(idézet: Emlékek, gondolatok – Zsukov)
X.
Június 26-án a Délnyugati Front tarnopoli harcálláspontján felhívott Sztálin és ezt mondta:
– A Nyugati Frontnál súlyos helyzet alakult ki. Az ellenség megközelítette Minszket. Érthetetlen, mi van Pavlovval. Kulik marsallról nem tudjuk, hol van. Saposnyikov marsall megbetegedett. Ide tud repülni azonnal Moszkvába?
– Nyomban megbeszélem Kirponosz és Purkajev elvtársakkal a további teendőket – feleltem – és indulok a repülőtérre.
Június 26-án késő este érkeztem Moszkvába és a repülőtérről egyenesen Sztálinhoz hajtattam. Sztálin szobájában vigyázzban állt Tyimosenko marsall és első helyettesem, Vatutyin altábornagy. Mindketten sápadtan, az álmatlanságtól vörös szemekkel. Sztálin sem volt jobb állapotban.
Sztálin fejbólintással üdvözölt, majd ezt mondta:
– Gondolják végig közösen, mit lehet csinálni ebben a helyzetben? – és az asztalra dobta a Nyugati Front térképét.
– Negyven percre van szükségünk a tájékozódáshoz – feleltem.
– Jó, negyven perc múlva jelentsenek.
Átmentünk a szomszédos szobába és elkezdtük tárgyalni a helyzetet és azt, hogy milyen lehetőségeink vannak a Nyugati Frontnál.
Ott valóban rendkívül súlyos volt a helyzet. Minszktől nyugatra és a 3. és 10. hadsereg maradványai bekerítve, egyenlőtlen helyzetben verekedtek, de ezzel is jelentős ellenséges erőket kötöttek le. A 4. hadsereg egyes egységei a pripjatyi erdőségbe vonultak vissza. A Doksici-Szmolevicsi-Szluck-Pinszk vonalról a Berezina folyóhoz vonultak vissza azok a megtépázott magasabbegységek, amelyek az előző harcokban súlyos veszteségeket szenvedtek. A frontnak ezeket a legyengült csapatait hatalmas ellenséges csoportosítások üldözték.
A helyzetet megtárgyalva semmi jobbat nem tudtunk javasolni, mint azt, hogy azonnal foglaljunk védelmet a Nyugati Dvina-Polock-Vityebszk-Orsa-Mogiljov-Mozir terepszakaszon és a védelemre használjuk fel a 13., 19., 20., 21. és 22. hadsereget. Ezen kívül azonnal hozzá kellett fogni a védelem előkészítéséhez a mögöttes terepszakaszon a Szelizsarovo tó-Szmolenszk-Roszlavl-Gomel vonalon a főhadiszállás 24. és 28. hadseregének erőivel. Egyúttal még azt is indítványoztuk, hogy sürgősen szervezzünk még 2-3 hadsereget a moszkvai népfelkelő hadosztályokból.
Sztálin jóváhagyta javaslatainkat és ott helyben megfogalmaztuk a megfelelő intézkedéseket.
Javaslataink abból a fő feladatból indultak ki, hogy Moszkva megközelítési útjain mélyen lépcsőzött védelmet kell kiépíteni, fel kell őrölni az ellenséget, majd miután az egyik védelmi terepszakaszon megállítottuk őt, ellentámadást kell szervezni a Távol-Keletről elvont erőkkel és az újonnan felállítandó alakulatokkal.
Akkoriban még nem tudtuk, hol fogjuk megállítani az ellenséget, mit válasszunk az ellentámadáshoz alkalmas megindulási terepszakasznak és hogy ehhez milyen erőket fogunk összeszedni. Egyelőre mindez csak elgondolás volt.
Június 27-én 10 óra 05 perckor Beaudot-féle géptávírón a Főparancsnokság Főhadiszállásának következő tartalmú parancsát továbbítottam Klimovszkih tábornoknak, a front törzsfőnökének:
„Zsukov. A Főparancsnokság Főhadiszállásának parancsa következik.
Feladata:
Először. Sürgősen kutassanak fel minden egységet, létesítsenek összeköttetést a parancsnokokkal és magyarázzák meg nekik az ellenség és a saját csapatok helyzetét. Különösen részletesen jelöljék meg azokat a helyeket, ahová az ellenség gépesített csapatainak élei kijutottak, közöljék velük, hogy hol voltak üzemanyag-, lőszer- és élelmiszer-takarmány bázisaink, hogy onnan mindennel ellássák magukat, ami a harchoz szükséges.
Az egységeknek pontosan szabják meg, hogy folytassanak-e harccselekményeket, vagy pedig összpontosuljanak az erdőségekben. Az utóbbi esetben jelöljék meg, hogy milyen utak mentén és milyen csoportosítást vegyenek fel.
Másodszor. Állapítsák meg, hogy hová kell repülőgépen üzemanyagot és lőszert szállítani annak érdekében, hogy ne kelljen otthagyni a drága technikát, különösen a nehézharckocsikat és a nehéztüzérséget.
Harmadszor. A megmaradt csapatokat három irányban kell kivezetni:
– Doksicin és Polockon át, a lepeli és polocki megerődített körletek mögött gyűjtve össze őket;-
Minszk irányában, gyülekezés a minszki megerődített körlet mögött;
– harmadik irány – a glusszi erdőség és Bobrujszk.
Negyedszer. Vegye figyelembe, hogy az ellenség első, gépesített lépcsője igen messze elszakadt gyalogságától, ezért most az ellenségnek mind az elszakadt lépcsője, mind pedig a harckocsik nélkül előrenyomuló gyalogsága gyenge. Ha az önnek alárendelt parancsnokok kézbe tudják venni a csapatokat, különösen a harckocsikat, megsemmisítő csapást mérhetnek mind az első lépcsőre, mind pedig a harckocsik nélkül mozgó gyalogságra. Ha sikerül, szervezzen először egy erőteljes csapást az ellenség Minszk és Bobrujszk felé közeledő első gépesített lépcsőjének a hátába, utána sikerrel fordulhat a gyalogság ellen.
Ez a merész tevékenység dicsőségére válna a Nyugati Körzet csapatainak. Különösen nagy siker ígérkezik abban az esetben, ha meg tudja szervezni a gépesített csapatok elleni éjszakai támadást.
Ötödször. A lovasság vonuljon vissza a pinszki erdőségbe és Pinszkre, Lunyinyecre támaszkodva a legmerészebben és mindenütt, ahol csak lehet, támadja az ellenség hadtápját és csapatait. Odaadó és merész középszintű parancsnokok vezetésével minden úton helyezzenek el önálló kis lovascsoportokat.”
Június 28-án éjjel két órakor közvetlen vonalon újból beszéltem Klimovszkih tábornokkal. Néhány részletet idézek a beszélgetésből:
„A készüléknél Zsukov. Jelentse, mit tud a 3., 10. és 4. hadseregről, kinek a kezén van Minszk, hol az ellenség?
Klimovszkih: Minszk továbbra is a miénk. Kapott jelentés szerint Minszk és Szmolevicsi körzetében ejtőernyősöket dobtak le. A 44. lövészhadtest erőivel Minszk körzetében folyamatban van a deszant felszámolása.
Az ellenséges repülők majdnem az egész napon át bombázták a boriszov-orsai vasútvonalat. Az állomások és a pályatest megrongálódott. A 3. hadsereggel nem sikerült rádióösszeköttetést létesíteni.
Az ellenség a legutóbbi jelentések szerint a megerődített körlet előtt volt.
Baranovicsi, Bobrujszk, Puhovicsi estig a mienk volt.
Zsukov: Hol van Kulik, Bolgyin, Korobkov? Hol vannak a gépesített hadtestek, a lovashadtest?
Klimovszkih: Kulikról és Bolgyinról nincs hírünk. Korobkovval felvettük az összeköttetést, a Bobrujszktól keletre levő harcállásponton van.
Hackilevics magasabbegysége Baranovicsihoz, Ahljusztyiné Sztolbcihoz zárkózott fel.
Zsukov: Mikor zárkóztak fel Hackilevics és Ahljusztyin magasabbegységei?
Klimovszkih: 26-án este kezdték meg ezeken a helyeken az összpontosulást. Este 19.00 körül kiment hozzájuk Szvetlicin hadtestparancsnok-helyettes. Holnap ejtőernyősöket küldünk, hogy eljuttassuk a parancsokat Kuznyecovnak és Golubjovnak.
Zsukov: Tud-e arról, hogy a 21. lövészhadtest jó állapotban érte el Mologyecsno-Vilejka körzetét?
Klimovszkih: A 21. lövészhadtestről olyan híreink voltak, hogy Mologyecsno irányában akar visszavonulni, de ezeket a híreket nem erősítették meg.
Zsukov: Hol a nehéztüzérség?
Klimovszkih: A nehéztüzérség nagy része a kezünkben van. Nincsenek adataink a 375. és 120. tarackos tüzérezredről.
Zsukov: Hol a lovasság, meg a 13., 14. és 17. gépesített hadtest?
Klimovszkih: A 13. gépesített hadtest – Sztolbciban. A 14. gépesített hadtestnek csak néhány harckocsija maradt, ezek csatlakoztak a Baranovicsiban levő 17.-hez. A lovasság hollétéről nincsenek adatok.
Korobkov kivezette a 42., 6. és 75. maradványait. Jogosan feltételezzük, hogy a 49. lövészhadosztály a bolovezsi erdőben van. Ennek ellenőrzése és a hadtest kivonása végett virradatkor külön ejtőernyőst küldünk ki. Kuznyecov érkezését a Nyeman mindkét partján várjuk.
Zsukov: Milyen volt ma a harc az ellenség gépesített hadtestével a minszki megerődített körlet előtt, és hol van most az az ellenség, amely tegnap Szluckban és a minszki megerődített körlet előtt volt?
Klimovszkih: A minszki megerődített körletben az ellenség gépesített hadteste ellen a 64. lövészhadosztály harcolt. Az ellenség Szlucktól tovább nyomult előre Bobrujszk felé, de estig még nem foglalta el Bobrujszkot.
Zsukov: Hogy értsem azt, hogy „még nem foglalta el”?
Klimovszkih: Feltételeztük, hogy az ellenség menetből próbál meg betörni Bobrujszkba. Ez nem történt meg.
Zsukov: Ügyeljen arra, hogy az ellenség az ön minszki megerődített körletét ne kerülje meg észak felől. Reteszelje el a Logojszk-Zembin-Plesenyici irányt, különben az ellenség a megerődített körletet megkerülve önnél előbb lesz Boriszovban. Több közölnivalóm nincs. Viszontlátásra”.
A katonák és parancsnokok tömeges hősiessége és a vezetők bátor helytállása ellenére a Nyugati Front valamennyi szakaszán tovább romlott a helyzet. Csapataink június 28-án visszavonultak Minszktől.
A Minszkbe betörő ellenséges csapatok elkezdték a város lakosainak bestiális lemészárlását, felgyújtották és elpusztították a kulturális értékeket és a történelmi emlékeket.
A főhadiszállást és a vezérkart súlyosan érintette, hogy csapataink feladták Belorusszia fővárosát. Mindannyian tudtuk, milyen nehéz sors szakadt azokra a lakókra, akinek nem sikerült elmenniük keletre.
Június 29-én Sztálin két ízben járt a Honvédelmi Népbiztosságon, a Főparancsnokság Főhadiszállásán és mindkét esetben igen élesen reagált a nyugati hadászati irányban kialakult helyzetre.
Június 30-án 6 óra 45 perckor Tyimosenko népbiztos utasítására géptávírón beszéltem Pavlov hadseregtábornokkal, a front parancsnokával. A beszélgetésből kiderült, hogy maga a parancsnok is rosszul ismeri a helyzetet.
Íme, a beszélgetés néhány részlete:
„Zsukov: A Nyugati Frontra vonatkozóan nem tudunk dönteni, miután nem tudjuk, mi történik Minszk, Bobrujszk, Szluck körzetében.
Kérem, jelentse a helyzetet.
Pavlov: Minszk körzetében a 44. lövészhadtest a mogiljovi országúttól délre visszavonulóban van; védelmi terepszakaszul, amelyen meg kell állnia, Sztahov-Cservenyt jelöltük ki.
Szluck körzetében a tegnapi légi megfigyelés szerint a 210. gépkocsizó lövészhadosztály Sisec körzetében harcolt.
Bobrujszk körzetében az ellenség ma 4 órakor hidat vert, amelyen 12 harckocsi haladt át.
Zsukov: A német rádiójelentések szerint Bialystoktól keletre két hadsereget bekerítettek. Valószínű, hogy ebben van némi igazság. Az ön törzse miért nem küld ki embereket, hogy megtalálják a csapatokat? Hol van Kulik, Bolgyin, Kuznyecov? Hol a lovashadtest? Lehetetlenség, hogy a repülők ne lássák a lovasságot.
Pavlov: Igen, nagy igazság van benne. Tudomásunk van róla, hogy a csapatok június 25-én és 26-án a Sara folyónál harcban álltak az átkelőhelyekért az ellenséggel, amely megszállta a folyó keleti partját. A 3. hadsereg igyekezett mindkét oldalról megkerülni a Sara folyót. A 21. lövészhadtest – Lida környékén van. Ezzel a hadtesttel tegnap óta nincs rádióösszeköttetésünk.
A hadtest a megadott irányban tör ki a bekerítésből. A repülők nem tudják felkutatni a lovasságot és a gépesített csapatokat, mert gondosan rejtik magukat az erdőkben az ellenséges repülőgépek elől. Egy rádióadóval felszerelt csoportot kiküldtünk azzal a feladattal, keresse meg, hol van Kulik és hol vannak csapataink. Ettől a csoporttól egyelőre nem kaptunk értesítést. Bolgyin és Kuznyecov éppen úgy mint Golubjov is június 26-ig a csapatoknál volt.
Zsukov: Legfontosabb feladata, hogy a csapatokat minél gyorsabban kutassák fel és vonják vissza a Berezina folyón túlra. Ezt az ügyet személyesen vegye kézbe és válogasson ki magának ehhez rátermett, a földi és légi harchoz értő tiszteket.
A Főparancsnokság Főhadiszállása azt követeli öntől, hogy a lehető legrövidebb időn belül szedje össze a front valamennyi egységét és rendezze őket.
Semmi esetre sem szabad megengedni, hogy az ellenséges csapatok Bobrujszk és Boriszov körzetében áttörjenek. Önnek mindent el kell követnie annak érdekében, hogy befejeződjék a hadseregek összpontosítása Orsa-Mogiljov-Zslobin-Rogacsev körzetében.
A harc vezetésére és avégett, hogy tudja, mi történik Bobrujszknál, helyettese vezetésével küldjön ki egy rádióadóval felszerelt parancsnoki csoportot. Azonnal ürítsék ki a raktárakat, hogy ne kerüljenek az ellenség kezére. Amint a helyzet tisztázódik, nyomban mindent jelentsen.
Pavlov: Bobrujszk és Boriszov tartása érdekében minden egységet, még az iskolát is bevetjük.”
A helyzet azonban nem javult. Június 30-án Sztálin felhívott a vezérkarnál és megparancsolta, hívassam be Pavlov vezérezredest, a Nyugati Front parancsnokát.
Pavlov hadseregtábornok másnap reggel megérkezett. Alig ismertem rá, annyira megváltozott a háború nyolc napja alatt. Még aznap leváltották a frontparancsnoki beosztásából és nemsokára hadbíróság elé állították. A Nyugati Front haditanácsának indítványára vele együtt Klimovszkih tábornok törzsfőnököt, Grigorjev tábornok híradó főnököt, Klics tábornok tüzérfőnököt és a fronttörzs más tábornokait is elítélték.
A Nyugati Front parancsnokává Tyimosenko népbiztost, helyettesévé pedig A. I. Jerjomenko altábornagyot nevezték ki. Erősítésképp a front állományába helyezték a Tartalék Front hadseregeit.
Az Északnyugati Front helyzete továbbra is erősen rosszabbodott.
A bekerítés elkerülése végett a 8. és 11. hadsereg a frontparancsnokság hibájából eltérő irányokban vonult vissza és nagy veszteségeket szenvedett.
A pszkov-leningrádi irány fedezése céljából a Főparancsnokság Főhadiszállása parancsot adott D. D. Leljusenko tábornoknak, a 21. gépesített hadtest parancsnokának, hogy Opocska-Idrica környékéről vonuljon Daugavpils körzetébe és akadályozza meg, hogy az ellenség átkeljen a Nyugati Dvinán.
Ezt a feladatot azonban lehetetlenség volt végrehajtani, és az ellenség már június 26-án nagy erőkkel átkelt a Nyugati Dvinán és elfoglalta Daugavpilst. Ennek ellenére a 21. gépesített hadtest merészen támadásba lendülve csapást mért az 56. német gépesített hadtestre és feltartóztatta előrenyomulását.
Von Mannstein vezértábornagy, aki akkoriban ennek a hadtestnek a parancsnoka volt, „Verlorene Siege” című művében a következőket írja erről az ütközetről:
„… Nemsokára a Dvina északi partján védekeznünk kellett az ellenség rohamai ellen, amelyeket egy páncélos hadosztály támogatott. Egyes szakaszokon a dolog komolyra fordult.”
A túlerő nyomására és a légitámadások miatt azonban a 21. gépesített hadtest kénytelen volt visszavonulni és védelmet foglalni, amelyet az ellenség rohamait visszaverve július 2-ig tartott. Később a 21. gépesített hadtest N. E. Berzarin vezérőrnagy 27. hadseregének az állományába került.
Kellemes kötelességemnek tartom, hogy megemlékezzek a 21. gépesített hadtest állományába tartozó 46. harckocsihadosztály (parancsnok V. A. Kopcov – Halhin-Gol hőse) ragyogó tevékenységéről és harci dicsőségéről, ezenkívül Berzarin tábornoknak, a 27. hadsereg parancsnokának dicső tetteiről, aki a háború végén az 1. Belorusz Front állományában a hősi 5. csapásmérő hadsereg élén bátran betört Berlinbe és annak első városparancsnoka lett.
A hónap végén Sztálin ismét változtatásokat hajtott végre a katonai vezetésben. Június 30-án az Északnyugati Front törzsfőnökévé Vatutyin tábornokot nevezték ki.
A 27. hadsereg július 2-án az ellenséges erőktől szorongatva megkezdte a visszavonulást.
A hadsereg az egész idő alatt széles arcvonalon harcolt és nem volt sem elegendő élőereje, sem eszköze ahhoz, hogy mélyen lépcsőzött védelmet szervezzen.
Mivel tartalékaink későn érték el a Velikaja folyót, az ellenség menetből elfoglalta Pszkov városát. Az Északnyugati Front 8. hadserege, elvesztve összeköttetését a többi erőkkel, észak felé vonult vissza.
Ily módon az Északnyugati Front a háború első 18 napja alatt elvesztette Litvániát, Lettországot és az OSZFSZK területének egy részét is. Ennek következtében az a veszély fenyegetett, hogy az ellenség Lugán keresztül előrenyomul Leningrádig, amelynek megközelítési útjait még nem erősítettük meg eléggé és alig fedezték őket csapatok.
A vezérkar az Északnyugati Front törzsétől egész idő alatt nem kapott világos és kimerítő jelentéseket csapataink helyzetéről, az ellenség csoportosításairól és páncélos, valamint gépesített magasabbegységeinek hollétéről. Néha ösztönszerűen kellett megállapítani az események alakulását, ez a módszer azonban, mint tudjuk, nem mentes a hibáktól.
SaLa
Kérjük, anyagilag támogassa a Bal-Rad-ot! – a blog nyitóoldalának jobb felső sarkában látható 
piktogrammra kattintva Pay-Pal-on
-vagy közvetlen postai úton:
Szabó Péter 2747 Törtel, Petőfi-ut. 12.
HA LEHET…- NE BORÍTÉKBAN, MERT AZ MOSTANSÁG ELVÉSZ!
A beérkező adományokról olvasóinkat a “Köszönjük”– rovatban tájékoztatjuk! balrad.ru/koszonet
Ha tetszett ez a cikk, ha egyetértesz a balrad.ru-val, oszd meg Facebookon, Twitteren, VKontakton – meg ahol csak lehetőséged van rá! De legalább LÁJKOLD! – hiszen azzal is tudsz segíteni!