(idézet: Emlékek, gondolatok – Zsukov)
XII.
Október 13-án heves harcok lángoltak fel a Moszkvába vezető valamennyi hadműveletileg fontos irányban.
Félelmetes napok voltak ezek.
A párt központi bizottsága és az Állami Honvédelmi Bizottság elrendelte, hogy Moszkvából sürgősen Kujbisevbe kell áttelepíteni a központi hivatalok egy részét és az egész diplomáciai testületet, s el kell szállítani a fővárosból a legfontosabb állami értékeket.
Moszkvát napról napra erősebben bombázták a németek. Majdnem minden éjjel légiriadó volt. Addigra azonban a párt már nagy munkát végzett a helyi légvédelem megerősítése érdekében. Végrehajtva a kormány és az Állami Honvédelmi Bizottság júliusi rendeleteit, a lakosság millióit képezték ki légvédelemre, és a gyújtóbombák már nem is voltak olyan félelmetesek a moszkvaiak számára.
A Legfelsőbb Főparancsnokság Moszkva környékén összpontosította az alárendeltségben levő nagy vadász, romboló és bombázó repülőcsoportokat, amelyeket az ősz folyamán alakítottak meg.
Moszkvában és környékén az Állami Honvédelmi Bizottság október 20-i rendelete kihirdette az ostromállapotot. A várost védő minden egységnél a legszigorúbb rendet léptették életbe. Minden komolyabb fegyelemsértést erélyes eszközökkel toroltak meg. A moszkvaiak szembeszálltak az ellenség szekértolóival – a pánikkeltőkkel.
A szovjet főváros bátran szembenézett a közelgő veszéllyel. A központi bizottság és a moszkvai pártbizottság lángoló felhívásait, amelyek arra szólították fel a lakosságot, hogy védje meg a szovjet fővárost és irtsa az ellenséget, minden moszkvai, minden harcos, valamennyi szovjet ember megértette. E felhívások mély visszhangra találtak a szívekben. A moszkvaiak a fővárost és a hozzá vezető utakat megközelíthetetlen erődé változtatták. A moszkvai dolgozók százával alakítottak és fegyvereztek fel osztagokat, munkáscsapatokat és harckocsivadász csoportokat arra az esetre, ha az ellenség a fővárosig törne előre. Anélkül, hogy a termeléstől elszakadt volna, mintegy 100 000 lakos részesült harckiképzésben. A moszkvai csata idején ezek csapatkötelékben harcoltak. Hőskölteménybe illő volt a moszkvai és a moszkva-területi kommunisták sokoldalú tevékenysége, akik a dolgozókat arra lelkesítették, hogy egy emberként védelmezzék fővárosukat a dühödt ellenséggel szemben.
A moszkvaiak kezdeményezésére már a háború első hónapjaiban 12 népfelkelő hadosztály alakult. A katonai szervekhez és a pártszervezetekhez továbbra is ezrével futottak be a jelentkezések a lakosságtól, olyan kérelemmel, hogy küldjék ki őket az arcvonalra.
Az önkéntes népfelkelő hadosztályokban a legkülönbözőbb foglalkozású emberek voltak – munkások, mérnökök, technikusok, tudósok, művészek. Természetesen nem mindenki rendelkezett katonai képzettséggel. A katonai szolgálat újdonság volt számukra, sok mindent harc közben kellett megtanulniuk.
De volt bennük valami közös, amiben kitűntek – a magasztos hazafiság, a rettenthetetlen kitartás és a győzelembe vetett hit. És vajon véletlen-e, hogy az önkéntes alakulatokból, amelyeket a pártszervezetek irányításával sok városban szerveztek, miután a harci tapasztalatot megszerezték, nagyszerű katonai magasabbegységek lettek?
A népfelkelők alkották sok különleges felderítő- és sí-osztag magvát, s aktívan tevékenykedtek a partizánosztagokban. A moszkvaiak százezrei éjjel-nappal építették a várost övező védelmi terepszakaszokat.
Válaszul az SZK(b)P Központi Bizottságának felhívására, Moszkva és más városok sok ezer kommunistája és komszomolistája ment politikai munkásként az arcvonalra, és személyes példamutatásukkal fokozták a csapatok harcképességét.
A Nyugati Front haditanácsa a nehéz napokban felhívással fordult a csapatokhoz, amelyben ez állt:
„Elvtársak! Az államunkat fenyegető veszély félelmetes órájában minden harcos élete a hazáé. A haza mindannyiunktól a legnagyobb erőfeszítést, bátorságot, hősiességet és állhatatosságot követeli. A haza arra szólít bennünket, hogy legyünk ledönthetetlen fal és torlaszoljuk el a szeretett Moszkvánkba vivő utat a fasiszták előtt. Most, mint még soha, éberségre, vasfegyelemre, szervezettségre, határozott cselekvésre, hajthatatlan győzelmi akaratra és áldozatkészségre van szükség”.
Közeledtek a döntő események.
Mivel a Volokolamszk-Mozsajszk-
A hosszan elnyúló arcvonal és a kalinyini csoportosításnál a vezetésben keletkezett nehézségek miatt a front haditanácsának a kérésére a Főhadiszállás október 17-én a 22., 29., 30. és 31. hadsereget kivette a Nyugati Front állományából és az újonnan megalakuló Kalinyini Front parancsnoksága alá rendelte őket. A Kalinyini Front parancsnokává Konyev vezérezredest, a haditanács tagjává D. Sz. Leonov hadtestkomisszárt, törzsfőnökké I. I. Ivanov vezérőrnagyot nevezték ki. A Kalinyini Front megalakítása szűkítette a Nyugati Front védősávját és megkönnyítette a vezetést.
Jerjomenko altábornagy Brjanszki Frontja szintén rendkívül súlyos helyzetben volt. A front csapatainak nagy részét bekerítették, és csak nagy üggyel-bajjal küzdötte át magát kelet felé. Hősi erőfeszítések árán október 23-án mégis sikerült kitörniük a bekerítésből. A Brjanszki Front csapatainak maradványait üldözve, Guderian hadseregének élegységei október 29-én megközelítették Tulát.
Tula 1941. november 10-ig a Brjanszki Front sávjába tartozott. A német csapatok Orjol elfoglalása után Tula felé nyomultak előre. Itt ebben az időben az 50. hadsereg megalakuló hadtápintézményein kívül nem voltak olyan csapatok, amelyek a várost védelmezni tudták volna. Október második felében Tula környékére vonult vissza három erősen megtépázott lövészhadosztály. Ezeknek a magasabbegységeknek 500-1500 harcosuk volt, a tüzérezrednek pedig mindössze négy lövege maradt. A visszavonult csapatok rendkívül kifáradtak.
Tula lakói nagy segítséget nyújtottak csapatainknak azzal, hogy gyorsan megvarrták egyenruhájukat, megjavították fegyvereiket és harceszközeiket. A városi pártszervezetek vezetésével éjjel-nappal dolgoztak, hogy harcképessé tegyék csapatainkat.
A város védelmi bizottságának, amelynek élén Vaszilij Gavrilovics Zsavoronkov, a városi pártbizottság titkára állt, sikerült rövid idő alatt munkásosztagokat szerveznie és felfegyvereznie. Ezek a Brjanszki Front 50. hadseregének csapataival együtt bátran küzdöttek Tula előterében és nem engedték be az ellenséget a városba.
Különösen szívósan és bátran harcolt a tulai munkásezred A. P. Gorskov kapitánnyal és G. A. Agejev komisszárral az élén.
Ez az ezred a visszavonult csapatokkal együtt a Koszaja Gora környéki védelmi terepszakaszt szállta meg. V. Sz. Popov tábornok a tulai harci körzet főparancsnoka a német harckocsik ellen a városba vezető utakon egy légvédelmi ezredet vetett be. A tulai harci körzet csapatai rendkívül bátran verekedtek az ellenséggel.
Guderian hadseregének október 30-i támadását a tulai harci körzet védői visszaverték, nagy veszteségeket okozva neki. Guderian azt tervezte, hogy menetből foglalja el Tulát (úgy, ahogy Orjolt), és délről megkerüli Moszkvát. Ez azonban nem sikerült neki.
A főhadiszállás november 10-i intézkedésével Tula védelmét a Nyugati Frontra bízta. A Brjanszki Frontot feloszlatta. A Nyugati Front védősávja ismét lényegesen széthúzódott.
Bármennyire igyekezett is az ellenség 1941 novemberében elfoglalni Tulát és ezzel dél felől utat nyitni magának Moszkva felé, ez nem sikerült neki. A város bevehetetlen erődként állt. Tula teljesen megbénította a német csapatok jobb szárnyát. Ekkor az ellenség elhatározta, hogy megkerüli Tulát, emiatt azonban kénytelen volt széthúzni csoportosítását. Ennek a Guderian-hadsereg csapatainak hadműveleti-harcászati sűrűsége vallotta kárát.
A német csapatok Moszkva alatt elszenvedett vereségében Tulának és lakosainak kimagasló szerepe van.
Úgy vélem, fölösleges ismertetnem a harctevékenység egész menetét, mert azt sok történeti munkában, nem is egyszer részletesen leírták. A Moszkva alatti októberi védelmi ütközetek eredménye is ismeretes. Egy hónapi elkeseredett, véres harc árán a német fasiszta csapatoknak összesen 230-250 km-t sikerült előrenyomulniuk. De a hitleri hadvezetésnek az a terve, hogy Moszkvát október közepére elfoglalja, meghiúsult, az ellenség ereje számottevően kimerült, csapásmérő csoportosításai széthúzódtak.
A napról-napra egyre jobban kifulladó német támadást október végén a Turginovo-Volokolamszk-
Lehetetlenség felsorolni mindazokat a hősöket, akik 1941 októberében a főváros védelmében kitűntek. Nemcsak egyes katonáink, hanem egész magasabbegységek öregbítették hőstetteikkel a harci dicsőséget a haza nevében. Ilyen egységek és magasabbegységek valamennyi harci szakaszon voltak.
A volokolamszki irányban, ahol az ellenség 5. hadseregközvetlen hadteste és utána még két gépesített hadteste támadott, kitartóan védekeztek a megerődített körletek alegységei. Itt szívósan ellenálltak az újonnan szervezett 16. hadsereg csapatai. Különösen kitűnt I. V. Panfilov vezérőrnagy lövészhadosztálya, amely később a 8. gárdalövészhadosztállyá alakult át. Ugyanitt hősiesen harcolt egy tiszti iskolásokból álló ezred is, I. Sz. Mlagyencev ezredes parancsnoksága alatt. Harcát három páncéltörő tüzérezred támogatta.
A sok harckocsival és repülővel támogatott 40. ellenséges gépesített hadtest ellen különösen szívósan harcolt a mozsajszki irányban V. I. Poloszuhin ezredes 32. lövészhadosztálya. Majdnem 130 évvel a napóleoni hadjárat után ennek a hadosztálynak adatott meg az, hogy a borogyinói csatatéren mérje össze fegyverét az ellenséggel – azon a mezőn, amely régóta nemzeti szentélyünk, az orosz katonai dicsőség örök emléke. A 32. lövészhadosztály harcosai nem hoztak szégyent erre a dicsőségre, sőt öregbítették azt.
A malojaroszlaveci irányban az ellenség 12. hadseregközvetlen és 57. gépesített hadosztályának egységei támadtak. Malojaroszlavec megközelítési útjain hősiesen harcoltak A. F. Naumov ezredes 312. lövészhadosztályának egységei, valamint a podoli gyalogos és tüzériskola növendékei. Mediny körzetében mindhalálig kitartottak Troickij ezredes harckocsizol, akiről már beszéltem. Borovszknál, e régi orosz városnál a 110. lövészhadosztály és a 151. gépkocsizó lövészdandár alakulatai szereztek dicsőséget harci zászlaiknak. Velük vállvetve szilárdan visszaverték az ellenséget a 127. harckocsizászlóalj katonái. Az ellenség nagy veszteségek árán visszaszorította csapatainkat a Protva, majd a Nara folyóhoz, de tovább nem tudott jutni.
Amikor hőstettekről beszélünk, nem csupán dicső katonáinkra, parancsnokainkra és politikai munkásainkra gondolunk. Azt, amit októberben és utána, a következő ütközetekben elértünk, csak a szovjet csapatok, a főváros és a moszkvai terület kommunistáinak és dolgozóinak egysége és közös erőfeszítései révén tudtuk elérni, akiket országunk egész népe egy emberként támogatott.
Ebben a nehéz időben a főhadiszállás M. G. Jefremov altábornagy 33. hadseregével erősítette meg a Nyugati Frontot. Ez Naro-Fominszk körzetében, az 5. és 43. hadsereg közti hézagban foglalt védelmet. Naro-Fominszktól délre, a Nara folyó partján a 43. hadsereg, a Szerpuhov Ny.-Tarusza K.-Alekszin terepszakaszon pedig a 49. hadsereg védett.
A front csapatai e terepszakaszon megvetve lábukat szilárdan eltökélték, hogy teljes fegyverzetben fogadják az ellenség rohamait. A Nyugati Front harcosai sokat tanultak az októberi ütközetek három hete alatt. A csapatoknál intenzív pártpolitikai munka folyt, amelynek középpontjában az ellenséget megsemmisítő legjobb módszereknek, az egyéni és tömeges hősiességnek és a csapatok harci dicsőségének a népszerűsítése állt.
Különösen hangsúlyozni szeretném azt a nagy szerepet, amelyet a csapatoknál folyó politikai munka megszervezésében a Nyugati Front politikai csoportfőnöke, a nagyszerű kommunista és rettenthetetlen harcos, D. A. Lesztyev hadosztálykomisszár töltött be. 1941 novemberében bekövetkezett halála után a politikai munkát V. J. Makarov irányította, aki szintén nem keveset tett a csapatoknál folyó pártpolitikai munka további erősítéséért.
1941. november 1-én a főhadiszállásra hívattak. Sztálin ezt mondta:
– Az Október évfordulójával kapcsolatban ünnepi ülésen kívül Moszkvában katonai díszszemlét is akarunk tartani. Mi a véleménye, az arcvonal helyzete megengedi ezt?
Én ezt feleltem:
– A közeli napokban az ellenség nem indít nagy támadást. Az előző ütközetekben komoly veszteségeket szenvedett, és kénytelen a csapatokat feltölteni és átcsoportosítani. A légierő ellensúlyozására, amely bizonyára tevékenykedni fog, javasolom, hogy erősítsük meg a légvédelmet, vonjuk Moszkva környékére vadászrepülőinket a szomszédos frontokról.
Mint ismeretes, az ünnep előestéjén a Metro „Majakovszkij” állomásának a csarnokában megtartották a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 24. évfordulójának ünnepi ülését, november 7-én pedig a Vörös téren lezajlott a hagyományos díszszemle. A harcosok a Vörös térről egyenesen az arcvonalra mentek.
Ennek az eseménynek óriási szerepe volt a hadsereg, a szovjet nép erkölcsi szellemének erősítésében, és ezenkívül nagy nemzetközi jelentősége is volt. Sztálin szavaiból ismét kicsendült a pártnak és a kormánynak az a meggyőződése, hogy a hódítókat elkerülhetetlenül szétzúzzuk.
Ezalatt a veszélyeztetett szakaszokon mélyen lépcsőzött páncélelhárítás épült ki, páncélelhárító támpontok és körletek létesültek. Az Állami Honvédelmi Bizottság és a főhadiszállás utasítására a csapatokat feltöltötték személyi állománnyal, fegyverrel, lőszerrel, híradó, valamint műszaki és anyagi eszközökkel, amelyeket az ország bocsátott Moszkva védőinek a rendelkezésére.
A főhadiszállás átadta tartalékából a frontnak az ország belsejében felállított lövész- és harckocsi tartalék-magasabbegységeket, amelyeket a front a legveszélyesebb irányokban összpontosított. A csapatok nagy része a volokolamszk-klini és isztrai irányban összpontosult, ahol feltételezésünk szerint számítani lehetett az ellenség páncélos csoportosításainak főcsapására. Tula-Szerpuhov körzetébe is tartalékokat irányítottak; itt a 2. páncélos és a 4. tábori hadsereg újabb csapását vártuk. A Nyugati Front november 1-től 15-ig feltöltésként 100 000 harcost és tisztet, 300 harckocsit és 2000 löveget kapott.
Kérjük, anyagilag támogassa a Bal-Rad-ot! – a blog nyitóoldalának jobb felső sarkában látható 
piktogrammra kattintva Pay-Pal-on
-vagy közvetlen postai úton:
Szabó Péter 2747 Törtel, Petőfi-ut. 12.
HA LEHET…- NE BORÍTÉKBAN, MERT AZ MOSTANSÁG ELVÉSZ!
A beérkező adományokról olvasóinkat a “Köszönjük”– rovatban tájékoztatjuk! balrad.ru/koszonet
Ha tetszett ez a cikk, ha egyetértesz a balrad.ru-val, oszd meg Facebookon, Twitteren, VKontakton – meg ahol csak lehetőséged van rá! De legalább LÁJKOLD! – hiszen azzal is tudsz segíteni!
T. Sala ! Holnap lesz 82 éve, hogy a Náci Németország orvul megtámadta a Szovjetuniót.