ELSŐ RÉSZ
(idézet: Horthy – Vas Zoltán)
A szegedi Ábrahám-kormány hevesen vitatja még: elismerje-e a József főherceg kormányzósága által kinevezett budapesti Friedrich-kormányt, vagy országosan magának követelje-e a kizárólagos hatalmat. Varjassy miniszter javaslatot terjeszt elő, hogy a kormány, ahogyan most éppen együtt van, máris pakoljon, üljön autóra, és mint törvényes kormány, menjen Budapestre.
Teleki Pál ellenzi. Szerinte Budapesten még nincsenek olyan viszonyok, amelyek az Ábrahám-kormány szilárdságát biztosítanák. Telekinek különben is az az álláspontja, hogy a kormány ne Budapestre, hanem a Dunántúlra tegye át székhelyét, ahova a hadsereg tart.
Vita közben az egyik „októbrista” miniszter dühösen méltatlankodva mondja: – Hogy jön hozzá ez a József főherceg, aki egy éve elsőnek rohant a Nemzeti Tanácshoz felesküdni a hatalomra, és aki Alcsúti Józsefnek nevezte magát, most királyi kormányt kinevezni? Vissza akarják csempészni a Habsburgokat!
József főherceg kormányzótól közben futár útján levél érkezik Szegedre. Felhívja a szegedi kormányt, csatlakozzék hozzá.
Az Ábrahám-kormány nem teljesíti a kérést. Mégis tárgyalni akar Budapesttel, esetleg közös kormányt alakítani Friedrichékkel. A tárgyalások előkészítését Teleki Pál vállalja. Repülőgépen utazik Budapestre. ígéri, hogy onnan pár nap múlva, kedvező eredményekkel tér vissza.
Kelemen Béla írja: még aznap este Teleki éjfél utánig tárgyal Belitska miniszterrel, Horthy fővezérrel, Soós tábornokkal, a vezérkar főnökével. A kormányhatározattal szemben, hogy Teleki tárgyaljon közös kormányalakításról Friedrichékkel, titkon megbeszélik József főherceghez átállásuk feltételeit. Horthy ez esetre az összes magyar haderők fővezérletét követeli magának. Az Ábrahám-kormány ellen összeesküvő társaság ebben megegyezik: akié a hadsereg, azé a hatalom.
Közben a szegedi kormány határozatának híre, hogy nem ismeri el a József főherceg által kinevezett kormányt, azonnal elterjed Szegeden. Nagy felháborodást kelt a tisztek között. Kormánytagok jelenlétében durva hangon kijelentik: az Ábrahám-kormány menjen a pokolba vagy ahova akar. Követelik József főherceg kormányának elismerését, és hogy Horthy ennek megfelelően, s vezérként cselekedjék. Követelésüknek nyomatékot adva, a tisztek a kormányszékhely, a törvényszéki palota elé vonulnak. Lépésük ütemére szakadatlanul hangosan kiáltozzák: – Éljen Horthy! Éljen Horthy!
Másnap este Kelemen feljegyzi: vacsora volt náluk. Itt volt Zichy Aladár, Horthy Miklós, Dobokai Béla és neje, s mások. Teleki Pál gróf külügyminiszter távol maradt, mert Budapestre repült. A vacsora búcsúösszejövetel-féle, hiszen mindenki készül elutazni Szegedről. Politizálnak, és arra a véleményre jutnak, hogy Zichy Aladár gróffal az élen követelik: az Ábrahám-kormány vesse magát alá a József főherceg által kinevezett budapesti kormánynak.
Vidám a hangulat! – írja Kelemen. A leghíresebb szegedi cigányprímás, az ánglius királlyal is parolázó Kukac, Dankó-csárdásokat húz, majd a legszebb Dankó-gyöngyöt: Most van a nap lemenőben …
– Nekünk meg most van felkelőben – rögtönöz Horthy. Közben megérkezik szárnysegéde, Magasházy László. A szélsőjobboldal kezdeményezésére tiszti küldöttség sorakozik fel a szomszéd szobában. Ütemesen éljenzik: – Éljen Horthy! Éljen Horthy! – Tiltakoznak az ellen, hogy a liberális kormány nem ismeri el a József főherceg kormányzósága alatt megalakult budapesti kormányt. Tudakolják: e híresztelésekből mennyi az igaz, és a fővezér álláspontja mi? A tisztek, akik másnap hajnalban csapataikkal elindulnak Szegedről, feltétlen engedelmességükről biztosítják Horthyt. Arra kérik: e zűrzavaros időkben ne legyen politikus, csak katona. Hű serege élén találja meg a helyes utat.
Horthy azt hangsúlyozza: Olyan idők vannak, hogy Magyarország a hadsereggel áll vagy bukik. Titoktartást kér a tisztektől, és bizalmasan közli: a hadsereg élén felveszi az érintkezést József főherceg őfelségével. Az Ábrahám-kormány pedig tegyen, amit akar.
A fővezér kijelentését a tisztek örömrivalgással fogadják. Hajnalban ennek tudatában elvonulnak Szegedről a Bernátsky tábornok vezetésével már elindult első számú hadműveleti csoport utóvédjeként.
Bernátsky hadműveleti csoportjának létszáma összesen kétszázkét tiszt, nyolcszázhatvan fő legénység. Kitűzött célja: a románoktól eddig meg nem szállt Duna-Tisza közti területeken előrehaladva, toborzással sürgősen egészítse ki magát hadosztállyá. Soós tábornok eredeti haditervétől eltérően azonban ne a románoktól megszállt Budapestnek, hanem a Dunántúlnak vegye útját.
A Kelemen vacsorával kapcsolatban a Horthy-életrajzok azt a legendát terjesztik: aznap éjjel nemcsak a helybeli alakulatok tisztjei keresték fel Horthyt. A román parancsnokság tisztje jelentkezett még nála azzal, hogy a pesti kormány küldött érte gépkocsit. Jöjjön azonnal Budapestre, mert csak ő tudja tisztázni a helyzetet. Mardarescu tábornok, a román hadsereg főparancsnoka is kéreti: jöjjön. Horthy az előszobában tárgyal a román tiszttel, majd visszatér az ebédlőbe, leül az asztalhoz. A társaság kérdezősködésére azt feleli: – Hívtak a román tisztek, hogy menjek velük Pestre. Elvisznek gépkocsijukon. Azt feleltem: megyek majd, de csak a hadseregemmel, annak élén! – Mások szerint ezt mondotta: – Köszönöm a meghívást, de a saját hazám fővárosába vendégül nem megyek!
A legenda másik változata szerint: vacsora közben tiszti küldöttség érkezik Pestről. Közöttük egy román tiszt, a budapesti román állomásparancsnokság megbízásából. A tisztek izgatottak, sürgető a hangjuk. – Pesten felborult a rend. Nincs törvény. Nincs életbiztonság. Az utca Horthyt éljenzi. Jöjjön azonnal Pestre, az ország követeli. – Künn a ház előtt autó berreg. – Jöjjön, mert indulunk … – A fővezér nyugodt. A nevére esküdő hős katonáira gondol. A zászlótartó nem hagyhatja el a zászlót … A tiszti küldöttség sürgeti a választ. Horthy dönt: csak ennyit mond: – Megyek szívesen, de csak katonáimmal …
Mardarescu hívta őt Pestre! Álomnak is szép lenne! Hiszen Horthynak éppen a legnagyobb gondja: a románok. Nehogy csapatai valahogy összeütközzenek velük. Minden parancsában arra hív fel: messziről kerüljék el a román csapatokat.
Horthy egyelőre titkolja, hogy felveszi József főherceggel az érintkezést. Mielőtt bármilyen nyilvános lépésre szánná el magát az Ábrahám-kormánnyal szemben, várja a Budapestre indult Teleki gróf külügyminiszter tárgyalásainak eredményét.
Teleki Budapestre érkezve jelentést tesz József főhercegnek a Szegeden kialakult politikai és katonai helyzetről és az Ábrahám-kormány üzenetéről, hogy a Friedrich-kormány nem képviseli az országot. A főherceg meghallgatja Telekit. Kéri, ne ővele, Friedrichhel tárgyaljon.
Teleki a Friedrich-kormány azonnali elismerése mellett nyilatkozik. Természetesnek tekinti, hogy az országnak nem lehet két kormánya. Az Ábrahám-kormánynak Friedrich kívánsága szerint kell cselekednie. Kéri azonban Friedrichet: vegye figyelembe a szegedi kormány kötelezettségeit. Biztosítani kell a kormánytisztviselők és a katonák megfelelő elhelyezését, kártalanítását. Lemondásuk esetén a szegedi miniszterek kapjanak miniszteri nyugdíjat.
Teleki már vissza sem tér Szegedre. Értesíti az Ábrahám-kormányt, hogy József főherceg elismerését fejezi ki eddigi működésükért, de az ország egysége érdekében felhívja őket a lemondásra. Teleki is azt tanácsolja minisztertársainak: helyezkedjenek az alkalmazkodás álláspontjára.
József főherceg és Friedrich egyaránt érdeklődnek Telekitől a szegedi haderőről, Horthy fővezéri szerepéről. Jóval nagyobbnak vélik a rendelkezésére álló hadsereget, mint ami a valóság. Teleki meghagyja őket e hitükben.
Mivel Friedrichéknek egyelőre semmilyen magyar haderő nem áll rendelkezésükre. Horthyt el akarják szakítani a francia orientációjú Ábrahám-kormánytól. József főherceg a közben már Budapestre érkezett Gömbös útján üzeni meg neki: az Ábrahám-kormány lemondását követően a Friedrich-kormány azonnal kinevezné Horthyt az összes magyar haderők fővezérének.
Gömbös azt tartja most már főfeladatának, hogy a szegedi és a budapesti kormány között, a szegedi dzsentri-katonatiszti-
Friedrich és Gömbös régi ismerősök. Mostani találkozásukkor hevesen összetűznek.
Gömbös hosszan magyarázza: hadsereg nélkül a Friedrich-kormánynak se tekintélye, se hatalma nincsen. Szegeden a tisztikar az ő kezében van, a fővezér az ő szavára hallgat. Ő Horthyval egy szív, egy lélek. Övék a szegedi hadsereg, enélkül az országban senkinek nem lehet hatalma.
Friedrichet bosszantja Gömbös fennhéjázó kijelentése. Gúnyosan válaszolja: katonai ügyekkel ő nem foglalkozik. Gömbös forduljon Schnetzer tábornokhoz, ő a, honvédelmi miniszter.
Nem katonai, hanem politikai ügyekről beszél – hangsúlyozza Gömbös. Azzal követeli honvédelmi államtitkárságát, hogy a kormányban kell valaki, aki Horthy, a fővezér és a kormány között a jó kapcsolatot megteremti, fenntartja. Értse meg Friedrich, a fővezér nem áll akárkivel szóba, és a tisztikar bizalmatlansága gyorsan elsöpörheti a kormányt.
– Vagyis engem? – pattan fel Friedrich, majd dühös fenyegetően folytatja: – Gyula, te ismersz engem! Nem vagyok ijedős: nem tűrök semmiféle pretoriánus hatalmat.
Gömbös és Friedrich ettől kezdve nem akarnak egymással szóba állni. De Friedrichéknek szükségük van a szegedi hadseregre és Horthyra, és ha a helyzet olyan, ahogy Gömbös lefesti, reá is. Schnetzer tábornok honvédelmi miniszter közvetít. Megegyeznek. Ha nem is honvédelmi államtitkárságot, de fontos szerepet ígérnek neki a politikai életben.
Gömbös ezért vállalja, hogy József főherceg nyugodtan kinevezheti Horthyt fővezérnek. – Nem lesz vele semmi baj! – garantálja.
Gömbös ténylegesen ezután mit sem törődik már a szegedi kormánnyal. Látszólag mégis tartja a kapcsolatot, hiszen a franciák támogatják az Ábrahám-kormányt; koalíciós kormány alakulhat velük Budapesten.
A Pestről futárként érkező Csapó főhadnagy augusztus 9-én Gömbös megbízásából tudatja Horthyval, hogy József főherceg milyen feltétellel kész őt kinevezni fővezérnek. Horthy által kéri egyben a főherceg üdvözletének tolmácsolását az Ábrahám-kormány felé. Üzenetében Gömbös, mintha nem árulta volna el máris a szegedi kormányt, hozzáteszi: mindent elkövet a két kormány közötti tárgyalások sikere érdekében.
Horthy átadja az üdvözletét és az üzenetet a két kormány közötti esetleges tárgyalásról.
Fővezéri kinevezésének ígéretét egyelőre gondosan eltitkolja. Előbb tudni akarja: a szegedi kormány miként fogadja a főherceg üdvözletét.
A minisztertanács, minthogy még nem kapta meg Teleki lemondásra felhívó levelét, kedvezően ítéli meg József főherceg üdvözletét. Elhatározzák: melegen viszonozzák.
Horthy örvend, boldog, hogy József főherceg kész őt az összes magyar haderők fővezérének kinevezni, ha az még nem is létezik. Gömbös távollétében Magasházyval, mostani bizalmasával és tollforgatójával beszéli meg a megteendő lépéseket. Szárnysegédje arra ösztönzi, máris hagyja cserben az Ábrahám-kormányt. Horthy, mint mindig, most is ingadozik. Talán érdemes egy-két napot várni – aggodalmaskodik -, amíg véglegesen kialakul Budapesten a helyzet. Mert mi történik, ha a franciák nyomására az antant mégsem ismeri el József főherceget és kormányát! Ha cserbenhagyja most az Ábrahám-kormányt, esetleg hoppon marad.
Magasházyval együtt megy Belitska Sándor honvédelmi miniszterhez, hogy megbeszéljék a helyzetet. Izgatott, németül beszél. Belitska Magasházyval ért egyet. Adjanak ki hadseregparancsot a fővezéri hatalom teljes önállósításáról. Küldjék meg azonnal Ábrahám miniszterelnöknek azzal, hogy ezt máris eljuttatják a csapatokhoz.
Együtt fogalmazzák: – A honvédelmi miniszterrel történt megállapodás alapján a mai nappal a hadsereg fővezérlet a honvédelmi minisztérium kötelékéből kiválik, és mint önálló parancsnokság megkezdi működését. Hadműveleti kérdésekben a franciákkal, szerbekkel, románokkal való érintkezés céljából a honvédelmi minisztérium összekötő irodáját a fővezérlet keretébe helyezik át …
Horthy a Nemzeti Hadsereg fővezéreként írja alá a parancsot. Megszabadul ezzel minden kormányfelsőbbségtől, kötöttségtől. Szabadon rendelkezik az alárendelt csapatokkal.
A Horthy-legenda szerint ez amiatt történt, mert minduntalan felötlik a kérdés: kié a hadsereg? Az Ábrahám-kormányé, József főhercegé, vagy valaki másé?
A fővezér tisztjeivel tisztázza a vitás kérdést, és egyezkedni kezd az Ábrahám-kormánnyal. Amikor látja, hogy ellenvetéseket talál, egyszerűen bejelenti: önállósítja a fővezérletet, és hadseregével kiválik a kormány fennhatósága alól. Ha tetszik, ha nem! És szűkszavú az indoklás! – A hadsereg Horthyé, független Szegedtől, és független Pesttől. Sorsáról a magyar sors dönt.
Magasházy fogalmazza a titkos levelet, amelyben Horthy kéri fővezéri kinevezését József főhercegtől.
Horthy ezzel elárulja az Ábrahám-kormányt. A Horthy-történetírás mégis, nehogy az árulás kifejezést kelljen használnia, a hadsereg-főparancsnokság önállósítását azzal indokolja: a főparancsnokság mindeddig a honvédelmi minisztérium alá volt rendelve. Tekintve azonban a szegedi és a budapesti kormány közötti helyzet tisztázatlanságát, valamint az ügymenet bonyolultságát, ez a rendszer egyre nehezebbé vált. Horthy admirális, akinek erélyét, gyors elhatározóképességét és tetterejét ez a rendszer szinte teljesen megbénította, a honvédelmi miniszterrel egyetértve kiemelte a főparancsnokságot a honvédelmi minisztérium hatásköréből, és önálló szervvé alakította át. A Szegedtől független főparancsnokság mozgékonyabb, és saját szempontjai szerint irányíthatja a műveleteket. Ugyanezzel az intézkedéssel elejét veszik annak is, hogy a budapesti és a szegedi kormány egyesítése esetén nézeteltérések merüljenek fel a hadsereg körül.
A még mindig aggodalmaskodó Horthy a főparancsnokság önállósításával még aznap a legnagyobb gondba jut. Harcban az angolok politikai érdekeivel, a franciák gyors elhatározással arról értesítik Ábrahám miniszterelnököt, hogy kormányát elismerik nemzeti országos kormánynak. Azonnali hatállyal átadják neki a teljes hatalmat.
A szegedi lapok a hírt rendkívüli kiadásban, vastag szedésben, szenzációs alakban közlik.
Budapestről megérkezik közben Szegedre Husson francia őrnagy. A budapesti francia megbízott üzenetét hozza: a szegedi kormány tegye át székhelyét a fővárosba. Odaérkezve könnyebb a lehetősége annak, hogy a szegedi kormány kerüljön uralomra. Sürgős értesítés érkezik Belgrádból is: a szerbek mindenben támogatják a franciák felfogását. A csehszlovákok sem hajlandók eltűrni, hogy Habsburg legyen Magyarország kormányzója.
Husson őrnagy értesítésével, hogy az Ábrahám-kormány tegye át székhelyét Budapestre, Horthy a legnagyobb zavarba kerül, mert fővezéri önállósulásával elszakadt az Ábrahám-kormánytól, viszont egyáltalán nem biztos már, hogy József főherceg megmarad a kormányzóságban. Magasházy tanácsára gyorsan taktikát változtat. Fővezéri hadparancsát mindössze katonai vezetési módszerbeli változásnak nyilvánítja, és mintha semmi sem történt volna, aláveti magát a liberális Ábrahám-kormánynak. Ezt teszi Belitska honvédelmi miniszter is.
Horthy, amikor a szegedi dzsentri-katonatiszti-
A szegediek a Dunántúl megszervezésével mégis meg akarják kaparintani a hatalmat. Ha ezt Friedrich István néhány tucat rendőrrel Budapesten megszerezhette, miért ne tehetnék meg Horthyék a Dunántúlra előrenyomuló és ott megerősödő hadsereggel! Legfeljebb nem Horthy, hanem József főherceg lenne a kormányzó.
Horthy nagyon is kész az ilyen megoldásra, ha a főherceg mellett magas posztot tölthet be, hiszen élete folyamán mindig a Habsburgokat szolgálta. Gömbösék taszítják folytonosan előre, míg maga is megszokja majd a gondolatot: a szegedi jobboldal politikai akaratából és számára állandóan rendkívül kedvezően alakuló körülmények révén, József főherceg nélkül is, első ember lehet belőle.
Legenda ez annyiban is, hogy még a Horthy-csapatok hadműveleti, stratégiai tervére is a franciák adnak utasítást, természetesen azzal a mellékcéllal, hogy ezzel megalapozódjék a Magyarország feletti teljes francia befolyás. Husson francia őrnagy ennek jegyében közli hivatalosan Horthyval: – A Dunántúl gyors katonai megszállása nyújtja az egyetlen lehetőséget arra, hogy csapatait ide elindítva, az Ábrahám-féle franciabarát szegedi kormányt ténylegesen hatalomra juttassa. Erre a Dunántúl azért alkalmas, mert ennek hovatartozása a békekonferencián nem lehet kérdéses.
A franciák stratégiai elképzelése teljességgel egybeesik a Horthy-Soós által kidolgozott újabb – a Dunántúl megszállására vonatkozó – hadműveleti tervvel. Ennek leglényegesebb része: nehogy összeütközzenek a Duna-Tisza közét vagy a Dunántúl egyes részeit megszálló román csapatokkal. Ezt Horthy-Soós annál kevésbé akarhatja, mert Szegeden máris áthaladtak az első román katonavonatok. Bárminő összeütközés a románokkal Szeged román megszállását vonhatná maga után.
Kérjük, anyagilag támogassa a Bal-Rad-ot! – a blog nyitóoldalának jobb felső sarkában látható 
piktogrammra kattintva Pay-Pal-on
-vagy közvetlen postai úton:
Szabó Péter 2747 Törtel, Petőfi-ut. 12.
HA LEHET…- NE BORÍTÉKBAN, MERT AZ MOSTANSÁG ELVÉSZ!
A beérkező adományokról olvasóinkat a “Köszönjük”– rovatban tájékoztatjuk! balrad.ru/koszonet
Ha tetszett ez a cikk, ha egyetértesz a balrad.ru-val, oszd meg Facebookon, Twitteren, VKontakton – meg ahol csak lehetőséged van rá! De legalább LÁJKOLD! – hiszen azzal is tudsz segíteni!