ELSŐ RÉSZ
(idézet: Horthy – Vas Zoltán)
1906 telén Horthy elvégzi a tengerészeti tüzérségi tanfolyamot, majd a szárazföldön teljesít irodai szolgálatot. Időnként kisegítő tiszti szolgálatra kerül a főparancsnok rendelkezésére bocsátott vitorlás és motoros jachtra, a Lacromára. Állandó tiszti személyzete nincs, mert főként nyaranta használja a főparancsnok és a vendégei.
A tisztek rettegnek, nehogy a Lacromára kerüljenek beosztásra. Gróf Montecuccoli tengernagy rideg egyéniség. Az önmagával szemben is tanúsított szigorúsága miatt „Vasgróf”-nak nevezik. Magas rangú bécsi vendégei is, gyakran főhercegek, olyan igényekkel lépnek fel, ami a hajón nem mindig teljesíthető. Emiatt a tiszti beosztás a Lacromán afféle udvaronci állás, amire nem minden tiszt felel meg. A jó megjelenésű, több nyelven beszélő és a polai előkelő társaságban is jól ismert Horthy szinte erre a szolgálatra termett. Többszöri kisegítés után kerül 1907 nyarán, az őt már Bécsből ismerő Montecuccoli mellé, első tisztnek a Lacromára.
A szigorúságban semmiben sem marad el a Vasgróftól. Munkájával is elnyeri az ő és a vendégei tetszését. Ha nővendégek tartózkodnak a jachton, Horthyné is részt vehet a nagyobb adriai kirándulásokon. Háziasszonykodik, és nem rosszul. Montecuccoli hálás, hogy vendégei jól érzik magukat.
Horthyné külön nagy személyi sikere, hogy Mária Jozefa főhercegnő a férje halála után is tartja vele a holicsi falkavadászaton elkezdődött barátságot. A főhercegnő minden évben Abbáziában nyaral, és a közeli Polából meghívja Horthyékat. A fiatal Károly főherceg is megújulóan nagy hódolója Horthyné játékos, flörtös szépasszonyi kedvességének.
1908 elején Horthy nekivág a törzstiszti vizsgának, amihez a legjobb ajánlólevél Montecuccoli főparancsnok melletti szolgálata.
A sikeres vizsga végre szabad utat nyit neki a felesége által is egyengetett további előrehaladáshoz.
1908 tavaszán Montecuccoli személyi barátsága jeleként kinevezi Horthyt a konstantinápolyi állomáshajó, a Taurus parancsnokává. Ez már jelentős parancsnoki tisztség, amivel a negyvenéves Horthy egyszeribe behozza a saját hibája miatti eddigi lemaradását. Előléptetésére még így is a jövő év elejéig kell várnia.
Fiatal tengerésztisztként már szolgált a Tauruson. Személyes tapasztalataiból tudja, hogy ez az állás minden osztrák-magyar tengerésztiszt álma. Pallavicini őrgróf osztrák-magyar nagykövet mellett szinte diplomata.
Pallavicini bemutatja őt II. Abdul Hamid szultánnak. Horthynak a szultán mélységesen gyanakodó és megcsontosodott autokratának tűnik, aki semmiképpen sem hajlandó tudomásul venni, hogy a tényleges hatalom már kicsúszott a kezéből. Annál görcsösebben ragaszkodik a hatalom külső megnyilvánulásaihoz. Különös irtózást érez mindattól, ami a villamosság körébe tartozik, akár világításról, közúti vasútról, vagy bármi másról essék szó. Mondják, hogy ellenszenve a „dinamó” ellen irányul. A szó a dinamitra emlékezteti, és azt sehogy sem szenvedheti.
A Tauruson Horthynak nincs sok dolga. Olyan hajó ez, amelyről már megérkezése után azt jelenti Bécsbe: a jó öreg Taurus, ez az özönvíz előtti kereskedelmi gőzös, harcászatilag teljesen elértéktelenedett. Ki kell selejtezni, helyette újat beszerezni. Bécs hozzájárul javaslatához.
Horthy nem lakik a Tauruson. Konstantinápolyban villát bérel a tengerparton; ide hozatja családját. Az épülethez tartozó hatalmas kert pompás játszóhely a négy gyermek – két kislány és két kisfiú – számára. Magdolna 1902-ben, Paula 1903-ban, István 1904-ben, Miklós 1906-ban született. Horthynénak nem sok velük a gondja. Német nevelőnőt tart mellettük.
Konstantinápolyi tartózkodásuk kezdeti idejére esik az ifjútörökök pártjának 1908 júliusi forradalma. A hatalomra jutott burzsoázia és a liberális földesurak akarják megifjítani az európai nagyhatalmaktól szétmarcangolt oszmán birodalmat.
Külpolitikailag a forradalom elsősorban az Osztrák-Magyar Monarchia ellen irányul. Az váltja ki, hogy az ifjútörök forradalommal kapcsolatos eseményeket Ausztria-Magyarország felhasználja, hogy az általa három évtizede megszállva tartott Boszniát és Hercegovinát bekebelezze a birodalomba. Ausztria-Magyarország részéről ez Németország által támogatott provokáció, amely csaknem háborúba sodorja Európát és a világot.
Évtizede fenyeget ekkor már a háborús veszély Európában és a világon. Sorra törnek ki a háborúk, a háborús válságok. 1898-ban a spanyol-amerikai háború, 1899-ben a búr háború Anglia és Transvaal között. 1900-ban a nagyhatalmak háborúja Kína ellen. 1904-1905-ben az orosz-japán háború. 1905-1906-ban a háborús válság Franciaország és Németország között, Marokkó miatt. 1908-ban újabb európai háborús veszély következik be, mert a forradalmi Törökország, de különösen Szerbia, amely igényt tart a két szláv lakosságú tartományra, Boszniára és Hercegovinára, nem akarja elismerni Ausztria-Magyarország hódító lépését. Csaknem a háborúig éleződik emiatt Németország és az egyre jobban hozzá kacsolódó monarchia viszonya Angliával, Franciaországgal, Olaszországgal.
Ferenc Ferdinánd, az Osztrák-Magyar Monarchia trónörököse és vele az osztrák-magyar hadsereg vezérkari főnöke, Conrad von Hötzendorf báró mégis így indokolja Ferenc József császárnál, hogy indítsanak háborút Szerbia ellen:
– Ha csapataink bevonulnak Belgrádba, és ott mi leszünk az urak, akkor biztosítjuk befolyásunkat az északnyugati Balkánon és általában a Balkánon. Most kell leszámolnia Szerbiával, mert ha elhalasztjuk, a monarchia rövidesen egyidejűleg keveredik háborúba Oroszországgal, a balkáni államokkal és az egyelőre még a háborúra fel nem készült Angliával és Franciaországgal. Velük tart majd Olaszország is, amely igényli az Adriai-tenger olasz lakosságú osztrák területeit, és emiatt máris kétes értékű a szövetsége Németországgal és Ausztria-Magyarországgal.
Gróf Forgács belgrádi osztrák-magyar követ is sürgeti a háborút azzal, hogy Szerbia az Osztrák-Magyar Monarchia engesztelhetetlen ellensége. Wekerle, a koalíció miniszterelnöke, arra hivatkozva, hogy a szláv nemzetiségek részéről veszély fenyegeti Magyarország területi épségét, egyetért a háborúval.
Ferenc József kész a Szerbia elleni fellépésre. Elrendeli a mozgósítást, mert a háborúnak szerinte múlhatatlanul be kell következnie, amihez most kedvező az alkalom. Az osztrák-magyar diplomácia már csak a kedvező okot és ürügyet keresi a hadüzenetre.
– Az annexiót – írja Horthy – a monarchia diplomáciailag rosszul készítette elő. Anglia az 1878-as berlini szerződésre hivatkozva tiltakozik, Szerbia és Montenegró háborúval fenyegetőzik. Törökországban a monarchia ellen általános bojkottot indítanak. Ebből komoly nehézségek származnak, mert Ausztria-Magyarország Törökországnak nemcsak legnagyobb szállítója, hanem egyúttal legnagyobb vásárlója.
A bojkott miatt nem rakják ki az osztrák-magyar tengeri hajókat. Szenet sem vehetnek fel. Horthy, a tengerész „diplomata” ezt a helyzetet, mint a Taurus állomáshajó parancsnoka, a monarchiára nézve lealacsonyítónak találja. Pallavicini őrgróf nagykövet beleegyezését kéri, hogy kikényszeríthesse a hajórakományok kirakását.
– És ha a törökök lőni találnak? – veti fel Pallavicini aggodalmasan.
– Akkor visszalövünk!
– Ez háborúhoz vezethet, amiben csak Bécs dönthet. Utasítás nélkül a fegyveres összetűzést feltétlenül el kell kerülni – feleli az óvatos Pallavicini. Csakis ahhoz járul hozzá, hogy Horthy a legnagyobb óvatossággal segítse a hajók kirakodását.
Pallavicini őrgróf nagykövetnek általában sem jó a véleménye Horthyról. Nemcsak egyéni tulajdonságai miatt, amilyennek megismeri. Nem is személyét kifogásolja. Pallavicini, mint általában az arisztokrácia, nem becsüli sokra a K. u. K. – Kaiserliche und Königliche (császári és királyi) – hadsereg tisztjeit. Mint őrgróf, a saját családi tapasztalataiból is jól tudja: hagyományosan az arisztokrata családok kiválóbb és műveltebb sarjai foglalják el a diplomáciai, udvari, állami hivatalok és az egyház magasabb állásait. Az arisztokrácia „maradéka” megy katonának. Ezek már a sajátos tiszti neveltetési módszerük miatt is korlátoltak, politikai látókör nélkül. Az ágyban is parancsra forognak. A K. u. K. tiszt Horthyról is ez a véleménye az őrgrófnak.
Arról, hogy Horthy milyen a társaságban és tiszttársai között, a hajón, a család egyik szegről-végről atyafia, Prónay Pál birtokos emlékezik meg később a naplójában. Horthy két öccsével, Jenővel és Szabolccsal együtt végzi a soproni Lähne-féle középiskolát, általuk ismeri meg bátyjukat.
Prónay írja: – A hajón a tisztek egymással összezárva, kívülről ismerik egymás történetét. Horthy Miklós ha nekikezd, nincs megállás, mesél, mesél. Alantas tiszt közbe sem szólhat. Ha viszont Horthy új társaságba kerül, ahol még nem ismerik világkörüli érdekes tengeri történeteit, sikert arat.
A Taurus állomáshajó parancsnokának, Horthynak, a konstantinápolyi osztrák-magyar nagykövetségtől függetlenül kell jelentéseket küldenie a tengerészet főparancsnokának, Montccuccolinak az általános politikai helyzetről és az ifjútörök forradalom eseményeiről. Jelentéseiben lényegében a konstantinápolyi idegen nyelven megjelenő napilapokat kivonatolja. A kialakult nemzetközi háborús politikai helyzetet jóformán nem értékeli. Ebben teljes politikai érdektelensége is megmutatkozik.
Tartalmilag jelentései mégis nagy változást mutatnak fiatalabb korából megmaradt írásaihoz képest. Ezeket láthatóan nagyon nehezen fogalmazza. Számos a húzás, betoldás, kiegészítés. Írása iskolásszerű, mint aki ritkán használja a tollat.
Jelentései tartalmilag amiatt változnak meg előnyösen, mert bár Horthy nem dicsekszik vele, magukon viselik felesége keze nyomát, aki férjénél jóval kitűnőbb megfigyelő és stiliszta. Horthyné nem mindig szerény, nem is mindig húzódik meg a háttérben. Általában a férje fölé nő, aki megszokja, hogy mindenben meghallgassa, megfogadja felesége tanácsát. Afféle papucs ember otthon. Ennek is ama fajtája, aki családjának és cselédségének éppen emiatt zsarnoka. Pontosan olyan, mint az édesapja volt. Gyermekei ugyanúgy félnek tőle, mint ő egykor az édesapjától.
A Taurus tisztjei és legénysége is tud Horthyné otthoni szerepéről. Minden tiszt mellett, Horthyéknál is, tiszti legény szolgál inasként. Nem fukarkodik terjeszteni gazdája életének belső titkait. Azt sem, hogy felesége miként kényszeríti Horthyt a törzstiszti vizsga letételére. Együtt tanul vele, míg leteszi. Nagy az örömük, amikor 1909. január 1-én, pontosan kilencesztendei lemaradás után, végre kinevezik korvettkapitánynak (őrnagyi rang).
SaLa
Kérjük, anyagilag támogassa a Bal-Rad-ot! – a blog nyitóoldalának jobb felső sarkában látható 
piktogrammra kattintva Pay-Pal-on
-vagy közvetlen postai úton:
Szabó Péter 2747 Törtel, Petőfi-ut. 12.
HA LEHET…- NE BORÍTÉKBAN, MERT AZ MOSTANSÁG ELVÉSZ!
A beérkező adományokról olvasóinkat a “Köszönjük”– rovatban tájékoztatjuk! balrad.ru/koszonet
Ha tetszett ez a cikk, ha egyetértesz a balrad.ru-val, oszd meg Facebookon, Twitteren, VKontakton – meg ahol csak lehetőséged van rá! De legalább LÁJKOLD! – hiszen azzal is tudsz segíteni!