettünk volna, mint amennyit a csapatok és a parancsnokság tett.
Ennek következtében az ellenelőkészítés során gyakran nem konkrét célokra, hanem területtüzet lőttünk. Ezért az ellenség elkerülhette a tömeges áldozatokat, és kettő, kettő és fél óra múlva meg tudta indítani a támadást, s már az első napon, a védelmi tűz addig példátlan sűrűsége ellenére 3-6 km-t nyomult előre. Ha jobb az ellenelőkészítés, ha még jobban pusztítjuk az ellenséget, akkor erre aligha került volna sor.
Nem szabad figyelmen kívül hagynunk, hogy az ellenelőkészítést éjszaka hajtottuk végre, a repülőknek csak jelentéktelen része vett részt a csapásokban, és – kereken kimondjuk – kevés eredménnyel. Az ellenség repülőterei ellen intézett hajnali légitámadások nem érték el céljukat, mivel a gépek addigra már felszálltak, hogy együttműködjenek a földi csapatokkal.
Jóval hatékonyabban támadták repülőink az ellenség harcrendjeit és az ütközet közben átcsoportosított erőinek menetoszlopait.
Szó sincs róla, a tüzérségi ellenelőkészítés nagy veszteségeket okozott az ellenségnek és szétzilálta a csapatok támadásának a vezetését, de mégis nagyobb eredményeket vártunk tőle.
Az ütközet menetét figyelve és a foglyok kihallgatása közben arra a megállapításra jutottam, hogy az ellenelőkészítést mind a Központi, mind a Voronyezsi Front túl korán kezdte: a német katonák még aludtak az árkokban, fedezékekben és a horhosokban, a páncélos csapatok pedig a várakozási körletekben voltak rejtve. Jobb lett volna, ha az ellenelőkészítést kissé később kezdjük, mintegy 30-60 perccel az ellenséges támadás megindulása előtt.
Kérjük, anyagilag támogassa a Bal-Rad-ot! – a blog nyitóoldalának jobb felső sarkában látható 
piktogrammra kattintva Pay-Pal-on
-vagy közvetlen postai úton:
Szabó Péter 2747 Törtel, Petőfi-ut. 12.
HA LEHET…- NE BORÍTÉKBAN, MERT AZ MOSTANSÁG ELVÉSZ!
A beérkező adományokról olvasóinkat a “Köszönjük”– rovatban tájékoztatjuk! balrad.ru/koszonet
Ha tetszett ez a cikk, ha egyetértesz a balrad.ru-val, oszd meg Facebookon, Twitteren, VKontakton – meg ahol csak lehetőséged van rá! De legalább LÁJKOLD! – hiszen azzal is tudsz segíteni!