ELSŐ RÉSZ
(idézet: Horthy – Vas Zoltán)
Ausztriában 1918. január 22-én sztrájk tör ki a polai tengerészeti hadianyagraktárban és katonai üzemekben.
Horthy éppen aznap érkezik Polába, hogy átvegye a Prinz Eugen parancsnokságát. Jövetelét megelőzi híre. Még a tisztek sem örülnek a kinevezésének.
Már az első estén feltűnik neki a legénység nyugtalansága. Többször hurrá kiáltásokat hall. Hívatja első tisztjét. Jelenti, hogy a legénység elégedetlen. A vacsorát silánynak tartják, nem hajlandók elfogyasztani. Ezt tárgyalják, s közben hurráznak.
Az első tiszt rosszul informált. A vacsora silánysága mellékes kérdés. A legénység azt tárgyalja, ne csatlakozzanak-e a polai munkásság sztrájkjához.
Horthy tisztjei kíséretében a fedélzetre siet. Váratlan megjelenésére megszűnik a zaj, nyugtalanság. Egy matróz éppen feljön a fedélzetre, nem veszi őt észre, hangosan kiáltozik. Horthy kemény ütéssel lelöki a lépcsőn. Sorakozót rendel el, és nagy nyomatékkal figyelmeztet mindenkit: óvakodjanak az izgatóktól, ne hallgassanak rájuk. A tiszti értekezleten is a legszigorúbb fegyelmet követeli: mindenki tudja, hogy ezt kegyetlenül megtartja.
Másnap Polában megszűnik a sztrájk. A Prinz Eugen matrózainak esetleges felkelésükkel már nincs mit támogatniuk. Látszólag teljes a rend a csatahajón. A legénységi szobákban azonban forr minden. Horthy szigorított tiszti és altiszti készenlétet rendel el.
Horthy közel kilenc hónapig volt távol. Nem hitte volna, hogy a tengerészet, amelyet embertelen módon ő is segít szigorúan fegyelmezetté tenni, ily közel jut a lázadáshoz. Azzal magyarázza: Polában a haditengerészet helyzete nem rózsás. Az olasz hadüzenet napjától három éve tétlenül lézeng a legénység, mintha örökös pihenőre kárhoztatnák. Ez huzamosan, a legjobb és legfegyelmezettebb tengerészetnél sem maradhat káros következmények nélkül.
A nehézségeket szerinte az is súlyosbítja, hogy a monarchia összes nemzetiségeiből kikerült tengerész legénység nemcsak a szocialista megmozdulásnak, de a jugoszláv, a cseh és az olasz soviniszta izgatásnak is jó talajul kínálkozik.
Ellenszernek azt tartja: kiszakítani az osztrák-magyar hadiflottát tétlenségéből, harcba vinni a legénységet.
Az Adriai-tenger jelenlegi ellenséges erőviszonyai között ez oly sok áldozatot követelő felelőtlenség lenne, hogy erre a tengerészet parancsnokai nem vállalkoznak. Horthyra vár e felelőtlen elv véres alkalmazása.
Minthogy a Prinz Eugenen történtekért saját személyében semmiben sem felelős, mindenért elődeit okolhatja, erősen eltúlozva jelenti a főparancsnoknak, hogy átvéve a csatahajó parancsnokságát, gyors és erélyes intézkedéseivel elfojtotta a legénység készülő összeesküvését. Nyomozást tett folyamatba a kezdeményezők kiderítésére, a hadbíróság felé intézkedéseket tesz a megbüntetésükre.
Njegovan tengernagy köszönetét fejezi ki Horthynak. Tiszti parancsban példamutatónak jelenti ki Horthy tettét. Hasonló erélyre inti a tisztikart.
Így növekszik hőstetté Horthy egyetlen ökölcsapása abban a szerencsés helyzetben, hogy a polai munkásság sztrájkja még aznap befejeződik; és a Prinz Eugen matrózai lecsendesednek.
Miközben Horthy a saját érdemeinek kihangsúlyozására felnagyítja a Polában történteket, Cattaróban 1917. február 1-én valóban jól szervezett lázadás kezdődik. Pontosan déli tizenkét órakor a St. Georg cirkálón a matrózok foglyul ejtik a tiszteket, felvonják a vörös zászlót. Az elkövetkező órákban a matrózok a hadikikötőben tartózkodó negyvenkét hadihajón, köztük a Kaiser Karl és a Goa cirkálókon kezükbe veszik a hatalmat. A lázadásnak nincs halálos áldozata. Egyetlen tiszt sebesül meg.
Orosz forradalmi példára Központi Matróztanács alakul. Délután két órakor összeül a St. Georg egyik lövegkamrájában. Ez a katonák első demokratikusan választott vezető szerve. Képviseletet nyer minden hajó, a soknemzetiségű legénység minden nemzete. Kidolgozzák követeléseiket. Az orosz demokratikus békejavaslatok alapján követelik az azonnali hódítás és hadisarc nélküli békekötést, a népek önrendelkezési jogának elismerését, Ausztriában és Magyarországon demokratikus kormányzatot, a kegyetlen bánásmód megszüntetését, a matrózok életkörülményeinek azonnali javítását.
A Központi Matróztanács a megalakulását és követeléseit rádiótáviratban jelenti az osztrák és a magyar képviselőháznak, a két szociáldemokrata pártnak. A lázadás magyar résztvevői Károlyihoz is fordulnak. Támogatását kérik.
A Tanács mindezt abban a reményben teszi, hogy a lázadáshoz csatlakoznak: Cattaró szárazföldi tengerésztüzérsége, Pola haditengerészei, valamint a közeli olasz front katonái, akiket erre rádión felhívnak.
A felkelés további menetét úgy tervezik, hogy felhívásukra a monarchia szociáldemokrata pártjai állnak mozgalmuk élére. Remélik ezután már, a tengerészeti erők, valamint a közeli olasz front remélhetőleg nagyobb egységeinek csatlakozásával, a Központi Matróztanács olyan politikai és katonai hatalmat képvisel, amely birodalmi méretűvé teheti a felkelést. Feltételeket szabhat Károly császár-királynak és a főhadiszállásnak a háborúból való kilépésére, a monarchia forradalmi átalakítására.
A Központi Matróztanács reményei nem valósulnak meg. Hiba történt. A felkelésnek csak elkésve sikerül megszakítania a St. Georg parancsnokságának rádióösszeköttetését a főparancsnoksággal, ami kezdettől akadályozza a felkelés erőteljes kibontakozását.
A St. Georg parancsnoka a lázadók fogságába kerül, de letartóztatása előtt közli a lázadást Polával. Riadó figyelmeztetést ad le, nehogy Polában is kitörjön a lázadás, és segítséget kér.
A riasztással megtett főparancsnoki óvintézkedések miatt elmarad a polai kikötőben tartózkodó csatahajóegységek feltételezett felkelése. A cattarói szárazföldi egységek is csak kisebb részben, köztük mindenesetre a nagyon fontos repülők, csatlakoznak a felkeléshez.
A matrózlázadás híre még így is a katasztrófa erejével hat a badeni főhadiszálláson. A lázadás sikere felmérhetetlen lenne. Első intézkedéseik ezért a megnyugtatást, nem a megtorlást célozzák. Szívesebben is tekintenék a Cattaróban történteket tömeges fegyelmezetlenségnek, mint lázadásnak. Utasítják a flotta főparancsnokát, közölje napiparancsban: – Uralkodónk minden erejével a békén dolgozik. Legújabb hírek szerint az olaszországi hadikikötőkben nagyobb számú hajóegységek állnak készen, hogy partjaink ellen támadjanak. Nyomatékosan fel kell szólítani a legénységet a kötelességéhez való visszatérésre.
A főhadiszállás csak annyiban ad utasítást megtorlásra, amennyiben a békés út nem lenne lehetséges. Elrendeli, hogy a haditengerészet valamennyi Polában tartózkodó nagyobb egysége, köztük Ausztria-Magyarország nagy csatahajói – torpedórombolók és német tengeralattjárók kíséretében – teljes gőzzel induljanak Cattaróba. A felkészülés és az út odáig mintegy harminchat óra.
A cattarói fellázadt egységeknél jóval nagyobb tűzerejű, Polából kiinduló hajóhad parancsnoka Karl Seidensacher ellentengernagy. A parancs számára is az: próbálja meg békésen leszerelni a lázadást. Ha nem sikerülne, verje le könyörtelenül.
Károly király személyes utasítására Seidensacher ellentengernagy mellett őfelsége külön megbízottja Horthy Miklós sorhajókapitány.
Károly király és környezete mindent elkövet a monarchia fennmaradásáért, területi egysége megmentéséért. A cattarói lázadás győzelme a tengerparti szláv és olasz részek elvesztését jelentené, amelyeket biztos kézben szeretne tudni. Emiatt külön megbízottja Horthy a lázadás békés vagy akár a legkíméletlenebb eszközökkel való leszerelésére.
Ismeretes az is, hogy őfelsége nagyon elégedetlen Njegovan tengernagy főparancsnoki tevékenységével. Gyengeségének tulajdonítja a lázadást. Le akarja váltani. Utódát mindenki Horthyban látja, aki máris mint az osztrák-magyar hajóhad leendő ura indul Cattaróba. Seidensacher ellentengernagy máris mint alárendeltje viselkedik.
Horthy tengernagyi és hajóhad-főparancsnoki kinevezését őfelsége azzal halasztja el, hogy a váratlan főparancsnok-változás a tengerészet legfelsőbb vezetésében meglepetést és zűrzavart kelthet. Néhány nap múlva azonban Károly király különleges akaratából Horthy megint akkorát lép előre, ami még az 1913-as rendkívüli kinevezésénél is inkább kiváltja mindenki bámulatát. A császári és királyi haditengerészet 1914. évi rangsorjegyzékében Horthy sorhajókapitányt harminc rangidősebb sorhajókapitány és tizennyolc tengernagy előzi meg. 1918. február 27-én valamennyi rangban előtte levő tengerész főtisztet átugorva, már ellentengernagy, az osztrák-magyar hajóhad főparancsnoka.
– Emberemlékezet óta nem fordult elő ilyesmi a közös haderőnél – írja Pilch Jenő ezredes, Horthy életrajzírója. – Ez az előléptetés olyasvalaminek felel meg, mintha egy fiatal ezredparancsnok a háborúba vonulva hadsereg-főparancsnokká lépne elő.
A Központi Matróztanács felhívására nem válaszol sem az osztrák, sem a magyar szociáldemokrata párt. Károlyi sem. Cserbenhagyják őket, holott felhívásuk világosan kifejezi lázadásuk célját: fegyveresen kitartanak, amíg a szükséges politikai támogatást megkapják. A Központi Matróztanács elképzelt szövetsége a birodalom szociáldemokrata pártjaival így csak ábránd marad.
Később a szociáldemokrata pártok az összeköttetés technikai nehézségére hivatkozva mentik magukat. Állásfoglalásukat azonban nem ez szabja meg, hanem a közismert opportunizmusuk, sőt a cattarói felkeléssel szembeni árulásuk.
A Központi Matróztanács február 2-án délután még mindig kedvező választ remél a szociáldemokrata pártoktól. Ezért elutasítja a főparancsnokság rádión továbbított megadási felhívását. Ez pedig azt tartalmazza: további engedetlenség esetén a cattarói szárazföldi védőkörlet tüzércsoportjai, a kapott utasítás szerint, ágyútűz alá veszik a lázadó egységeket. Figyelmeztetésként máris lövést adnak le a lázadás vezérhajójára, a St. Georgra. A közelről leadott telitalálat több matrózt halálra sebez.
Meginognak a lázadók sorai. Több cirkálón, torpedórombolón és naszádon – teljesítve a főparancsnokság parancsát – bevonják a vörös zászlót. A hadikikötő megjelölt helyén gyülekeznek.
Már csak a nehézcirkálón lobog vörös lobogó, ahol még mindig reménykednek: a Matróztanács felhívására válasz érkezik.
Este tíz órakor megkapják a főparancsnokság végső ultimátumát: – Ha a zendülők holnap, február 3-án délelőtt tíz óráig nem térnek vissza a fegyelemhez, megnyitják a teljes tüzet a vörös lobogós hajókra … Ezt már a közben beérkező polai Seidensacher-Horthy hadihajóegységek hajtanák végre.
A cirkálók még megpróbálhatnák a kifutást a tengerre, de tűzerőben messze elmaradnak az ellenük felvonultatott egységektől. Ha sikerülne is kitörniök, szemközt találnák magukat az antant hadiflottával. Az egyetlen lehetőségük, hogy repülőgépet küldenek Olaszországba. Kérik, hogy Cattaróból kitörve ne tekintsék őket ellenségnek.
A repülők nem térnek vissza. Az olaszok elkésve döntenek.
Február 3-án, hajnaltól Seidensacher-Horthy veszi át a parancsnokságot Cattaróban. Rádión figyelmezteti a felkelőket: német tengeralattjárók tartózkodnak a tenger színe alatt, a cirkálók legelső gyanús mozdulatára kilövik torpedóikat. A megmaradt hajóegységek lázadói még ekkor is kitartanak a Központi Matróztanács mellett. Készek a harcra. A tanács mégis úgy dönt, nem kergethet öngyilkosságba ezer és ezer matrózt, amikor alulmaradásuk nyilvánvaló.
Seidensacher megtorlást kíván, de a főhadiszállás utasítására hivatkozva megelégedne a legfőbb bűnösök letartóztatásával, elítélésével. Hiszen a lázadók mindössze egyetlen tisztet sebesítettek meg, fegyveres harc nélkül megadták magukat. Horthy kíméletlen. Nagyarányú letartóztatást, megtorlást, halálos ítéleteket kíván.
Fegyveres tiszti osztagok érkeznek a hajókra. Kiszabadítják a letartóztatott tiszteket, sorakoztatják a legénységet. Parancsnokaik intésére kilépnek a sorból azok a matrózok, akiknek vezető vagy bizalmi szerepük volt a lázadásban. Letuszkolják őket a fedélzetről a csónakokba. Elszállítják őket. Több mint hétszáz matrózt zárnak a cattarói erődítménybe. Összeül az e célra külön összeállított statáriális hadbíróság. A tengerész főügyészség a letartóztatottak közül kiválaszt negyven lázadót, köztük a Központi Matróztanács valamennyi tagját. Bíróság elé állítják őket.
Ügyüket két nap alatt letárgyalják. Négy halálos ítéletet hoznak. Hét matrózt életfogytiglani fegyházbüntetésre ítélnek. A többiek ügyét hadbíróság elé utalják, amely szintén hoz halálos ítéletet, csak nem a gyorsított statáriális eljárás alapján.
A halálos ítéleteket nyilvánosan hajtják végre, mielőtt még a védelem kegyelmi kérvényére Bécsből válasz érkezhetne.
– Éljen a béke! – halnak meg a cattarói lázadók.
A kivégzett matrózokat és lázadó társaikat, a cseh, horvát, lengyel, osztrák, magyar matrózokat már nem a monarchia katonai kényszere hajtja egy táborba, hanem a közös cél, a forradalom szelleme. A cattarói lázadók az Osztrák-Magyar Monarchia elnyomott nemzetiségei nevében fognak kezet a közös érdek, a szocialista eszme, a nemzeti felszabadulás jegyében.
SaLa
Kérjük, anyagilag támogassa a Bal-Rad-ot! – a blog nyitóoldalának jobb felső sarkában látható 
piktogrammra kattintva Pay-Pal-on
-vagy közvetlen postai úton:
Szabó Péter 2747 Törtel, Petőfi-ut. 12.
HA LEHET…- NE BORÍTÉKBAN, MERT AZ MOSTANSÁG ELVÉSZ!
A beérkező adományokról olvasóinkat a “Köszönjük”– rovatban tájékoztatjuk! balrad.ru/koszonet
Ha tetszett ez a cikk, ha egyetértesz a balrad.ru-val, oszd meg Facebookon, Twitteren, VKontakton – meg ahol csak lehetőséged van rá! De legalább LÁJKOLD! – hiszen azzal is tudsz segíteni!