ELSŐ RÉSZ
14
(idézet: Horthy – Vas Zoltán)
Emlékiratában Horthy mindössze néhány oldalon itt-ott egy-egy mellékesen odavetett, politikai tájékozatlanságra mutató mondattal foglalkozik az osztrák-magyar birodalom akkori nemzetközi és belpolitikai helyzetével. Szárnysegédi szolgálatának ideje alatt pedig közvetlen tanúja a monarchia legválságosabb bel- és külpolitikai eseményeinek, amelyek az 1914-18-as világháborúhoz, a birodalom bukásához vezetnek.
A korszak eseményeihez Horthy nyilvánvalóan amiatt mellőzi a részletes hozzászólást, mert felfogása egybeesik a Habsburg-birodalom hivatalos politikájával. A magyar politikai életről Horthynak, az udvari embernek, a magyarul németesen beszélő közös hadseregbeli tisztnek változatlanul az a nézete: csodálja a Habsburgok magyarországi bizalmasának, Tiszának személyét és politikáját.
Tőle magától is hall erről azáltal, hogy a kihallgatásokat megelőzően szárnysegédi szobája igen mozgalmas. Megfordulnak itt a birodalom vezető politikusai, a főhercegek, a legmagasabb rangú katonák, külföldi diplomaták, Tisza István egyaránt.
A kihallgatásra érkező urakat Horthy udvariasan székkel kínálja. Mindig jóval előbb érkeznek, és amíg kihallgatásukra várakoznak, de utóbb is, amikor őfelségétől jövet elköszönni visszatérnek, elidőznek szobájában. Megbeszélik a kihallgatáson történteket, és Horthy érdekes és kényes politikai párbeszédek tanúja.
Közülök három fő témát említ. A nemzetiségi kérdést, a szocializmus előretörését és harmadikként őfelsége és Ferenc Ferdinánd egyre súlyosbodó ellentétét. Az urak beszélgetéséből a nemzetiségi kérdést új oldaláról ismeri meg. A vitatkozók szavaiból kiviláglik a külföld – Olaszország, Szerbia, Románia, Oroszország – hatása. Egyre erőteljesebbek a birodalomtól elszakadásra irányuló nemzetiségi mozgalmak.
Katonatisztnek, még ha szárnysegéd is, nem illik politikai megjegyzéseket megkockáztatni vagy éppen tanácsokat osztogatni írja Horthy. – Csak baráti körben vetheti fel a kérdést: nem lenne-e kívánatos, ha Ausztria-Magyarország jóval erélyesebben lépne fel Oroszország pánszláv propagandájával, a nagyszerb mozgalommal és az olasz irredentizmussal szemben? Utólag is az a véleménye, ha Ausztria-Magyarország akkor, amíg nem volt késő, nem tartott volna erélyes rendszabályok alkalmazásától, talán a történelmi események más fordulatot vettek volna.
A szárnysegédi szobában megvitatják a szocialista nézeteket is. – Azok, akik ebbe az irányba fordulnak – jegyzi meg Horthy aligha lehetnek tudatában annak, hogy tulajdonképpen jól megy soruk. Arra törekszenek, hogy az ország kormányzását elvont elméletek szerint alakítsák át. Közben megfeledkeznek arról, hogy a természet törvényeit az ember nem változtathatja meg. Szemhatáruk csak a fennálló állapotok lerombolásáig ér el. Az új helyzet kialakulását csak homályosan képzelik el …
Az őfelsége környezetéhez tartozókban bizonyos aggodalom él, mert a nemzetközi események szemük elé tárják a monarchiát fenyegető veszedelmeket. Természetesen távol áll tőlük a hanyatlás hangulata … Arról is beszélnek, hogy őfelsége és unokaöccse, Ferenc Ferdinánd között az ellentétek súlyosabbak azoknál, mint amelyek a nemzedékek közti különbségből rendszerint adódnak.
A főherceg 1898 óta helyettesíti őfelségét a legfőbb parancsnokságban. Tanácsadója Conrad von Hötzendorf vezérkari főnök. A trónörökös katonai kérdésekben egyre nagyobb hatást gyakorol, politikai téren akarata nemigen érvényesül. Őfelsége még magas korában sem tűri, hogy mások irányítsák, és ebben legközelebbi rokonával sem tesz kivételt. Véleményét meghallgatja, de érthetően húzódik attól, hogy a hat évtizedes uralkodás alatt kialakult és beváltnak tartott állami és kormányzati berendezkedés lényegén változtasson. Köztudomású, hogy a trónörökös ellentétes álláspontot képvisel. Előtte a trialisztikus államszövetség gondolata lebeg.
Ferenc Ferdinánd oly módon akarja egyesíteni a monarchia délszláv jellegű országait és tartományait, hogy azokból Ausztria és Magyarország mellett harmadik, egyenjogú szövetségi államot alkosson. Terve kiterjed a horvát-szlavon-dalmát országrészekre, amelyek a magyar Szentkoronához tartoznak, továbbá a szlovének lakta osztrák tartományokra, végül Bosznia-Hercegovinára, amelyet a két állam közösen igazgat.
A szerb nacionalisták attól tartanak: a Ferenc Ferdinánd elgondolása szerinti „Jugoszlávia”, a politikai és gazdasági előnyeivel nagy vonzóerőt gyakorolna Szerbia lakosságára. Ők viszont a tengerig terjedő délszláv birodalmat Belgrád fennhatósága alatt képzelik el. Ezért a főherceg törekvéseinek engesztelhetetlen ellenségei. Délszláv elképzelése miatt a főherceg trónörökös Magyarországgal is ellentétbe kerül. E kedvezőtlen viszony állandóan rosszabbodik.
Horthy szolgálati ügyben ritkán kerül érintkezésbe Ferenc Ferdinánddal. Udvari ünnepélyeken és társadalmi összejöveteleken gyakran látja a főhercegi párt. Alkalmi beszélgetése a trónörökössel elegendő tárgyat nyújt közösen táplált nagy vonzalmuk, a tengerészet iránt. Politikai kérdéseket sohasem érintenek.
Horthy semleges módon ír Ferenc Ferdinándról, de ténylegesen az ő híve. Imperialista politikájával függ össze a hajóhad gyors fejlesztése, amit Horthy lelkesen üdvözöl. Szerinte a trónörökös az uralkodóház első olyan tagja, aki tettetősen támogatja a haditengerészetet. Felismerte a fegyvernem fontosságát. Kimondta a megváltó szót: a flottának nemcsak partvédelemre: támadásra is elég erősnek kell lennie.
Híve Ferenc Ferdinándnak amiatt is, mert a trónörökös legszűkebb környezetéhez tartozik Károly főherceg, Horthyék pártfogója.
Horthyra jellemző, hogy nem utasítja el a trónörökös ellenszenvét, sőt gyűlöletét a magyarokkal és Tiszával szemben. Horthy elfelejti, hogy sokat köszönhet Tiszának, akit Ferenc Ferdinánd gyűlöl.
Ferenc Ferdinánd gyűlöli Tiszában azt a magyar arisztokratát, aki az 1867-es kiegyezést, a birodalom dualista osztrák-magyar államrendjét védelmezi a trónörökös trialista osztrák-magyar-délszláv birodalmi törekvéseivel szemben. A magyar arisztokrácia a dualizmus védelmével a magyar nép és a nemzetiségek feletti saját hatalmát félti. Ez esetben kivételesen a magyar arisztokrácia érdeke egybeesik a magyar nép függetlenségi érdekeivel, Ferenc Ferdinánd gyűlöletével szemben.
Nem amiatt, mert a magyar nép ellene lenne a szlávság érdekeinek. Köztudomású, hogy a főherceg a magyar uralkodó körök háttérbe szorításával nagyobb részt juttatna a trialisztikus birodalomban a monarchia szláv vezető köreinek. A főherceg egyébként csak átmeneti megoldásnak tartja a trialista birodalmat az egységes és teljesen központosított német nyelvű Ausztria megvalósításáig. Ebben az udvar és a köréje csoportosuló Habsburg arisztokrácia és a katolikus főpapság jutna uralomra. Meggátolná az elnyomott és nyomorúságban elő naptömegek – szlávok, magyarok, osztrákok – haladó követeléseinek megvalósítását.
Ferenc Ferdinánd Ausztriájának döntő pillére éppen emiatt a közös hadsereg. Az a fegyveres erő, amelynek élén a Horthy-féle közös hadseregbeli tisztek az osztatlanul központosított Habsburg-házat szolgálják. Ahogyan minden este kilenc órakor a birodalomban, Csíkszeredától Bregenzig, Rzesztowtól Cattaróig, a legtávolabbi határmenti helyőrségben ugyanaz a takarodó kürtjel zeng végig mindenütt, ugyanilyen egy nyelvű, német nyelvű Ausztriát akar Ferenc Ferdinánd.
Nagynak és erősnek akarja ezt a központosított, német nyelvű osztrák birodalmat. Miután elérte Bosznia-Hercegovina bekebelezését, terjeszkedni akar a világban, elsősorban a Balkánon, Szerbia rovására. Trialista birodalmi törekvéseivel Ferenc Ferdinánd így válik a rövidesen bekövetkező világháború egyik legfőbb okozójává.
Ferenc Ferdinánd trialista törekvéseit a németek sem látják szívesen. Nem érdekük Ausztria-Magyarország hatalmának növekedése. Ferenc Ferdinánd pedig nem akarja, hogy a monarchia túlságosan elkötelezettje legyen Németországnak. Tudja: ha megvalósulnának a Hohenzollern-ház Német Birodalmának céljai, a Habsburg császár-király csak a Hohenzollern-császár helytartója lenne.
15
Khuen-Héderváry tovább tárgyal az egyezségről. Tervezetét Tisza elbuktatja azzal, hogy őfelsége nem járul hozzá a véderőtörvény semmilyen, az ellenzék javára váló módosításához. A nemzetközi feszültség erősödése miatt követeli a törvény változatlan szövegű elfogadását.
Khuen-Héderváry lemond. Az udvar legesélyesebb jelöltje a miniszterelnökségre: Tisza István. Neve és személye azonban oly gyűlölt az országban, hogy nem vállalhatja a miniszterelnökséget. 1912. április 22-én ezért belső emberét, Lukács Lászlót nevezteti ki e tisztségre. Tisza tehát egyelőre még nem miniszterelnök, de pártvezérként az ő pártjából kikerült kormány irányítója.
Bécs felhatalmazza az új kormányt, hogy a véderőjavaslatot az erőszak bárminemű alkalmazásával feltétlenül vigye keresztül. Ennek érdekében 1912. május 22-én a Nemzeti Munkapárt képviselőházi többsége a házszabályok súlyos megsértésével megválasztja Tiszát a képviselőház elnökének.
A tömegek felismerik Tisza megválasztásának célját: az ország népét egyáltalán nem képviselő Nemzeti Munkapárt parlamenti diktatúrájának bevezetését. Készek harcolni, hogy megakadályozzák Tisza diktatúrás terveit: az ellenzék letörését, a véderőtörvények erőszakos keresztülvitelét a képviselőházban. A tömegek hatalmas nyomására a Szociáldemokrata Párt a Függetlenségi Párttal egyetértésben már Tisza megválasztásának másnapján, 1912. május 23-ára, általános sztrájkot és tömegfelvonulást hirdet.
Vérvörös csütörtök! – nevezte el a napot a magyar történelem. Izzó, forradalmi napja a választójogától megfosztott magyar munkásosztály harcának. A Budapesten hatalmas tömegben felvonuló munkásság nemcsak a maga, hanem a magyar dolgozó nép és a parasztság összessége nevében követeli az általános és titkos, a nőkre is kiterjedő választójogot. Harcol az Osztrák-Magyar Monarchiától való elszakadásért, Magyarország teljes függetlenségéért.
A kormány forradalomtól tart. A rendőrség megerősítésére mozgósítja a csendőrséget, a budapesti és környékbeli katonai erőket. Megszállják a fővárost. Mégis a munkások tízezrei teszik le a munkát. A csepeli, óbudai, újpesti, angyalföldi munkások valóságos szervezett ezredei harsány énekszóval, jelszavaik és vezetőik éltetésével vonulnak a nemrég épült új országház, a Parlament elé. Tüntetnek gróf Tisza István elnyomó és háborús politikája ellen. Az Országház előtti utcákban a tömegek útját nagy létszámú rendőrség, csendőrség és katonaság zárja el. Budapest munkássága meg nem torpanó bátorsággal tovább menetel.
Éneklik a tüntetők az akkor legnépszerűbb szociáldemokrata indulót:
Általános titkos
Választói jogot adjatok.
Hazafiak leszünk,
Nem hazátlan bitangok.
Budapest a továbbiakban soha nem látott események színhelye. A rendőrök, csendőrök, katonák több helyen sortűzzel, majd szuronyt szegezve támadnak a tömegre. Ömlik a vér. Harc kezdődött. A munkások a feldöntött villamosok fedezéke mögött felszedett utcakövekből barikádokat emelnek. Fegyverük nincs. A rendőrök és katonák kezéből csavarják ki, hogy legyen.
Mellékutcákon át huszárszázadok kerülnek a barikádok mögé. Kardlappal verik, vágják, rohamozzák, szétoszlatják a torlaszokat védő tömeget. De újból és újból, más helyeken gyülekeznek. Budapest munkássága emberi létéért küzd, ontja vérét e harcban. Élteti a forradalmat. Négy munkás és egy rendőr elesik. Több százan megsebesülnek, kétezer tüntetőt letartóztatnak.
A Szociáldemokrata Párt megretten a forradalom lehetőségétől. Lefújja az általános sztrájk folytatását, a harcot. Ebben a Függetlenségi Párt is hibás. Hasznosítani igyekszik saját politikája számára a munkásosztály támogatását, kinyilvánítja rokonszenvét a tüntetők választójogi követelései iránt, de óvakodik attól, hogy a munkásosztály hatalmas forradalmi megmozdulását ténylegesen támogassa. Pedig a munkásság megmozdulása nagy visszhangot kelt országosan, különösen a falusi szegénység körében.
A Vérvörös csütörtök eseményei nyomán a kormány megkezdi a munkásmozgalom elnyomását, de a tömegek megvédik szervezeteiket.
E helyzetben, belső ellenzékének nyomására, a Függetlenségi Párt, ahelyett hogy a kialakulóban levő forradalmi helyzet kihasználására törekedne, megint csak békülni akar a kormánnyal. Megegyezik a Kossuth-párttal, hogy olyan engedményeket tesznek a kormány felé a választójogi reform és véderőtörvény kérdésében, amelyet az elfogadhat. Ha e kívánságukat az udvar teljesíti, elállnak az obstrukciótól. Így jön létre az ellenzék választójogi törvényjavaslata, amely a tizennyolc éven felüli lakosság egynegyed részének adna csak választójogot. A nők nem szavazhatnak. A titkos szavazást csak a városokban és nagyobb ipartelepüléseken vezetnék be.
A Szociáldemokrata Párt vezetősége Justh Gyula személyes kívánságára a követelések minimumaként elfogadja a Függetlenségi Párt és a Kossuth-párt rendkívül mérsékelt választójogi javaslatát. Ezzel a Szociáldemokrata Párt alárendeli politikáját a Függetlenségi Pártnak.
Súlyos engedékenységük hiábavalónak bizonyul. Tiszáék még e csökkentett jellegű ellenzéki választójogi törvényjavaslatot is túlzottnak tartják. Nem tesznek engedményt a véderőjavaslatban sem. Elkezdődik újból az ellenzéki obstrukció.
Eljött ezzel Tisza várva várt ideje. Bécs felhatalmazásával 1912. június 4-én a képviselőház a Nemzeti Munkapárt többségével, az ellenzék tiltakozása ellenére, megszavazza a véderőtörvényt. Ezt csak úgy tudja elérni, hogy a parlamenti őrség segítségével harmincegy képviselőt kihurcoltat az ülésteremből. Erre az ellenzék teljes számban kivonul a parlamentből. Feleletként Tisza erőszakos intézkedésére, 1912. június 7-én Kovács Gyula függetlenségi párti képviselő drámai jelenetek között – Van itt még ellenzéki képviselő! kiáltással – háromszor rálő az elnöklő Tiszára, majd fejbe lövi magát. Tisza sértetlen marad, Kovács nem hal meg.
Tisza a merényletre a parlamentarizmus teljes felrúgásával válaszol. Erőszakos intézkedésekkel megakadályozza az ellenzék működését.
1912 Vérvörös csütörtöké és Kovács képviselő merénylete hatásáról, e parlamentről írja majd Károlyi Mihály gróf: a parlamentarizmus magyarországi régi formájában megbukott, teljesen lelepleződött. A parlamentarizmust csak az egész nép bevonása menthette meg. A nemzeti ügyet egybe kellett kapcsolni a demokrácia követelésével. Mindkettőnek útjában állt Tisza István …
SaLa
Kérjük, anyagilag támogassa a Bal-Rad-ot! – a blog nyitóoldalának jobb felső sarkában látható 
piktogrammra kattintva Pay-Pal-on
-vagy közvetlen postai úton:
Szabó Péter 2747 Törtel, Petőfi-ut. 12.
HA LEHET…- NE BORÍTÉKBAN, MERT AZ MOSTANSÁG ELVÉSZ!
A beérkező adományokról olvasóinkat a “Köszönjük”– rovatban tájékoztatjuk! balrad.ru/koszonet
Ha tetszett ez a cikk, ha egyetértesz a balrad.ru-val, oszd meg Facebookon, Twitteren, VKontakton – meg ahol csak lehetőséged van rá! De legalább LÁJKOLD! – hiszen azzal is tudsz segíteni!