Világnézetek harca – érvek Isten létezése mellett és a valóság
Az Isten a semmivel össze nem hasonlítható tökéletes, mindenható, mindentudó, az örökké létező, a világ, az ember teremtője!
Akik keresték Istent és megtalálták, azok az értelmesek és boldogok!
A teremtéselmélet hívei semmit sem tudnak következetes objektív tudományos módszerrel bizonyítani a teremtésről és az istenről!
A végtelen világegyetemben mindörökké létező és állandóan mozgásban lévő anyag a tudomány által objektíven bizonyított tény!
Minden, aminek a léte a következetesen objektív tudományos módszerrel igazolható, az maga az anyag, bármilyen is a formája!
Amely állítás a következetesen objektív tudományos módszerrel a valóságban nem igazolható az nem fogadható el létezőnek!
Az Isten létének – „Pascal fogadása” bizonyítéka összefoglalva: a logikai gondolkodás önmagában nem képes dönteni Isten létezése mellett vagy ellen; úgy tűnik, hogy elegendő ok van mindkettőre; Pascal szerint háromféle ember van: azok, akik keresték Istent és megtalálták; azok, akik még keresik Istent, de még nem találták meg; és azok, akik se nem keresik, se nem találják meg őt. Az elsők értelmesek és boldogok, a másodikak értelmesek és boldogtalanok; a harmadikak oktalanok és boldogtalanok.
A lényeg: Az Isten létére nincs bizonyíték, de mit veszíthetek, legkedvezőbb, ha hiszek benne.
Néhány gondolat!
Csak az anyag mindörökké létezésére van bizonyíték, ezért csak a természet törvényeinek megismerése segíthet az emberiségnek!
Vajon értelmesek azok, akik az isten létét bizonyíték nélkül valósnak fogadják el?
Vajon a hívők valóban megtalálták a következetesen objektív tudomány által ismeretlen istent?
Vajon mi találtak a hívők, ha az isten a következetesen objektív tudomány által nem létezik?
Boldogok az istenben hívők, mert ők hisznek a kitalált, a képzelt isten szellem illúziójában, pedig ők is porból lettek és porrá lesznek, de az isten se menti meg őket, pont úgy, ahogy az ateistákat sem, bár ez a tudat az ateisták és a materialisták lelkét jobban sújtja. Az ateista, a materialista tudja, hogy az életnek nincs célja, csak van, a hívő talán sejti, hogy ez igaz, de a lelkét az isten virtuális képe segíti, ezért a vallás olyan, mint a kábítószer, mint az ópium. A hívő azonban nem lehet következetesen tudatos ember, mert hiszékeny, de ennek ellenére lehet boldogabb, mert a kitalált virtuális isteni világ illúziója segít neki elviselni a mindenképpen elkövetkező véget.
De vajon lehetnek értelmesek azok, akik a valótlanban hisznek?
A vallás a nép ópiuma: Karl Marx egyik leggyakrabban idézett és átfogalmazott kijelentése, miszerint a vallás a nép ópiuma, a filozófus 1843-ban született írásából, A hegeli jogfilozófia kritikájához című művének bevezetőjéből származik.
… A teljes idézet, együtt a szövegkörnyezetével
„A vallástalan kritika alapzata: az ember csinálja a vallást, nem a vallás csinálja az embert. Mégpedig a vallás annak az embernek az öntudata és az önérzete, aki még vagy nem szerezte meg önmagát, vagy már ismét elvesztette. De az ember nem valami elvont, a világon kívül kuksoló lény. Az ember az az ember világa, az állam, a társadalom. Ez az állam, ez a társadalom termeli a vallást, egy visszájára fordított világtudatot, mert maga is visszájára fordított világ. A vallás ennek a világnak az általános elmélete, enciklopédikus összefoglalása, népszerű formába öntött logikája, spiritualista becsületügye, lelkesedése, erkölcsi szentesítése, ünnepélyes kiegészítése, általános vigasztaló és igazoló alapja. A vallás az emberi lényeg fantasztikus megvalósulása, mert az emberi lényegnek nincs igazi valósága. A vallás elleni küzdelem tehát közvetve küzdelem ama világ ellen, amelynek szellemi aromája a vallás.
A vallási nyomorúság a valóságos nyomorúság kifejezése, egyszersmind tiltakozás a valóságos nyomorúság ellen. A vallás a szorongatott teremtmény sóhaja, egy szívtelen világ lelke, mint ahogyan szellemtelen állapotok szelleme. A vallás a nép ópiuma.
A vallást mint a nép illuzórikus boldogságát megszüntetni annyi, mint a nép valóságos boldogságát követelni. Az állapotáról táplált illúziók feladását követelni annyi, mint amaz állapot feladását követelni, amely rászorul az illúziókra. A vallás kritikája tehát csírájában ama siralomvölgy kritikája, amelynek szentfénye a vallás.” – wikipedia.hu
Mit segít az embernek az istenhit és mit a valóság megismerése és alkalmazása?
A valóságos materiális anyagi világ tükröződése az emberi tudatban az ember érzékszervei által a természetben valóban létező világ mása, mindegy, hogy az szubjektíven milyennek is látszik, de csak a tudományos módszer az egyetlen, ami az objektív valóságot ez alapján feltárja. A különböző tudományágak azon fáradoznak, hogy a következetesen tudományos módszerrel objektív képet adjanak az objektíven létező világról.
A természetfeletti isten szellem léte csak a hívő ember tudatában létező kitalált világkép, egy virtuális, képzelt világ, aminek a valóságban nincs megfelelője. A kitalált világban azonban nem valóságosak a szereplők, de amit sugallnak, az mégis csak a valóságos világból származhat, mert a hívők is a valóságban élő emberek, a valóságból származó hatások szerint élnek, amit a következetlen, a tudománytalan spekuláció, a hiszékenység eltorzít, így ez mégiscsak hamis világot vizionál. Az így keletkező torzult világban hamisak az értékek, mert nem csak a valóság a motiválója, hanem az objektív valóságtól elrugaszkodott képzelet, ami káros az egész emberiségre.
Az objektív világ tudományos módszer segítségével történő megismerése és alkalmazása lehetővé teszi, hogy az emberiség egyre biztonságosabban éljen. A vallás a távoli múltban segítette az emberiséget, azonban a fejlett tudományos ismeretek mellett már nem, így már teljesen felesleges, sőt káros az emberiség életében. A társadalom kialakulása, fejlődése szempontjából mégis hasznos volt a kitalált virtuális isten, de már el vele, mert ez már gátolja és lehetetlenné teszi az emberré válást.
Az, aki nem igényli valamely állítás objektív bizonyítását az lehet, hogy a valótlanságban, a hamisban hisz, könnyen lehet, hogy a hamis úton jár és a nem létező cél felé megy, még akkor is, ha a hitét jóhiszeműen valósnak véli, mert ez az út legjobb esetben nem vezet sehová. A hiszékeny, aki a nem létező kitalált cél felé vezető úton jár, és ezért nem jut el sehová, azt nagyon becsapják, mert megy, mint a birka a birkanyájban, megy, mint a tehéncsorda a kolomp után, ahelyett, hogy gondolkodna, elfogadná, keresné az objektív valóságot, az egyetlen helyes utat.
A holdra nem lehetne eljutni, ha nem fedezi fel az ember azt, hogy a föld kering a nap körül és nem fordítva, pedig a vallásos világkép tűzzel-vassal ezt hirdette, ami sok kiváló embert sújtott, de az értelem végül mégis győzött. Csak így tovább! Az értelem csak a következetesen objektív tudományos módszerben van, még akkor is, ha ez is sok nehézséggel jár, de állandóan fejlődik az ismeret, pontosítva vagy újragondolva bővül a megszerzett tudással.
A valóság a tudatunktól függetlenül létező dolgok összessége: minden, ami létezik; tágabb értelemben pedig minden, ami valaha létezett és minden, ami jelenleg is létezik. A valóság alapvető jellemzője az, hogy anyagi, tárgyilagos, vagyis független a megfigyelőtől, annak helyzetétől, mozgási állapotától és az eszközöktől, amiket a valóság megfigyelésére a megfigyelő használ, valamint független a megfigyelő ismereteitől, értékítéletétől, nézeteitől is. A valóság megtapasztalásának vannak korlátai, de a megismerésére tehetünk erőfeszítéseket. A tudományos megismerés célja az anyagi valóság feltérképezése. – wikipedia.hu
A tudományos módszer szerinti út is az ismeretlenbe vezet, hasonlóan, mint a tudományos módszert nem alkalmazó vallás, de a tudományos módszer szerint a világ objektív megismerése előre halad, a vallás azonban még sehova sem jutott el, mert nemlétezik az a kitalált cél, amit keres, és így oda nem lehet eljutni. A tudomány a valóságban objektíven létezőt vizsgálja, a vallás azonban nem az objektíven észlelhetőből indul ki, hanem a spekulációból, a képzelgésből.
(idézet: Húsz érv Isten létezése mellett)
- Pascal fogadása
Tegyük fel, hogy te, az olvasó, még mindig úgy érzed, hogy mindezek az érvek nem eléggé meggyőzőek. Ez esetben maradt egy másik, másféle érv is, ami Pascal fogadásaként vált ismertté. Nem azért említjük meg itt és adoptáljuk szándékainknak megfelelően, mert ez is egy bizonyíték Isten létezésére, hanem azért, mert segíthet bennünket istenkeresésünkben az ilyen bizonyíték hiányában.
Ahogy eredetileg Pascal javasolta, a fogadás azt tételezi fel előre, hogy a logikai gondolkodás önmagában nem képes dönteni Isten létezése mellett vagy ellen; úgy tűnik, hogy elegendő ok van mindkettőre. Nos, mivel az értelem nem tud biztosan állást foglalni, és mivel a kérdés annyira jelentős, hogy valamiképpen döntenünk kell, ezért „fogadnunk” kell valamelyikre, ha már bizonyítani nem tudunk. És így feltesszük a kérdést: melyik helyre teszed le a tétedet?
Ha Istenre teszed, akkor nem veszíthetsz semmit, még akkor se, ha kiderül, hogy Isten nem is létezik. De ha Isten ellen fogadsz, és tévedsz és Isten valóban létezik, akkor mindent elveszíthetsz: Istent, az örökkévalóságot, a mennyországot, a korlátlan nyereményt. „Állapítsuk meg a két lehetőséget: ha nyersz, akkor mindent megnyersz; ha veszítesz, akkor mindent elveszítesz”.
Nézzük meg a következő ábrát:
A függőleges vonalak ábrázolják a helyes hitet, az átlósak pedig a helytelen hitet. Hasonlítsuk össze az átlós vonalakat. Tegyük fel, hogy Isten nem létezik, és én hiszek benne. Ebben az esetben nem az örök élet fog várni rám, hanem – legvalószínűbben – az örökös nemlét. De most nézzük meg a másik átlót: Isten, a Teremtő és minden jó forrása létezik; de én nem hiszek benne. Ő felajánlja nekem szeretetét és életét, de én elutasítom őt. Léteznek válaszok a legnagyobb kérdéseimre, a legmélyebb vágyaimnak is van beteljesedése, de én úgy döntök, hogy elutasítom ezeket. Ebben az esetben elvesztek (de legalábbis komoly kockázata van, hogy elvesztek) mindent.
A fogadás visszataszítóan haszonlesőnek és puszta önzőségnek tűnhet. De ezt át lehet alakítani úgy, hogy egy magasabb erkölcsi motivációba forduljon: Ha létezik a végtelen jóság Istene, és ő jogosan formál igényt a hűségemre és hitemre, akkor azzal, hogy nem ismerem őt el, a legnagyobb igazságtalanság elkövetését kockáztatom.
A fogadás nem tud a hitre kényszeríteni – és nem is kényszeríthet erre. De ösztönzően hathat ránk abban, hogy keressük az Istent, hogy tanulmányozzuk és újra átnézzük azokat az érveket, amelyek arra törekednek, hogy megmutassák, hogy van Valami – vagy Valaki -, aki a világ és az életem végső magyarázata. Ez legalábbis „A szkeptikus imájára” sarkallhat: „Isten, nem tudom, hogy létezel-e, vagy sem, de ha igen, akkor kérlek mutasd meg nekem, hogy ki vagy.”.
Pascal szerint háromféle ember van: azok, akik keresték Istent és megtalálták; azok, akik még keresik Istent, de még nem találták meg; és azok, akik se nem keresik, se nem találják meg őt. Az elsők értelmesek és boldogok, a másodikak értelmesek és boldogtalanok; a harmadikak oktalanok és boldogtalanok. Ha a fogadás csak arra sarkall, hogy keresésbe kezdjünk, akkor az legalábbis arra fog sarkallni, hogy értelmesek legyünk. És ha Jézus ígérete igaz, akkor aki keres, az talál (Mt 7,7-8), és így boldog is fog lenni.
SaLa
Kérjük, anyagilag támogassa a Bal-Rad-ot! – a blog nyitóoldalának jobb felső sarkában látható 
piktogrammra kattintva Pay-Pal-on
-vagy közvetlen postai úton:
Szabó Péter 2747 Törtel, Petőfi-ut. 12.
HA LEHET…- NE BORÍTÉKBAN, MERT AZ MOSTANSÁG ELVÉSZ!
A beérkező adományokról olvasóinkat a “Köszönjük”– rovatban tájékoztatjuk! balrad.ru/koszonet
Ha tetszett ez a cikk, ha egyetértesz a balrad.ru-val, oszd meg Facebookon, Twitteren, VKontakton – meg ahol csak lehetőséged van rá! De legalább LÁJKOLD! – hiszen azzal is tudsz segíteni!