ELSŐ RÉSZ
(idézet: Horthy – Vas Zoltán)
Bosznia-Hercegovina kérdésében hogy háború mégsem következik be, és a nagyhatalmak nagy nehezen megegyezésre jutnak, Németországon múlik. Nyomatékosan a világ tudomására hozza, hogy háború esetén Ausztria-Magyarország mellé áll. Az 1904-ben létrejött angol-francia egyezményről elnevezett antanthatalmak katonailag nem készültek fel a háborúra, ehhez néhány esztendőre van szükségük; az időnyerés érdekében visszavonulnak. Ezt kénytelen tenni Törökország is. Szerbia ugyancsak enged a német-osztrák-magyar nyomásnak, és elismeri Bosznia-Hercegovina bekebelezését.
A háború ezzel csak kitolódik.
1909 elejével már mindenki tapasztalja Magyarországon, hogy rövid idő alatt oly csúfosan nem járatta még le magát kormány, mint az 1906-ban uralomra került koalíció. Választójogi javaslata is megbukik, mert annyira reakciós szemléletű és oly kevés jogot biztosít a népnek, hogy ezt a szociáldemokraták, de még a Függetlenségi Párt balszárnya is, Justh Gyula vezetésével, hevesen ellenzi.
A koalíció szélsőjobboldala viszont még a megígért szűk választójogot is sokallja. Még inkább ellenzi Tisza, aki úgyszólván semmilyen további jogot nem akar adni a népnek. Szava pedig súlyosan esik ismét latba. 1906-os csúfos bukása után két évig látszólag visszavonul a politikától. Most már azonban a háttérből, Béccsel egyetértésben ő szervezi a koalíció megbuktatását.
A Függetlenségi Párt 1909 novemberében kettészakad. Kisebbsége, kilencvennégy képviselő, Apponyi Albert gróffal az élen, megalakítja a Kossuth-pártot, amely elvtelenül tovább hátrál 67 felé. Justh Gyulával a párt többsége, százhúsz képviselő, felújítja a párt régi nemzeti és liberális harcos hagyományait. Küzd 48 és a demokrácia eszméiért, a koalíció által elárult program megvalósításáért.
Justh Gyula kiragadja a koalíciós nagybirtok vezetése alól a párttal tartó közép- és kispolgárságot, a vidéki haladó értelmiséget, a módosabb parasztságot. Kapcsolatot talál a Szociáldemokrata Párthoz, a parasztpártokhoz, a nemzetiségekhez.
A Bosznia-Hercegovina miatti háborús nemzetközi válság átmeneti elcsendesedésével felélénkül a konstantinápolyi diplomáciai élet. Kölcsönös meghívások, sportesemények teszik kellemessé, változatossá a napokat. Horthy elhozatja Polából vitorlását, részt vesz a versenyeken. Hetenként kétszer lovaspólóznak. Kitűnő arab mént vásárol, s győzelmet arat. Kenderesről hozatott lovával tizenkettes mezőnyben, kemény küzdelem után megnyeri a Grand Prix de Bosphore futamát. Élete nagy diadalának tekinti sporteredményeit.
Horthyné ugyancsak tevékenykedik, és nem eredménytelenül. A társadalmi élet egyik központi személyisége. Ilyeneket írnak róla: – Szépsége, műveltsége, kedvessége minden szívet meghódít. A svéd követségen rendezett estélyen Axel dán herceggel ő nyitja meg a táncot. Az angol követ segítségét kéri egy nagy jótékonysági ünnep rendezéséhez … Kedvence Pallavicini őrgróféknak is, akiknek nagy a befolyása az udvarban.
Két és fél évi szolgálat után (a Tauruson) 1909 augusztusában Horthy, a felesége által is gondosan szövögetett és ápolt összeköttetései révén, mégis döntően a magyar származása miatt, ugrásszerűen előrejut pályáján.
Horthy István értesíti öccsét arról, hogy őfelsége, a császár és király mellé bejuthat szárnysegédnek. Megmagyarázza: őfelsége mellett állandóan négy szárnysegéd tartózkodik, mégpedig egy-egy tiszt a haderő négy fő fegyverneméből. Megüresedett a tengerésztiszti szárnysegédi állás. Eddig ezek mind osztrákok voltak, most őfelsége mellé, az érzékeny Magyarországra tekintettel, magyar származású tengerésztisztet keresnek. Elengedhetetlen feltétel, hogy a jelölt tökéletesen tudjon németül. Tudjon lovagolni, jártas legyen a vadászatban, mert Ferenc József, hetvenkilenc éves kora ellenére, szenvedélyes vadász.
Horthy mindeme feltételeknek megfelel. Felesége, amint megtudja karrierjük nagyszerű lehetőségét, hogy az udvarba kerülhetnek, igénybe veszi ehhez minden lehető személyi összeköttetését. Ebben semmi különös nincs. A korszak szokása, hogy az előkelőségek feleségei, különösen a szépasszonyok, férjük ügyének kegyeket osztó kijárói.
Horthyné mindenekelőtt férje aláírásával levelet fogalmaz az atyai pártfogó, Tisza Kálmán fiához, gróf Tisza Istvánhoz. Okosan fogalmaz, mert tudja: Tisza támogató szava mindent jelenthet, hiszen miniszterelnöki bukása ellenére Ferenc József bizalmi embere. Az udvar különösen most, amikor a Függetlenségi Párt kettészakadása maga után vonja a koalíció válságát, még inkább Tiszát tekinti Magyarország jövő emberének. Horthyné a levelet maga viszi Budapestre Tiszához. Támogatását kérve különösen azt hangsúlyozza, hogy férje, akárcsak Tisza, protestáns vallású, és az ő nagy személyi befolyása szükséges Ferenc Józsefnél, nehogy a katolikus udvar a szárnysegéd kinevezésénél elháríthatatlan akadálynak tekintse férje protestáns vallását.
Tisza megígéri és megteszi, hogy az udvarnál, név szerint gróf Paarnál, a császár-király főhadsegédénél és Montecuccoli tengernagynál, melegen támogatja Horthyné kérését.
Horthyné ezután Bécsben terem, hogy személyesen kérje Mária Jozefa főhercegnő pártfogását. Nála azt hangsúlyozza: bár férje protestáns, ő katolikus és nagyon vallásos. A főhercegnő úgyszólván biztosra ígéri kérése teljesítését.
Horthyné személyesen kéri a fiatal, 21 éves Károly főherceg támogatását is. A főherceg nagy örömmel fogadja kedves látogatóját, és valóban latba veti minden tekintélyét, hogy Horthyné ezentúl ne a polai, hanem a bécsi előkelő társaságot ékesítse szépségével.
Horthyné személyesen keresi fel Montecuccolit, aki immár Mária Jozefa, Károly főherceg, valamint Tisza egyidejű meleg ajánlását is figyelembe véve, megígéri a teljes támogatását. Ferenc József mellé valóban egyetlen jelöltként javasolja Horthy szárnysegédi kinevezését Paar grófnak. Ő dönt a kérdésben, akit Károly főherceg ajánló soraival Horthyné ugyancsak személyesen felkeres. S a gróf örömmel tudatja szépasszony látogatójával: reméli, hogy előterjesztésére őfelsége kegyesen hozzájárul Horthy szárnysegédi kinevezéséhez.
- november 1-én Horthy búcsút vesz a tengertől, hogy ennek levegőjét az udvar és a nagyváros légkörével cserélje fel. Polában nem adják fel lakásukat. Tudják: Ferenc József mellett elegendő egyetlen nagyobb hiba, és máris vége a beosztásnak. Emlékiratában Horthy is hoz fel erre példát.
Az egyik szárnysegéd első ízben kocsizott ki őfelsége oldalán. Túlhaladtak a Hofburg kapuján, s a szárnysegéd elragadtatásában rámutatott Mária Terézia szobrára: – Az emberi alkotóerő csodálatos mesterművei – Őfelsége, megérkezve Schönbrunnba, nyomban hívatta Paar grófot. Utasította: a „fecsegőt” azonnal váltsák le. Hasonló sors érte azt, aki őfelsége előtt, jelentkezéskor, a hadseregnél előírt hangos-katonásan összeverte bokáját. Ez nem volt szokás az udvarban.
Bécsben Horthy mindenekelőtt gróf Paarnál, őfelsége főhadsegédénél, mostantól legfőbb elöljárójánál jelentkezik. Paar gróf őfelsége legközvetlenebb munkatársa. A nagyúr szeretetreméltóságával, bajtársi hangon néhány jó tanácsot, útmutatást ad Horthynak. Egyebekben arra utasítja: a rangban első szárnysegédhez, Bronn báró dragonyos ezredeshez tartsa magát.
Jelentkezik a második főhadsegédnél, báró Bolfras Arthur gyalogsági tábornoknál is, aki őfelsége irodáját vezeti. További harminc napig tart, amíg sorra teszi a kötelező tisztelgő bemutatkozásokat az udvari előkelőségeknél.
Élete nagy élménye a pillanat, amikor a hetvenkilenc éves, hatvannegyedik éve uralkodó, Ferenc Józsefnél jelentkezik szolgálattételre. Elfogódottá válik, amikor meglátja a tábornoki ruhát viselő császár-király hajlott alakját, amelyre a monarchia tíz nyelven beszélő, ötvenmilliós népének kormányzati gondjai és családi tragédiáinak súlya nehezedik.
Megesik a szíve őfelségén, mert nincs olyan csapása az életnek, amelytől a sors megkímélte volna. Fivérét, Miksa császárt a mexikói forradalom vészbírósága lövette agyon. Egyetlen fia és reménysége, a rendkívül intelligens Rudolf trónörökös, tragikus véget ért. Feleségét, a hálás magyarok körében annyira szeretett Erzsébet királynét, Genfben olasz anarchista gyilkos tőre ölte meg.
Sajnálja és mentegeti őfelségét ama tragikus sorsa miatt is, mert sohasem tud megszabadulni attól a nyomasztó hatástól, amellyel a szabadságharc végén, Aradon kivégzett tizenhárom magyar tábornok emléke ránehezedik. Pedig – írja Horthy – az akkor csak tizennyolc éves ifjú aligha tehető jogosan felelőssé a kamarilla önkényes hatalmaskodásáért. A königgrätzi vereség is maradandó nyomot hagy lelkében. Azóta leghőbb vágya, hogy soha többé ne kelljen háborút viselnie, de ettől sem kíméli meg a sors.
Horthy mindezt arról megfeledkezve írja emlékiratában, hogy őfelsége nemcsak tizennyolc éves korában bizonyult a nemzet zsarnokának. Utóbb, a nagy hatalmú miniszteréről, Bachról elnevezett korszakban is számosan szenvedtek mártírhalált, börtönt, száműzetést a magyar függetlenségért vívott küzdelmekben!
Horthy, ha csak kevéssé is körülnézne őfelsége pompázó kastélyainak, Schönbrunn-nak és a Hofburgnak termeiben, a falakon ott láthatná a szabadságharcot leverő osztrák hadsereg hőseiről készült festményeket.
Ferenc József 1867-ben kényszerből egyezett ki a magyarokkal. Maga körül tartja a magyar uralkodó osztály legnevesebb képviselőit, egyik belső ember Tisza István, kastélyaiból azonban sohasem távolítaná el azokat a festményeket, amelyek őt ifjúságának dicsőségére, a magyar nemzet szabadságküzdelmének véres leverésére emlékeztetik.
Horthy lelkét mégis, ahogy ott áll az uralkodó előtt, a meghatottság és a szeretet érzése tölti el. Még évtizedek múlva is úgy tűnik neki, mintha látná kék szemének jóságos tekintetét, hallaná hangja csengését.
Őfelsége hozzá intézett rövid, katonás kérdéseiből megtudja: származása és eddigi pályafutása felől teljesen tájékozott. Mintegy tíz percig tart a kihallgatás. Miután őfelsége elbocsátotta, és ő hátrálva kijutott a teremből, az átéltek utáni lelkesedésében megfogadja, hogy őfelségét híven szolgálja. Ha úgy adódnék, életét is boldogan adná érte. Horthy e fogadalmát a Habsburg-házra érti. Ezt most életre szólóan megfogadja, hogy azután hűtlenül megszegje.
Ferenc József még az erősen jobbratolódott koalíciótól is szabadulni akar. 1910. január 17-én Khuen-Héderváry Károly gróf miniszterelnökségével kisebbségi kormányt nevez ki. Mögötte Tisza István áll már, aki 1905-ös csúfos bukását végleg feledve, a háttérből irányítja a koalíció megbuktatását. Nemzeti Munkapárt néven feltámasztja az egykori Szabadelvű Pártot. Az új elnevezésű párt mögött ismét a nagybirtok és a finánctőke vezető csoportjai állnak. Ezek ekkor már úgy látják: a koalíció segítségével átvészelték az 1905-1909-es évek súlyos politikai válságát. Nincs már szükségük a koalícióra. Tisza István újjászervezett pártja átveheti a kormányzást.
Khuen-Héderváry kormányát a képviselőházban az ellenzék részéről botrány fogadja. A kormány számított erre, és a királlyal feloszlatja az országgyűlést. Az új választást terrorválasztásként szervezik meg. Győznie kell Tisza új pártjának: a Nemzeti Munkapártnak.
Kétszázötvenkilenc kerületet hódít meg, ami abszolút többséget jelent a képviselőházban. Győzelmet arat ezzel a legreakciósabb magyarországi politikai irányzat, amely Magyarország érdekeit nyíltan a 67-es politikához és a dualista monarchia fennmaradásához fűzi. Támogatja a monarchia imperialista külpolitikáját, erősíteni kívánja az osztrák-magyar hadsereget, biztosítani a világháborús előkészületeket. Tisza és a Nemzeti Munkapárt a legmerevebben elzárkózik a polgári forradalom megoldatlanul hagyott problémái elől. Minden eszközzel szembeszáll a polgári demokratikus, majd a szocialista átalakulás útját kereső társadalmi és politikai erőkkel.
Őfelsége állandó tartózkodási helye a schönbrunni kastély. A négy szárnysegéd közül felváltva ketten teljesítenek mellette szolgálatot. Naponként váltják egymást. A harmadik ezalatt egy hónap szabadságot élvez. A negyedik különös megbízatásokra, például őfelsége vendégeinek díszkíséretére áll készenlétben.
A császári udvarban, de közismerten minden európai udvarban, számos tisztség, még ha neves arisztokraták töltik is be, tulajdonképpen inasi állás. Horthyé is az. Ezt a megállapítást azzal mentik, hogy Ferenc József az uralkodói hivatást Istentől származó feladatnak tekinti, amelynek minden személyes szempontot alá kell rendelni. Azt is, hogy Horthyt maga mellett úgyszólván észre sem veszi.
Horthy kötelessége: bárhová megy a császár, mögötte haladjon. Bárhová hajtat, kocsijában ül. Mögötte áll az estélyeken. Nem szólhat hozzá, nem kérdezhet tőle semmit. Ha a császár kérvényt vagy iratot fogad el valakitől, átveszi. A nagyobb ebédeken, vacsorákon szemközt ül vele az asztalnál, hogy elleshesse esetleges intését, de csakis hallgass a kötelessége.
Ferenc József amúgy sem beszédes. Éveken át szárnysegédeivel nem vált több szót, mint: – Jó reggelt! Jó estét! – Utasításait parancsként adja, amit szótlanul kell tudomásul venni. Bármit kérdezni tőle a legnagyobb sértés lenne.
Horthy emiatt a legnehezebb helyzetekbe kerül. Első útján, amikor az udvari hintóban először ül őfelsége mellett, útközben szörnyű gondot okoz neki a prémtakaró, amelyet induláskor a hideg miatt az inasok kettejük térdére borítottak. Elsőként kell kiugrania a kocsiból. De mi történjék a prémtakaróval? Nem szólhat őfelségéhez, és nem kérhet engedelmet a prémtakaró eltávolítására. Őfelsége – sóhajt fel megkönnyebbülten Horthy mintha csak megsejtette volna töprengését, közvetlenül megérkezésük előtt maga csúsztatja le a takarót.
Emlékiratában Horthy nem vallja be: az, hogy mindenképpen hallgatnia kell, milyen megerőltetést, önfékezést jelent számára, aki könnyed, fecsegő természetű. Ez az, ami elijeszti minden próbálkozástól, hogy őfelsége jelenlétében megszólaljon.
Horthy „nehéz helyzetét” jellemzi egy történet. Őfelségével, nyitott kocsin, olyan úton hajtanak, amelyen azelőtt még nem jártak. A császár szeme megakad egy tőlük meglehetősen távolra eső, szokatlanul nagyméretű épületen, amelynek építése befejezéshez közeledik.
– Hát ez micsoda? – kérdezi őfelsége.
– Az új városi ipariskola! – jelenti Horthy.
– Ezt meg honnan tudja?
– A középső erkélyen függő tábláról olvasom.
Őfelsége nem tudja kibetűzni, és közelebb hajtat, amíg sikerül elolvasnia. Ismét az eredeti irányba fordíttatja a kocsit, majd megjegyzi:
– Magának aztán jó a szeme!
Sajnálkoztam magamban – írja Horthy hogy alkalmat adtam látásunk összehasonlítására.
Őfelsége hajnali négykor kel. Szárnysegéde ekkor már teljes katonai díszben, a számára fenntartott szolgálati szobában tartózkodik. Az uralkodó dolgozószobáját a szárnysegédi helyiséggel régimódi kötélcsengő köti össze. Fél nyolckor becsengeti őfelsége a szárnysegédet. Kopogtatás nélkül lép be a dolgozószobába. Kozelében szótlanul megáll. Ferenc József átnyújtja neki az ekkor már általa feldolgozott aktákkal teli, kulccsal lezárt irattáskát. Továbbítsa a szárnysegédi hivatalhoz.
Reggelente elsőként a császárnál a két legbenső bizalmasa, gróf Paar, a főszárnysegéd, majd báró Bolfras tábornok főhadsegéd jelentkezik. Utánuk a főszárnysegéd útján kihallgatásra jelentkező vagy őfelsége rendeletére megjelenő főhercegek, miniszterek, a vezérkar főnöke, a kabinetiroda főnöke és más vezető személyiségek jönnek jelentéseikkel, előterjesztéseikkel. A kihallgatások kitöltik a délelőttöt a villásreggeliig.
Az általános kihallgatásokat őfelsége kétszer egy héten, a Hofburgban tartja. Kocsin hajtat ide. Mellette szótlanul Horthy. A kihallgatások tíz órakor kezdődnek. Rendszerint ötvenen kerülnek sorra. A főszárnysegédi hivatal már előzetesen jóváhagyja a névsort. A megjelentek nagy száma miatt a kihallgatások rövid ideig tartanak. Többnyire köszönetmondásról esik szó valamilyen kinevezésért, kitüntetésért. Néha írásban átnyújtott kérelmet terjesztenek elő. A szolgálattevő szárnysegéd feladata, hogy a meghívottakat, nagyon szigorúan a rangsoruk és címük szerint – hercegek, egyházi méltóságok, szolgálatban levő és volt miniszterek, külföldi előkelőségek, főtisztek és főhivatalnokok – egymás után bejelentse az uralkodónak. Ez is előkelő inasi feladat, még ha Horthy úgy érzi is, hogy a ranglétra ismerete magasabb szellemi tudást igényel. Különösen, hogy szinte minden szabály alól akad kivétel. Például az a herceg – töpreng Horthy -, aki egyúttal titkos tanácsos vagy kamarás, mindenkit megelőz. De például a Schwarzenberg hercegek, akik mellőzték a kamarási méltóság megszerzését, rangnélkülieknek számítanak. Az utolsók között kerülnek sorra.
A legnagyobb gondba akkor kerülne – fontoskodik Horthy -, ha Ferenc Ferdinánd felesége jelentkezne általános kihallgatásra. Ez nem fordulhat elő, de mérlegeli a kérdést, mert a trónörökös, amikor Chotek grófnőt feleségül vette, rangján alul nősült. Ferenc Ferdinánd szeretné, ha feleségének megadnák a trónörökös nejét megillető udvari rangot és tiszteletet. Montenuovo herceg főudvarmester makacsul kitart amellett, hogy Chotek grófnőnek őfelsége a trónörököspár házasságkötésekor a Hohenberg hercegnő rangot adományozta. Rangban emiatt csak a főhercegnők hosszú sora után következhet. Montenuovo keresztülviszi álláspontját Ferenc Józsefnél is. A trónörököspár így minden nyilvános ünnepségen egymástól feltűnő távolságban helyezkedhet el. Ferenc Ferdinánd a főhercegek élén, felesége a főhercegnők sora legvégén. A díszebédeken is ez az ültetési sorrend.
Végtelen intrikák forrása ez az udvarban. Kialakul a Montenuovo- és a trónörökös-pártiak tábora. Horthyék, akik csak a maguk karrierjének élnek, tudva, hogy rövidesen Ferenc Ferdinánd az uralkodó, a trónörököspár oldalán állnak. Amennyire ezt egyáltalán mutatni merik! Mert a szárnysegéd nagyon kicsinyke pont az udvarban, semhogy nyíltan nyilváníthatná véleményét.
SaLa
Kérjük, anyagilag támogassa a Bal-Rad-ot! – a blog nyitóoldalának jobb felső sarkában látható 
piktogrammra kattintva Pay-Pal-on
-vagy közvetlen postai úton:
Szabó Péter 2747 Törtel, Petőfi-ut. 12.
HA LEHET…- NE BORÍTÉKBAN, MERT AZ MOSTANSÁG ELVÉSZ!
A beérkező adományokról olvasóinkat a “Köszönjük”– rovatban tájékoztatjuk! balrad.ru/koszonet
Ha tetszett ez a cikk, ha egyetértesz a balrad.ru-val, oszd meg Facebookon, Twitteren, VKontakton – meg ahol csak lehetőséged van rá! De legalább LÁJKOLD! – hiszen azzal is tudsz segíteni!