ELSŐ RÉSZ
(idézet: Horthy – Vas Zoltán)
Ugyanaznap, 27-én, Horthy több hadihajón részt vesz az előzőnap elhatározott, a legénység megnyugtatását célzó napiparancs felolvasásán. Maga is a legénység elé lép, rövid, erélyes szavakat intéz hozzájuk, az együtt eltöltött évekre hivatkozik.
Doblhoff bárónő később elmondja: Horthy úgy érzi, napiparancsával és beszédeivel nem ért el eredményt. Felpillant a piros-fehér-piros hadilobogóra és a nagy csatahajó nevére: Viribus Unitis, vagyis Egyesült Erővel. Vajon a jövőben is ez lesz-e „hazájának”, az oly sok népet átfogó monarchiának a jelmondata? Többé nem hisz ebben, még ha szívének minden csepp vére ezt is kívánja.
Miközben Horthy is immár elveszettnek tekinti a monarchiát, és Magyarország népe forradalmi eréllyel Károlyit követeli miniszterelnöknek, a Tisza-Wekerle kormányzat a végsőkig ragaszkodik a hatalomhoz. Nem hajlandó önként átadni helyét egy Károlyi vezetése alatt álló polgári és szociáldemokrata koalíciós kormánynak.
A király enged Tiszáék befolyásának. Október 28-án nem Károlyit, hanem az alkotmánypárti gróf Hadik János nagybirtokost nevezi ki miniszterelnöknek. A tényleges hatalom azonban már országszerte a Nemzeti Tanácsé. Mögötte áll az ország.
Horthy ezen a napon nyílt lázadásról számol be a főhadiszállásnak: A flottaparancsnokság az itteni hajókon elvesztette minden katonai és személyes befolyását. Minden pillanatban fizikailag is eltávolíthatják őket a vezetésből, azaz letartóztathatják őket.
Már elküldte táviratát, amikor megtudja, hogy a hadvezetés a különböző országokban megalakuló Nemzeti Tanácsokból népszerű ellenzéki képviselők kiküldését tervezi a lázadni készülő csapatok megnyugtatására. Azonnal táviratot intéz a főhadiszállásra. Riasztónak jelzi a helyzetet a hajóhadnál. Kéri, küldjenek különböző nemzetiségű képviselőket Polába és Cattaróba. Beszéljenek a legénységgel. Bírják maradásra, nyugtassák meg a felizgatott kedélyeket.
Horthy távirati utasítást ad Sényi Péter korvettkapitánynak, a Budapest alatt horgonyzó monitorflottilla parancsnokának, hogy a Magyarországról származó tengerészek megnyugtatására kérje a Nemzeti Tanács segítségét.
Teljesítik Horthy kérését. Azonnal útnak indítják Fényes László képviselőt, a neves radikális újságírót, aki a tömegek körében nagy népszerűségnek örvend, és Balla Aladár képviselőt … Nem rajtuk múlik, hogy már útjuk elején visszafordulni kénytelenek.
Doblhoff bárónő életrajzíró e segítségkérést azzal magyarázza: Horthy a magasabb rangú tisztjeivel rendszeresen megbeszéli a helyzetet. Mindenki lelkére sziklaként nehezedik az érzés, hogy a nagy ideál, melyet szolgáltak, az Osztrák-Magyar Monarchia széthullott. Még menteni akarják, ami menthető.
A szociáldemokrata Böhm Vilmos másként látja és magyarázza: Horthy és tisztjei féltik életüket, testi épségüket. Október 29-én már attól sem riadnak vissza, hogy a flotta becsületébe vágó kapitulációt és a fegyverszünetet követeljék.
Horthy jelenti a főhadiszállásnak: – Az itt levő illetékes körök már nem urai a helyzetnek. Cselekvésüket az események kényszerítő ereje irányítja. Ha néhány napon belül nem bocsátják el a legénységnek legalább az idősebb évjáratait, ha nem kapnak pontos felvilágosítást a fegyverszünetről, és ha hivatalosan nem proklamálják a horvátoknak a délszláv államhoz való tartozandóságát, a következmények Polára, a haditengerészetre, a hadseregre és a városi lakosságra nézve beláthatatlanok.
Jelentésében tehát már a fegyverszünetet és a délszláv állam proklamálását javasolja, ami ha nem következik be, végzetes lehet.
Végzetes, de kire? Csakis Horthyra és tiszttársaira. Életük megmentése érdekében sürgetik, hogy Károly császár-király ismerje el a délszláv államhoz csatlakozó horvát, szlovén, dalmát Nemzeti Tanácsot; adják át ennek a flottát.
Milosevics korvettkapitány, a Viribus Unitis másodparancsnoka, látva, hogy elkerülhetetlen a monarchia összeomlása, fejbe lövi magát. Búcsúlevelében azt írja, nem tudja elviselni a szégyent, hogy elvész a flotta.
Horthy jelenti Milosevics öngyilkosságát, és így jellemzi a helyzetet: A Polában tartózkodó birodalmi németek hazautaztak. Az útra kész német tengeralattjárókat felrobbantották. A munkások a tengerészeti üzemekben beszüntették a munkát … A helyzet a flottánál óránként rosszabbodik. Minden hajón matróztanács alakult. Egyes helyeken máris parancsnoki jogokat gyakorolnak. A legénység november elsején minden körülmények között el akarja hagyni a hajót. A helyzet Polában kritikus.
Kéri az előző távirati jelentésének megfelelő intézkedések sürgős megerősítését.
Prágában 1918. október 28-án a Cseh Nemzeti Tanács bejelenti Csehország elszakadását Ausztriától. Október 30-án a túrócszentmártoni nagygyűlésen megalakul a Szlovák Nemzeti Tanács. Meghirdeti Szlovákia elszakadását Magyarországtól és egyesülését Csehországgal. A horvát tartományi gyűlés október 29-én kimondja Horvátország különválását és csatlakozását a Szerb-Horvát-Szlavon királysághoz, a későbbi Jugoszláviához. Az erdélyi románok nemzeti mozgalma követeli az egyesülést Romániával.
Október 30-án Budapest népe a köztársaság mellett tüntet. A forradalom megakadályozására a katonai parancsnokság eltávolítani készül a fővárosból a magyar katonai alakulatokat. Nemzetiségi csapatokat irányít Budapestre.
Korvin Ottó vezetésével forradalmi szocialisták sietnek a Keleti pályaudvarra, hogy ott – elirányításuk helyett – csatlakozásra bírjanak két magyar zászlóaljat. A forradalmi szocialisták érvei hatnak. A két magyar zászlóalj élére állnak. Elindulnak a Belvárosba, az Astoria-szállóban székelő Nemzeti Tanácshoz.
Megkezdődik a fegyveres felkelés. Katonaság és felfegyverzett munkásság szállja meg a pályaudvarokat, a kaszárnyákat, a telefonközpontokat, a fontos stratégiai pontokat.
A szociáldemokrata baloldal és a független szocialisták, a Szociáldemokrata Párt és a Nemzeti Tanács megkerülésével, általános sztrájkra hívják fel Budapest dolgozóit.
- október 31-én Magyarországon győz a polgári demokratikus forradalom.
Ugyanaznap összeomlik az olasz front. A hadvezetőség azonnali fegyverszünetet kér.
A király Károlyit bízza meg kormányalakítással. Az új kormánytöbbsége polgári párti. Két tagja szociáldemokrata: Garami és Kunfi. Mint magyar királyi miniszterek fogadnak hűséget őfelségének.
Horthy ismételt sürgetésére megérkezik Károly király október 30-án kelt parancsa az osztrák-magyar hadiflotta legénységének hazabocsátásáról, a flotta átadásáról a Délszláv Nemzeti Tanácsnak.
Emlékiratában Horthy arról ír: őfelsége parancsa mélységesen lesújtotta. Ezzel ő szürke és szomorú jövő elé került, de számára nem ez a fontos. Mindennél súlyosabb az a csapás, amely őt arra kényszeríti, hogy a vereséget sohasem szenvedett dicsőséges osztrák-magyar hajóhadat, harc nélkül, egyszerűen elajándékozza. Ellenük nem vonult fel az ellenség, az Adrián, csend honol. A parancs következtében azonban nem marad más választása. Fogadnia kell a zágrábi Délszláv Nemzeti Tanács küldötteit, hogy átadja nekik a hajóhadat.
A hivatalos történetírás az osztrák-magyar hadiflotta átadásának körülményeit másként örökíti meg, mint Horthy. Azt hogy1918. október 30-án őfelsége a délszláv államnak ajándékozza a hadiflottát, Horthy ellentengernagy javasolta. A császár gróf Andrássy külügyminisztert is megkérdezte: mit tegyen a hadiflottával? Azt válaszolta: el kell fogadnia Horthy ellentengernagy javaslatát.
Horthy cáfolni igyekszik, hogy ő javasolta a hadiflotta átadását. Ő úgy hallotta: őfelségét horvát származású tábornokok bírták rá, hogy a flottát engedje át a jugoszláv államnak.
A hiteles okmányoknak kell hinni! Horthy, megrettenve a készülő forradalomtól és a matrózfelkelés következményeitől, saját életét is féltve, kezdeményezi a hajóhad átadását a délszlávoknak.
- október 31-e egyfelől Horthy, másfelől a szlovének, horvátok, szerbek Nemzeti Tanácsának megbízottai ötsoros jegyzőkönyvet szövegeznek. Horthy aláírja, hogy a hajóhadat az „eddig fennállott” Osztrák-Magyar Monarchia képviselőjeként adja át. Ezután az osztrák-magyar hadiflotta utolsó főparancsnoka személyesen ad utasítást a piros-fehér-piros osztrák-magyar hadilobogó levonására, és maga is feszes vigyázzban tiszteleg az árbocra felszökő délszláv zászlónak.
Jelenti Károly királynak: Parancs szerint a császári és királyi flottát átadta. Belső kényszer készteti őt arra, hogy az utolsó percben is biztosítsa őfelségét tántoríthatatlan hűségéről.
Néhány óra múlva megérkezik az uralkodó válasza. Különös kegyeként tengernaggyá nevezi ki. Hat hónap alatt ez Horthy második előléptetése. Indokolása szinte gúnyűzés, ismerve Horthy tengerészeti pályafutását, legutóbbi vereségét a Szent Istvánnal, és hogy ő javasolta a flotta átadását az ellenségnek. Az újabb előléptetéssel a császár „Horthynak a legválságosabb időkben is kimagasló, kiváló szolgálatát és az ellenség előtt mindenkor tanúsított kivételesen bátor és eredményes magatartását” ismeri el!
Az újonnan kinevezett tengernagy már másnap reggel megéri, hogy a polai kikötőbe észrevétlenül bejutó olaszok elsüllyesztik a flotta vezérhajóját, a Viribus Unitist. Pusztulása szinte jelkép. Ahogy a Viribus Unitis eltűnik a tenger hullámaiban, eltűnik az Osztrák-Magyar Monarchia a történelem színpadáról.
Vajon érzett-e Horthy szégyent, amikor megtudja, hogy a flotta főparancsnokának vezérhajójáról mindenki időben elmenekült? Parancsnoki hídján tisztelegve, vigyázzban mindvégig ott állt Vukovics sorhajókapitány. A süllyedő hajóval merült a tengersírba.
Doblhoff bárónő megírja Horthy utolsó napját is Polában.
- november 1-e hajnalán kilép villája teraszára. Azt a kis darab tengert nézi, amely a kopár dombok között bámul vissza rá. Arra gondol: a monarchia széthullott, nemzeti államokra bomlott. Állítólag valamennyi állam a fiatal Károly király és császár jogara alatt áll. Ha ez így is van, hová tartozik ő, a tengerésztiszt, az egységes birodalom flottaparancsnoka? Ő maga magyar, bár magyarságát nem tekintette valami különállónak, hanem az egész birodalomhoz tartozó valaminek.
Barátai rossz híreket hoznak a városból. Állítólag elrendelték, hogy minden tengerésztisztet, vagy legalábbis a magas rangúakat, vegyék őrizetbe. Ennek nem szabad megtörténnie. Valamennyien együtt mennek haza – határozza el Horthy, és máris civil ruhába öltözik. Több tiszttársának ő kölcsönöz polgári ruhát.
Ügyesen szervezik a menekülést – írja Doblhoff. – Sikerül egy vonatszerelvényt összeállítani, amelyet dugig megtöltenek. Így indulnak el egy szomorú, sötét, novemberi napon. A csomagoknak nem marad hely, fontos, hogy ők hazakerüljenek. A bútorok, ruhák, ezernyi apróság, ami a mindennapi élethez tartozik, mind ottmarad. Senki sem gondol erre a veszteségre, miközben a vonat lihegve kapaszkodik a karsztos sziklák között. Mit számít ennyi veszteség, amikor minden elveszett!
Horthynak a Viribus Unitisen levő lakosztályával együtt elsüllyedt minden itteni holmija, kivéve Ferenc József arcképét és a hadiflotta főparancsnoki zászlaját, amit a hajóhad előző napi átadása után elhozatott. Villája teljes berendezését, ezüstjeit, képeit hátrahagyva távozik polai otthonából, ahol, mint írja, annyi boldog napot élt át, és ahol gyermekei is születtek.
Örökre búcsút vesz e helytől és ugyanakkor Tisza Istvántól. Az újságokból tudja meg, hogy forradalmár katonák és tengerészek agyonlőtték.
Tisza az október 31-i forradalom egyetlen áldozata. Személyében a magyar nép leggyűlöltebb ellenségén, a régi renden állnak bosszút.
A forradalom győzelmének örömmámorában a nép mit sem törődik Tiszával és halálával. Örül, hogy elkövetkezett a béke, vége a szörnyű vérontásnak. Forradalmi rend uralkodik, megkezdődik a békés munka.
Horthy mégis a „teljes magyarországi anarchiáról” ír, amelynek „a monarchia egyik legtisztább lelkű, legnemesebb politikusa” esett áldozatul. Felújítja a legendát, hogy az ország ellenségei az igazsággal szöges ellentétben híresztelték Tiszáról: a háború kitöréséért őt terheli a felelősség. Holott – írja – éppen ő foglalt eréllyel állást 1914 júliusában a tervezett hadüzenet ellen. Tisza – lojalitásból uralkodója, Ferenc József iránt – ezt a tényt elhallgatta a nyilvánosság előtt. Tisza elestét szomorú jelképnek tartja Horthy. Magyarország legkiválóbb államférfiának tünteti fel.
Dicsőítőén emlékezik meg Horthy arról is: „Ausztria-Magyarország a világháborúban megállta a helyét”. A valóság – úgymond – rácáfolt azokra, akik azt jósolgatták, nagy háború esetén a monarchia már az első napokban szétszakadozik … Nem belső gyengeség, hanem katonai vereség idézte elő bukását. Ez viszont az ellenséges szövetség túlereje révén, szükségszerűen következett be. Csak ezután vált a talaj alkalmassá forradalmi törekvések számára, amelyek a szétesést eredményezték.
Így vall Horthy Miklós.
Megfeledkezik a budapesti Déli Hírlap 1918. november 1-i számának híréről: Délelőtt kilenc órakor értesítés jött a Nemzeti Tanácshoz, hogy Horthy Miklós tengernagy, a volt osztrák-magyar flotta parancsnoka, polai magyar tengerészekkel útban van Budapest felé, hogy a Nemzeti Tanács rendelkezésére bocsássa magát.
Az Osztrák-Magyar Monarchia képviselői 1918. november 3-án Padovában azonnali teljes fegyverletétel alapon fegyverszünetet kötnek az antanttal. Szabad kezet engednek a birodalom bármely része, így Magyarország megszállására.
November 9-én lemond II. Vilmos császár, külföldre menekül. Kikiáltják a német köztársaságot.
November 11-én a német hadvezetés feltételek nélküli megadás alapon leteszi a fegyvert az antant előtt.
Oroszország hatálytalanítja a német imperialisták által kikényszerített békeszerződést.
November 12-én megszületik az osztrák köztársaság. Károly lemond az osztrák császári trónról. Magyarország tekintetében lemond az állami ügyek mindennemű intézéséről. Elismeri Magyarország jövendő államformáját, amelyet a nemzet szabadon választott képviselete határoz meg.
November 13-án a Károlyi-kormány Belgrádban, az antant képviselői előtt, hiába jelenti ki antantbarátságát és Magyarország semlegességét. Aláírni kényszerül a nagyon súlyos fegyverszüneti feltételeket. Azzal az indokolással diktálják, hogy ebben a háborúban a magyarok együtt harcoltak a németekkel, és együtt is lakolnak. Elrendelik a magyar hadsereg azonnali lefegyverzését, a hadianyagok átengedését, az antant haderők teljes ellenőrzési jogát Magyarországon. Kijelölik az újonnan alakuló nemzetiségi államok javára ideiglenes megszállási övezetként a Szamos-Beszterce-Maros-Szabadka-Baja-Pécs-Dráva vonalat, innen a régi határt.
November 16-án feloszlik a magyar országgyűlés. A nemzeti tanácsok országos kongresszusa kikiáltja a népköztársaságot.
Nemzeti ünnepe ez a magyar népnek, még ha az ország legközelebbi jövője a súlyos háborús pusztulás és összeomlás következtében eléggé komor is.
Horthy a maga részéről már három nappal azelőtt befejezte a háborút, hogy Padovában az Osztrák-Magyar Monarchia képviselői aláírták a fegyverszünetet. Az aláírás napján Badenbe érkezik a családjához.
Teljesen bizonytalan jövő elé néz – írja. Úgy látszik, pályafutása véget ért. Erre a következtetésre kell jutnia, mert a monarchia, amely őt nevelte, és amelyet szolgált, megszűnt. A császári-királyi hadiflottát, ahol harminchárom esztendőt töltött, át kellett adnia az ellenségnek. Úgy véli: egyetlen megmaradt életlehetősége: Kenderesen levő birtoka. A forradalomba keveredő Magyarországra visszatérve azonban mi jó várhat reá? – töpreng.
Polgári ruhában, hajón utazik Budapestre. Polgári igazolványt kerít magának, mert úgy hallja: a vonaton katonák igazoltatják az utasokat, és a volt magas rangú tiszteket Győrbe viszik kihallgatásra. Ezt mindenképp el akarja kerülni.
Mielőtt hajóra szállna, november 18-án a schönbrunni kastélyban jelentkezik a csaknem mindenkitől elhagyott, egykori császár-királynál. Az inasok is cserbenhagyják. A testőrök nem állnak a megszokott helyeken. Az osztrák és magyar forradalom győzelmével hatalma megszűnt, Horthynak mégis az, aki volt: a Habsburg-ház feje.
Civil ruhában, katonás vigyázzban jelenti hozzá való hűségét és ragaszkodását. Várja az uralkodó további parancsát. A magára hagyott Károly császár-király meghatottan törölgeti szemét. Az ötvenéves Horthy sírva fakad, összeszedi magát és jelenti: amit őfelségénél most megért, a legtragikusabb pillanata egész életének. Biztosítja: továbbra is minden porcikájával a Habsburg-ház ügyét szolgálja. Életét áldozná, hogy ebből a káoszból és gyalázatból, amit a forradalom jelent, kikerülhessenek …
Ezek azonban csak szavak. Horthy másnap a családjával Budapestre utazik, és miután előző nap Károlynál, ma már a forradalomnál jelentkezik szolgálattételre. Jó ismerőse, Láng Boldizsár báró kíséri el a Károlyi-kormány hadügyi államtitkárához, a nagyon népszerű, radikális képviselőhöz, Fényes Lászlóhoz.
Fényes barátilag a kezét nyújtva fogadja Láng bárót. Amikor Horthy közeledik hozzá, a cattarói gyilkossal nem fog kezet. Horthy zavarba jön, Fényes mégiscsak hadügyi államtitkár, jelenleg feljebbvalója, és túlteszi magát a sértésen. Bejelenti a hadiflotta átadását, majd rátér látogatása céljára. Felajánlja szolgálatát a Károlyi-kormánynak. Fényes szárazon közli: erről szó sem lehet.
Végleges már, hogy csak a kenderesi lehetőség marad nyitva előtte. Haza kell mennie gazdálkodni. Egyenruháját felcseréli a gazda öltözetével. Ezt tűzi ki maga elé élete céljának. Mit is tehetne mást? A történelem naponta csökkenti esélyeit, hogy bármi is az ő javára változzék.
Horthy még néhány napig Budapesten tartózkodik. Felesége egyedül utazik Kenderesre, hogy alaposan körülnézzen: ha odaköltöznek, nem esik-e a birtokon bántódásuk.
Horthy közben a lapokban olvassa és személyesen is tapasztalja a lelkesedést, ahogyan a néptömegek Magyarország több évszázados függetlenségi harcának győzelmét és a népköztársaság kikiáltását fogadják. Emlékiratában mégis arról ír: ahogyan Becsből hazamenet találta, nem ismert rá Budapestre mostani állapotában. Az utcákon garázdálkodó csoportok vonultak fel, élükön rendetlen egyenruhájú katonákkal, akik vörös zászlót vittek. A polgárság félt, a legtöbb üzletet bezárták. Kétségbeesés nehezedett a telkekre. Az emberek attól tartottak, hogy az elviselhetetlent még rosszabb holnap követi …
Doblhoff bárónő ehhez hozzáteszi: Horthy úgy érezte, hogy ebben a budapesti környezetben, amely Tisza István grófot, az ország legerősebb támaszát megdöntötte, megfullad. El, csak el innen. A főváros egyszerre idegenné lett számára. Nem érezte azt magyarnak. Itt van minden baj kútforrása, a nyugtalanság tűzhelye. Horthy szemében Budapest felelős a monarchia pusztulásáért. Ez a Magyarország sem az számára többé, amelyből származott, amelyhez apja, rokonai, egész családja tartozott. Ez a Magyarország nem változhatott meg ennyire …
Kenderesre megy. Felesége meghozta a hírt, hogy a csendes, régi ház minden vihar ellenére otthonosan várja őket, végre menedéket találnak.
Horthy – folytatja Doblhoff bárónő -, amikor még híres és dicsőséges tengerésztiszt volt, másképpen képzelte el a hazatérést … De erre most gondolnia sem szabad. Nem olyan idők járnak, amikor régi emlékeken rágódhat …
SaLa
Kérjük, anyagilag támogassa a Bal-Rad-ot! – a blog nyitóoldalának jobb felső sarkában látható 
piktogrammra kattintva Pay-Pal-on
-vagy közvetlen postai úton:
Szabó Péter 2747 Törtel, Petőfi-ut. 12.
HA LEHET…- NE BORÍTÉKBAN, MERT AZ MOSTANSÁG ELVÉSZ!
A beérkező adományokról olvasóinkat a “Köszönjük”– rovatban tájékoztatjuk! balrad.ru/koszonet
Ha tetszett ez a cikk, ha egyetértesz a balrad.ru-val, oszd meg Facebookon, Twitteren, VKontakton – meg ahol csak lehetőséged van rá! De legalább LÁJKOLD! – hiszen azzal is tudsz segíteni!