ELSŐ RÉSZ
(idézet: Horthy – Vas Zoltán)
A magyar munkásosztály 1919. május 1-i talpraállásával a Vörös Hadsereg gyorsan tovább szerveződik, erősödik. Új parancsnokok kerülnek az élre: Hamburger Jenő, Landler Jenő, Münnich Ferenc, Szántó Béla, Vágó Béla.
A vezérkar főnöke Stromfeld Aurél. Ezredesként a régi hadseregben magas vezérkari tisztséget töltött be. Nem kommunista, nem is szociáldemokrata. De nem úgy, mint az antanttal Szegeden szövetkező Horthy és társai, Stromfeld mint hazafi megérti: a proletariátus oldalán kell küzdenie. Áthatva a haza iránti szeretettől, kiváló katonai tehetségével, fáradhatatlan munkabírásával, hűséggel szolgálja a Tanácsköztársaság s a független Magyarország ügyét. Az ő haditervei szerint indul meg 1919. május 20-án a Vörös Hadsereg nagyszabású támadása. Célja a csehek által elfoglalt északi iparvidék felszabadítása, a cseh és a román ellenforradalmi hadseregek érintkező vonalának elszakítása, a két hadsereg külön-külön legyőzése.
A haditerv azon is alapul, hogy Lenin az ukrajnai Vörös Hadsereg parancsnoksága elé a Magyar Tanácsköztársaságnak nyújtandó katonai segítséget állítja mint egyik legfőbb feladatot. E segítséget gyorsan és nagy arányban úgy kell elérni, hogy szilárd kapcsolat létesüljön Tanács-Magyarországgal.
Kétszázötven kilométeres arcvonalon indul meg a magyar Vörös Hadsereg támadása. Már másnap Miskolc visszafoglalását eredményezi. Több napos véres harcban sikerül a román és csehszlovák burzsoá csapatok egyesített ellentámadását visszaverni. Felszabadul Salgótarján, a teljesen körülzárt fontos szénbányavidék. A Vörös Hadsereg további csapásai nyomán május 21-én a csehszlovák hadsereg főparancsnoka elrendeli az általános visszavonulást.
A Vörös Hadsereg teljesíti azt a feladatát is, hogy a román hadsereg jobbszárnyát nyomja vissza az Erdős Kárpátok felé; érje el a cseh és a román front elszakítását. Érezhető ebben az ukrajnai Vörös Hadsereg támadó segítsége. A román hadsereg a Tiszántúlról kénytelen jelentékeny erőket átcsoportosítani a bukovinai és besszarábiai szovjetellenes hadszíntérre.
Miután román támadástól emiatt pillanatnyilag nem kell tartani, a Vörös Hadsereg minden erejét az északi hadjáratra összpontosítja, azzal, hogy maga is elősegítse a szovjet Vörös Hadsereggel a kapcsolatfelvételét.
– Ez a háború – üzeni Lenin a Magyar Tanácsköztársaság dolgozóinak amelyet ti viseltek, az egyetlen jogos, igazságos, igazán forradalmi háború, az elnyomottak háborúja az elnyomók ellen, a dolgozók háborúja a kizsákmányolok ellen, háború a szocializmus győzelméért. Az egész világon a munkásosztály minden becsületes tagja a ti pártotokon áll. Legyetek szilárdak! A győzelem a tiétek lesz.
A magyar Vörös Hadsereg három hét alatt visszafoglalja Sátoraljaújhelyt, Ipolyságot, Losoncot. Június 4-én eléri Tokaj, Rimaszombat, Zólyom, Léva vonalát. 6-án a Vörös Hadsereg a város lakosságának kitörő lelkes ünneplésétől kísérve bevonul Kassára.
A Gömbös akaratából honvédelmi miniszter Horthy azt írja: Szegedre érkezve véget ért az a rövid idő, amelyet magánemberként töltött Kenderesen. Mozgalmas életének új fejezete kezdődik. Miután átveszi a miniszteri tárcát, felhívást bocsát ki a magyar Nemzeti Hadsereg felállítására.
Kelemen Béla ezzel kapcsolatban megírja: a felhívást Gömbös előterjesztésére még Horthy minisztersége előtt elfogadta a minisztertanács. A rendeletet azonban nagy horderejénél fogva Gömbös államtitkár nem akarja aláírásával kibocsátani. Súlyt helyez arra, hogy Horthy mint miniszter írja alá.
Horthy életrajzírói Gömbös nevének teljes mellőzésével dicsőítik a rendeletet. Arról írnak: parancsában a honvédelmi miniszter lapidáris szavakkal, mintha ércbe vésendő programot adna, precizírozza célját: a vörös terror leküzdésére. A törvényes rend és biztonság helyreállítása érdekében elrendeli a magyar Nemzeti Hadsereg felállítását.
Arról nem írnak,, hogy – Horthy állítása szerint is – parancsa egyenlő a nullával. Nincs fegyvere. Ezt a franciáktól kell igényelnie. Nem hagyták még jóvá az alakítandó Nemzeti Hadsereg létszámát sem.
Prónay Pál, Horthy régi ismerőse, megírja naplójában: Bécsből Szegedre érkezve, a Kass-szállóba megy reggelizni. Megtudja: előző nap megalakult a szegedi ellenforradalmi kormány. Néhány tagja, Károlyi Gyula, Horthy Miklós tengernagy, Teleki Pál, Gömbös Gyula is itt szállt meg. Reggeli közben találkozik Gömbössel, akit Budapestről ismer. Elbeszélgetnek a helyzetről, a folyó eseményekről. Gömbös ama óhajának ad kifejezést: mily jó lenne, ha a franciák hivatalosan elismernék a magyar ellenkormány megalakítását, személyi összetételét.
Ekkor mondja el Prónaynak: Horthy Miklóst, aki az összeomlás után kenderesi birtokán tartózkodott, ő hozta Szegedre a kormány miniszterének.
Horthy is lejön közben reggelizni. Asztaluknál foglal helyet. Prónay 1916 őszén, Badenben beszélt utoljára Horthyval. Örülnek találkozásuknak. Horthy elpanaszolja az átélt viszontagságokat.
Áttérve az ország és a nemzet szomorú helyzetének tárgyalására, Horthy és Gömbös bizalmukat a franciákba helyezik. Remélik, hivatalosan elismerik a bolsevizmus elleni szervezkedésüket, kormányalakításukat. Ha nem, kihatással lesz Európára, magára az antant országaira, gyarmataira, miután színes csapataik szintén kivannak téve a bolsevizmus mételyének.
Horthy elmondja a Károlyi Gyula gróftól előző napon kapott értesülését, hogy Bécsben máris folynak a tárgyalások Troismont francia megbízottal. Talán sikerül általuk fegyvert, pénzt kapni. Prónay kifejti, csakis teljesen megbízható csapatoknak – főleg tiszti különítményeknek – a felállítására kellene törekedni. A megbízható tiszteket mindenünnen Szegedre kell tömöríteni, csakis ezek kezébe szabad fegyvert adni. Kezdetben ilyenképpen kell lépésről lépésre haladva erősödniök.
Prónay álláspontját Horthy, Gömbös és a később az asztalukhoz odaérkező Károlyi Gyula miniszterelnök is helyesli. Megbízzák Prónayt, fogjon azonnal hozzá egy megbízható tiszti különítmény toborzásához. Remélik: a franciáktól megkapják az engedélyt. A szükséges felszerelést elő tudják keríteni a mintegy ezerfőnyi katonaság fegyvertartalékából, aminek létezését a franciák eltűrik Szegeden.
A magyar Vörös Hadsereg győzelmei halomra döntik az antant fegyveres beavatkozó politikáját. Attól tartanak: a magyar Vörös Hadsereg további sikerei válságra vezethetnek a Szovjet-Oroszország elleni fegyveres beavatkozási terveiket illetően. 1919. június 7-én az antant nevében Clemenccau francia miniszterelnök jegyzéket intéz a Tanácskormányhoz. Követeli a Vörös Hadsereg hadjáratának és előrenyomulásának azonnali megállítását, az elfoglalt területek kiürítését. Megígéri: a román csapatok kiürítik a tiszántúli területeket, amikor a Vörös Hadsereg elhagyja Csehszlovákiát. Körvonalazza egyben Magyarország leendő határait. Kilátásba helyezi, hogy az antant béketárgyalásokat kezd Magyarországgal. Feltételeinek elutasítása a legsúlyosabb katonai büntető intézkedéseket vonja maga után.
Clemenceau nyíltan megírja Hallier tábornoknak, a bécsi francia katonai misszió vezetőjének: a Magyar Tanácsköztársasággal folytatandó konferenciák célja csak időnyerés. Rámutat arra a nagy veszélyre, ha Magyarország hosszabb ideig bolsevik marad, Ausztria egy-két héten belül szintén bolsevik lesz.
Ugyanezt írja Bethlen István a szegedi kormánynak: – Ami a bécsi helyzetet illeti, a Vörös Hadseregnek a csehek ellen kivívott sikere dominálja a politikai helyzetet. Ennek hatása alatt félő, Bécsben is kikiáltják a Tanácsköztársaságot … Az angolok az utóbbi időben élénkebben érdeklődnek a bécsi magyar ellenforradalmi Comité működése iránt. Közreműködnek a tiszti transzportok Szegedre szállításában. Kijelentéseik szerint szándékuk az ellenforradalmi akció támogatása. Elégedetlenség tapasztalható náluk a párizsi konferenciának a bolsevizmus leküzdésében mutatott határozatlansága miatt – utal Bethlen a Clemenceau-jegyzékre.
Majd azzal folytatja levelét: – A Clemenceau által Kun Bélának küldött ultimátumra adandó választól függ az egész magyar politikai helyzet alakulása. Ha Kun Béla nem teljesíti az ultimátumaiban követeiteket, az ellenforradalom szempontjából ez a kedvezőbb. Következménye lenne a szegedi kormány elismerése: katonai, politikai akciójának nyílt támogatása az antant részéről.
Bethlen nagy csalódására Kun Béla a Forradalmi Kormányzótanács nevében politikusan, halogatóan válaszol a Clemenceau-jegyzékre, amelynek nyilvánvalóan célja, hogy megmentse a kritikus helyzetbe jutott csehszlovák hadsereget. A Kormányzótanács nevében június 9-én üdvözli az antant szándékát, hogy Magyarországot meghívják a békekonferenciára. Hangsúlyozza a Tanácsköztársaság békés szándékait. Leszögezi: a támadást Csehszlovákia és a román királyság csapatai indították el. A Tanácsköztársaság csupán önvédelmi háborút folytat. A Forradalmi Kormányzótanács kész beszüntetni hadműveleteit, s tárgyalni minden kérdésről, ha ezeket, valamint a gazdasági természetű problémákat, az érdekelt államok képviselőiből alakult bizottság a szövetségesek elnöklete alatt, haladéktalanul megvitatja.
Válaszával időt nyer. A Vörös Hadsereg közben tovább folytatja harcát. Visszaveri a csehszlovák hadsereg nagyszabású ellentámadását, elfoglalja Eperjest, Bártfát. Kijut a Kárpátok vonalára, a lengyel határra. A szovjet és a magyar Vörös Hadsereg mindössze kétszáz kilométernyire van egymástól.
A győzelmet elősegíti, hogy a csehszlovák ellenforradalmi hadsereg katonáinak egy része nem akar a népek szabadságáért küzdő magyar testvérek ellen harcolni. A csehszlovák baloldali szocialisták szembefordulnak a burzsoázia háborújával. Magyar és szlovák munkások Rozsnyón, Rudabányán megtámadják a csehszlovák helyőrséget. Hidakat rombolnak, hogy segítsék a Vörös Hadsereget. Piccioni olasz tábornok arra kényszerül, hogy a csehszlovák burzsoá hadsereg tartalékai jelentős részét a munkások fegyveres felkelésének leverésére használja fel.
1919. június 16-án Szlovákia felszabadított népe kikiáltja a Szlovák Tanácsköztársaságot. A Magyar Tanácsköztársasághoz hasonlóan hozzálát a tőkés termelési viszonyok felszámolásához.
A hátországi dolgozók sztrájkkal segítik a Magyar Tanácsköztársaságot. Ploestiben, a nagy petróleumforrások vidéken, sztrájkba lépnek a kutak munkásai. Bukovinában erős parasztmozgalom bontakozik ki. A proletár internacionalizmus példaadó megnyilatkozása: a cseh és román dolgozók mozgalmai gyengítik az imperialisták erejét és terveit.
A segítségben nem maradnak el a franciák által megszállt magyar területek dolgozói sem. Szeged külterületének munkásai és parasztjai 1919. július 8-án nagygyűlésen mondják ki: – Amikor Szegeden Károlyi Gyula gróf cirkuszkormánya és a francia imperializmus pressziója a munkásságot sztrájkba kergeti, és a szegedi burzsoázia a tanyai lakosságot ellenforradalmi mozgalmak által akarja befolyásolni, a nagygyűlés, feleletképpen e gazságokra, testvéri üdvözletét küldi a fronton harcoló proletár testvéreinek. Elhatározza, hogy minden élelmiszer-fölöslegét a Vörös Hadseregnek és a városi proletárságnak küldi, hogy ezzel hozzájáruljon a végső, biztos győzelemhez …
A magyar Vörös Hadsereg győzelmes hadjárata a magyar nép dicsősége. A világ proletariátusa és a magyar nép egyaránt lelkes örömmel fogadja a győzelmi híreket.
Az ellenforradalom pánikba esik. Végünk van! – írja naplójában Kelemen. Azon töpreng, hova menekülhet, ha a Vörös Hadsereg, győzelmes hadjárata nyomán eljut Szegedre.
Emlékirataiban Horthy is kesernyésen elismeri: – Kun Béla megkísérelte a hadsereg szervezését. Ez bizonyos mértékben sikerült is neki, mert egyrészt a csehek, románok és szerbek előrenyomulása, másrészt az elbocsátott tisztek kényszerhelyzete toborzóerővel hatott. Ez a sereg néhány győzelmes csatát vívott a csehekkel, nem mintha a vöröskormányzattal tartott volna, hanem mert tagjai magyarok és jó hazafiak módjára harcoltak …
Következőleg, ha ezek – mint ezt Horthy megállapítja – jó magyarokként és hazafiakként harcolnak a Vörös Hadsereg soraiban, azok, akik ellenük harcolnak, rossz magyarok, rossz hazafiak.
Valóban, miközben a Vörös Hadsereg soraiban számos tiszt áldozza életét Magyarország ügyéért, Prónay Pál naplójában nyíltan megírja Károlyi Gyula kormányáról, Horthyról és önmagáról, hogy az ellenforradalmárok Szegeden az ellenséges megszállás minden szégyenét feledve, lelkesednek a franciákért. Természetesnek találják és tőlük várják, hogy segítik őket szervezkedésükben, „keresztény nemzeti” terveik megvalósításában.
A megalázkodó franciabarátság keresésében Horthy sem kivétel. Az ő aláírásával, de Gömbös által készített, a minisztertanács elé terjesztett „Katonapolitikai Elveink” leszögezi: – Miután az antant segítsége, vagy legalábbis hallgatólagos beleegyezése nélkül a Tanácsköztársaság elleni akció megkezdése egyáltalán lehetetlen, továbbá, mert jelenleg Magyarország a francia érdekszférába tartozik, politikai ténykedésünknek úgy kell alakulnia, hogy megnyerje a franciák bizalmát és ezzel támogatását. Ezen célnak a németbarát tendenciának még a látszata is ártana.
Károlyi Gyula és kormánya azonban bármilyen lojális a franciákhoz, nem tehet sokat céljaiért. Minden lépéséhez a franciák engedélye szükséges, és minden ügyük hetekig elhúzódik.
A kormánynak emiatt nemigen akad dolga. Horthy munka nélkül élvezi a miniszteri magas fizetést a bécsi követségről elrabolt száznegyven millió koronából. Bethlen küld erre a célra a szegedi kormánynak hárommillió koronát.
– Sohasem volt ilyen nagy idegenforgalom Szegeden, mint most- írják a szegedi lapok. Szeged korzója sohasem volt ilyen élénk. Rengeteg most itt az országos hírű politikus, katonatiszt, száműzött tisztviselő, bujdosó ellenforradalmár, menekült birtokos és akiket először kell említeni: rengeteg a szépasszony és lány. A Kass-szálló éttermének különszobájában minden délben megjelenik gróf Károlyi Gyula, báró Solymossy Lajos, báró Bornemissza Gyula, Horthy Miklós, az ellenforradalmi kormány tagjai. Délután bridzsezés folyik mindenütt. Ha a gyanútlan vendég, mit sem sejtve, belép a Kass kávéházba, ennek halijában vagy a Regatta teraszán, egyes hotelszobák hűs mélyén, mindenütt csak a bridzs járja. Az egyik játékos Horthy Miklós.
Fontos a szerepe a Szegedi Csónakázó Egyletnek is. A munkában és gondokban kimerült államférfiaknak a szórakozás és felfrissülés, erőt gyűjtő pihenés lehetőségét adja. Horthy Miklós a tenger után vágyódó örökös nosztalgiájára itt, a Tisza vizében kap kárpótlást. Már Szegedre érkezése napján kedves közvetlenséggel kölcsönkér egy úszónadrágot; a Tisza enyhet adó hullámai közé veti magát, majd skiffbe száll, és gyakorlott evezősre valló csapásaival szeli a Tisza vizét. Egyetlen nap sem hanyagolja el kedves sportját.
A Csónakázó Egylet gondnoka jó konyhát tart. A jó konyha, a jó baráti társalgás idevonzza vacsorára gróf Teleki Pált, gróf Zichy Aladárt, Horthy Miklóst. Nemegyszer az egylet elnöke, Pálffy Dániel, a kitűnő amatőr szakács, készíti a különleges szegedi halpaprikást.
Horthy, a vacsora utáni üldögélés közben, mialatt a könnyű homoki bor mellett cigarettát sodor, gyakran beszéli el tengerész élményeit. Érdekes előadásokat tart a messzi keletről, a keleti élet külsőségeiről, a bal karjára tetovált kígyó eredetéről, a tengerészek jelleméről, babonáiról. Jóízű anekdotákat mond el a tengerre került magyar parasztok furcsaságairól, és más történeteivel is mosolyt csal az ajkakra.
A jó bor, a tréfák sűrűn derítik kedvre a gondokban elfáradt államférfiakat. A késői órákban, a vég nélküli beszélgetésekben, a reggelig tartó vitákban és kedélyes eszmecserékben sok ötlet, sok terv születik. El lehet mondani, hogy itt és így születik az ellenforradalmi Magyarország – írja a szegedi lap.
Olyan kormánynak azonban, amely délelőtt strandol, úszik, délután bridzsezik, estéjét a Csónakázó Egylet vacsoráján tölti, nem lehet sok a teendője.
Horthy a minisztertanács ülésein következetesen hallgat. Igazi államügyek híján pedig heves vitákban vetődnek fel a legkülönbözőbb személyi kérdések, állásügyek és a kormány követendő politikája.
Szegeden ekkor mindenki politikus. A legkülönbözőbb politikai csoportosulások harcolnak egymással a nem létező hatalomért. S hogy elnyerjék a megszálló franciák kegyét és támogatását, egyformán mindent ígérnek nekik, befeketítik előttük egymást.
Emlékirataiban Horthy arról ír: Minden idejét a nemzeti hadsereg szervezésének szenteli, de sem ő, sem Gömbös nem tehet sokat ennek érdekében. A franciák mindössze ezerháromszáz fő toborzását, felfegyverzését engedélyezik. Horthy aláírásával június19-én megjelenik a toborzó felhívás: – Jelentkezzék minden fegyverfogható hazafi. Honmentésről van szó. Ragadjatok fegyvert az országot pusztító vörösterror leküzdésére. Szegediek! Mutassátok meg, hogy méltók vagytok őseitekhez …
Károlyi Gyula, Horthy, Gömbös megbízásából titokban ekkor már szervezi Prónay a róla elnevezett tiszti századot. Negyven főből áll, de a franciák segítségével ő is emelheti a létszámot. Száznegyvenre gyarapszik.
Horthy ezzel a tiszti különítménnyel és a franciáktól már eddig is eltűrt, mintegy ezerfős magyar haderővel indul életútja új szakaszának. Még mindig csodálkozik azonban, hogy ő a szegedi kormány honvédelmi minisztere. Bevallja: nemrég Kenderesen még azt hitte, az osztrák-magyar hadiflotta átadásával elvesztette hivatását. Hogy egyszerű gazdálkodóként fejezi be életpályáját.
Prónay teljes cinizmussal írja naplójában, hogy kikből szervezi az egyelőre egyetlen tiszti századból álló haderőt. Az ország minden részéből idejönnek a konjunktúraalakok, szélhámosok, condottierék (zsoldoskapitányok), mint a darazsak a mézre, mert ismerik a különféle lehetőségeket, amelyek számukra ilyenkor megnyílnak. Mindegyik felkínálja szolgálatait, és akar valami lenni.
Elmondja, hogy már van kétszáz karabélya a szükséges felszereléssel, tölténnyel. Az utászlaktanyában Preplár ezredes jóvoltából szert tesz sötétzöldes színű, szürkébe játszó vászon nyári zubbonyokra és hosszú pantallónadrágokra, amelybe belebújtatja tisztjeit. Mindegyik csináltat magának hevenyében Bocskai-sapkát, amelyet fehér tollal díszítenek.
A Prónay által felállított csapat városszerte érezhető működése ad hatalmat és önbizalmat Károlyi Gyula kormányának. Segítségével határozottan tudnak fellépni a konkurens és ellenlábas politikai klikkekkel szemben, amelyek más nézeteket vallanak, más kormány megalakításával próbálkoznak. A fehérterror eszközeit alkalmazza a szegedi munkásokkal és értelmiségiekkel szemben. A laktanyában, ahol százada tanyázik, letartóztatottakat kínoznak, gyilkolnak.
Prónay, naplója szerint, gyakran észleli, hogy Szegeden mennyire elharapódzott a munkásságnál a kommunizmus. Amikor csapata kivonul, több ízben ragadja meg az ilyen, éppen keze ügyébe eső és becsmérlő szavakat utánuk kiáltóknak az üstökét. A kaszárnyában leméret ötven botot az olyan megrögzött emberi állatoknak, akiket a Marx-féle ideológia formálisan megrészegített. Ilyen esetek után – írja Prónay -, ámbár a jobb karjában levő idegek, amelyek a háborúban történt sebesülése után igen érzékenyek maradtak, az önkezűleg kiosztott pofonok után talán jobban fájnak, mint az illetők pofája, ritkán tudja magát türtőztetni.
Az egyik munkás, akivel Prónay kegyetlenül elbánik, Kecskeméti Imre. A fiatalember piros szegfűvel a gomblyukában sétál az utcán. A Prónay vezetésével menetelő tiszti csapat elfogja. A Madách utcai laktanya pincéjébe hurcolja. Amikor elengedik, orvosi látleletet vesznek fel sérüléséről. Másnap a Szegedi Napló egy fiatal munkatársa megírja: A politikai élet helyes kibontakozása útján a legnagyobb bajokat azok okozzák, akik csak körmük tisztításához és békés polgárok inzultálásához értenek …
A lap negyvennyolc óra múltán „Összedrótozott holttest a Tiszában” címmel számot be arról, hogy a cikk írója eltűnt a városból. A felismerhetetlenségig összevert, összedrótozott holttestét a Tisza hullámai vetették felszínre.
Az ügyben Horthy kénytelen nyilatkozni. Az újságíró gyilkosáról nem akar tudni, de hadseregparancsot ad ki: – Az utóbbi napokban előfordult, hogy tisztek nyilvános helyen polgári egyének gomblyukából piros szalagot vagy virágot téptek ki, sőt azok viselőjét tettlegesen is bántalmazták, néha pedig antiszemita érzelmüknek adtak kifejezést … Minthogy az ily eljárás a kormány nehéz helyzetét itt Szegeden csak súlyosbítja, elvárom az alárendelt tisztektől és legénységtől, hogy ezentúl az ilyen beavatkozástól tartózkodni fognak …
Prónay ezután is zavartalanul folytatja működését. Naplójában példának hozza fel, hogy két nyomozója letartóztatott egy Szatymaz felől Szegedre átszökött, Árpássi nevű kommunistát. Vallatását Bibó Dénesre bízza. A fogoly az asztalon ül, gúzsba kötve. Ez a módszer, amelynél a delikvensek hamar behódolnak, a következőkből áll – magyarázza Prónay: Ülő, illetve guggoló helyzetben a térdeket feltolják az állig, a lábak bokában, a kezek csuklóban szorosan egymáshoz kötve, a karokat annyira meghajlítják, hogy úgy a térd-, mint a könyökhajláson erős dorongot lehessen keresztülcsúsztatni. Az ilyen kényszerhelyzetet különösen kövér, puha emberek nemigen bírják huzamosabb ideig. Kezesebbek lesznek, és még azt is bevallják, amiről nem tudnak, vagy amit el sem követtek.
Árpássinak azonban – írja Prónay – nemcsak a gúzs válik tűrhetetlenné, hanem az a sok millió légy is, amely a helyiségben zümmög. A nyaklevesektől felduzzadt kék és zöld pofájára ülnek, amelyet Bibó gondosan porcukorral behint.
Miután Árpássi három órát tölt ebben a pozícióban, Prónay feloldoztatja a köteleket. Amikor mégsem vall, a kifáradt Bibó helyett Orosz Gyurka főhadnagyot rendeli ki a további kezelésre. Vastag bikacsököt alkalmaz vallató eszközként. – Ha te, büdös kutya, nem vagy Kun Béla futárja, miért állítod, hogy a szovjet köztársaság nevében jöttél? Ugye, nem tudsz felelni? – és megszólal a bikacsök. – Vagy ha nem küldött senki, miért jöttél? – És a jajveszékelő Árpássi hátát és egyéb hájas részeit alaposan megdolgozza a hóna alól előkapott szerszámmal.
Prónaynak mindenki kommunista, aki más véleményt vall, mint, ő és tisztjei. Naplójában megírja, miként akarja megöletni még a jobboldali Magasházy László tüzér századost is, és milyen fordulattal menekül meg a haláltól:
Kiadta néhány bizalmasának a parancsot: kapják el Magasházy tüzér századost. A már megrendelt szekéren, melyet egy szegedi földbirtokostól kért kölcsön, szállítsák a Tiszába, azokhoz hasonlóan, mint ahogyan a hazaáruló vörös kommunista kémekkel elbánnak, kiknek a nevezett folyó lett a temetője … Görgey százados az utolsó pillanatban rohan hozzá: ne tegyen semmit Magasházy ellen, a Károlyi Gyulával létrejött politikai kompromisszum alapján, Horthy Miklós honvédelmi miniszter segédtisztjének alkalmazzák.
Így kerül Magasházy százados Horthy mellé. Az elkövetkező évtizedben úgyszólván minden munkát ő végez helyette. Megelőző aláírása nélkül Horthy nem ír alá ügyiratot. Ha Magasházy aláírja, olvasatlanul jóváhagyja.
Horthynak bizalmasa marad Prónay. Zadravetz páter írja naplójában: – A szegedi zűrzavaros, sőt kommunizmussal telített eseményekbe elég belekiáltani Prónay nevét, és egyszerre csend és nyugalom uralkodik. Szigorú katona, de sohasem jogtalan. Isten és ember előtt mindig vállalja a katonai felelősséget (ez a szavajárása) azért, amit kérlelhetetlenül tesz. Nagyon természetes, hogy ő a megújhodás legerősebb oszlopa …
Páter Zadravetz ugyanilyen oszlopnak tartja magát is. A protestáns Horthy viszonzásul kitüntető figyelemben részesíti. A tiszteletére adott ismerkedési vacsorán reá emeli poharát. A pátert a nagy bizonytalanság biztos szövétnekeként köszönti.
Ez Horthy első magyar nyelvű beszéde. Pohárköszöntője amiatt is nagy feltűnést kelt, mert eddigi pályafutását a közös hadseregben töltötte, és bár hónapok óta Magyarországon tartózkodik, magyarul akadozva, idegen kiejtéssel beszél.
Néhány év múltán e rossz magyar nyelvezettel elmondott pohárköszöntőjéről írják életrajzírói: ekkor tartotta életében az első magyar tósztját. Katonás rövidséggel elmondott szónoklata a magyar élet és a magyar tett evangéliuma …
A Horthy által ily nagyra becsült Zadravetz páter a magyar Nemzeti Hadsereg felállításának egyik leglelkesebb szegedi híve, toborzója. Gyűlést tart a városházán, kocsmáról kocsmára jár. Parasztok, iparosok, munkások közé megy, beszél velük, nógatja őket. Ugyanezt teszi a bizottság többi tagja. Jelentkező szép számmal akad – írja Zadravetz a naplójában de nem annyira a szegediek, mint a vörösüldözés elől Szegedre menekült tisztek sorából.
A hadseregszervezés másik akadálya, hogy a franciáktól továbbra sem kapnak megfelelő támogatást. 1919. június 11-én ennek elhárítására Teleki Pál külügyminiszter, Horthy kíséretében, Belgrádba utazik.
Emlékiratában Károlyi Mihály iránti izzó gyűlölettel tekint vissza Horthy a világháború utolsó napjaira, amikor Károlyi Mihály miniszterelnök a Nemzeti Tanács küldötteivel Belgrádba utazott, hogy ott Franchet d’Esperey tábornokkal, a balkáni szövetséges csapatok főparancsnokával tárgyaljon a Magyarországgal kötendő fegyverszünetről. A tábornok – Horthy szerint – megkérdezte Károlyitól: tulajdonképpen kinek a nevében beszél? Azt válaszolta: – Magyarországon teljes átalakulás ment végbe, és a Nemzeti Tanácsnak és a hadsereg felett parancsnokságot gyakorló katonatanácsoknak a szószólója. Ekkor hangzottak el – írja Horthy – Franchet d’Esperey félvállról, megvetően odadobott, híressé vált szavai: – Hát már ilyen mélyre süllyedtek?
Horthy a Károlyi-forradalmát a front hátbatámadásának mondja, mintha nem éppen ő lett volna az, aki életét féltve még a fegyverszünet megkötése előtt átadta az osztrák-magyar hadiflottát a jugoszlávoknak. Polából is sietve távozott, sorsára hagyta tengerészeit. Azzal vádolja Károlyi Mihályt, hogy segített létrehozni a proletárdiktatúrát. Hangoztatja Horthy: ő azért lett szívesen miniszter Károlyi Gyula mellett, hogy segítsen neki jóvátenni azt, amit egy másik Károlyi vétett a haza ellen. Károlyi Mihályt az a Horthy vádolja, aki törve beszél magyarul, és az ellenforradalom minisztereként utazik Belgrádba.
Károlyi Mihályt annak idején Franchet d’Esperey valóban sértően fogadta Belgrádban. Teleki Pált és Horthyt nagy megbecsülés övezi.
Károlyi Mihály akkor a fegyverszünetről tárgyalt Belgrádban. De mi viszi Károlyi Gyula szegedi kormányának minisztereit, Teleki Pált és Horthyt, Belgrádba?
A Magyarországgal hadat viselő antant megbízottaival tárgyalnak, hogy segítsék őket. A Vörös Hadsereg soraiban tisztek százai harcolnak becsülettel, hazájuk függetlenségéért. Horthynak, a Magyarországtól közel négy évtizedig elszakadt, császári és királyi tisztnek sohasem volt hazája. Az antant támogatásával akar Magyarország ellen ellenforradalmi hadjáratot indítani.
Tárgyalnak erről Péter királlyal és Protics miniszterelnökkel. Hozzájárulnak Teleki és Horthy minden kéréséhez, amennyiben a franciák is engedélyezik.
A francia parancsnokság nagyon tartózkodó. Pedig a Károlyi Gyula kormány küldötteit a Belgrádban székelő Toubridge angol tengernagy is támogatja, akit Horthy jól ismer tengerészeti attasé korából.
A francia tartózkodás oka az, hogy támogatják a magyar ellenforradalmi szervezkedést, helyeslik a magyar Nemzeti Hadsereg felállítását, de nem Horthy és még kevésbé Gömbös vezetésével.
Tervei kiviteléhez – írja Horthy – természetesen kellett a Szegedet megszállva tartó franciák beleegyezése, de ezt csak nehézkes tárgyalások után sikerül megkapniok. A francia megszálló csapatok parancsnoka, de Lobit, másként viselkedett, mint de Gondrecourt tábornok, a Szeged környéki helyi erők parancsnoka.
A francia hadsereg helyi parancsnokai segítettek megalakítani a reakciós, döntően volt Tisza-pártiakból álló Károlyi Gyula kormányt. Elfogadták Horthy miniszterségét, Gömbös államtitkárságát. Párizsban azonban az ellenzék hevesen támadja a kormányt, amiért a hadsereg tábornokai volt Tisza-párti nagybirtokos és németbarát elemekből hoznak létre ellenforradalmi magyar kormányt. A magyar Vörös Hadsereg sikereinek hatása alatt Párizs rájön, hogy Károlyi Gyula kormánya nem számíthat a magyar nép támogatására. Utasítást ad de Lobit tábornoknak: követelje a szegedi kormány kiegészítését demokratikus és antantbarát politikusokkal, valamint szociáldemokratákkal.
Francia és angol tanácsra Bethlen is arról ír Károlyi Gyulának: – Mindent el kell követni, hogy a szegedi kormány megszerezze a polgári pártok bizalmát, és reájuk támaszkodhassék. A kormánynak ne legyen a volt Tisza-párt színezete. A szociáldemokratákkal kell tehát érintkezésbe lépni, és ezzel is előkészíteni az állandó kormányzat lehetőségét.
Bécsben Bethlen ugyanezt teszi.
Kelemen írja naplójában: Párizs kezdettől szélsőségesen németbarát alakulást lát a kormányban. Attól tart, hogy a Habsburgok állanak a háta mögött.
Ez a vád még megalapozottabbá válik, amikor a kormány kiegészül Horthy személyével. – Ferenc József szerette és nagyra becsülte a magyarokat – fejtegette Horthy Kelemen Bélának. Sajnálja, hogy Károly király, amikor trónra került, elbocsátott sok kipróbált, tapasztalt tanácsadót, közöttük Tiszát. Helyettük sok jó emberét, akiknek hálával tartozott, juttatta vezető állásokba. A legtöbb ezek közül tapasztalat hiányában nem tudott megbirkózni a nehéz időkkel és viszonyokkal. Ez hátrányára vált Károly király uralmának.
Horthy nem említi, hogy ő is Károly király embereként került magasba. Az osztrák-magyar hadiflotta parancsnokaként azok közé tartozott, akik nem tudnak megbirkózni feladatukkal.
Kérjük, anyagilag támogassa a Bal-Rad-ot! – a blog nyitóoldalának jobb felső sarkában látható 
piktogrammra kattintva Pay-Pal-on
-vagy közvetlen postai úton:
Szabó Péter 2747 Törtel, Petőfi-ut. 12.
HA LEHET…- NE BORÍTÉKBAN, MERT AZ MOSTANSÁG ELVÉSZ!
A beérkező adományokról olvasóinkat a “Köszönjük”– rovatban tájékoztatjuk! balrad.ru/koszonet
Ha tetszett ez a cikk, ha egyetértesz a balrad.ru-val, oszd meg Facebookon, Twitteren, VKontakton – meg ahol csak lehetőséged van rá! De legalább LÁJKOLD! – hiszen azzal is tudsz segíteni!