ELSŐ RÉSZ
12
(idézet: Horthy – Vas Zoltán)
Az általános kihallgatásra érkező urakat Horthy egymás után kíséri a kihallgatási terembe. Ajtaja két oldalánál a magyar és az osztrák testőrség egy-egy tisztje áll kivont karddal. A cím és rangpontos sorolása és bejelentése Horthy által amiatt is fontos, mert a császár a kihallgatásra jelentkezettek legtöbbjét nem ismeri. Az előtte fekvő jegyzékből tekinti meg, miért jönnek kihallgatásra. Valamennyien szinte betanult, rövid szöveget mondanak, majd a császár gépszerűen megtudakolja tőlük: milyennek találják Bécset? Vagy aszerint, hogy meleg, hűvös, esős az idő, megkérdezi, mit szólnak az időjáráshoz. És udvarias kézlegyintéssel elbocsátja őket. A kihallgatások eme jellege közismert. Senki sem veszi zokon az ekkor már nyolcvanéves, agg uralkodótól.
Horthy azonban még az emlékiratait írva is annyira rajong őfelségéért, hogy kétségbe vonja, amit Sforza gróf, Olaszország volt külügyminisztere A mai Európa alakjai és alakítói könyvében közöl őfelségéről, hogy egyre csak az elcsépelt kérdést ismételgette: Hogyan tetszik önnek Bécs? Sforza gróf 18. századbeli megkövesedett autokratának nevezi őfelségét. Rideg, gőgös, hozzáférhetetlen modoráról beszél.
Ha az uralkodó Schönbrunnban tartózkodik, villásreggeli után, tizenegy óra tájt, a mögötte szótlanul haladó szárnysegéd kíséretében, sétát tesz a kastély kertjének elzárt részében. Ezután ismét íróasztalához ül. Rendszerint hat óra tájban, egyedül vagy legszűkebb környezete körében ebédel. Ünnepi fogadás esetén őfelsége este tízig fennmarad. Általában nyolc órakor pihenni tér.
Az estebéd jelenti a szárnysegédi szolgálat végét, őfelsége elmegy ekkor a szolgálati szobába, hogy elbocsássa. Előfordul, hogy elfelejti. Ilyenkor másnap reggelig tart a szolgálat. A szárnysegéd bosszúságát mindössze az enyhíti, hogy legközelebbi szolgálatára jelentkezve a császár elnézést kér mulasztásáért.
Horthy részt vesz az uralkodó agg kora ellenére nagyon kedvelt vadászatain. Őfelsége példáját követve mindenki kurta zergebőr nadrágba, zöld színű vadászkabátba, osztrák népviseletbe öltözik. Horthy panaszkodik. Nehezen szokja meg az öltözetet, mert az ebéden a főhercegnők szeme előtt meztelen térddel kell mutatkoznia.
Őfelsége kinevező okirata szerint Horthy az udvarnál megtartja tengerésztiszti járandóságát. Ehhez havi négyszáz korona udvari pótdíj és a schönbrunni kastélyban szolgálati lakás jár. Egy összegben négyezer koronát kiutalnak berendezkedésükre. Bár Horthy a felesége hozománya révén jómódú, számára is nagy összeg ez. Fokozza örömét, hogy Bécsbe került.
Bécs a monarchia központja. Aki bejut az udvarba, megismerkedhet a monarchia nagy befolyású vezető főuraival. Személyiségekkel, akikkel különben sohasem találkozna. Segítségükkel némi tehetséggel, ügyességgel az udvarba kerülők előtt nyitva a karrier, a pályafutás.
Horthyné ennek érdekében is Bécsben úgy rendezkedik be, hogy társadalmilag megszerezhessék továbbjutásukhoz a szükséges összeköttetéseket. Könnyen megy, mert az uralkodó gyakran bízza meg szárnysegédeit szerencsekívánatok, részvétnyilatkozatok, köszönetnyilvánítások közvetítésével, kitüntetések átadásával, ami az uralkodói kegy különös jele. Horthyné számon tart minden fontos névnapot, születésnapot, kitüntetést, előléptetést, és Horthy szorgalmasan írja a köszöntő leveleket. Levélpapírjain dombornyomással használja a Horthy család címerét. Pajzsban három domb, kimagasló lépcsőjén könyöklő, három búzakalászt tartó páncélos kar.
Négy gyermekük neveltetését is új rangjuknak megfelelően intézik. Horthy úgy emlékezik vissza erre, hogy tengerésztiszt számára egészen kivételes az olyan állapot, ha huzamosan és ennyire kellemes körülmények között élvezheti családi életét. Nevelőnőt tartanak a gyermekek mellett: magyar tanterv szerint Bécsben élő magyar papok tanítják őket.
Horthyné, hogy bejusson az előkelő társasági életbe, férje kíséretében megjelenik minden nagyobb nyilvános társadalmi eseményen: színházi premiereken, lóversenyeken, bálokon. A szárnysegédi szolgálat Ferenc József mellett oly kevéssé veszi igénybe Horthy idejét, hogy sokat tartózkodhat otthon: unatkozik. Könyvet alig olvas, általános műveltsége pedig alacsony.
Unalmában arra gondol, lévén jó hangja, énekben képezteti magát, és fellép az előkelő körök műkedvelő estélyein. Rájön, hogy ehhez idős. Mégis, hogy valamivel foglalkozzék, ecsethez, palettához nyúl, ami akkoriban nagy divat az előkelő női körökben.
Állására tekintettel nyilvános akadémiára nem mehet. Követi tehát Annunziata főhercegnő főudvarmestere leányának tanácsát és belép Mayerhof festőművész iskolájába, ahova főként arisztokrata hölgyek járnak. Ő az egyetlen férfitanítvány.
Amikor a képek másolásával már nagy gyakorlatot szerez, merész dologba vág. Őfelsége tudta nélkül arcképet fest róla. A császár nyári szabadságideje alatt nyílik erre alkalma, amikor ischli vadászkastélyában tartózkodik. A vadászatok idején Horthy az estebéd alatt szemközt ül vele az asztalnál, alaposan megfigyelheti arcának egy-egy részletét. Emlékezetébe vési; szobájában vászonra festi, Bécsbe visszaérkezve befejezi.
A festményt megmutatja őfelsége legszűkebb környezetének, a két főhadsegédnek, a személyes szolgálatot teljesítő inasoknak. Ők ismerik a legjobban a császár arcvonásait. Úgy találják: hasonlóságban ennyire jó képet még nem láttak róla. Horthy ezt annak tulajdonítja, hogy neki heteken át módjában állt nyugodtan tanulmányozni őfelsége arcát, míg a hivatásos festőművészeknek a császár csak egy-egy alkalommal és akkor is csak rövid ideig ül.
Ketteler, a nagy befolyású első komornyik Horthyné kezdeményezésére megemlíti a császár előtt a szárnysegéd értékes alkotását. Engedélyével bemutatják a képet őfelségének, aki Horthy legközelebbi szolgálatakor elismerő dicséretét fejezi ki, ami nem maradhat titokban az udvarban.
A hajóhadnál Horthy kilenc esztendeig várakozott előléptetésre, most jutalomként soron kívül előrelép a ranglétrán. Két esztendeje sem szolgál még őfelsége mellett, amikor 1911. november elején kinevezi fregattkapitánynak (alezredesi rang). Festményéért amatőr aligha kapott ilyen szép tiszteletdíjat.
Horthy büszkén akasztja őfelsége arcképét lakása díszhelyére. Horthyné ügyeskedésével ez arra is alkalom, hogy az udvari legfelső körök látogatásukkal tiszteljék meg a viszonylag alacsony beosztású Horthyékat; megcsodálják az őfelsége által megdicsért képet. Az, hogy a felső körök viszonzásként őket is meghívják, ez Horthyék Bécsben elért legnagyobb társadalmi sikere.
Előléptetésekor Horthy negyvenhárom éves, Horthyné harminc. A felső udvari körök fogadásain a kellemesen társalgó, anekdotázó Horthy szívesen látott vendég. De csakis, amíg először meséli világkörüli útjának tengerészeti élményeit, és nem esik sűrűn ismétlődő hibájába, hogy legközelebb feledékenyen ismétli történeteit az unalomig. Felesége ilyenkor közbeszól, s ő riadtan abbahagyja.
Horthyné szépasszony az, aki csillog a társaságban. Jellemzően, baráti körben sem úgy említik Horthyékat, hogy „Miklósék”, hanem „Magdáék”. Pletykálnak is Horthynéról a nála hat évvel fiatalabb Károly főherceggel kapcsolatban. A főherceg még a rangján aluli társaságokban is megjelenik, ahol Horthyné ott van. Közfeltűnést keltő módon együtt táncolnak az udvari bálon.
Horthy mindenfajta nőügyéről is pletykálnak. Udvari körökben azonban az ilyesmit nem tartják számon. Különösen, hogy akiket vele kapcsolatban emlegetnek, még szobalányokat is, rangbéliként nem jönnek számba.
Utóbb már a pletyka Horthy viszonyáról szól Auguszta főhercegnővel, a Habsburg-ház magyarországi feje, József főherceg feleségével. Gúnnyal emlegetik, mert a főhercegnő híresen csúnya asszony. Magatartása kellemetlen. Étkezésében falánk, nagyon elhízott. A fess Horthy és a csúnya Auguszta viszonyát rosszabbnak mondják minden érdekházasságnál.
Horthyék otthon így is jól megvannak. Olykor Horthy nem a múzeumokban másolja a festményeket. Horthyné azokon a napokon jár szabónőjéhez, amelyeken férje szolgálatot tart Schönbrunnban.
Így tart ez 1911 őszéig, amikor meghívást kapnak Károly főherceg és Zita pármai hercegnő esküvőjére. Horthy ezen egyedül vesz részt. Hiába kéri feleségét, aki erős fejfájásra panaszkodik. Otthon marad.
13
Tisza és Khuen-Héderváry miniszterelnök politikájának kedvezett, hogy az 1910-es választásokat követően megszűnt az előző évek súlyos gazdasági válsága. Magyarország is élvezi az imperialista világháborús előkészületek fegyverkezési konjunktúráját. A mezőgazdaság, de különösen az ipar kedvezően fejlődik. Meggyorsul az 1890 óta tartó fejlődés, amely a huszonegymillió főre szaporodott agrárjellegű Magyarországot agrár-ipari állammá változtatja.
A kedvező gazdasági fejlődés következtében átmenetileg megcsappan a munkásosztály küzdelme. Ez szinte elősegíti, hogy Khuen-Héderváry 1911 tavaszáig érvényesítheti az osztrák-magyar finánctőke reakciós célkitűzéseinek megvalósítását, külpolitikájában a német-osztrák imperialista háborús külpolitika következetes támogatását, a fegyverkezés fokozását.
1911 tavaszán már élesen megkezdődik a munkásosztály harca. A Szociáldemokrata Párt – ellentétben a koalíciós idők hibás politikájával – már nem a Habsburg-dinasztiával és a mögéje tömörülő erőkkel, hanem a magyar parlamenti baloldallal, a Just-féle Függetlenségi Párttal szövetségben harcol a modern Magyarországért, az általános választójogért.
Khuen-Héderváry viszonylag nyugodt miniszterelnökségének gyakorlatilag az a politika vet véget, hogy a monarchia háborús készülődése egyre több pénzt, több katonát és teljes katonai és gazdasági mozgósítást, új véderőtörvényt igényel.
A monarchia hadseregének létszáma ebben az időben 420 ezer fő. Ebből mindössze 32 ezer a magyar honvédség létszáma. A bécsi udvar a hadsereg létszámát 500 ezerre, a kiképzett 900 ezer fős tartalékosok számát közel a kétszeresére akarja növelni. Ennél is nagyobb mértékben kívánja emelni a fegyverkezésre fordított összegeket.
Khuen-Héderváry ezt már nem tudja simán keresztülvinni a képviselőházban. Justh Gyula vezetésével a Függetlenségi Párt a képviselőház legközelebbi feladataként nem a véderőtörvény, hanem az általános választójog törvénybe iktatását követeli. Amikor a Nemzeti Munkapárt mégis a véderőtörvény megtárgyalását tűzi napirendre, a Függetlenségi Párt obstrukcióba kezd. Vele tart a Kossuth-párt több képviselője.
Az obstrukcióval kapcsolatban a Nemzeti Munkapártban két irányzat küzd egymással. Khuen-Héderváry attól tart: ha erőszakos eszközökkel letöri az obstrukciót, kiélezi a belső társadalmi ellentéteket. Inkább megegyezést keres az ellenzékkel. Tisza az obstrukció teljes és végleges letörését kívánja.
A Nemzeti Munkapártban ennek ellenére egy ideig erős marad Khuen-Héderváry irányzata. 1911 nyarától 1912 tavaszáig több kísérletet tesz, hogy békés úton, a Kossuth-párttal való megegyezéssel szűntesse meg az obstrukciót, iktassa törvénybe a véderőjavaslatot. Ebben Khuen-Héderváry különösen a Kossuth-párti grófi nagybirtokos szárnyra, Apponyi és Bethlen István gróf támogatására számít.
A tárgyalások olyan elvi alapon folynak, hogy az ellenzék a közös hadsereg fejlesztését nem elvileg ellenzi. Nem is amiatt, hogy a közeljövő várható háborújában ne ömöljék magyar vér.
A Kossuth-párt a magyar nyelvű, magyar vezényletű hadseregnek a közös hadsereg rovására történő fejlesztését döntően amiatt követeli, hogy erősítse a magyar uralkodó osztályok helyzetét a bécsi udvarral való alkudozásokban. A Függetlenségi Párt álláspontjában azonban már megmutatkozik a német szövetséggel szembeni aggodalom, hogy a német barátság katasztrófába sodorja Magyarországot.
E politika legfőbb szószólója a Függetlenségi Pártban Károlyi Mihály gróf 48-as csoportja. Károlyi 1875-ben született, régi gazdag nagybirtokos grófi család sarja. Politikai élete elején a Szabadelvű Párt tagja. Még most is, ekkor már ellenzékiként, a nagybirtokos érdekvédelmi szervezet elnöke. Tart már azonban a világháború bekövetkeztétől, és szembefordul a magyar uralkodó osztályok Tisza István által képviselt háborús politikájával. Fellép Ausztria-Magyarországnak a németekkel kötött szövetsége ellen. Szorgalmazza a szomszéd népekhez és az antanthoz közeledését. A belpolitikában szociális reformokat sürget.
A Szociáldemokrata Párt is széles körű tiltakozó akciót indít az új véderőjavaslat ellen. Összehangolja az általános, titkos választójog követelésével. 1912. március 4-én országos, félnapos, általános sztrájkkal követeli a nép és az ország függetlenségi jogait. Budapesten a munkásság kétharmada sztrájkol. Az e napon országosan megtartott tömegtüntetés a munkásosztály legnagyobb megmozdulása 1907 óta. Százezres munkástömeg özönli el a főváros utcáit. A budapesti nagygyűlésen képviselteti magát a Függetlenségi Párt, a parasztság több pártja, a nemzetiségi munkásság, a Galilei-kör diáksága, a radikális értelmiség.
A nagygyűlés határozatot fogad el a munkásosztály követeléseiről, az általános, egyenlő és titkos választói jogról. Állást foglal a kormány imperialista háborút előkészítő politikája ellen. Kimondja: a Just-féle Függetlenségi Párt parlamenti küzdelmét a nép érdekében valónak tartja; minden erejével támogatja. Elvárja, hogy kitartson eddigi céljai mellett, minden kormánycselszövénnyel szemben. Amennyiben a kormány az erőszak fegyveréhez nyúlna, szembe találja magát a tömegek forradalmi erőszakával.
SaLa
Kérjük, anyagilag támogassa a Bal-Rad-ot! – a blog nyitóoldalának jobb felső sarkában látható 
piktogrammra kattintva Pay-Pal-on
-vagy közvetlen postai úton:
Szabó Péter 2747 Törtel, Petőfi-ut. 12.
HA LEHET…- NE BORÍTÉKBAN, MERT AZ MOSTANSÁG ELVÉSZ!
A beérkező adományokról olvasóinkat a “Köszönjük”– rovatban tájékoztatjuk! balrad.ru/koszonet
Ha tetszett ez a cikk, ha egyetértesz a balrad.ru-val, oszd meg Facebookon, Twitteren, VKontakton – meg ahol csak lehetőséged van rá! De legalább LÁJKOLD! – hiszen azzal is tudsz segíteni!