ELSŐ RÉSZ
(idézet: Horthy – Vas Zoltán)
A cattarói lázadás után Horthyt táviratilag a badeni főhadiszállásra rendelik. Károly király fogadja. Megköszöni a felkelés leverését, és most már hivatalosan is ellentengernaggyá, a flotta főparancsnokává nevezi ki. Jutalma Cattaróért, és előleg, hogy erős kézzel, eréllyel rendet teremtsen a tengerészetnél. Elfojtsa az elégedetlenségnek hol itt, hol ott felvillanó forradalmi tüzét.
Soron kívüli előléptetése annyira sérelmes a tengerészet legmagasabb tisztjeinek, hogy Károly király külön flottatiszti parancsban kénytelen megindokolni. Intézkedését az urak ne tekintsék személyük iránti bizalmatlanságnak. Ha e vezető állásra fiatalabbat állít, tengerésztisztjei kipróbált kötelességérzetétől és hazafiasságától elvárja, hogy figyelembe véve a komoly időket, a szolgálat érdekét, tőlük telhetőleg a legjobban előmozdítják és teljes erejükkel támogatják a flotta új főparancsnokát …
Másik rangot is kap Horthy, de a nép körében: „Cattaro hóhéra” … Horthy ezt az elnevezést könyvében nem említi. Mindössze annyit ír Cattaróról: – 1918 elején keserű tapasztalatokat szereztünk a cattarói lázadás folyamán. A Bécsben és más városokban kitört általános sztrájkkal kapcsolatban a hajókra felhúzták a vörös zászlót, és sokat fáradtunk, míg a felkelésen úrrá lettünk …
Következő gyilkolásairól részletesebben beszámol.
Már az első napon, amikor visszatér Polába, tudomására jut, hogy az Albániába tartó szállítóhajók kíséretéhez tartozó egyik rombolón összeesküvést lepleztek le. Két matróz, az egyik cseh, a másik horvát, a legénységet a tengerre kifutás után lázadásra és a tisztek letartóztatására akarta rábírni. Azt tervezték, hogy a kezükre került hajóval eljutnak az olaszországi Ancona kikötőjébe, és átállnak az ellenséghez. Feljelentés alapján a két matrózt letartóztatták: a flotta haditörvényszéke halálra ítélte őket.
– Az ítéletet jóváhagytam, és elrendeltem, hogy a másnapi kivégzésen minden hajóról húsz-húsz ember legyen jelen …
De tudja: az elrettentés önmagában nem kielégítő rendszabály. A szilárd fegyelem helyreállítására továbbra is a legjobb módszernek tartja az osztrák-magyar hadiflotta tétlenségének megszüntetését, harcba vetését az antant hajóhada ellen.
Ezzel Haus és Njegovan admirálisok eddigi tétlenségét bírálja. Felelőtlen vád ez részéről. Azt rója fel elődeinek, hogy az ellenség túlnyomó erejével szemben az Adriai-tengeren nem akarták a rájuk bízott hadihajókat a tengerészek ezreivel hiábavalóan a tengersírba taszítani. Különösen nem azután, hogy az antant túlerő nemrég könnyedén elsüllyesztette a Wien csatahajót.
Horthy ennek ellenére fogadkozik: ő majd megmutatja. Nagyravágyó tervet hangoztat. Ellentétben főparancsnok elődeivel, akik a hadiflotta legfőbb erőit eddig Cattaróban és Polában bezárva tartották, ő a monarchia valamennyi hadihajójának élén kifut az Adriai-tengerre, felveszi a harcot az itteni antanterőkkel. Győzelmet arat felettük, és történelmi dicsőséget szerez nevének és főparancsnoki hírének.
Legmagasabb rangú tiszttársai óva intik Horthyt, nehogy az osztrák-magyar hadiflotta teljes harci bevetését megvalósítsa. A legénység sem heverte még ki a cattarói lázadás következményeit, és ellenségként áll szemközt a tisztikarral.
Horthy válasza – emlékiratai szerint – egyértelmű. Szilárd fegyelem helyreállítására a legjobb módszernek a legénység harcbavetését tartja. Fel kell rázni petyhüdtségükből azokat, akiknek a füle mellett még sohasem fütyült el golyó. Elhatározza, hogy kifut a flottával.
A Wekerle-kormány 1918. január 23-án lemond. Tarthatatlan a helyzete. Tisza Nemzeti Munkapártjának abszolút képviselőházi többsége miatt nem tud kisebbségi kormányként működni. Hogy Tiszáékat engedékenységre bírja, új kormányt alakít. Kívánságukra kihagyja innen a Károlyi-pártiakat, akik ekkor már erőteljesen szorgalmazzák a szakítást Németországgal, és különbékét hirdetnek.
Helyükre németbarátok kerülnek. Egyidejűleg Wekerle új pártot alakít. Neve 48-as Alkotmány Párt. Belép ide gróf Andrássy és gróf Apponyi csoportja és néhány Tiszát megtagadó nemzeti munkapárti politikus. Támogatja Wekerlét a Katolikus Néppárt, a keresztényszocialisták és Vázsonyi Vilmos Demokratikus Pártja. Megszűnik ezzel a tavaly alakult és az utóbbi időben már csak formálisan létező Választójogi Blokk. Az új kormány igazságügy-minisztere Vázsonyi Vilmos.
Hetek óta tartanak közben a breszt-litovszki béketárgyalások. A szovjet kormány továbbra is elutasítja a központi hatalmak hallatlanul súlyos, hódító jellegű békefeltételeit. Emiatt 1918. február végén a német és osztrák-magyar megbízottak ultimátumot nyújtanak át a szovjet békedelegációnak. Ha nem vállalják azonnal a központi hatalmak diktált békefeltételeit, megszűntnek tekintik a fegyverszünetet, újból megindítják a háborút.
Lenin úgy vélte, a fiatal szovjet állam megerősödéséhez feltétlenül lélegzetvételnyi időhöz kell jutniuk. El kell ezért fogadni a legsúlyosabb békefeltételeket is. Utasította a szovjet békedelegáció vezetőjét, Trockijt, a forradalom egyik neves résztvevőjét: írja alá a békeegyezményt. Trockij nem értett egyet Leninnel. Megtagadta utasításainak teljesítését. A központi hatalmak ezt használták fel arra, hogy 1918. február 18-án az orosz front mindkét szakaszán újabb offenzívát indítsanak. A sikeres támadásban messze előnyomulnak Oroszországban. Közel jutnak Oroszország akkori fővárosához, Pétervárhoz.
Trockij hibájából a szovjet hatalom léte kerül veszélybe A most alakuló Vörös Hadsereg azonban megállítja a Pétervár ellen vonuló német haderőt. Ezzel újból megkezdődnek a béketárgyalások.
A központi hatalmak az eddiginél is súlyosabb békefeltételeket szabnak, amelyeket a szovjet kormány Lenin határozott állásfoglalására 1918. március 3-án elfogad. Lehetővé válik ezzel Oroszország kiválása a világháborúból. Lélegzetvételnyi szünethez jut a fiatal szovjet állam, hogy megerősödjék. A Szovjetuniónak azonban át kell engednie a németeknek a balti tartományokat. Német, illetve osztrák-magyar gyámság alatt álló országnak kell elismernie Lengyelországot, Ukrajnát, a Don és a Kaukázus vidékét.
- március 5-én a központi hatalmak Magyarország területi gyarapodásával Romániára is rákényszerítik imperialista békeparancsukat. Ezzel, akárcsak a breszt-litovszki békével, lelepleződnek a német, az osztrák és a magyar uralkodó körök hódító céljai. Frázisként emlegették eddig a hadisarc nélküli békekötést.
A központi hatalmak teljes erővel megvalósíthatják így hadseregeik nagyarányú átcsoportosítását keletről nyugatra, illetve az olasz frontra.
A német hadsereg 1918. március 22-én hatalmas támadást indít a francia fronton. Óriási áldozatok révén ismét megközelíti Párizst. A frontot azonban nem sikerül áttörnie.
Az új német hadisiker Franciaországban ismét győzelmi reményt ébreszt a központi hatalmak uralkodó köreiben. Tisza annyira megerősödöttnek látja politikai helyzetét, hogy békülékenyen felajánlja szolgálatát az uralkodónak.
Horthy ezt nagyon örvendetesnek találja, hiszen Tisza személye és politikája iránt nagy megbecsülést érez. Csakis őt tartja alkalmasnak arra, hogy mint miniszterelnök magyarországi forradalom esetén megtegye azt, amit ő Cattaróban tett a lázadás leverésével.
A tengerészet főparancsnokaként azóta is naponta ír alá halálos ítéleteket.
Minden alkalommal elrendeli: – Elrettentő példaként nyilvánosan végrehajtani!
Ezt várja Tiszától is: az elrettentő példamutatást. Máris Tisza befolyása érvényesül abban, hogy a kormány hadjáratot indít a demokratikus és szocialista erők ellen. A munkásmozgalom több baloldali vezetőjét, köztük Hamburger Jenőt, letartóztatják, pert indítanak ellenük.
Feloszlatják az egyetemi baloldali diákok szervezetét, a Galilei-kört. Vezetőit bíróság elé állítják. Hajsza indul Károlyi Mihály ellen. Felségárulási pert készítenek elő.
Őfelsége és környezete mérlegeli Tisza békülékenységét, hiszen, bár közel esztendeje nem miniszterelnök, tovább is ő a tényleges irányítója a képviselőház többségi pártjának, a Nemzeti Munkapártnak, az ország politikai életének. Az udvar mégsem fogadja el felajánlkozását. Károly király és környezete a monarchia megmentése és a forradalom elkerülése érdekében Magyarországon és a birodalom többi országában kompromisszumra készül lépni az ellenzéki pártokkal, beleértve a szociáldemokratákat.
E politika megvalósítását itthon csakis a választói jog széles kiterjesztése tenné lehetővé. Ezt szolgálná a Wekerle-kormány úgynevezett Vázsonyi-féle választójogi tervezete. Még ez is pedig 16 millió felnőtt lakosból mindössze 3 és fél milliónak juttatna választójogot.
Tisza és pártja azonban kitart a kemény ököl reakciós elvénél: a Vázsonyi-féle nagyon korlátozott tervezetet is elutasítja. Pedig ekkor már olyan feudális szellemű nagybirtokosok is, mint gróf Andrássy, gróf Apponyi és Hadik János szükségesnek tartják a Vázsonyi-féle választójogi törvényreformmal lecsillapítani a munkásság gyorsan növekvő, máris forradalmi jellegű elégedetlenségét.
Károly király kompromisszumos terve így Tiszáék miatt nem valósulhat meg.
A Szociáldemokrata Párt április 14-én Budapesten és számos vidéki helyen nagygyűlésen követeli a kormánytól: váltsa be a januári sztrájk idején tett választójogi ígéretét. Akkor ezt a pártvezetőség politikai győzelemnek nyilvánította, leszerelte ezzel a sztrájkot. Most meg kitűnik, hogy Tiszáék még a Vázsonyi-féle tervezetet is sokallják. Képviselőházi elfogadását megakadályozzák.
Wekerle 1918. április 17-én lemond miniszterelnöki tisztéről. A királynak most adódna alkalma feloszlatni a képviselőházat, hogy új választást tartsanak. Tisza és Wekerle egyformán tart az ellenzék választási győzelmétől. Inkább megegyeznek, hogy egymás kölcsönös támogatásával alakítanak új kormányt. Kimarad ebből Apponyi és Vázsonyi, akik engedményekkel akarnák elkerülni a Tisza politikai makacssága miatt várható „forradalmi” katasztrófát.
Horthy nem Tiszában látja a készülő katasztrófa okozóját, hanem Károlyiban. Felrója neki, hogy szembefordul saját osztályával, meg nem gondolt reformokat, különbékét követel. Dicséri Tiszát, amiért ellenáll Károlyi követelésének. Szidalmazza Károlyit, hogy Tisza ellen olyan körökben keres követőket és támogatást, amelyek dühös elvakultságukkal törekednek a törvényes rend és mindannak a lerombolására, ami a múlt nemes hagyományain épült és még fennáll, akik mindenáron a háború befejezését erőszakolják.
Tisza és újból Tisza! Ez Horthy kizárólagos állásfoglalása. Ezzel pedig elszakad a rendkívül nehéz helyzetbe került Károly királytól, jóllehet minden jelentésében hűségéről biztosítja.
SaLa
Kérjük, anyagilag támogassa a Bal-Rad-ot! – a blog nyitóoldalának jobb felső sarkában látható 
piktogrammra kattintva Pay-Pal-on
-vagy közvetlen postai úton:
Szabó Péter 2747 Törtel, Petőfi-ut. 12.
HA LEHET…- NE BORÍTÉKBAN, MERT AZ MOSTANSÁG ELVÉSZ!
A beérkező adományokról olvasóinkat a “Köszönjük”– rovatban tájékoztatjuk! balrad.ru/koszonet
Ha tetszett ez a cikk, ha egyetértesz a balrad.ru-val, oszd meg Facebookon, Twitteren, VKontakton – meg ahol csak lehetőséged van rá! De legalább LÁJKOLD! – hiszen azzal is tudsz segíteni!