ELSŐ RÉSZ
(idézet: Horthy – Vas Zoltán)
Katasztrofális a monarchia hadihelyzete. Magyarországon az ellenállási nehézségek növekedése országszerte heves tömegfellépésre vezet a városokban. Sűrűsödik a bevonulási parancs megtagadása. A keleti fronton tömegessé válik a barátkozás az orosz hadsereg és az osztrák-magyar hadsereg katonái között.
Az erőviszonyok megváltozására mutat az is, hogy a világháború eddigi éveiben a Szociáldemokrata Párt „hadiérdekből” lemondott a munkásság nemzetközi napjának megünnepléséről. A munkásosztály jó része ezt osztályárulásnak nyilvánította. A nagy gyárak most, 1917-ben, a szociáldemokrata vezetők ellenére munkabeszüntetéssel megünnepelték május elsejét. A párt baloldalának hatására e gyűlések harci jelleget öltöttek. Követelik a békét, az általános és titkos választójogot, az ország demokratizálását, a néptömegek életkörülményeinek megjavítását, a Tisza-kormány azonnali távozását. Csatlakozik e harchoz az értelmiség jelentős része. A szakszervezetek létszáma az 1914. évinek négyszeresére emelkedik.
Az általános elégedetlenség folytán olyan értelmiségi rétegek is szervezkednek már az osztályharc alapján, amelyek az előtt a polgári társadalom támaszai.
A fővárosi munkásság május elsejei nagy megmozdulásai nyomán erőteljesebbé válnak a vidéki mozgalmak is. Különösen a tatabányai és a dorogi bányászok május 11-15-i sztrájkja heves, öt szervezőjét a rögtönítélő bíróság halálra ítélte, kivégezni azonban nem merik őket, mert a kormányzat a munkásfelháborodás még nagyobb arányú kirobbanásától tart. Rövidesen a Pécs vidéki bányászok lépnek sztrájkba. A diósgyőri, az ózdi a salgótarjáni és a resicai iparvidék munkásai követik őket. Az államvasutak munkásai május végén az összes vasúti műhelyekben leteszik a szerszámot, a pályafenntartó munkások csatlakoznak hozzájuk. A sztrájkolók követeléseit részben teljesítik. 26 sztrájkvezetőt azonban katonai rögtönítélő bíróság elé állítanak.
Károly király az Egyesült Államok hadba lépésével, de az oroszországi forradalom politikai hatására is, Ausztria-Magyarország katasztrófa előtt álló hadihelyzetében, hogy megmentse a bukástól a Habsburg-házat és a monarchiát, sürgős békekötésre kéri Vilmos császárt.
– Annak az államférfinak, aki nem vak vagy süket, észre kell vennie, hallania kell a néptömegek moraját … – Majd a forradalomtól való félelmében azzal hangsúlyozza a békekötés fontosságát: – Új ellenség ellen küzdünk, mely veszélyesebb, mint az antant: a nemzetközi forradalom ellen … A háborúnak esetleg súlyos áldozatok árán való gyors befejezésé megadja a lehetőséget, hogy a készülő forradalmi mozgalmaknak sikerrel ellenszegüljünk …
Károlyi békekezdeményezése ismét kudarcot vall. Vilmos császár és a német vezető körök még mindig remélik a győztes békekötést. Tisza István is erre tesz fel mindent. Igyekszik megakadályozni a béketörekvéseket. Pedig erősödik a tömegek nyugtalansága. Békét, politikai jogokat, társadalmi reformokat követelnek. Az uralkodó, hogy e mozgalmakat levezesse, felkéri Tiszát: terjesszen elő javaslatot népjóléti reformokra, valamint a választójog kiterjesztésére. – Feleljenek meg ezek – írja – a magyar állam érdekeinek, a jelen időknek, a nép által hozott háborús áldozatoknak.
Tisza mégis lényegében mindent elutasított. Országosan kiváltotta ez, különösen a munkástömegekben, a felháborodást.
Az oroszországi februári forradalom nyomán a magyar uralkodó osztályokon belüli ellentétek is mind nyíltabbak. A polgári politikusok körében – már nemcsak a liberális ellenzék soraiban, hanem a konzervatívok, a kormánypártiak között is, növekszik az aggodalom, mert a Tisza-kormány makacsul kitart az Osztrák-Magyar Monarchia hódító céljai és a német szövetség mellett, holott a háború győzelmes befejezésére már nem látnak reményt. Támadják a Tisza-kormányt azért is, mert mereven elzárkózik attól, hogy a népfelháborodás csillapítására megígérje a választójog régóta követelt kiterjesztését.
A munkásság május 1-i nagyszabású megmozdulása után a Károlyi-párt a választójogi reform követelését a Tisza-kormány elleni támadás egyik fő jelszavává teszi. Fellépésének közvetlen célja azonban az, hogy sürgesse a szakítást Németországgal és a különbéke megkötését. Tiszáék viszont továbbra is ragaszkodnak a német szövetséghez, szembenállnak a különbékére irányuló törekvésekkel. A Tisza-kormány a bécsi udvar béketárgyalásait is fékezi, ezért az uralkodó számára is terhessé válik. Megkönnyíti ez, hogy a parlamenti ellenzék heves politikai hadjáratban támadja a most már az uralkodó által is eltávolítani kívánt Tiszát. A Szociáldemokrata Párt tömegtüntetéseken követeli Tisza lemondását.
Május 22-én Károly király az általa tervezett reformok keresztülvitele érdekében kihasználja az országos nemzeti elégedetlenséget, felszólítja Tiszát: mondjon le miniszterelnökségéről. Tisza saját pártja, a Nemzeti Munkapárt egy része is követeli az engedményeket. Tisza István lehetetlenné vált ezzel a miniszterelnöki posztján. Május 23-án lemond. Ezután sem adja fel harcát, mindenekelőtt a választójog kiterjesztése ellen. Három hétig nem alakul emiatt új kormány. Tartani kell Tisza újbóli hatalomra jutásától.
E harcban Tisza ellen Károlyi Mihály felszólalására a Szociáldemokrata párt közli a nyilvánossággal: hajlandó együttműködni a polgári ellenzék pártjaival. Ennek előfeltétele: küzdjenek együtt az általános és titkos választójogi törvény meghozataláért. Megalakul a Károlyi-párt, a Szociáldemokrata Párt, a Radikális Párt, a Demokrata Párt részvételével a Választójogi Blokk. Elnöke gróf Károlyi Mihály.
A Választójogi Blokk állást foglal az általános, titkos választójog, valamint a hódítások és hadisarc nélküli béke mellett. Célja ezzel, hogy lecsillapítsa a fenyegető népfelháborodást. Különbékével megmentse az összeomlástól az Osztrák-Magyar Monarchiát, megtartva ennek egész területét.
Az uralkodó osztályok egyre növekvő része is támogatja a Választási Blokk élén a nagybirtokos Károlyit. Remélik, hogy az uralkodó osztályok érdekeinek védelmezője marad. Nem törekszik megváltoztatni az ország kapitalista rendjét. Megőrzi a burzsoázia elnyomó és kizsákmányoló hatalmát a magyar és a nemzetiségi dolgozók felett.
Károlyinak ugyanakkor egyre nő a népszerűsége a világháborús szenvedésektől meggyötört és forradalmasodó dolgozók körében. Bíznak benne. Helyeslik németellenességét, békepolitikáját, demokratikus reformpolitikáját, együttműködését a Szociáldemokrata Párttal. Károlyiban látják azt egy egyéniséget, aki az ország demokratikus megújhodásának vezetője lehet.
A Választójogi Blokk 1917. június 8-ra tömeggyűlést hirdet. E nap délutánján a főváros munkásai leteszik a szerszámot, s tüntető menetben a Városháza elé vonulnak, amelynek udvarán a nagygyűlést megtartják. Forradalmi jelszavakat kiáltanak. Mindenekelőtt a békét követelik, és üdvözlik a cári monarchiát megdöntő orosz népet. Hasonló megmozdulások zajlanak le a nagyobb vidéki városokban: Győrben, Miskolcon, Debrecenben. E nagy politikai megmozdulás túllépi ezzel a választójogi akció kereteit, és az általános háborúellenes küzdelem fontos eseménye.
Tisza utódjaként 1917. június 15-én Károly király a mérsékelt ellenzékhez tartozó nagybirtokos gróf Esterházy Móriczot nevezi ki miniszterelnöknek. Tisza és a Nemzeti Munkapárt ellenére kisebbségi koalíciós kormány alakul. Ebben az uralkodó osztályok legkülönbözőbb rétegei egyesülnek. Miniszterséget vállal a Választójogi Blokk két képviselője. Károlyi Mihály grófot is felkérik miniszternek, de nem vállal tárcát. Támogatja az új kormányt a Szociáldemokrata Párt is.
Tisza politikájával egyetértően írja később Horthy: – Őfelsége sürgette az országgyűlési választójog messzemenő kiterjesztését. Az ellentétek, melyek ebből a kívánságból keletkeztek, áthidalhatatlanoknak bizonyultak, és Tisza 1917 májusában megvált hivatalától. Ezzel – írja sajnálkozóan – megszűnik Magyarországon a szilárd kormányzás időszaka, és rövid életű kormányok következnek.
8
Károly király különös kegyeként a tengerészet főparancsnoka, Njegovan tengernagy kinevezi Horthyt a monarchia három teljesen korszerű csatahajója egyike, a Prinz Eugen parancsnokává. Kivételes sorhajókapitány ilyen magas beosztása.
Horthy boldog, de kinevezésének árnyoldalát is látja. Az antant hajóhad által bezártan az Adriai-tengerbe, Njegovan tengernagy, főparancsnok annyira félti az ellenséges tengeralattjáróktól a csatahajókat, hogy nem engedi kimozdulni őket Polából és Cattaróból. Horthy, ha már amúgy sem tehet a tengeren semmit, a lábára és fülére hivatkozással, inkább elhúzza a Prinz Eugen parancsnokságának átvételét. Kenderesen marad.
Ha ezt egyszerű tengerész tenné, Horthy feltétlenül szökésnek minősítené, amit a haditörvény börtönnel, golyóval büntet. Ő a távolmaradását előkelően lábadozásnak nevezi. Havonta egyszer kell a Szolnok megyei hadkiegészítőnél katonai orvosi felülvizsgálatra jelentkeznie. Amikor az orvosi bizottság előtt lábára és fülére panaszkodik, maga a ragyogó élet. De merne-e az urambátyám rendszerű megyei hadkiegészítőnél bárki is kételkedni az ezredesi rangú sorhajókapitány szavában?
Megszereti Kenderest, a birtokot. A gazdatiszt, aki eddig kezelte, bevonult katonának. Horthy, hogy otthon tartózkodik, akárcsak az apja, egyedül gazdálkodik. Bécsi barátait – főként akiktől remél valamit – ellátja élelmiszerrel. Nem üzérkedik, csak éppen kijátssza a hadigazdálkodási rendeleteket, amit egyetlen birtokos sem tekint bűnnek. S ha csak a bécsi szabadpiaci árat kapja ellenértékként, már ebből meggazdagszik. Soha ilyen jól nem jövedelmezett a kenderesi birtok, mint a háború alatt. Horthy építtet és átépíttet mindent. Orosz hadifoglyokat hozat a birtokára. Csak koszt a bérük. Ezt tisztességesen megadja nekik. A fegyelem azonban szigorúan katonás, munkaidejük látástól vakulásig. Mint annak idején az édesapja, ő is az emberek nyomában jár, hogy egy szalmaszál se vesszen kárba. Lóháton hol itt, hol ott tűnik fel. A majorokban, magányos asszonyoknál is, akiknek férjük a messzi harctereket járja.
Horthyné sohasem volt féltékeny a férjére. Most nagy jeleneteket rendez. Panaszkodik amiatt is, hogy Kenderesen úgyszólván nincsen társasága. Unatkozik. Visszavágyik Bécsbe, Badenbe, ahol barátnői élnek.
SaLa
Kérjük, anyagilag támogassa a Bal-Rad-ot! – a blog nyitóoldalának jobb felső sarkában látható 
piktogrammra kattintva Pay-Pal-on
-vagy közvetlen postai úton:
Szabó Péter 2747 Törtel, Petőfi-ut. 12.
HA LEHET…- NE BORÍTÉKBAN, MERT AZ MOSTANSÁG ELVÉSZ!
A beérkező adományokról olvasóinkat a “Köszönjük”– rovatban tájékoztatjuk! balrad.ru/koszonet
Ha tetszett ez a cikk, ha egyetértesz a balrad.ru-val, oszd meg Facebookon, Twitteren, VKontakton – meg ahol csak lehetőséged van rá! De legalább LÁJKOLD! – hiszen azzal is tudsz segíteni!