ELSŐ RÉSZ
(idézet: Horthy – Vas Zoltán)
A képviselőházban ugyanakkor Tisza, aki néhány nappal ezelőtt még a háború elhalasztását javasolta, kijelenti: a monarchia hidegen mérlegelte a Szerbiának küldött ultimátum minden lehető következményét, és minden eshetőségre készen áll.
Utána Andrássy Gyula gróf jelentkezik szólásra azzal, hogy a parlamenti pártok között meg kell teremteni a teljes egységet. Az ellenzék a kormány mellé áll, amikor „a haza becsületét védelmezi”.
Július 23-án Giesl báró, osztrák-magyar nagykövet, átnyújtja Belgrádban a háborút jelentő ultimátumot. Pasics szerb miniszterelnök két nap múlva adja meg kormánya válaszát. A monarchia döntő tényezői nem találják kielégítőnek. Ez a diplomáciai kapcsolat azonnali megszakítását jelenti a monarchia és Szerbia között.
Amikor Giesl báró Zimonyból, a Belgráddal szemben fekvő, akkoriban még magyar határszéli városból telefonon felhívja Tisza grófot Budapesten, és jelenti, hogy elhagyta a szerb fővárost, Horthy szerint ekkor történt, hogy Tisza felkiáltott: – Hát így kellete történnie?
Ausztria-Magyarország 1914. július 27-én, a magyar miniszterelnök gróf Tisza István egyetértésével rendeli el az általános katonai mozgósítást!
Oroszország Szerbia fegyveres támogatására készen hasonlóan cselekszik. Németország ugyanaznap ultimátumban követeli: Oroszország szüntesse meg hadserege mozgósítását, amit az elutasít.
Ausztria-Magyarország és különösen Németország háborút sürgető, provokációs politikáját védelmezve a mozgósításért Horthy Oroszországot teszi felelőssé. Arról ír: a diplomáciai kapcsolat megszakítása után, amint Oroszország mozgósított, ez elkerülhetetlenül maga után vonta Németország részéről ugyanezt az intézkedést.
Horthy még Magyarországon tölti a szabadságát, amikor július 27-én eléri a behívóparancs. Mint sorhajókapitányt azonnali szolgálatra visszarendeli a hajóhadhoz.
Másnap érkezik Bécsbe. Első dolga jelentkezni az új trónörökös Károly főhercegnél. Pártfogását kéri, aki ezt megígéri. Beszélgetnek a világháború esélyeiről. Horthy biztosra veszi Németország és Ausztria-Magyarország győzelmét.
A kialakuló világháború eseményei gyorsan követik egymást. Ferenc József július 28-án aláírja a birodalom népeihez intézett kiáltványát:
„Mindent meggondoltam és mindent megfontoltam. A monarchia hadat üzent Szerbiának.”
Még ugyanaznap Horthy, mint távozó szárnysegéd, Paar gróf főhadsegéd engedelmével búcsúkihallgatáson jelentkezik Ferenc Józsefnél. Kihallgatása csak formális. Horthy egyetlen rövid, katonás mondatot mond, amit őfelsége megköszön.
A távozó szárnysegédnek őfelsége rendszerint hátaslovat ad ajándékba. Horthyt őfelsége egy pár pompás lipicaival ajándékozza meg.
Ezzel – írja Horthy – véget ért szárnysegédi szolgálatának közel öt évig tartó, szép, érdekes és boldog időszaka. Ez az öt év volt élete legszebb, leggondtalanabb időszaka. Hálás a gondviselésnek, hogy ezt az időt I. Ferenc József király és császár őfelsége- a „legnemesebb”, „leglovagiasabb”, „legjobb” férfiúnak – közvetlen környezetében tölthette. Amit ott tanult és tapasztalt, annak köszönheti, hogy Magyarország államfői méltóságába kerülve felismerte magatartásának helyes útját. Mindazt, ami Bécsben helyesnek bizonyult, hazaviheti magával Magyarországra.
Július 31-én a francia háborúspártiak Párizsban megölik Jean Jaurést, a francia szociáldemokraták népszerű vezérét, nehogy harcba vigye a munkásokat a francia-német háború ellen.
Augusztus 1-én II. Vilmos német császár megüzeni a háborút Oroszországnak. Ezt teszi Ausztria-Magyarország is. Franciaország elrendeli hadserege általános mozgósítását.
Augusztus 3-án a német hadsereg hadüzenet nélkül betör Franciaországba. Lerohanja a nemzetközi szerződésekkel semlegesített Belgiumot. Anglia hadat üzen Németországnak. Ugyanezt teszi a csendes-óceáni német területek megszerzésére törekvő Japán.
A többi német gyarmatot, bár ezeknek nem nagy a jelentőségük, az angolok, illetve a franciák hódítják meg.
Az olasz és a román kormány egyelőre a semlegesség álláspontjára helyezkedik, de már ekkor is nyilvánvaló, hogy előbb-utóbb belépnek a háborúba, a központi hatalmak ellen.
Európa és csaknem az egész világ lángba borul. Mindez nemcsak a központi hatalmak, hanem az antant imperialista szándékából is történik.
1914 nyarának e válságos napjaiban szerte a világon a dolgozó tömegek szinte csodára várnak a világháború kitörése utolsó pillanatáig. Azt hiszik: a nyugati országokban nagy politikai erővel, tömegekkel rendelkező szociáldemokrata pártok és ezek legfőbb szervezete, a II. Internacionálé nemzetközi összefogása, a baseli kongresszus határozata alapján megakadályozza az imperialista világháborút.
E tekintetben a II. Internacionálé vezető erejére, Németország Szociáldemokrata Pártjára hárulna a legnagyobb feladat, amely a legutolsó választáson négymillió német választó szavazatával, száztíz képviselővel vonult be a birodalmi gyűlésbe.
A csoda nem következik be.
A Németországi Szociáldemokrata Párt birodalmi gyűlési képviselői valamennyi polgári párttal együtt megszavazzák a háborút támogató törvényeket, hadihiteleket. Ezt teszi valamennyi háborús ország szociáldemokrata pártja.
1914 nyara mindenképp fájdalmas csalódás, borzalmas csapás az osztályöntudatos szocialista munkástömegekre. Amiért harcoltak, amiben hittek: pártjuk és a szocialista internacionálé nem létezett többé. Németországban mindössze tizennégy szociáldemokrata képviselő, élükön Karl Liebknecht, szavazott a birodalmi gyűlésben a háborút szolgáló haditörvények ellen. Mellettük még a szerb és a bolgár párt, továbbá az orosz párt bolsevik frakciója maradt hűséges a szociáldemokrata elvekhez, a két évvel előbb, a baseli kongresszuson hozott határozathoz.
A magyarországi Szociáldemokrata Párt 191.4. július végén még tiltakozott a háború ellen. A hadüzenet után azonban háborús helytállásra hívja fel a magyar munkásosztályt. A központi hatalmak kormányai által is terjesztett hivatalos propagandával indokolja ezt. A Népszava, akárcsak a német és az osztrák pártlapok, arról ír: a háborúban a központi hatalmak az egész európai demokrácia régi, évtizedes politikai végrendeletét, az orosz cárizmus megtörését és széttiprását szolgálják. Azaz a cári Oroszország elnyomó rendszerére hivatkozva, a demokráciáért folyó küzdelemnek tünteti fel a központi hatalmak imperialista háborúját, és ezzel igazolja a háború támogatását.
– Jobb ügyért, nagyobb történelmi eszméért – írja a Népszava – nem folyt nemes és drága ver, mint amilyen most ömlik a lengyel és galíciai harcmezőkön. Az osztályharc megszűnt, senki sem gondol sztrájkra.
Hasonlóan ír a párt által kiadott Ifjúmunkás is: – Az egyik oldalon a reakció, a szolgaság, a barbárság, a másik oldalon az európai kultúra és haladás hadserege áll. Ez a háború a kultúra és barbárság nagy mérkőzése.
Az antantállamok szociáldemokrata pártjai háborús szólamaikban ugyancsak kitűnnek soviniszta, álhazafias indokaikkal. De már egymaga az is gyalázat, hogy itt is, ott is a szociáldemokrata pártok, miként a magyar párt is, reményeket fűznek akár a központi hatalmak, akár az antant győzelméhez.
A Függetlenségi és 48-as párt nevében az országgyűlésben gróf Károlyi Mihály kijelenti: – A háborúra vonatkozólag mi csak egyet látunk most, és ez az, hogy ez a háború sikeresen végződjék. Mi nemcsak minden anyagi, hanem minden erkölcsi erőt is össze akarunk fogni és fel akarunk kínálni az országnak, hogy úgy anyagilag, mint erkölcsileg teljesen felvértezve küzdhessen az ellenség ellen. A Függetlenségi és 48-as párt a háború idejére felfüggeszti a belpolitikai küzdelmeket, és minden törekvését oda irányítja, hogy a nemzet összes erői a győzelem kivívására tömörüljenek …
A Polgári Radikális Párt, amely nem bír képviselettel az országgyűlésben, a sajtóban hozza nyilvánosságra: – Háborút nem kell csinálni és nem szabad előidézni. De ha már itt a háború, jól, diadalmasan kell megcsinálni. – A hazátlanok százezrei nevében jelenti ki, hogy testvéreinek tekintik az összes pártokat, politikusokat, akik közösen védik a hazát, mit mindenki a maga módján szeret.
Gróf Tisza István miniszterelnök ezután így jellemzi a polgári ellenzéket és a Szociáldemokrata Pártot: – Mély tisztelettel emelünk kalapot a magyar ellenzéki pártok hazafisága és bölcsessége előtt. És meghatottan hajlunk meg a munkásság előtt, amely a válságos órában egy nemes és férfias mozdulattal a magyarság karjaiba sietett …
SaLa
Kérjük, anyagilag támogassa a Bal-Rad-ot! – a blog nyitóoldalának jobb felső sarkában látható 
piktogrammra kattintva Pay-Pal-on
-vagy közvetlen postai úton:
Szabó Péter 2747 Törtel, Petőfi-ut. 12.
HA LEHET…- NE BORÍTÉKBAN, MERT AZ MOSTANSÁG ELVÉSZ!
A beérkező adományokról olvasóinkat a “Köszönjük”– rovatban tájékoztatjuk! balrad.ru/koszonet
Ha tetszett ez a cikk, ha egyetértesz a balrad.ru-val, oszd meg Facebookon, Twitteren, VKontakton – meg ahol csak lehetőséged van rá! De legalább LÁJKOLD! – hiszen azzal is tudsz segíteni!