(idézet: Emlékek, gondolatok – Zsukov)
IX.
A történelem sajnos túl kevés nyugalmas időt adott nekünk ahhoz, hogy mindent a helyére tegyünk. Sok mindent helyesen kezdtünk el, és sok mindent nem sikerült befejeznünk. Hibásan ítéltük meg a fasiszta Németország támadásának valószínű idejét. Ebből eredtek azok a mulasztások, amelyeket az első csapások visszaverésére való felkészülésben követtünk el.
A pozitív tényezők, amelyekről beszéltem, állandóan hatottak, egyre szélesebben és hatalmasabban kibontakoztak az egész háború folyamán az első naptól az utolsóig, és meghozták a győzelmet. A negatív tényező – az idő elszámítása – fokozatosan csillapulva, de rendkívül erősen érvényesült, növelte az ellenség objektív előnyeit, az idő előnyével gyarapította ezeket és ezzel súlyos helyzetünk okozója lett a háború elején.
A párt és a kormány 1940-ben egy sor kiegészítő intézkedést tett az ország védelmének erősítése érdekében. A gazdasági lehetőségek azonban nem engedték meg, hogy a rendelkezésünkre álló rövid idő alatt maradéktalanul megvalósítsuk a fegyveres erőinkkel kapcsolatban tervezett szervezési és egyéb intézkedéseket. A háború az országot a fegyveres erők átszervezésének, újrafelfegyverzésének és átképzésének szakaszában, a szükséges mozgósítási készletek és állami tartalékok képzésének időszakában találta. A szovjet nép nem szőtt háborús terveket, ellenkezőleg, igyekezve elkerülni a háborút, minden erejét a békés gazdasági tervek teljesítésének szentelte.
A veszélyes háborús helyzet érlelődésének időszakában mi katonák valószínűleg nem követtünk el mindent annak érdekében, hogy Sztálint meggyőzzük: a legközelebbi jövőben elkerülhetetlen a háború Németországgal, és nem bizonyítottuk be, hogy meg kell valósítani a hadműveleti és mozgósítási tervekben előírt sürgős intézkedéseket.
Természetesen ezek az intézkedések sem szavatolták volna az ellenséges nyomás teljesen sikeres visszaverését, hiszen a szemben álló felek ereje korántsem volt egyenlő. De csapataink szervezettebben léphettek volna harcba, és ily módon jóval nagyobb veszteségeket okozhattak volna az ellenségnek. Ezt bizonyítja egységeink és magasabbegységeink sikeres védelmi tevékenysége Vlagyimir-Volinszkij, Rava-Russzkaja, Przemysl körzetében és a Déli Front szakaszain.
Napjainkban különféle feltételezések élnek arra vonatkozóan, ismertük-e a háború kitörésének pontos dátumát és a haditerveit.
Nem tudom pontosan megmondani, helyesen tájékoztatták-e Sztálint, valóban jelentették-e neki a háború kitörésének a napját. Az ilyesfajta fontos adatokat, amelyeket Sztálin talán személyesen kapott, nem közölte velem.
Igaz, egyszer ezt mondta:
– Egy ember igen fontos adatokat közöl a hitlerista kormány szándékairól, de vannak bizonyos kételyeink …
Lehet, hogy R. Sorgeról volt szó, akiről a háború után szereztem tudomást.
Vajon a katonai vezetés önállóan és időben felderíthette volna-e azt, hogy az ellenséges csapatok elfoglalták a megindulási körleteket, ahonnan június 22-én hitszegő támadásuk megkezdődött? Az akkori körülmények között ezt rendkívül nehéz volt megtenni. Ráadásul pedig, amint ezt a zsákmányolt térképekből és dokumentumokból megtudtuk, a német hadvezetés a határ közvetlen közelében történő összpontosítást csak az utolsó pillanatban hajtotta végre, és páncélos csapatait, amelyek jelentős távolságra voltak, csak június 22-re virradó éjjel vonta előre a megindulási körletekbe.
Sajnos, még a rendelkezésre álló jelentésekből sem vontunk le mindig helyes következtetéseket, amelyek határozottan és hitelt érdemlően tájékoztatták volna a felső vezetést. Íme, ezzel kapcsolatban néhány dokumentum a katonai levéltárakból.
- március 20-án Golikov tábornok, a Felderítő Csoportfőnökség vezetője rendkívül fontos adatokat tartalmazó jelentést terjesztett a vezetés elé.
Ez a dokumentum ismertette a német csapatok valószínű csapásai irányainak a változatait arra az esetre, ha megtámadnák a Szovjetuniót. Mint később kiderült, ezek következetesen visszatükrözték a németek „Barbarossa” tervét, és az egyik változatban lényegében benne volt ennek a tervnek a lényege.
A jelentés megállapította: „A Szovjetunió ellen tervezett legvalószínűbb haditevékenységek közül az alábbiak érdemelnek figyelmet:
- sz. változat az 1941 februári adatok szerint: … a Szovjetunió elleni támadás céljából – írja a jelentés – három hadseregcsoport alakul: az 1. csoport Bock vezértábornagy parancsnoksága alatt Petrográd irányába mér csapást; a 2. csoport Rundstädt vezértábornagy parancsnoksága alatt – Moszkva irányába, és a 3. csoport Leeb vezértábornagy parancsnoksága alatt – Kijev irányába. A Szovjetunió elleni támadás kezdete hozzávetőlegesen május 20.
Katonai attasénk március 14-i jelentése szerint – folytatja a jelentés – egy német őrnagy kijelentette: – Teljesen megváltoztatjuk tervünket. Elvesszük a Szovjetuniótól a gabonát, a szenet és olajat. Akkor legyőzhetetlenek leszünk és folytathatjuk a háborút Anglia és Amerika ellen …”
Végül ugyanez a jelentés a berlini katonai attasé jelentésére hivatkozva megállapítja, hogy „a Szovjetunió elleni haditevékenység kezdete 1941. május 15. és június 15. között várható”.
A jelentésben szereplő adatokból levont következtetések azonban lényegesen lecsökkentették azok horderejét. Golikov tábornok a jelentés végén ezt írta:
„1. A fent idézett kijelentések és az ez év tavaszán lehetséges tevékenységi változatok alapján úgy vélem, a Szovjetunió elleni fellépés legvalószínűbb időpontja Anglia legyőzése vagy azután következik be, hogy az Németország számára megfelelő békét köt.
- A szállongó híreket és azokat a dokumentumokat, amelyek szerint ez év tavaszán elkerülhetetlen a Szovjetunió elleni háború, megtévesztésnek kell tekinteni, amely az angol, sőt talán a német felderítéstől indul ki.”
- május 6-án N. G. Kuznyecov tengernagy, haditengerészeti népbiztos feljegyzést juttatott el Sztálinhoz:
„A berlini haditengerészeti attasé, Voroncov 1. osztályú kapitány jelenti: … egy Hitler főhadiszállásán dolgozó német tiszt szavai szerint a németek május14-én a Szovjetunióba való betörésre készülnek Finnországon, a Baltikumon és Románián keresztül. Ugyanakkor nagy légitámadásokat terveznek Moszkva, valamint Leningrád ellen és a határ menti központokban ejtőernyős deszantokat szándékoznak ledobni …”
Ennek az okmánynak az adatai szintén rendkívül értékesek voltak. De Kuznyecov tengernagynak a vezetés elé terjesztett következtetései nem voltak összhangban az általa említett tényekkel.
„Feltételezem – állapította meg a feljegyzés -, hogy a jelentések hamisak és szándékosan terelték őket ebbe a mederbe, hogy lássák, miként reagál majd rájuk a Szovjetunió.”
… A feszültség növekedett. És minél közelebb jött a háborús veszély, annál feszítettebben dolgoztak a Honvédelmi Népbiztosság vezetői. A népbiztosság és a vezérkar munkatársai, különösen Tyimosenko marsall, abban az időben napi 18-19 órát dolgoztak. A népbiztost gyakran érte a reggel a dolgozószobájában.
Tyimosenko június 13-án jelenlétemben telefonon felhívta Sztálint és engedélyt kért rá, hogy elrendelhesse a határ menti körzetek csapatainak a harckészültségbe helyezését és az első lépcsők szétbontakozását a fedező terveknek megfelelően.
– Majd gondolkozunk rajta – felelte Sztálin.
Másnap újból Sztálinnál voltunk és jelentettük neki a körzetek nyugtalan hangulatát, továbbá, hogy a csapatokat teljes harckészültségbe kell helyezni.
– Önök mozgósítást javasolnak az országban, azt, hogy indítsuk el a csapatokat a nyugati határok felé? Hiszen ez háború! Értik vagy nem?!
Utána mégis megkérdezte:
– Hány hadosztályunk állomásozik a balti országokban, a Nyugati, Kijevi és az Ogyesszai Katonai Körzetben?
Mi jelentettük, hogy a négy határ menti katonai körzet állományában június 1. óta 149 hadosztály és 1 önálló lövészdandár van. Ebből:
– a Balti Katonai Körzetben – 19 lövész-, 4 harckocsi-, 2 gépesített hadosztály és 1 önálló dandár;
– a Nyugati Katonai Körzetben – 24 lövész-, 12 harckocsi-, 6 gépesített, és 2 lovashadosztály;
– a Kijevi Katonai Körzetben – 32 lövész-, 16 harckocsi-, 8 gépesített és 2 lovashadosztály;
– az Ogyesszai Katonai Körzetben – 13 lövész-, 4 harckocsi-, 2 gépesített és 3 lovashadosztály.
– No, hát ez talán kevés? A mi adataink szerint a németeknek nincs ennyi magasabbegységük – mondta Sztálin.
Én jelentettem, hogy felderítésünk adatai szerint a német hadosztályok létszáma és fegyverzete hadiállományra van feltöltve. A hadosztályokban 14-16 000 ember van. Viszont a mi 8 000-es hadosztályaink gyakorlatilag fele akkorák, mint a német hadosztályok.
Sztálin megjegyezte:
– Nem mindenben lehet hinni a felderítésnek …
Miközben Sztálinnal beszélgettünk, dolgozószobájába belépett titkára, A. N. Poszkrebiscsev és jelentette, hogy Kijevből N. Sz. Hruscsov van a telefonnál. Sztálin felemelte a hallgatót. A válaszokból úgy vettük ki, hogy mezőgazdasági kérdésekről folyt a beszélgetés.
– Jó – mondta Sztálin.
Úgy látszik Hruscsov rózsás színekkel ecsetelte a jó terméskilátásokat …
A Kremlből nyomott hangulatban távoztunk.
Elhatároztam, hogy egy kicsit sétálok. Gondolataim nem voltak vidámak. A Kreml mellett az Alekszandrov parkban gondtalanul hancúroztak a gyerekek. Én is lányaimra gondoltam és valamilyen különös érzés hasított belém, hogy mekkora nagy felelősség nehezedik ránk gyermekeinkért, azok jövőjéért és az egész országért …
Minden békeidőnek megvannak a maga sajátosságai, színezete és gyönyörűségei. Én azonban a háborút megelőző időről szeretnék szólni egy-két szót. Ezt az időt a példátlan, sajátosan emelkedett hangulat, a derűlátás, valamilyen átszellemültség, és ugyanakkor az alkotnivágyás, a szerénység és az emberek közti érintkezés közvetlen egyszerűsége jellemezte. Jól, igen jól kezdtünk élni!
És melyik közgazdász, filozófus vagy író merne rá vállalkozni, hogy hűen ábrázolja, mennyire felvirágzott volna országunk napjainkra, milyen előre lennénk, ha a háború nem szakítja félbe azoknak az éveknek a szélesen, békésen és hatalmasan hömpölygő folyamát …
Már említettem, milyen intézkedéseket tettünk, hogy Németországnak ne szolgáltassunk ürügyet háborús konfliktus kirobbantására. A honvédelmi népbiztost, a vezérkart és a határ menti katonai körzetek parancsnokait figyelmeztették, hogy személyileg felelősek a csapataink óvatlan tevékenységéből származó esetleges következményekért. Határozottan megtiltották, hogy a fedezési terv értelmében csapatokat vonjunk előre az első terepszakaszokra Sztálin személyes engedélye nélkül.
Tyimosenko népbiztos azt javasolta a körzetek parancsnokainak, tartsanak magasabbegység szinten harcászati gyakorlatokat az államhatár felé, hogy a csapatok közelebb kerüljenek a fedezési tervek szerinti szétbontakozási körletekhez. A körzetek végrehajtották a honvédelmi népbiztosnak ezt a javaslatát, de volt egy lényeges hiányosságuk: a tüzérség jelentős része nem vett részt a mozgásban.
Az volt ugyanis a helyzet, hogy a hadosztály-, hadtest- és légvédelmi tüzérség 1941 elején még nem vett részt harcszerű lövészeten és nem volt felkészülve harcfeladatok végrehajtására. Ezért a körzetparancsnokok úgy határoztak, hogy a tüzérség egy részét lőterekre irányítják éleslövészet céljából. Ennek következményeként a fedező csapatok egyes hadosztályainak és hadtesteinek a tüzérsége nagyrészt távol volt, amikor a fasiszta Németország megkezdte támadását.
Június 21-én este telefonon felhívott M. A. Purkajev altábornagy, a Kijevi Katonai Körzet törzsfőnöke, és jelentette, hogy a határőröknél jelentkezett egy szökevény német őrmester, aki közölte, hogy a német csapatok most foglalják el megindulási körleteiket a támadáshoz, amely június 22-én hajnalban kezdődik.
Purkajev közlését azonnal jelentettem a népbiztosnak és Sztálinnak. I. V. Sztálin ezt felelte:
– A népbiztossal együtt jöjjön a Kremlbe.
Magamhoz véve a csapatoknak szóló direktíva tervezetét, a népbiztossal, és N. F. Vatutyin altábornaggyal együtt a Kremlbe hajtattunk. Útközben megállapodtunk, hogy mindenáron kicsikarjuk a csapatok harckészültségbe helyezésének az elrendelését.
Sztálin egyedül fogadott bennünket. Láthatóan gondterhelt volt.
– Nem lehetséges, hogy a német tábornokok azért dobták át ezt a szökevényt, hogy konfliktust provokáljanak ki? – kérdezte.
– Nem – felelte Tyimosenko. – Véleményünk szerint a szökevény igazat mond.
Közben a Politikai Iroda tagjai bejöttek Sztálin szobájába.
– Mit tegyünk? – kérdezte Sztálin.
Senki sem válaszolt.
– Haladéktalanul ki kell adni az utasítást, hogy a határ menti körzetek csapatait helyezzék teljes harckészültségbe – szólalt meg a népbiztos.
– Olvassa! – felelte Sztálin.
Felolvastam a direktíva tervezetét. Sztálin megjegyezte:
– Korai még kiadni ilyen direktívát, lehet, hogy a kérdést még békésen is el lehet intézni. Rövid utasítást kell adni, amelyben rá kell mutatni arra, hogy a támadás a német csapatok provokációs tevékenységével kezdődhet. A határ menti körzetek csapatai ne üljenek fel semmiféle provokációnak, hogy ne keltsenek bonyodalmakat.
Nem vesztegetve az időt, Vatutyinnal együtt azonnal átmentem a másik szobába és gyorsan megfogalmaztuk a népbiztosi direktíva tervezetét.
A szobába visszatérve engedélyt kértünk a jelentésre.
Sztálin, miután meghallgatta és maga is még egyszer átolvasta a direktíva-tervezetet, bizonyos módosításokat hajtott végre és utána átadta a népbiztosnak aláírásra.
Különleges fontosságánál fogva ezt a direktívát teljes egészében idézem:
„A Leningrádi, Balti, Nyugati, Kijevi Különleges és Ogyesszai Katonai Körzetek haditanácsainak.
Másolat: a haditengerészeti népbiztosnak.
- 41. 6. 22-23. folyamán lehetséges a németek meglepetésszerű támadása a Leningrádi, Balti, Nyugati, Kijevi Különleges és az Ogyesszai Katonai Körzet arcvonalán. Lehet, hogy a támadás provokációs tevékenységgel kezdődik.
- Csapataink feladata – ne engedjenek semmiféle provokációs tevékenységnek, amely nagy bonyodalmakat idézhet elő. Egyidejűleg a Leningrádi, Balti, Nyugati, Kijevi és Ogyesszai Katonai Körzet csapatai legyenek teljes harckészültségben és verjék vissza a németek vagy szövetségeseik esetleges váratlan csapását.
- Megparancsolom:
- a)a 41. 6. 22-re virradó éjjel rejtve foglalják el a megerődített körletek tüzelőállásait az államhatár mentén;
- b) 6. 22-én virradat előtt gondosan álcázva összpontosítsák a tábori repülőtereken az egész légierőt, köztük a csapatrepülőket is;
- c)valamennyi egységet helyezzenek harckészültségbe. Az egységek bontakozzanak szét és álcázzák magukat;
- d)a légvédelmet a tartalékos állomány kiegészítő mozgósítása nélkül helyezzék harckészültségbe. Készítsék elő a városok és objektumok elsötétítését;
- e)külön rendelkezés nélkül ne hajtsanak végre semmilyen más intézkedést.
Tyimosenko. Zsukov.
- 6. 21.”
Vatutyin ezzel a direktívával azonnal a vezérkarhoz indult, hogy haladéktalanul közölje a körzetekkel. A közlés 1941. június 22-én 0,30 perckor fejeződött be.
A direktíva másolatát átadták a haditengerészeti népbiztosnak.
Valami furcsa, bonyolult kettősség érzésével tértünk vissza Sztálintól Tyimosenkóval.
Egyrészt, mintha mindent megtettünk volna, ami tőlünk függött, hogy teljesen felkészülve fogadhassuk a közelgő háborús veszélyt: hiszen több nagyszabású mozgósítási-hadműveleti jellegű szervezési műveletet indítottunk be; a lehetőséghez mérten megerősítettük a nyugati katonai körzeteket, amelyeknek elsősorban kellett ütközetbe bocsátkozniuk az ellenséggel; végül, ma engedélyt kaptunk arra, hogy kiadjuk a direktívát, amely elrendeli a határ menti katonai körzetek csapatainak harckészültségbe helyezését.
Másrészt viszont a német csapatok holnap reggel támadásba mehetnek át, és mi még sok fontos intézkedés végrehajtását nem fejeztük be. És ez igen megnehezítheti a tapasztalt és erős ellenség elleni harcot. Lehetséges, hogy az a direktíva, amelyet a vezérkar abban a pillanatban továbbít a körzeteknek, már elkésett.
Már régen besötétedett. Véget ért június 21-e. Hallgatva értünk Tyimosenkóval a népbiztosság bejáratához, de éreztem, hogy a népbiztost is ugyanazok az aggodalmak gyötrik. Amikor a gépkocsiból kiszálltunk, megbeszéltük, hogy tíz perc múlva találkozunk dolgozószobájában.
SaLa
Kérjük, anyagilag támogassa a Bal-Rad-ot! – a blog nyitóoldalának jobb felső sarkában látható 
piktogrammra kattintva Pay-Pal-on
-vagy közvetlen postai úton:
Szabó Péter 2747 Törtel, Petőfi-ut. 12.
HA LEHET…- NE BORÍTÉKBAN, MERT AZ MOSTANSÁG ELVÉSZ!
A beérkező adományokról olvasóinkat a “Köszönjük”– rovatban tájékoztatjuk! balrad.ru/koszonet
Ha tetszett ez a cikk, ha egyetértesz a balrad.ru-val, oszd meg Facebookon, Twitteren, VKontakton – meg ahol csak lehetőséged van rá! De legalább LÁJKOLD! – hiszen azzal is tudsz segíteni!