ELSŐ RÉSZ
(idézet: Horthy – Vas Zoltán)
A tények ereje semmisít meg minden legendát, hogy Horthyn múlott a Friedrich-kormány bárminő átalakítása. 1919- augusztus 15-én a kormányalakítás már megtörtént nélküle. Legenda az is, hogy a Siófokra, majd Budapestre érkező fővezér 1919. augusztus 15-én döntő tényező a Tanácsköztársaság bukását követő ellenforradalmi politikában.
Horthy ekkor még csak nem is gondolhat arra, hogy bárminő módon beavatkozzék Budapesten a kormányalakításba. Nem ez most a gondja, hanem az: miként tudassa József főherceggel Bernátsky tábornok parancsmegtagadását, és mi lesz ennek a következménye.
Egyáltalán a kormány átalakítását és az új kormány személyi összetételét csak Budapestre érkezése másnapján, Gömböstől tudja meg. Ő ismerteti vele a politikai helyzetet is. Elmondja találkozásait József főherceggel és Friedrichhel.
Gömbös felháborodással beszél Friedrichről, aki őt szemérmetlenül becsapta. Ígérete ellenére nem adott posztot az új kormányban a szegedi szélsőjobboldalnak. Ennek miniszterként, de legalábbis államtitkárként ő lett volna a képviselője. Friedrich – panaszolja Gömbös – mindenkinek tetszeni akar, csak tőlük, a szegedi szélsőjobb képviselőitől nem fél. Emiatt hagyta ki őket a kormányból.
Ezek után Gömbös minden politikai reménye a Dunántúlra átjutott szegedi sereg és Horthy fővezér. Ha a szegediek segítségével Horthy uralomra juthat, első emberként, mint eddig is, ő állna mellette.
Gömbös magyarázza meg Horthynak azt is: nem hiba, hanem szerencse, hogy Bernátsky megtagadta a visszavonulási parancsot. Folytatni kell, sőt meggyorsítani az előnyomulást a Dunántúlon. Csakis az erő politikájával lehet Friedrichet arra kényszeríteni, hogy vegye figyelembe a szegedieket. Nem az Ábrahám-kormányt, amely elvesztette a politikai játszmát, hanem a Gömbös-Prónay-Zadravetz-
Friedrichnek – magyarázza Gömbös – semmiféle, haderő nem áll rendelkezésére. Ezt kell politikailag kihasználni a hatalom megszerzéséhez. Csakis, ha a szegedi haderő megszáll mennél nagyobb magyarországi területet, és átveszi a helyi hatalmat, tárgyalhatnak az erő oldaláról Friedrichhel, sőt az antanttal és a románokkal. Ki kell használni a helyzetet, hogy Prónay máris megérkezett Siófokra, és Szegedtől Faddig Bernátskyék kezében a helyi hatalom. Előre most már Kaposvárig, Nagykanizsáig és ameddig lehet a Dunántúlon! Rendeljék el a sorozást. Használjanak fel minden rendelkezésre álló és előteremthető fegyvert. A szegedi sereg jelenlegi legénység nélküli tiszti kereteit változtassák át valóságos katonai erővé – oktatja Gömbös Horthyt.
Addig is a szegediek katonai erejéről és felkészültségéről mind az antantot, mind a Friedrich-kormányt tévedésben kell tartani. Ezt az erőt többnek kell mutatni.
A hadsereg mindenáron való fejlesztése sürgős amiatt is, mert Bethlen nevében Lehár ezredes ugyanezt a politikát követi, amit ő tanácsol Horthynak. Ha Lehár őelőttük megszállja Nyugat-Magyarországot, előretör a Dunántúlon, és e területeken megszerzi a tényleges katonai hatalmat, hiába Horthy fővezéri címe. Az a fővezér, akié a tényleges hatalom. Megszerzésére Gömbös azt is tanácsolja: a szegedi jobboldal szövetkezzék átmenetileg Bethlennel és a bécsiekkel. Együttműködnek a Friedrich-kormánnyal, de ez nem tesz semmit. Friedrich legesélyesebb ellenlábasa Bethlen, aki csakis a szegedi jobboldal és Horthy katonai, politikai támogatásával és cserébe nekik juttatott megfelelő politikai áron szerezheti meg a miniszterelnökséget. Egyelőre Bethlen nem lép be semmilyen pártba – magyarázza Gömbös. Pártonkívüliként vesz részt a politikában, hogy a döntő pillanatban a legerősebb párthoz csatlakozzék, mint annak vezetője. Emiatt tartja Gömbös érdemesnek, hogy Horthy, mielőtt Budapesten bármilyen politikai lépést tenne, keresse fel vele együtt Bethlent. Ő már Bécsben és Budapesten is tárgyalt vele a kölcsönös együttműködésről.
Még aznap délelőtt találkoznak Bethlennel. Beszélgetésük úgyszólván politikai megállapodás. Az első teendő a kommunista veszedelem gyökeres és gyors felszámolása, az ellenforradalom uralmának biztosítása. Az országban az erős kéz politikáját kell érvényesíteni. Bethlen ezen parlamentáris kormányzást ért, de bármi áron összehozott hatalmas és főleg engedelmes többségi párttal.
Fölvetődik József főherceg kormányzóságának kérdése. A franciák, csehszlovákok, jugoszlávok továbbra is követelik lemondását. Kétségtelen, hogy rövidesen elérik céljukat.
Gömbös nem akarja a Habsburgok uralmának visszatérését Magyarországra. Neki mindenféle kormányzat jó a szabad királyválasztás útján, csak ő jelentős szerephez juthasson.
Bethlen és a bécsi csoport Habsburg-párti legitimista. A Svájcban tartózkodó IV. Károly királyt tekintik törvényes uruknak. Amíg visszaállítják uralmát, szívesen látják József főherceg kormányzóságát.
Horthy szintén Habsburg-párti. IV. Károly királynak fogadott hűséget: őt tartja Magyarország törvényes uralkodójának. Felé irányul Habsburg-hűségének minden megnyilvánulása. Hálás József főhercegnek is, hiszen bizalmának köszönheti a fővezérséget. Ha politikai barátai mégis kénytelenek lennének mellőzni a főherceget, ez nagyon sajnálatos lenne számára, de mit tehetne ellene?
József főherceg távozásával átmenetileg szükség lehet burkolt formájú katonai diktatúrára – jegyzi meg Gömbös, aki Szegedről történt kiutasítása után most, hogy ismét együtt lehet Horthyval, újból politikai sugalmazója. Amit századosi rangban nem követelhet önmagának, a saját politikai hatalma megvalósítását látja Horthy fővezér esetleges katonai diktatúrája mögött. Előtérbe tolja azzal, hogy a hadsereg amúgy is katonai diktatúrát kíván; erre a fővezér a legalkalmasabb, ha Bethlen támogatná tapasztalataival.
Bethlen ellenzi Gömbös javaslatát, a katonai diktatúrát és ennek bármilyen burkolt formáját. Az antant nem tűrné ezt. A jelenlegi Friedrich-kormány átalakításával még meg nem oldott politikai válságban azonban a hadsereg jelentős súllyal jöhet számításba – mondja Bethlen.
Kétértelmű kijelentés ez. Az ő katonaembere a Dunántúl nyugati részén előrenyomuló Lehár ezredes. Mégis, mert a József főherceg által kinevezett fővezér Horthy, és ezen Bethlen nehezen tudna változtatni, kijelenti: kész kölcsönösen együttműködni a szegediekkel.
Horthy-Gömbös elégedett, hogy támogatásukért cserébe Bethlen megígéri: beszél Lehár ezredessel, hogy a hadsereg egyesítése érdekében – amit Lehár eddig nem tett meg – ismerje el Horthy fővezérségét. Ígéretét azonban Bethlen nem siet teljesíteni.
Mindez sokkal inkább Bethlen és Gömbös alkuja, mint Horthyé, aki bőbeszédűen magyaráz, de sohasem jut el a lényegig. Egyformán ez róla Bethlen és Gömbös véleménye.
Horthy és Bethlen eddig csak alkalmilag találkoztak a bécsi udvarnál. Tulajdonképpen most ismerkednek meg közelebbről. Bethlen rendkívül nagy hatást tesz Horthyra. Tetszik neki a nyugodtsága, okossága, körmönfontsága, ahogyan előadja terveit a proletárdiktatúra utáni ellenforradalmi Magyarország kialakítására, a hatalom megszerzésére és megtartására.
Találkozásukat követően Horthy megmondja ezt Gömbösnek. Ő azonban, bár mindenképp szükségesnek tartja Bethlennel a politikai szövetséget, fenntartást javasol vele szemben. Gömbös megijed a régi, tapasztalt politikusnak Horthyra gyakorolt befolyásától. Különösen, hogy ő még csak harminchárom éves és százados, új ember a politikában. A negyvenöt éves Bethlen régi politikus; a magyar uralkodó osztályok felsőbb körei benne látják Tisza István utódát. Ezt tartja Horthy is Bethlen legnagyobb érdemének.
Horthy a Gömbössel, Bethlennel történt találkozása után tesz tisztelgő fővezéri látogatást József főhercegnél. Gömbös tanácsára nem említi Bernátsky parancsmegtagadását. Katonai szempontokkal indokolja: miért nem teljesíthette a főherceg visszavonulási parancsát.
A főherceg reméli, az antant és a románok részéről nem lesz ennek következménye. Horthy beszélje meg a kérdést Friedrichhel és Schnetzer tábornok honvédelmi miniszterrel.
A főherceg és Horthy találkozása egyebekben is csupa általánosság. Nagy köztük a társadalmi és rangbeli különbség, hiszen József főherceg mégiscsak Habsburg. A múlt köti őket össze. Ferenc József és Károly király ideje, az udvarbeli élmények – kevésbé a jelenlegi zűrzavaros politikai helyzet. Oldják ezt meg a hivatásos politikusok.
Horthy érdeklődik Auguszta főhercegasszony egészsége felől. Nagy tapintattal teszi, mert köztudomású: a főhercegasszony valaha nagyon kedvelte, és viszont.
A főherceg kérdésére Horthy elpanaszolja: feleségéről és gyerekeiről csak keveset tud. Baj nélkül átvészelték a Tanácsköztársaságot; most jó egészségben Debrecenben tartózkodnak. Szeretné mielőbb maga mellett tudni őket. Sajnos, legidősebb lánya, Magdolna meghalt, Paula tizenhat éves, István tizenöt, Miklós tizenkettő. Nagy gondja az iskoláztatásuk. Eddig Bécsben tanultak, most magyar iskolába kell őket beíratni, ami visszavetheti őket a tanulásban. Mégis, Bécs az Bécs …
Fővezéri bemutatkozó látogatást tesz Horthy a miniszterelnöknél is. A legteljesebb együttműködésről biztosítják egymást. A legenda majd ezt a találkozást is megmásítja: hogy Horthy nem szívesen találkozott ezzel az „októbristával”. Nyíltan még most nem mondja meg neki, de Friedrich megérti: nem rendelkezhet a Nemzeti Hadsereggel.
Sorra látogatja Horthy az antant, a Szövetségközi Katonai Bizottság vezető tagjait. Bandholtz amerikai, Gorton angol, Graziani francia és Mombelli olasz tábornokokat. Magyarországon teljhatalommal képviselik ők hazájuk kormányát.
– A fővezéri bemutatkozó látogatáson – írja Pilch – az antant képviselőitől Horthy egyaránt azt kéri: akadályozzák meg a románok további előnyomulását. Amikor ez alkalommal határozott fellépéssel franciául, angolul és olaszul előadja kérését, ezzel nemcsak meglepetést kelt, hanem tiszteletet vált ki személye iránt, annál is inkább, mert a misszió tagjai az általános magyarországi kavarodás közben nem tudják, mihez fogjanak először.
Doblhoff bárónő szerint a négy tábornok később Ritz-szállóbeli főhadiszállásán együttesen is fogadja a fővezért. Horthy felemelt fejjel, öntudatos nyugalommal lép a bizottság elé. Személyisége, nyílt modora csodálatot kelt.
– Négy napon belül – jelenti ki Horthy – fegyelmezett magyar hadsereg áll készen vezénylete alatt. A bizottságtól semmi egyebet nem kér, csak engedélyt az induláshoz a magyar területek katonai megszállására.
Nem valószínű, hogy így hangzott volna Horthy bejelentése, hiszen négy napon belül honnan vette volna a Dunántúl megszállására a hadsereget? Tény, hogy biztatást kap Graziani francia tábornoktól. Közli, mindent elkövet, hogy a románok vonuljanak vissza a Dunántúlról, és Horthy tovább szervezhesse hadseregét a bolsevizmus teljes letörésére. A tábornok ígérete megfelel a francia érdekeknek, amelyeknek Horthy még Szegeden elkötelezettje.
Életrajzírói szerint Horthy ezután a románok főparancsnokságára megy a Gellért-szállóba. Szárnysegéde kíséretében jelenik itt meg. A román főparancsnok meglehetősen felsőbbségesen fogadja.
Horthy német nyelven, udvariasan arra kéri Mardarescu tábornokot: ne engedje csapatainak további előrenyomulását a Dunántúl felé, mert azon a vidéken ő, saját katonáival már átvette a rendfenntartó szolgálatot. Megjelöli a térképen azt a demarkációs vonalat, amely mögött csapataival áll.
A legenda szerint Mardarescu hátradől székében, a magyar fővezér szemébe néz, és kissé megszegett állal azt kérdezi: mi történik, ha az ő csapatai ezt a vonalat átlépik? – A fővezér erre előrehajol, és miután a beszélgetés németül folyik, ennyit válaszol: – Dann werde ich mich wehren! (Védekezem!)
Mardarescu közli: most érdemleges választ nem adhat. Előbb tanácskozik az antantmissziók vezetőivel.
Horthy hasonlóan emlékezik vissza erre a találkozásra, mint Doblhoff és Pilch. Tipikus esete ez annak, hogy Horthy miként veszi át a róla terjesztett legendákat.
Amikor Horthy találkozik Mardarescuval, a szegedi csapatok még nem érkeztek meg a dunántúli rendeltetési helyekre. Prónay különítménye az egyetlen, amelynek parancsolhat a fővezér.
Az igazság az, hogy a civil ruhás Horthy valóban találkozott Mardarescuval. Bemutatkozott mint fővezér. Kérte: a román főparancsnok szabja meg a Dunántúlon a román sereg előrenyomulásának határát. Mardarescu ezt megtagadta. Sőt kijelentette: mivel Románia és Magyarország még nem kötött fegyverszünetet, Horthy fővezér csapatait lefegyverzi.
Horthy és az életrajzírók ennek ellenére állítják: Mardarescu teljesítette követelését. Megállt a Horthy által megjelölt vonalnál. Ahol a románok átlépték a vonalat, ott a magyarok lőttek …
Kérjük, anyagilag támogassa a Bal-Rad-ot! – a blog nyitóoldalának jobb felső sarkában látható 
piktogrammra kattintva Pay-Pal-on
-vagy közvetlen postai úton:
Szabó Péter 2747 Törtel, Petőfi-ut. 12.
HA LEHET…- NE BORÍTÉKBAN, MERT AZ MOSTANSÁG ELVÉSZ!
A beérkező adományokról olvasóinkat a “Köszönjük”– rovatban tájékoztatjuk! balrad.ru/koszonet
Ha tetszett ez a cikk, ha egyetértesz a balrad.ru-val, oszd meg Facebookon, Twitteren, VKontakton – meg ahol csak lehetőséged van rá! De legalább LÁJKOLD! – hiszen azzal is tudsz segíteni!