ELSŐ RÉSZ
(idézet: Horthy – Vas Zoltán)
Összeomlik a központi hatalmak Piave menti, 1918 júniusi offenzívája. A katasztrofális visszavonulásban elpusztul százötvenezer – többségében magyar – katona.
A háborúban hozott roppant áldozatok, a fokozódó éhség és nyomorúság forradalmi robbanásig feszíti a politikai helyzetet. Újból hatalmas sztrájkhullám rázkódtatja meg az Osztrák-Magyar Monarchiát. A bécsi proletariátus június 18-án beszünteti a munkát. A harc kiterjed Ausztria legtöbb városára.
Június 20-án Budapesten a Magyar Állami Vas- és Gépgyár udvarán csendőrsortűz dördül. A gyár katonai parancsnoka a tüntető munkások közé lövet, öt halott, tizenhét súlyos sebesült. A főváros munkássága leteszi a szerszámot. A sztrájk kiterjed az országra, megállnak a vasutak. A kilencnapos általános sztrájkban félmillió dolgozó követel békekötést, békekormány-alakítást, sürgeti az élelmezés azonnali megjavítását.
A tömegsztrájk megbénítja a haditermelést, a csapat- és hadianyag-szállítást, megrázkódtatja a kormányzati rendszert. A hatóságok csak úgy tudnak úrrá lenni a sztrájk felett, hogy letartóztatják ennek vezetőit, köztük Landler Jenőt, a baloldali szociáldemokraták népszerű vezetőjét. Bevonultatnak katonának több ezer munkást, köztük több száz sztrájkvezetőt.
A német hadvezetőség 1918 márciusától júliusig öt nagy offenzívát indít, de nem ér el döntő sikert. Az antant jól előkészített július végi támadásával találja magát szemközt.
- augusztus 8-a a német hadsereg fekete napja. Az antant haderők a közben kifejlesztett harckocsi- és repülőerők nagyszabású bevetésével széles fronton átszakítják a német arcvonalat. A németek sietve visszavonulnak, hogy új, mögöttes védelmi vonalat alakítsanak ki.
Ausztria-Magyarország szempontjából az olasz fronton alakul katasztrofálisan a helyzet. A katonák hazahívásukat követelik.
Forrongó a hangulat a tengerészetnél is. A Szent István csatahajó elvesztése előtti jelentésében Horthy még azzal kérkedik: szilárdan a kezében tartja a flottát, a legsúlyosabb harci bevetésre is alkalmasnak tartja. Jelentéseinek hangja azóta teljesen megváltozik. Hiába foganatosít terrorintézkedéseket a legénységgel szemben, hagy jóvá újabb és újabb halálos ítéleteket, a flotta fokozatosan kicsúszik a kezéből.
- augusztus 18-i, őfelségének küldött összefoglaló jelentésében beismeri: a monarchia partjai ellen intézett, esetleges ellenséges akciónál a flotta valószínűleg a kezében marad, de a harchoz a legénység szellemét már nem feltétlenül biztosíthatja. Ezt azzal indokolja: a legénység a monarchia összes nemzeteiből tevődik össze, érzülete az otthoni uralkodó hangulatot tükrözi, a katonai fegyelem által enyhített formában. Amennyiben a mögöttes országrészekben a politikai izgatást semmiféle formában nem korlátozzák, félő, hogy ennek hatása a flottánál kritikus méreteket ölt. Megtörténhet, hogy a mögöttes országrészekben izgatók segítségével, akiket külföldi ellenséges propaganda támogat, megismétlődhet a cattarói lázadás.
Horthy egyik életrajzírója, Doblhoff Lily bárónő feljajdul: – Milyen nehéz lehetett e szavakat Horthynak leírni: valószínűleg a kezében marad a flotta … Hiszen kora ifjúságától kezdve mindig a korlátlan katonai fegyelem tiszteletében és szellemében nőtt fel. És mégis leírta ezeket a rettenetes szavakat, mert az igazságot akarta jelenteni, nem pedig szépíteni a tényeket. Ebből a jelentésből ugyanaz a magyar reálpolitikai szellem szólal meg – írja mint Tisza István szavaiból, amikor beismerte, hogy a háborút elvesztettük. A magyar ember nem szépítgeti, ami történt, szemébe néz a kellemetlen eseményeknek …
A bárónő tehát mindössze kellemetlen eseménynek tartja, hogy Horthy már nem tartja kezében a flottát.
Tiszára hivatkozással előreszalad az eseményekben, mert Horthy jelentésének dátuma augusztus ,18-a. Tisza bejelentése a háború elvesztéséről: október 17-e.
De még október 17-e után is, éppen a Tiszáék és a Horthyak miatt, sok vér folyik hiába.
15
Augusztus 18-a, a fekete nap után, az Egyesült Államok katonai és anyagi erejének fokozatos bevetésével, az antant fölénye nyilvánvalóvá válik a nyugati fronton. A visszavonuló németek nem tudnak sehol tartósan új frontvonalat kialakítani. Kénytelenek visszavonulni határaik felé.
Német biztatásra 1918. szeptember 14-én a monarchia békekezdeményezéssel lép fel. Még mindig nem ismeri be a központi hatalmak vereségét. Megegyezéses békét akar. Az antant elutasítja. Hatalmas erőfölénnyel tovább folytatja támadását a nyugati fronton, offenzívát kezd a Balkánon.
Az antant Balkán félszigeti támadása nyomán szeptember 20-án Bulgária katonailag összeomlik. Leteszi a fegyvert- Az antant haderők gyors előrenyomulása a Balkánon megsemmisítéssel fenyegeti a Romániában, Szerbiában, Montenegróban, Albániában állomásozó és innen teljes sietséggel visszavonuló német és osztrák-magyar érőket.
Hadijelentéseikben a központi hatalmak eddig kendőzték, titkolták az elszenvedett vereséget. Most már beismerik az általános visszavonulást.
- október 13-án a Szociáldemokrata Párt rendkívüli kongresszust hív össze. Követeli: demokratikus kormány alakítását, az általános és titkos választójogot, a wilsoni tizennégy pont alapján a békét. Adjanak a nemzetiségeknek autonómiát. Hozzanak törvényt az agrárreformról, egyes ipari nagyüzemek szocializálásáról, munkásvédelmi intézkedésekről. Támogassák a frontról hazatérő katonákat.
Reformista szociáldemokrata program ez továbbra is. Megvalósítani még ezt is csak tömegmozgalommal lehetne. Erre a párt nem hívta fel a dolgozókat.
Wekerle miniszterelnök kormánya pedig teljes csődbe jut. Október 14-én lemond. A király nem fogadja el lemondását. Tiszától és pártjától függ a kibontakozás. Alakuljon-e a Károlyi-párt kivételével valamennyi pártból koalíciós kormány.
Október 16-án még tart a kormányválság, amikor őfelsége ez esetben mint Ausztria császára kiáltványban fordul „hű” népeihez. Meghirdeti, hogy népeinek önrendelkezési akarata szerint Ausztria alakuljon át szövetséges állammá.
– Károly császár-király elhatározása – sajnálkozik Horthy – arra irányult, hogy a felbomlást megakadályozza. Azonban a tiszteletre méltó hagyományok szellemét és a népek lelkiismeretét ébresztő szózat csak fokozza az elszakadásra törekvő erőket.
Ebben minden nemzet a saját területén saját államisággal bír. A nemzetek a szövetséges állam megalakítása céljából alakítsák meg nemzeti tanácsaikat. Őfelsége most, az utolsó pillanatban, ezzel akarja megakadályozni a birodalom szétesését.
Elkésett vele. A nemzeti tanácsok elutasítják javaslatát.
Eredetileg Károly király a kiáltvánnyal az Osztrák-Magyar Monarchiához kívánt fordulni. Wekerle miniszterelnök és Tisza azonban elérik, hogy hatálya csak Ausztriára terjedjen ki. Ausztria újjáalakítása szövetséges állammá így nem érintheti a Magyar Szent Korona országainak területi épségét.
Ugyanakkor a magyar uralkodó osztályok hatalmát menteni akaró Tisza, a dualizmus eddigi legszélső képviselője, és vele Wekerle, hirtelen pálfordulással beleegyezik, hogy a király teljesítse Károlyiék legfőbb követelését, Ausztria átalakításával szűnjek meg az 1867. évi kiegyezés, a dualizmus. Helyezzék Ausztria-Magyarország viszonyát a perszonálunió alapjára. Legyen két külön ország, csak az uralkodó személye közös.
Ausztria elnyomott nemzetiségeinek képviselői elutasítják a császártól ajánlott szövetségi államot. Bejelentik, hogy önálló és független nemzeti államokban akarnak élni. Megalakítják nemzeti tanácsaikat.
Magyarország tekintetében Károly király azzal, hogy felszámolta az 1867-es osztrák-magyar kiegyezést, a magyar nép többsége és a Kossuth-párti ellenzék fél évszázados követelését teljesítette. Azzal azonban, hogy engedményeinek végrehajtását a dualista államrend eddigi legmakacsabb híveié, Tiszára és Wekerlére bízta, megakadályozta Magyarország demokratikus és szociális átalakulását. Azzal pedig, hogy ígéretet tett Tiszáéknak Magyarország teljes területi épségének fenntartására, szembekerült a magyarországi nemzetiségek jogos önrendelkezési igényei kielégítésével. A szerbek, horvátok, szlovének délszláv államot, a szlovákok Csehszlovákia megalakítását, az erdélyi románság a Romániához csatlakozást követelték.
Megállt félúton Károly király azzal is, hogy azonnali hatállyal nem szüntette meg az antanttal az ellenségeskedést. Nem kért fegyverszünetet vagy békét.
Ugyané napon, 1918. október 16-án az ellenzék elérte a képviselőház összehívását. Károly király kiáltványára hivatkozva Károlyi Mihály követelte az ország teljes függetlenséget, az ország demokratizálását. Kifejtette, hogy Wekerlében, aki a választójog ígéretének nem teljesítésével megszegte szavát, nem bízhatnak. Mindazok, akik a nemet politikát követték, megbuktak. Távozzanak. Magyarországnak önmagát kell már képviselnie a béketárgyalásokon.
Károlyi alig tudta elmondani beszédét. Tisza hívei tomboló dühvel lehurrogták. Hazaárulónak nyilvánították.
Károlyi ekkor – Tiszához intézve szavait – kijelentette: a központi hatalmak a háborút elvesztették. A németek ellenére azonnal békét kell kötni. Ha Tiszáék ezt nem teszik meg, a vádlottak padjára ülteti őket a nemzet, és az ítélet nem lesz felmentő.
A képviselőház ülését követően Lékai János, a forradalmi szocialista mozgalom egyik vezetője, fegyveres merényletet követ el Tisza ellen. A merénylet nem sikerül. Lékait a helyszínen letartóztatják.
Tettének mégis óriási a hatása a tömegekre, hiszen Tisza a feudális burzsoázia oszlopa, az ország egyik leggyűlöltebb embere.
Tisza az ellene elkövetett sikertelen merénylet másnapján válaszol Károlyinak. Mintha bűnös, népellenes politikájáért tegnap nem is őt vonták volna a merénylet kísérletével felelősségre, mintha távoli ország, nem Magyarország sorsáról lenne szó, közönnyel kijelenti: – Nem akarok szemfényvesztő játékot űzni a szavakkal. Elismerem azt, amit gróf Károlyi Mihály tegnapi beszédében mondott: a háborút elvesztettük.
Tisza bejelentése villámtűzként terjed szét az országban, a frontokon, a frontok mögött. Gyújt, bénít. Sokan csak most, Tisza Istvánnak hiszik el: a háború elveszett.
Tisza kijelentését politikai barátai kárhoztatják, de visszavonni nem tudja. Mégis kijelenti: Károlyi lehetetlent kíván, hogy Németországtól külön kössenek békét. A jobb békefeltételek elérése érdekében utolsó nagy erőfeszítéseket követel a megingott harctéri helyzet kiegyensúlyozására.
Bejelenti, mivel Wekerle lemondásával az országnak e súlyos helyzetében nincs kormánya, beleegyezne koalíciós kormány alakításába. Elnöke Andrássy Gyula vagy Apponyi Albert lenne. Ő is belépne a kormányba. Beletörődik abba is, hogy a koalíciós kormány fogadja el az általános, titkos választójog programját. A leghatározottabban ellenzi viszont, hogy Károlyi alakítson kormányt.
Akkor szabja Tisza e feltételeket, amikor az antant hadseregei egyre gyorsulóan üldözik a visszavonuló németeket. A bolgár front összeomlását követően 1918. október 17-én a törökök leteszik a fegyvert. Az osztrák-magyar-német hadsereg rendetlen sorokban vonul vissza Szerbiából, Romániából. Az ellenség Magyarország déli határa felé közeledik.
Tisza kitartást hirdet katonailag, és az eddigi kormányzati rendszer fenntartását. Pedig már Németország is, a béketárgyalás kedvező kimenetele érdekében, a Szociáldemokrata Párt részvételével demokratikus kormányt alakít.
Tisza további kitartást hirdet, amikor az osztrák-magyar hadsereg-főparancsnokság bizalmas jelentései szerint ezredek, zászlóaljak készülnek elhagyni a frontot, hogy elinduljanak haza. Nem látják értelmét a további vérontásnak, a császár-király kiáltványában felbomlottnak jelzett birodalomért, a Tisza által elveszettnek hirdetett háborúért.
- október 18-án érkezik meg az antant válasza a központi hatalmak békejavaslatára. Ausztria-Magyarországnak a németektől függetlenül kell kérni a fegyverszünetet és a békét. Nyilatkoznia kell az Ausztria-Magyarországtól elszakadni készülő, újonnan alakuló nemzeti államok, Lengyelország, Csehszlovákia, Jugoszlávia elismeréséről.
Károly király kapkod, bizonytalankodik. Egyelőre nem válaszol.
A képviselőházban október 22-én Károlyi Mihály javaslatot terjeszt elő Magyarország teljes függetlensége törvénybe iktatásáról és a különbékéről. A képviselőház többsége, a Nemzeti Munkapárt és a 48-as Alkotmánypárt, amely a régi rend védelmében közben új pártként egyesül, elutasítja Károlyi javaslatának tárgyalását.
Az országban már oly forradalmi a hangulat, hogy a képviselőház szükségesnek tartja egyhangúan kimondani: a magyarországi ezredek különüljenek el a közös hadseregtől, és induljanak vissza Magyarországra.
Október 24-én az olaszok a Piave folyó szakaszán áttörik a frontot. Az osztrák-magyar-német hadsereg fejvesztetten menekül. Megkezdődik a monarchia szétesése.
Károlyi Mihály vezetésével október 25-én este a Károlyi párt, a Szociáldemokrata Párt és a Polgári Radikális Párt küldötteiből Nemzeti Tanács alakul. Még aznap éjjel kiáltványt bocsát ki. Követeli Magyarország teljes függetlenségét, a különbékét, az általános és titkos választójogot. Elismeri a cseh, a lengyel, a délszláv nemzeti államot és a wilsoni tizennégy pontnak megfelelően a magyarországi nemzetiségek önrendelkezési jogát. Reméli, ezen elvek nem veszélyeztetik Magyarország területi egységét.
A Nemzeti Tanács, a rohamosan közeledő forradalom későbbi vezető szerve, ekkor még nem törekszik forradalomra. Reméli, hogy Károlyi hatalomra jutásával s a baloldali pártok programjának végrehajtásával elkerülhető a forradalom. A Szociáldemokrata Párt vezetői is a forradalmi válság levezetését tartják a legelőnyösebbnek.
A Nemzeti Tanács a forradalmi tömegek ellenére igyekszik megegyezni a királlyal. A Tisza-rendszer helyére lépő Károlyi-féle polgári kormányzattal akarja biztosítani a tőkés rend fenntartását.
A Nemzeti Tanácson belül és mellette máris szervezkednek azonban a forradalmi erők. Orosz hadifogságból hazaérkezett, bolsevik szellemű tisztek kezdeményezésére még a Nemzeti Tanács megalakulása éjjelén létrejön a nagyobbrészt tartalékos tisztekből álló Katonatanács. Célja: forradalmi módon a Nemzeti Tanács mellé állítani a magyar katonai alakulatokat, mindenekelőtt Budapesten.
A forradalom erőiként szorosan együttműködnek, vezető szerepet visznek a Katonatanácsban a baloldali szocialisták, Vágóék, Landlerék és a Korvin Ottó által vezetett forradalmi szocialisták. Az időközben börtönéből kiszabadult Landler Jenő, a Nemzeti Tanács Központi Irodájának vezetőjeként befolyásolja a Nemzeti Tanács tevékenységét.
Károly császár-király 1918. október 26-án táviratot küld II. Vilmos császárnak. Bármennyire nehezére esik, kötelességének tartja tudomására adni, hogy Ausztria-Magyarország népei a háború folytatását nem bírják, de nem is akarják. Huszonnégy órán belül különbékét, azonnali fegyverszünetet kér.
Gróf Andrássy, a monarchia új külügyminisztere még aznap felmondja a német katonai szövetséget. A monarchia nevében fegyverszünetet kér az antanttól.
Ugyanezen a napon Horthy jelenti a főhadiszállásnak: a lázadás minden órában várható, a bomlás jelei mindenütt, a titkos parancsokat megsemmisítette …
Nehogy a várt lázadás a Viribus Unitisen érje, már nem az itteni lakosztályán tartózkodik. Villájába kéreti a főtiszteket, hogy megtárgyalják a legújabb eseményeket. Határozat születik, hogy Horthy napiparancsban próbáljon a tengerészek lelkére hatni. Talán hallgatnak parancsnokukra, és a lázadástól még meg lehet a flottát menteni.
Október 27-én a magyarországi tömegek, élükön Budapest dolgozói, követelik: a király nevezze ki Károlyit miniszterelnöknek.
A király és Károlyi találkozásakor ez nem történik meg. Másnap sok ezres tüntető tömeg vonul a budai várba, hogy József főhercegtől, a király megbízottjától követelje Károlyi miniszterelnöki kinevezését. A Lánchídnál rendőrök a tömegbe lőnek. Elesik két munkás és egy katona. A súlyosan sebesültek száma meghaladja az ötvenet. Tiltakozásként általános sztrájkba lép a munkásság. Munkástanácsot alakítanak.
A munkásosztály a hadiüzemekből fegyvert szerez, a falu lázong, a közös hadsereg magyar ezredei forradalmi lázban égnek. A budapesti katonai alakulatok többsége a Katonatanács rendelkezése alá helyezi magát. Ezt teszi a rendőrség is. A Tisza-rendszer válsága annyira elmélyül, a monarchia felbomlása annyira előrehalad, hogy nincs már erő, amely a népforradalomnak útját állhatná.
SaLa
Kérjük, anyagilag támogassa a Bal-Rad-ot! – a blog nyitóoldalának jobb felső sarkában látható 
piktogrammra kattintva Pay-Pal-on
-vagy közvetlen postai úton:
Szabó Péter 2747 Törtel, Petőfi-ut. 12.
HA LEHET…- NE BORÍTÉKBAN, MERT AZ MOSTANSÁG ELVÉSZ!
A beérkező adományokról olvasóinkat a “Köszönjük”– rovatban tájékoztatjuk! balrad.ru/koszonet
Ha tetszett ez a cikk, ha egyetértesz a balrad.ru-val, oszd meg Facebookon, Twitteren, VKontakton – meg ahol csak lehetőséged van rá! De legalább LÁJKOLD! – hiszen azzal is tudsz segíteni!