Gondolatok az osztályharcról

2

A beszélőszerszám a bérrabszolgatartó társadalomban

A kapitalizmusban a termelőeszközzel nem rendelkező proletár a létezése érdekében kénytelen munkabérért eladni a munkaerejét a tőkés vállalkozónak, csak így lehet dolgozó bérmunkás aki valójában bérrabszolga, mert a létezéséhez szükségén bérén kívül semmilyen erőforrással, semmilyen osztályérvényesítő hatalommal sem rendelkezik, a szerszám kezelőjeként annak tartozékaként pedig már csak beszélőszerszám.

A valódi rabszolga és a modern bérrabszolga között a különbség az, hogy a bérrabszolga ember, mint ember nem tulajdona a kapitalistának, mert csak a munkaerejére van szüksége. Viszont a rabszolgának a fenntartása úgy, mint ahogy a tulajdonában lévő állatoknak, a rabszolgatartó dolga volt, a bérrabszolga azonban a béréért saját magáról gondoskodik. De a lényeg az, hogy a rabszolga, a bérrabszolga a létfenntartásán kívül ingyen dolgozik az élősködőknek.

Így válik a kapitalizmusban a dolgozó proletár bérrabszolga a szerszámokkal azonos elbírálás alá. Így válik a dolgozó proletár bérrabszolga a vállalkozó tőkés saját haszna érdekében munkabérért megvásárolt beszélőszerszámmá, termelési tényezővé, alacsonyabb rendű emberré, modern rabszolgává.

Ezt az embertelenséget, ami tulajdonképpen a modern rabszolgatartás a kapitalizmus híve természetesnek, emberségesnek tartják! Mert az emberiség történetében mindig is voltak élősködők, bitangok, így ez volt és ez lesz az emberiség sorsa, vélik a bitangok. Lehet gondolkodó embernek nevezni azt aki ezt elfogadja? Nem, és nem, az így gondolkodó ember-állat az még legfeljebb csak a gondolkodó állat lehet!

Így az osztályharc a modern rabszolgák, a bérrabszolgák felszabadításért a kapitalizmus hívei ellen történik!

„A rabszolgatartó termelési módban a rabszolgatartó nemcsak a termelési eszközöknek, hanem a dolgozónak is birtokosa volt, s a dolgozót puszta szerszámnak tekintették. Varro római író a mezőgazdaságról szóló értekezésében a föld megműveléséhez használt eszközöket három csoportba sorolta: „beszélő eszközökre”, „tagolatlan hangokat kibocsátó eszközökre”, „… és néma eszközökre” … A beszélő eszközökhöz tartoznak a rabszolgák, a tagolatlan hangokat kibocsátókhoz az ökrök, a némákhoz a szekerek. A rabszolgaság a kizsákmányolás legdurvább és legkegyetlenebb formája. … A rabszolgatartó és a feudális társadalomban az anyagi javak termelői — a rabszolgák és a jobbágy parasztok — jogilag nem voltak teljes értékűek, és személyileg függtek a termelési eszközök birtokosától. Ezekben a társadalmakban az osztálykülönbségek az államhatalom segítségével jogilag a lakosság rendi felosztásában rögződtek. A törvény mindegyik rend számára külön helyet állapított meg az államon belül, különböző jogokat és kötelezettségeket írt elő. Ezért a rabszolgatartó és a feudális társadalom osztályai külön rendek is voltak. A tőkés termelési mód egyszerűbbé tette a társadalom osztálytagozódását, s eltörölte a rendi előjogokat. A kapitalizmusban a közvetlen termelők — a munkások — jogilag szabaddá váltak. De nincsenek termelési eszközeik, s gazdaságilag a tőkésektől függnek. A kizsákmányolás tőkés rendszerét Marx és Engels a bérrabszolgaság rendszerének nevezte.” – A marxista filozófia alapjai

A kapitalizmusban azonban az ember még csak az embernek a farkasa lehet!

A kapitalizmus embere ezért még csak a gondolkodó állat lehet, az ember még az embernek a farkasa, a farkas azonban nem ember, hanem ragadozó állat! A kapitalizmus embere még a létfeltételekért egymás ellen is harcol, így az erősebb ember-állat uralkodik, élősködik a gyengébbeken. A gondolkodó emberré azonban csak a kapitalizmus meghaladásával lehet eljutni, ami a szocializmusban, a valódi, a gazdasági-politikai-társadalmi egyenjogúságon alapuló demokráciában válik lehetővé.

„A termelési eszközök társadalmi tulajdona: A szocialista társadalom gazdasági rendszere a termelési eszközök társadalmi tulajdonán alapul. A termelési eszközök szocialista tulajdonát a legáltalánosabban az jellemzi, hogy a javak termelése nem a társadalom egyes tagjainak, csoportjainak, hanem az egész társadalomnak az érdekében folyik. … A társadalom tagjai, mint a társadalmi tulajdon részesei, gazdaságilag nem állnak egymással alá- és fölérendeltségi viszonyban, egyrészt azért, mert a társadalmi tulajdonnal mindenki csak közvetve, a társadalom, illetve egy társadalmi csoport más tagjaival együtt rendelkezhet, másrészt azért, mert mindenki csak mint a társadalomban dolgozó tagja lehet a társadalmi tulajdon részese. Ebből először az következik, hogy az előállított termelési eszközök nem kerülhetnek magántulajdonba, másodszor pedig az, hogy a fogyasztási cikkek elosztását tekintve megszűnik a magántulajdon rendszeréből következő egyenlőtlenség. A társadalmi tulajdon, a munka kollektív jellege, a fogyasztási cikkek elosztási módja egyesíti a társadalom tagjait. A gazdasági érdekek objektíve azonosak, ezért a szocialista társadalom tagjainak gazdasági kapcsolatait alapvetően az együttműködés és a kölcsönös segítségnyújtás jellemzi.” – A szocializmus politikai gazdaságtana

A szocializmusban az egyéni érdek megvalósulása alapvetően alá van rendelve a társadalmi érdeknek, így az individualizmus alá van rendelve a kollektív érdekeknek, nem mondhat ennek ellent. A szocialista társadalom az egyéni érdek érvényre jutását a kollektivizmus segítségével tudatosan szervezetten, tervszerűen valósítja meg. A kollektivizmus nem az egyén ellen, hanem a társadalom érdekének a társadalomra, így valójában a többi egyén számára káros hatásokat tartja kordában. Csak így kerülhető el a megosztott emberiség embertelensége, az élősködés, a felsőbbrendű erkölcs, a jobboldal alapvető „értékei”-nek a hatása.

Leegyszerűsítve, a szocializmusban az egyén nem élősködhet, nem uralkodhat az embertársai felett. Ez persze az individualista erkölccsel nem érthető meg, mert az élősködés, az uralkodás kisebb vagy nagyobb mértékben beletartozik ebbe. Ehhez viszont a felsőbbrendű erkölcs nélkülözhetetlen. Ez a jobboldal alapvető jellemzője, felsőbbrendű erkölccsel élősködni. Így azonban nem lehet emberré, gondolkodó humánus emberré válni.

A felsőbbrendű erkölcs nem az atyai gondoskodást, a segítést jelenti, hanem az uralkodás, az élősködés a jellemzője. Ez a jobboldal lényege, legfontosabb emberi hibája! Így a jobboldali erkölcsű ember-állat még csak a gondolkodó állat! Bár lehetnek és vannak is humánus vonásai is a jobboldali erkölcsű embereknek, de ha uralkodik, élősködik embertársai felett, akkor az ember-állat még csak a gondolkodó állat!

Az emberiség történetére a felsőbbrendű élősködés embertelensége volt a jellemző, ami a szocializmussal megszűnik.

A munkaerő ára, értéke

A kapitalizmusban a bérrabszolga bére (értéke, ára) a beszélőszerszám létrehozási, üzemeltetési költsége, hasonlóan, mint egyéb termelési költségeké, mint a szerszámoké, a gépeké. A bérrabszolga érdeke alá van rendelve a tőkés gazda érdekének, élősködésének, ennek nem mondhat ellent. Ez jobboldali „érték”. Azonban az osztályharccal mégiscsak megtörténik a lázadás a gazda érdeke ellen, amit a fasiszta-kapitalizmus a hatalmával igyekszik elfojtani.

„A munkaerő azoknak a fizikai és szellemi képességeknek az összessége, amelyekkel az ember rendelkezik, s amelyeket az anyagi javak termelése során felhasznál. A munkaerő minden társadalmi formában a termelés szükséges eleme. Csak a kapitalizmusban válik azonban a munkaerő áruvá.

A kapitalizmus árutermelés, fejlődésének legfelsőbb fokán, amikor a munkaerő is áruvá válik. A munkaerő áruvá válásával az árutermelés egyetemes jelleget ölt. A tőkés termelés a bérmunkán alapul, s a munkás felfogadása a kapitalista által nem más, mint a munkaerő-áru adás-vétele: a munkás eladja munkaerejét, a kapitalista megvásárolja.

A kapitalista attól fogva, hogy a munkást felfogadta, korlátlanul rendelkezik annak munkaerejével. A kapitalista ezt a munkaerőt a tőkés termelésben használja fel, s éppen ennek során megy végbe a tőke megnövekedése.

A munkaerő értéke és használati értéke. Az értéktöbblettörvény — a kapitalizmus alaptörvénye. Mint minden más árut, a munkaerőt is meghatározott áron adják el, amelynek alapja ennek az árunak az értéke. Miben, áll ez az érték?

A munkásnak munkaképessége fenntartása érdekében ki kell elégítenie élelmiszer-, ruházkodási, lábbeli- és lakásszükségletét. Az elengedhetetlen létszükségletek kielégítése nem egyéb, mint a munkás elhasznált életenergiájának — izom-, ideg- és szellemi energiájának, munkaképességének helyreállítása. Továbbá, a tőkének szüksége van a munkaerő szüntelen utánpótlására; a munkásnak ezért nemcsak saját magát, hanem családját is el kell tudnia tartani. Ez biztosítja a munkaerő újratermelését, vagyis állandó felújítását. Végül, a tőkének nemcsak tanulatlan munkásokra van szüksége, hanem szakmunkásokra is, akik bánni tudnak a bonyolult gépekkel, márpedig a szakképzettség megszerzése azzal jár, hogy az oktatásra bizonyos munkát fordítanak. Ezért a munkaerő termelésének és újratermelésének költségei a munkásosztály serdülő nemzedékeinek bizonyos minimális oktatási költségeit is magukban foglalják.

Mindebből az következik, hogy a munkaerő-áru értéke egyenlő a munkás és családja eltartásához szükséges létfenntartási eszközök értékével. „A munkaerő értékét, mint minden más áruét, ennek a sajátos cikknek a termeléséhez, tehát újratermeléséhez is szükséges munkaidő határozza meg”. * Marx. A tőke. 1. köt. Szikra 1949. 184. old.*” – Politikai gazdaságtan tankönyv – SZIKRA

A szocializmus is árutermelő társadalom, de a dolgozó már nem árú, de a munkaerő létrehozásához, működéséhez hasonlóan, mint a kapitalizmusban, munkával termelt értékekre, árukra van szükség. Mivel a szocializmusban nincs élősködés, és hogy ne is legyen, az osztályharc a proletárdiktatúrával az élősködők hívei ellen folyik.

Az élősködés, az élősködés lehetősége a kapitalizmus motorja!

A dolgozó proletárok munkájával termelt értéktöbbletnek a kizsákmányolással történő elsajátítása, eltulajdonítása képezi a tőkések profitját, ami nem a tőkések munkájának az eredménye, még akkor sem, ha ezért tevékenykednek, ha szervezik a kizsákmányoláshoz szükséges tényezőket.

A kapitalizmus modern rabszolgaság, bérrabszolgatartó társadalmi forma, ahol a kapitalisták a létfeltétekhez szükséges termelőeszközök birtokosai, amivel a dolgozó proletárok a létfeltételeikért és a kapitalisták profitjáért bérrabszolgaként dolgoznak. A dolgozó proletárok a munkával termelt létfeltételek igazságos munka szerinti elosztásáért, a valódi demokráciáért az osztályharccal küzdenek, ami hol csak ösztönös, de kommunisták vezetésével, már tudatossá válik. A kapitalizmus számára ezért veszélyes a kommunista világnézet.

A dolgozó proletárok alapvetően elfogadják, hogy bérrabszolgák, a fasiszta-kapitalizmusnak ez a társadalmi tudata, így valójában ezt az embertelenséget csak a kommunisták értik meg, akik a proletár dolgozók osztályöntudatos tagjai, élharcosai.

„rabszolgatartó, feudális és polgári jog közös vonása a magántulajdon uralmi és alárendeltségi viszonyaira épülő kizsákmányolás szentesítése és védelme. A rabszolgatartó és a feudális jog nyíltan törvényesítette a kisebbség fölötti hatalmát és az uralkodó osztályok kiváltságos helyzetét. A burzsoá jog képmutató, mert a tőkések reális jogait fejezi ki és emeli törvényerőre, míg a dolgozók számára csupán formális jogokat biztosít.” – Marxista fogalomlexikon

„A magántulajdon három formájának — a rabszolgatartó, a feudális és a kapitalista formának — megfelelően, amelyek a társadalmi fejlődés meghatározott időszakaiban alakultak ki és uralkodtak, az uralmat és elnyomást kifejező termelési viszonyok is három típusba sorolhatók: rabszolgatartó, feudális és kapitalista termelési viszonyok. A rabszolgatartó termelési viszonyok azt jelentik, hogy az emberek egy meghatározott csoportjának (a rabszolgatartóknak) a magántulajdonában vannak az összes termelési eszközök, és a dolgozók (rabszolgák), akik működésbe hozzák a munkaeszközöket és végzik a termelést a tulajdonos érdekében. A feudális termelési viszonyok azon alapulnak, hogy a földesúr tulajdonában vannak a földek és más munkaeszközök, s részben tulajdonában vannak a dolgozók, a jobbágyok (akiknek saját munkaeszközeik is vannak, s van bizonyos földdarabjuk, jobbágytelkük is), akiket a földesúr robotra kényszeríthet, eladhat, de nem ölhet meg, mint a rabszolgatartó rabszolgáját. A kapitalista termelési viszonyok azt jelentik, hogy egyes személyek, a tőkések tulajdonában vannak a termelési eszközök, és a formálisan (jogilag) szabad munkások „szabadon” elszegődhetnek hozzájuk, s kénytelenek is eladni a munkaerejüket a termelési eszközök tulajdonosának (a tőkésnek), mivel meg vannak fosztva mindenféle termelési eszköztől, egyszersmind a létfenntartási eszközöktől is.” – A marxizmus-leninizmus filozófiája

SaLa

Kérjük, anyagilag támogassa  a Bal-Rad-ot! – a  blog nyitóoldalának jobb felső sarkában látható   piktogrammra kattintva Pay-Pal-on 

-vagy közvetlen postai úton:

Szabó Péter 2747 Törtel, Petőfi-ut. 12.

HA LEHET…- NE BORÍTÉKBAN, MERT AZ MOSTANSÁG ELVÉSZ!

A beérkező adományokról olvasóinkat a “Köszönjük”– rovatban tájékoztatjuk! balrad.ru/koszonet

Ha tetszett ez a cikk, ha egyetértesz a balrad.ru-val, oszd meg Facebookon, Twitteren, VKontakton – meg ahol csak lehetőséged van rá! De legalább LÁJKOLD! – hiszen azzal is tudsz segíteni!