A kígyó a saját farkába harapott bele!

Eközben viszont rendületlenül esik vissza a fogyasztás: a vágtató infláció miatt csökkennek a reálkeresetek, az emberek nem költenek úgy, mint korábban. A kiskereskedelmi forgalom volumene tavaly december óta negatívba került, márciusban pedig elérte a mínusz 13,1 százalékot. A legutóbbi, áprilisi adatok szerint csak kismértékű, 0,5 százalékpontos javulás volt megfigyelhető.

A Pénzügyminisztérium májusi államháztartási adataiból kiderült, hogy a fogyasztás visszaesésével párhuzamosan éves alapon már csökkentek az áfabevételek. Az első öt hónapban 2652 milliárd forint folyt be áfából, ami az éves cél harmada (33,2 százaléka), ezzel szemben tavaly ilyenkor az éves cél 37,7 százalékon állt. Vagyis öt hónap alatt körülbelül 360 milliárd forint az elmaradás az idei áfabevételeknél. (Hasonló tendencia tapasztalható a jövedéki adónál is.)

Ez azt vetíti előre, hogy az év végén is százmilliárdokra tehető áfabevétel hiányozhat a büdzséből, ami a költségvetési hiányt növelheti.

A problémát június végére a kormányzat is felismerte. Nagy Márton gazdaságfejlesztési miniszter nemrég úgy fogalmazott: „Meglepetés, hogy a fogyasztás jobban visszaesik, mint gondoltuk, két számjegyű már, ezért ez egy fogyasztási csapdát jelent a növekedés visszaesésében.”

Nagy a tanácstalanság: az áfa-visszatérítés apasztja a bevételeket

Amikor szárnyal az infláció, és a lakosság pluszpénzhez jut, akkor többet fog költeni, hiszen további áremelkedésre számít. Ha nincsenek olyan megtakarítási lehetőségek, amelyekkel meg lehet őrizni a pénz vásárlóerejét, akkor a tartós fogyasztási cikkek vásárlása is megugrik: az emberek előrehozzák a vásárlásaikat. Hosszabb idő elteltével azonban a jövedelmek nem tartottak lépést az áremelkedéssel, illetve a fogyasztók elbizonytalanodtak azzal kapcsolatban, hogy mit hoz a jövő. Ilyen esetben jellemzően még a biztonsági megtakarításaikat is elkezdik növelni, a reáljövedelmek csökkenésével pedig a meglévő fogyasztási terveiket is elhalasztják – kommentálta lapunknak a mostani folyamatokat Csaba Iván, a Kopint-Tárki államháztartási elemzője.

A közgazdász felhívta a figyelmet arra, hogy az elcsúszó áfabevételek miatt a költségvetés helyzete rosszabbnak látszik, mint amilyen valójában. Ennek oka, hogy a célszámok elmaradását nem csak az áfabefizetések csökkenése okozza. Meglepően magas ugyanis az áfa-visszaigénylések és ezzel összefüggésben az áfa-visszautalások volumene. (A nettó áfa a befizetések és a visszafizetések egyenlegéből jön ki. A visszautalások alapja, hogy a vállalatok az áfát a költségeik – beruházási és dologi kiadásaik – után vissza tudják igényelni a NAV-tól.)

A PM legutóbbi államháztartási jelentéséből kiderül, hogy az idei első öt hónapban 35 százalékkal ugrott meg a vállalkozásoknak történő áfa-visszautalások mértéke a tavalyi év azonos időszakához képest. Januárban és februárban 50 százalékkal volt magasabb ez az érték (az év eleji visszautalások egy része még az előző évet terheli), de még májusban is körülbelül 20 százalékkal volt nagyobb, mint egy éve ilyenkor.

Érdekesség, hogy ehhez képest az áfabefizetések trendje – a fogyasztási krízis ellenére – az év elején kedvezően alakult. Az első két hónapban a befizetések mértéke 24 százalékkal, márciusban 19 százalékkal, áprilisban már csak kevesebb mint 10 százalékkal, májusban pedig mindössze 7 százalékkal nőtt.

Vagyis mostanra érkezett el a kormányzat a falig.

A növekvő áfa-visszafizetések kérdése rejtélyesebb. A Pénzügyminisztérium szakembereivel konzultálva kiderült, hogy ők sem tudnak pontos magyarázatot adni rá. Azt állítják, hogy a pénztárgépekből befolyó adatok alapján nem lehet pontosan megindokolni, miért ilyen magas a volumen – hívta fel a figyelmet Csaba Iván. Ennek kapcsán lapunk is megkérdezte a hivatalt, amint válaszolnak, közöljük.

A növekmény vélhetően arra vezethető vissza, hogy a hazai cégek exportja dinamikusan bővül, ehhez képest a belföldi fogyasztás jóval kevésbé nő, vagy inkább visszaesik. (Az export után nem keletkezik nettó áfa, hiszen ez esetben nincs belföldi végfogyasztó, aki adót fizet. Ezért a kivitelre vonatkozó áfabefizetéseket a teljes termelési láncon vissza lehet igényelni.) Ez azonban csak az egyik lehetséges magyarázat.

A másik indok az lehet, hogy az olyan időkben, amikor a jövedelmek csökkennek, általános jelenség, hogy az adókikerülés növekszik. Annak ellenére, hogy a kabinet kifinomult védőrendszert hozott létre, nem zárható ki, hogy mostanság több tranzakció történik áfamentesen – a számlákat is kikerülve –, mint amikor konjunktúra volt.

Emellett pedig a cégek több áfát igényelhetnek vissza, különféle könyvelési trükkök segítségével.

A másik oldalról ez a trend összefügghet azzal is, hogy növekedtek a hazai cégek kiadásai. Amennyiben a kiadási oldal nő a vállalkozásoknál, akkor az áfakiutalási kérelmek száma is megugrik. Ha magasabbak a költségek, akkor több az úgynevezett input-áfa, amely például a beruházások után visszaigényelhető. Eközben az áfabefizetési oldalon csökkenés látható a fogyasztás visszaesése miatt, e két hatás eredője az, amit most látunk – értékelt a 24.hu-nak H. Nagy Dániel, a Mazars partnere, adó üzletágának vezetője.

Várhatóan megint át kell írni a költségvetést

Kétséges ugyan, de az év hátralévő részében még meg van rá az esély, hogy az infláció csökkenése miatt lendületet kap a fogyasztás, és a fogyasztásiadó-bevételek „kisimulnak”. Ezzel együtt – elsősorban az áfabevételek csökkenése és az EU-források elmaradása miatt – a Kopint-Tárkinál úgy becsülik, hogy a kormány által előirányzott 3,9 százalék helyett 2023-ban 4,5 százalékra emelkedhet a GDP-arányos deficit, míg a GKI Gazdaságkutató Zrt. szerint 4,7 százalék lehet az idei hiány. A GKI-nál azt feltételezik, hogy a kormányzat e többlethiány mintegy felét kiigazítás (köznyelven megszorítás), másik felét a hiány elengedése formájában fogja kezelni.

Csaba Iván is úgy vélekedett , hogy a kormány kiigazításra kényszerülhet, sőt

már a csok-módosítást sem elvi okokból, hanem a költségvetés nehéz helyzete miatt lépték meg.

Ha az áfabevételek esetében az elcsúszás jelentősebb lesz, akkor minden esély megvan arra, hogy az év második felében a büdzsében zárolások következnek. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy lehetnek olyan előirányzatok, amelyeket ugyan nem törölnek, de áttolnak a következő évre. Prognózisa alapján a kormány most nem elsősorban a közszolgáltatásokon fog spórolni, mert nagyobb mozgástere van az úgynevezett transzferkiadásoknál. Ez azt jelenti, hogy olyan nonprofit szervezetek, egyházak és vállalatok kiadásait zárolhatják, amelyek különféle támogatások formájában költségvetési pénzekhez jutnak. Emellett az állami beruházások további visszafogását is kezdeményezhetik.

A kormány 2020 előtt gondosan ügyelt arra, hogy az Európai Bizottság nehogy túlzottdeficit-eljárás alá vonja, és igyekezett féken tartani a hiányt. Az sem véletlen, hogy a 2024-es költségvetésben 3 százalék alatt, 2,9 százalékban határozták meg a hiány mértékét – magyarázta a Kopint-Tárki elemzője.

Adóemelés is elképzelhető

Várhatóan nem 2023-ban, hanem inkább jövőre a kormánynak adóemelésre nyílhat mozgástere a globális társasági minimumadó szabályok bevezetése nyomán – figyelmeztetett a Mazars szakértője. Az uniós vállalásoknak megfelelően ezt mindenképp be kell vezetni 2024-től. Hogy ez miként történik meg Magyarországon, arról még nincs hír, de lapunk úgy tudja, hogy a PM-ben már dolgoznak az új tervezeten, amely előreláthatóan az őszi adócsomagban jelenik majd meg.

H. Nagy Dániel szerint mindenképp lesz egy olyan szabály, amely előírja a minimumadóban érintett néhány ezer hazai cégnek – ezek jellemzően multinacionális csoportokhoz tartozó magyar leányvállalatok –, hogy az anyavállalatnak 15 százalékos mértékig kiegészítő társasági adót kell fizetnie. Jellemzően ezek azok vállalatok, amelyek a többi cégnél kevesebbet adóznak, így az effektív adókulcsuk hazánkban 15 százalék alatt lehet. Ha ezt a kormány nem alkalmazza, akkor az anyavállalat országa szedi be a különbözetet, ezt azonban egy olyan helyzetben lévő ország, mint Magyarország, nemigen engedheti meg. A kabinet meglépheti, hogy bevezet egy helyi kiegészítő adót, ami azt jelenti, hogy az érintett cégek kipótolják a meglévő 9 százalékos társasági adó és a 15 százalékos minimumadó közötti különbözetet, hogy az extrapénzt ne engedjék át az anyavállalat országának.

Bal-Rad komm:  „…Tekintve, hogy a kelet-közép-európai-régióban körülbelül 17 százalékos az átlagos társasági adókulcs, ezzel az ország nem feltétlenül veszítene versenyképességéből…”

-Pedig hát alighanem a bármi áron való „versenyképessé” tételünk a kiváltó oka az ELLEHETETLENEDÉSÜNKNEK! Amit pedig csak tetéz a vajda HATALOMVESZTÉSTŐL VALÓ RETTEGÉSE! – és az amiatti KÉNYSZERES HAMIS OSZTOGATÁS állandó vágya!

A kígyó a saját farkába harapott bele!