A lelkiismeret érve és a valóság

Világnézetek harca – érvek Isten létezése mellett és a valóság

Az Isten a semmivel össze nem hasonlítható tökéletes, mindenható, mindentudó, az örökké létező, a világ, az ember teremtője!
Isten és az erkölcs közötti kapcsolat az Isten örök természetén alapul, a lelkiismeret Isten hangja a lélekben!

A teremtéselmélet hívei semmit sem tudnak következetes objektív tudományos módszerrel bizonyítani a teremtésről és az istenről!
A végtelen világegyetemben mindörökké létező és állandóan mozgásban lévő anyag a tudomány által objektíven bizonyított tény!
Minden, aminek a léte a következetesen objektív tudományos módszerrel igazolható, az maga az anyag, bármilyen is a formája!

Amely állítás a következetesen objektív tudományos módszerrel a valóságban nem igazolható az nem fogadható el létezőnek!

Az isten létének – „A lelkiismeret érve” bizonyítéka összefoglalva: egy erkölcsi abszolútum fennmarad mindenki számára: soha ne kerülj összeütközésbe a saját lelkiismereteddel; az egyetlen forrása az abszolút erkölcsi kötelezettségnek csak az maradt, ami valamiképpen felettem áll; ez köti meg erkölcsileg az akaratomat, a teljes engedelmesség jogos igényével; a lelkiismeret tehát egyedül úgy magyarázható, mint Isten hangja a lélekben; Az egyetlen ésszerűen elfogadható válasz Isten és az erkölcs közötti kapcsolat kérdésére a bibliai: az erkölcsiség Isten örök természetén alapul.

A lényeg: Az Isten létének bizonyítéka, hogy van egyetemesen létező erkölcsi kötelezettség, amit mindnyájunknak követnünk kell az egyéni lelkiismeretünkkel. Isten és az erkölcs közötti kapcsolat Isten örök természetén alapul.

Néhány gondolat!

A lelkiismeret a társadalomban élő ember erkölcsének hangja a lélekben, amit a mindenkori uralkodó osztály érdeke motivál!
A lelkiismeret a gondolkodó anyag, a társadalomban, a közösségben élő emberek tudatos erkölcsös döntési képessége!
Mivel isten létének objektív bizonyítéka hiányzik, így a lelkiismeret az ember képessége a társadalmi együttélésre!

„A erkölcs, morál a társadalmi tudat egyik formája, társadalmi képződmény, amely az emberi magatartás szabályozásának funkcióját tölti be a társadalmi élet valamennyi területére kiterjedő érvénnyel.

Az erkölcs-ben a társadalmi szükségszerűség, a társadalom, ill. az osztályok szükségletei, érdekei ösztönösen kialakult és általánosan elismert követelmények (magatartási szabályok) alakjában fejeződnek ki, amelyeket a tömeges példamutatás, a megszokás, a szokások, a közvélemény ereje támaszt alá.

Az erkölcs követelményei a személytelen kötelezettség, a mindenkihez egyaránt szóló, de egyetlen embertől sem eredő parancsolat formáját öltik.

Az erkölcs történelmi jelenség. Az emberi társadalom kialakulásának kezdeti szakaszán jön létre és a gazdasági, valamint az egyéb társadalmi viszonyok változásával, az emberiség anyagi és szellemi kultúrájának haladásával együtt fejlődik.” – Filozófiai kislexikon-1980

lelkiismeret: A legbelső igazságérzet; a jó és rossz megkülönböztetésének és a valóban helyes megoldás kiválasztásának képessége a legnehezebb helyzetben is – wikiszotar.hu

A lelkiismeret az az emberi képesség, melynél fogva az egyén saját cselekedete és erkölcsi mivolta fölött ítéletet mond. A lelkiismeret azt jelzi, hogy egy cselekedetet helyesnek és megfelelőnek lát-e az ember számára. Az erkölcsi ítélet általában értékre vonatkozik – wikipedia.hu

Lelkiismeret Az embernek az a belső képessége, hogy meg tudja ítélni a saját jó vagy rossz cselekedeteit, a rossz cselekvését önmagában elítéli, ez gyötrő, rossz érzést okoz. Ez az érzés alkalmanként vissza tudja tartani a rossz cselekvésétől. Ez a belső mérték azonban nem abszolút, az ember bűnössége miatt hiányos, egyénileg különböző lehet, az ember esendő volta miatt visszatartó ereje sem elég a bűntelenséghez. – arcanum.com

A lelkiismeret, mint érdekképviselet

Az erkölcs az egyén és a társadalom, az emberi közösség érdekében a lelkiismeret által meghatározza az emberek magatartását az egymás közötti kapcsolataikban, ami az emberiség fejlődésével, a lehetőségeivel változik. Az uralkodó erkölcs alapvetően a mindenkori hatalmon lévő uralkodó osztály érdekét fejezi ki.

A felsőbbrendűség, az élősködés, a rabszolgaság, az egyenjogúság, az egyenlőség, stb., mind a társadalom fejletségével függ össze, ami megjelenik az erkölcsben, a jogban, még a tízparancsolat értelmezésében is.

A lelkiismeret az ember erkölcsös döntési képessége, amit az ember belső igazságérzete motivál, ami vezérli, kikényszeríti az erkölcsös magatartást, a jó és a rossz kiválasztása érdekében.

A jó és a rossz meghatározásában azonban az érdek, mégpedig az uralkodó osztály érdeke a meghatározó. Mivel az emberi társadalom fejlődik, így nincs eleve elrendelt erkölcsi norma. Így a kornak megfelelő erkölcsi normát alapvetően az érdek és a lehetőség határozza meg.

Így a lelkiismeret alapvetően a mindenkori uralkodó osztály erkölcsét, vagyis az érdekét valósítja meg, ami lehet akár totálisan embertelen is (lásd: a rabszolgatartó, a fasizmus, a kapitalizmus felsőbbrendű élősködő erkölcsét). Az igazságérzet nem lehet elvonatkoztatni az aktuális korban, az aktuális környezetben megvalósítható lehetőségektől, a társadalmi formától, az érdekviszonyoktól, a hatalmi viszonyoktól, a társadalmi tudattól, a világnézettől, a demokrácia fejlettségétől. Így változik az erkölcs a történelem folyamán a termelőerők, a termelési mód, a civilizáció fejlődésével, a megvalósítható lehetőségekkel, de alapvetően az érdek által meghatározva.

Az isten létére alapuló világnézet, a teremtéselmélet vagy ennek a tagadása, ami a következetesen objektív tudományos világnézet, alapvetően eltérő erkölcsöt valósít meg.

A kizsákmányoló, élősködő, felsőbbrendű „demokratikus” társadalmi formában az isten, mint a legfőbb lény felsőbbrendű mintájára támaszkodva építi fel világnézetét, ez formálja az erkölcsét, amit alapvetően az érdekviszony motivál.

A valóban demokratikus társadalmi forma az erkölcsét azonban az egyelősére alapozza, mert csak így, válhat humánus erkölcsű emberré az emberiség, ami elveti a felsőbbrendűséget és az élősködést. Ehhez a világnézethez felhasználja a következetesen objektív tudomány eredményeit, mert csak ezzel lehet az objektív valóságot megismerni, mert csak ezzel lehet a hamis felsőbbrendű embertelen isteni mintát megcáfolni.

A két világnézet kibékíthetetlen. Ezek alapján az idealizmus, a vallás és a materializmus és ennek legfejlettebb formája a dialektikus és történelmi materializmus világnézete nem egyeztethető össze. Mert a kitalált, a nem létező istenre alapozó hamis teremtéselmélet és az objektíven bizonyíthatóan létező materiális világ állítása olyan, mint a hazugság és az igazság.

A felsőbbrendű isteni minta

Ha a lelkiismeret isten hangja a lélekben és az isten a legfőbb lény, aki így felsőbbrendűként az emberiség felett áll akkor ez egy antidemokratikus és felsőbbrendű, sőt önkényuralmi kapcsolat, vagyis ez a minta a jobboldali erkölcs alapja. Felsőbbrendűség! Úr és szolga viszonya! Élősködés! Tekintélyuralom! Önkényuralom! A világnézeti jobboldal minden történelmi korban elsősorban ezért támogatja a vallást, tanítja vagy sugallja a nép körében a felsőbbrendű úr szolga viszonyt, a nemzeti, faji, osztály és egyéb felsőbbrendűséget, amit az emberi természet rendjének tart, erre az isteni felsőbbrendű legfőbb lény minta kitűnő.

Bár manapság a felsőbbrendűséget és élősködést a kizsákmányoló „demokratikus” társadalmak erkölcse elítéli, de mégis megvalósítja. Mert a felsőbbrendűség alapvetően nem az emberi természet, hanem az emberbőrben lévő állat jellemzője, amire a világnézeti jobboldalnak szüksége van. Az istenre alapvetően ezért van szüksége a kizsákmányoló társadalmak felsőbbrendű élősködő uralkodó osztályának.

Amíg a kizsákmányoló, élősködő felsőbbrendű forma az uralkodó az emberiség életében, addig a tudománytalan vallás, az istenhit lesz a domináló világnézet, keveredve a tudományos világnézettel, ami kettős tudatú emberiséget jelent. Ez a kettős tudat azonban nagy veszély jelent az emberiség számára. Azt jelenti, hogy a hamis kitalált állítás igaz lehet, amit csak bizonyíték nélkül hinni kel, ami valójában a gondolkodást korlátozza, tereli a tudatot a hiszékenységre, ami az élősködést, a felsőbbrendűséget emberségesnek tünteti fel.

A „jó isten” a legfőbb lény minta a felsőbbrendűség mintája. Az ilyen erkölcsre alapuló lelkiismeret az isten hangja a lélekben? Igen, a teremtéselmélet ilyen, bár tagadja, az egyenlőséget hirdeti, de az ellenkezőjét támogatja. A kizsákmányoló élősködő felsőbbrendű világban ez valósul meg, amit a vallásos világnézet támogat. Ez nem az emberré válás útja! Szolga és az úr nem egykategóriájú ember, tehát embertelen az ilyet megvalósító társadalmi forma, ami lehetetlenné teszi az emberré válást. A teremtéselmélet valójában ezt támogatja.

A demokratikus isten

Ha az isten létezne, csak akkor létezhetne, ha valóban demokratikus és nem a legfőbb lény lenne. Talán a gondolkodó anyag emberi formája nem is képes ilyenné fejlődni? Ha a gondolkodó anyag az isteni minta alapján antidemokratikus önkényuralkodó erkölcsű marad, akkor a fejlődés vége csak a pusztulása lehet, ez lehet az emberiség vége is, ha nem képes valódi demokratikussá válni. A felsőbbrendűségre és élősködésre alapuló társadalmi forma nem lehet a többség számára demokratikus. A teremtéselmélet valójában ezt támogatja.

Isten: az összes vallásban a Legfőbb Lény – lexikon.katolikus.hu

Az erkölcs és a jog

Az erkölcs, mint magatartási norma a társadalom uralkodó érdekeit, az emberek lelkiismeretével is védi. Mivel termelőerők fejlődésével változik a társadalom uralkodó osztálya, így változik a társadalom érdeke, lehetősége is, ezért a korra jellemző aktuális erkölcs ehhez igazodik. Így a kizsákmányoló társadalomban a felsőbbrendűség és az élősködés erkölcsös, a fejlett demokráciában ez már erkölcstelen, az egyenjogúság és a munka szerinti jövedelmezőség a domináló. Tehát az erkölcs továbbfejlődése a demokratikusabb irányba a felsőbbrendűség és az élősködés megszüntetése és a munka szerinti jövedelmezőség megvalósulása.

Az erkölcs, mivel az ember viselkedését alapvetően befolyásolja, sokszor erősebb a jognál. Az ember az általa elfogadott erkölcsöt sokszor a jog fölé emeli, vállalva a következményeket is. Ez lehet az uralkodó erkölcsöt elvető, azt meghaladó demokratikusabb célokért való kiállás. Az uralkodó osztály a saját érdekében ezért nagy sulykot helyez ennek a számára megfelelő tanítására. Mert a lelkiismeretet meghatározó erkölcs tanítható, hasonlóan a joghoz és együtt jól szolgálhatja az uralkodó osztály érdekeit.

Az erkölcs és az érdek szoros kapcsolatban áll, ahol a társadalom uralkodó érdeke az uralkodó osztály érdeke, így az uralkodó erkölcse is. Ahogyan változik a társadalom, fejlődnek a termelőerők, fejlődik az életszínvonal, megváltozik a termelési mód, így magasabbá válik a társadalmi szükségletek kielégítésének a lehetősége. Ahogy fejlődik a demokrácia, ahogy az emberiség tudása, műveltsége, civilizáltsága növekszik, úgy ehhez alakul az erkölcse is, mert változik a lehetősége az emberré válásra, az ideális erkölcs megvalósítására.

Az ideális erkölcs, ami az emberré válás erkölcse a harmóniára törekvő és egymást segítő, emberséges, egyenlőségen alapuló, demokratikus, humánus, tudatos, tudományos társadalmi együttélési norma. De ez csak a termelőerők fejlődésével, csak a valódi demokratikus termelési módban valósítható meg, ahol a felsőbbrendűség az élősködés érdekében, az úr-szolga viszony, az isteni legfőbb lény antidemokratikus minta megszűnik.

Az erkölcs hanyatlása

A kizsákmányoló individualista társadalmi forma a dialektikus és történelmi materializmust, a megismert tudományos társadalmi törvényeket nem használja, mert a felsőbbrendű és élősködő uralkodó osztálynak ez nem az érdeke, így a társadalom törvényszerűen a katasztrófákon keresztül vakon botorkálva alapvetően ösztönösen, a tudományos társadalmi törvények használata nélkül fejlődik. A katasztrófák idején az erkölcs nagyon embertelenné válik, ami sok áldozattal jár, és sokat szenved az emberiség. Végül az ilyen kizsákmányoló, élősködő társadalom eljut a totális káoszba, a totális önkényuralomba, mert nem használhatja a dialektikus és történelmi materializmus tudományos társadalmi ismeretei, az erkölcse a végletekig embertelenné, emberileg lelkiismeretlenné válik. Bár a kizsákmányoló élősködő felsőbbrendű „demokratikus” társadalmi forma igyekszik emberségesnek látszani, azonban ezt alapvetően nem valósíthatja meg. Az isten a legfőbb lény létére épülő hamis tudománytalan világkép ezt nagymértékben elősegíti.

Vannak ideális erkölcsi emberi normák, amelyek hatása állandóan jelen van a történelmi korokban, de a megvalósulásukat az uralkodó erkölcs, az érdek, a lehetőség, a kényszer háttérbe szorítja, mellőzi, amihez indoknak mindig van kellő, akár hamis ok is. Sőt az uralkodó erkölcs gyakran az ideális erkölccsel össze nem egyeztethetőt erőszakolja ki az uralkodó osztály érdekében, hatalmával.

Az emberek erkölcsére, lelkiismeretére a társadalomban élő emberek közötti érdekviszony a jellemző, a meghatározó, de semmiféle külső, az emberiségen kívüli tényező hatása a következetesen objektív tudományos módszerrel nem kimutatható. Az emberektől független erkölcs értelmetlen, mert az ember társadalmi életét saját maga szabályozza a saját érdekében, és a társadalomban az isten hatása, jelenléte a következetesen objektív tudományos módszerrel nem kimutatható. Az ember, az emberiség csak saját magára számíthat.

(idézet: Húsz érv Isten létezése mellett)

15. A lelkiismeret érve

Mivel az erkölcsi szubjektivizmus nagyon népszerű manapság, az erkölcsi érv következő változata, illetve kifordítása hatásos lehet, mivel nem tételezi fel előre az erkölcsi objektivizmus létét. A modern ember gyakran mondja azt, hogy ő abban hisz, hogy nincsenek egyetemesen kötelező erkölcsi kötelezettségek, amit mindnyájunknak követnünk kellene az egyéni lelkiismeretünkkel. De pontosan ennek a premisszának az elfogadása elegendő ahhoz, hogy bizonyítsuk Isten létét.

Elég figyelemreméltó az, hogy nincs senki, még a legkövetkezetesebb szubjektivisták között sem, akik azt vallanák, hogy bárkinek jó, ha szándékosan és tudatosan nem engedelmeskedik a saját lelkiismeretének. Ez még akkor is így van, ha különböző emberek lelkiismerete teljesen különböző dolgokat mond nekik, hogy mit tegyenek meg vagy kerüljenek el, hiszen egy erkölcsi abszolútum fennmarad mindenki számára: soha ne kerülj összeütközésbe a saját lelkiismereteddel.

Nos, honnan vesz a lelkiismeret egy ilyen abszolút hatalmat – egy olyan tekintélyt, amit még az erkölcsi szubjektivisták és relativisták is elfogadnak? Csak négy lehetőség van:

1. Valami kisebből, mint én vagyok (természet)
2. Belőlem (egyén)
3. Valami másból, velem egyenlőből (társadalom)
4. Valami rajtam felette állóból (Isten)

Most nézzük át az összes lehetőséget sorrendben.

1. Hogyan kötelezhet engem abszolút módon valami, ami kisebb mint én? Pl. az állati ösztön, vagy az anyagi túlélés gyakorlati szüksége?
2. Hogyan kényszeríthetném magamat abszolút módon? Én abszolút vagyok? Van-e jogom ahhoz, hogy abszolút engedelmességet követeljek bárkitől is, akárcsak saját magamtól is? És ha én vagyok az, aki magamat bezárom a kötelezettség ezen börtönébe, akkor ugyanúgy ki is engedhetem magam, s ezáltal megsemmisítve a kötelezettség abszolút hatalmát, amit premisszaként fogadtunk el.
3. Hogyan kötelezhet engem a társadalom? Egy velem egyenrangú milyen jogon kényszerítheti rám az ő értékeit? A mennyiség teszi a minőséget? Vajon egymillió emberi lény a relatívot abszolúttá teheti? A „társadalom” Isten?
4. Tehátaz egyetlen forrása az abszolút erkölcsi kötelezettségnek csak az maradt, ami valamiképpen felettem áll. Ez köti meg erkölcsileg az akaratomat, a teljes engedelmesség jogos igényével.

Tehát csakis Isten, vagy valami Isten-szerű lehet az egyetlen kielégítő forrása és alapja annak az abszolút erkölcsi kötelezettségnek, hogy mindannyian úgy érezzük, engedelmeskednünk kell a lelkiismeretünknek. A lelkiismeret tehát egyedül úgy magyarázható, mint Isten hangja a lélekben. A Tízparancsolat tíz isteni lábnyom a lélek homokjában.

Függelék: vallás és erkölcsiség

Kiemelve a moralitás és a vallás közötti kapcsolatot, nem zavart vagy félreértéseket kelteni akarunk. Nem azt mondjuk, hogy az emberek soha nem fedezhetik fel az emberi erkölcsi jókat anélkül, hogy nem hinnének Isten létezésében. Nyilvánvaló, hogy felfedezhetik. Hívők és nemhívők egyaránt felismerhetik, hogy a tudás és a barátság pl. olyan dolgok, amelyekre igazán törekednünk kell, és hogy a kegyetlenség és a csalás egyértelműen rosszak. A kérdésünk ez: a mindannyiunk által elfogadott erkölcsi szabályok melyik leírásának van a legtöbb értelme: a hívőé vagy a nemhívőé?

Ha mi egy jó és szerető Teremtő művei vagyunk, akkor ez megmagyarázza azt, hogy miért van olyan természetünk, amely egy értéket olyannak fedezhet fel, amilyen az valójában. De az ateisták hogyan magyarázzák ezt meg? Ugyanis, ha az ateistáknak van igazuk, akkor nem létezhetnek objektív erkölcsi értékek. Dosztojevszkij ezt mondta: „Ha Isten nem létezik, akkor minden megengedett.” Az ateisták tudják, hogy néhány dolog nem megengedett, csak azt nem tudják, hogy miért nem.

Fontoljuk meg a következő analógiát. Sok tudós egész élete során anélkül vizsgálja a másodlagos okokat, hogy elfogadná az Első Okot, Istent. De, miként azt már láttuk, ezek a másodlagos okok nem lehetnének az Első Ok nélkül, mégha meg is lehetnek az Első Ok megismerése nélkül. Ugyanez igaz az objektív erkölcsi jók esetére is. Tehát az erkölcsi érv és a különféle metafizikai érvek szerkezetében egy bizonyos hasonlóság van.

Legtöbbünk számára, bármilyen vallásúak vagy vallástalanok is vagyunk, felismerhető, hogy az olyan ember, mint pl. Assisi Szent Ferenc életében az emberi természet jól működött, úgy, ahogy annak működnie kell. Nem kell teistának lenni ahhoz, hogy lássuk, hogy Ferenc élete csodálatra méltó volt, de ahhoz már teistának kell lenni, hogy lássuk azt is, hogy miért. A teizmus érthetővé teszi, hogy a válaszunk a hívő életre végsősoron válasz a Teremtőnk azon elhívására, hogy aszerint éljünk, amilyennek élni rendeltetett.

Négy lehetséges kapcsolat van a vallás és a moralitás, Isten és a jó-ság között.

1. Vallás és moralitás elgondolható úgy mint amelyek egymástól függetlenek. Kierkegaard éles ellentéte „az etikus” és „a vallásos” között, különösen aFélelem és reszketéscímű művében, ilyen feltételezésre vezette őt. Azonban (a) egy erkölcs nélküli Isten, aki közönyös az erkölcs iránt, nem lehet teljesen jó Isten, hiszen a „jó” elsődleges jelentésének az egyike magába foglalja azt, hogy „erkölcsös”: igazságos, szerető, bölcs, becsületes, szent, jóságos. Valamint (b) egy ilyen moralitás mögött, amelynek nincs kapcsolata Istennel, az Abszolút Léttel, nem lehet abszolút valóság.
2. Isten elgondolható az erkölcsiség feltalálójaként is, úgy, mint pl. a madarak feltalálójaként. Az erkölcsi törvényt gyakran gondolják pusztán Isten választásának a műveként. Ez az Isteni Parancs Teória: egy dolog csak azért jó, mert Isten ezt parancsolta, és csak azért rossz, mert megtiltotta. Ha csak ennyi lenne az egész, akkor komoly problémába ütköznénk: Isten és az erkölcsisége önkényes és puszta hatalmon alapul. Ha Isten azt parancsolta volna, hogy öljünk meg ártatlan embereket, akkor az jóvá válhatna, hiszen itt a jó azt jelenti, hogy „akármit parancsol Isten”. Az Isteni Parancs Teória lecsökkenti a moralitást a hatalomra. Szókratész egy ügyes meggyőzéssel cáfolta meg az Isteni Parancs Teóriát Platón Euthüphronában. Megkérdezi Euthüphront: „Egy dolog azért jámbor, mert az istenek akarják, vagy azért akarják az istenek, mert az jámbor?” Az első alternatívát megcáfolta, a másodikat meg meghagyta mint egyetlen alternatívát.
3. Csakhogy az az idea, miszerint Isten azért parancsol meg egy dolgot, mert az jó, szintén elfogadhatatlan, hiszen ez Istennél egy magasabb törvényt tételez fel, egy olyan törvényt, amely ugyanúgy átível Isten, mint az emberiség felett. A Biblia Istene nincs jobban elszakítva az erkölcsi jóságtól azáltal, hogy alatta áll, mint azáltal, hogy felette áll. Nem jobban engedelmeskedik egy magasabb törvénynek, amely megköti őt, mint törvényeket kreál, mint valami termékeket, amelyek megváltozhatnak vagy akár különbözőek is lehetnek, mint egy bolygó.
4. Az egyetlen ésszerűen elfogadható válasz Isten és az erkölcs közötti kapcsolat kérdésére a bibliai: az erkölcsiség Isten örök természetén alapul.Emiatt van az, hogy az erkölcsiség lényegében változtathatatlan. „Én, az Úr vagyok a ti Istenetek. Ti megszentelődtetek, szentté lettetek, mivel én szent vagyok.” (Lev 11,44). Kötelezettségünk, hogy legyünk igazságosak, jóságosak, becsületesek, szeretők és igazak „felér az egekig”, a végső valóságig, Isten örök természetéig, addig, ami maga Isten. Emiatt van az erkölcsiségnek abszolút és változtathatatlan kötelező ereje a lelkiismeretünkben.

Az erkölcsi kötelezettség további forrásai csak ezek lehetnek:

1. A saját eszményeim, céljaim, törekvéseim, és vágyaim, valami, amit a saját eszem vagy akaratom teremtett, mint pl. a baseball szabályai. De ez egyáltalán nem tud számot adni arról, hogy miért rossz mindig az, ha nem engedelmeskedünk vagy megváltoztatjuk a szabályokat.
2. Maga az erkölcsi akaratom. Néhányan ily módon olvassák Kantot: Saját magamnak írom elő az erkölcsiséget. De hogyan lehet valaki egyszerre megkötött és megkötő? Ha egy lakatos saját magát zárja be egy szobába, akkor valójában nincs is bezárva, hiszen ki is tudja magát szabadítani.
3. Más emberi lények is elgondolhatóak, mint akik előírják számomra az erkölcsiséget: pl. a szüleim. De ez ugyancsak nem tud számot adni a kötelező jellegről. Ha az édesapád azt parancsolja meg neked, hogy áruljál drogokat, akkor az erkölcsi kötelezettséged az lesz, hogy ne engedelmeskedj neki. Nincs olyan emberi lény, akinek abszolút hatalma lenne egy másikon.
4. A „társadalom” egy népszerű válasz szokott lenni az erkölcsiség eredetének a kérdésére, míg az „ez vagy az a specifikus személy” meglehetősen népszerűtlen válasz. Pedig mindkettő ugyanaz. A „társadalom” pusztán több egyént jelent. Milyen jogon írhatnának elő nekem ők erkölcsi szabályokat? A mennyiség nem előzheti meg a minőséget; az összeadott számok nem változtatják át egy relatív játékszabályt a lelkiismeret jogos abszolút követelésévé.
5. A világegyetem, az evolúció, a természetes kiválasztódás és túlélés emlegetése még rosszabb magyarázatok az erkölcsiségre. Nem kaphatsz többet a kevesebből. Az oksági viszony alapelve sérül itt meg. Hogyan érhetne fel az ősi iszapos tavak bugyogása a Hegyi Beszédig?

Az ateisták gyakran azt állítják, hogy a keresztények egy kategóriahibát követnek el, amikor Istenre hivatkoznak avégett, hogy megmagyarázzák a természetet; azt mondják, hogy ez olyan, mint mikor a görögök Zeusszal magyarázták meg a villámlást. Valójában a villámlást a saját szintjén kellene magyarázni, mint anyagi, természeti, tudományos jelenséget. Ugyanez áll az erkölcsiségre is. Miért keverjük bele Istent?

Csak azért, mert az erkölcsiség sokkal inkább hasonlít Zeuszra, mint a villámlásra. A moralitás csak a személyek, szellemek, lelkek, elmék, akaratok szintjén létezik: nem molekulákból áll. Összefüggésbe hozhatjuk az erkölcsi kötelezettséget és a személyeket (pl. a személyeknek szeretniük kellene a többi személyt), azonban nem lehet összefüggésbe hozni az erkölcsiséget a molekulákkal. Senki sem próbálná meg megmagyarázni a jó és a rossz közötti különbséget olyan terminusokkal pl., mint a nehéz és a könnyű atomok közötti különbségek.

Tehát valójában az ateisták azok, akik azt a kategóriatévedést elkövetik, amit az ősi pogányok, akik a villámlást Zeusz haragjával magyarázták. Az ateisták egy puszta anyagi dologgal akarnak egy szellemi dolgot megmagyarázni. Ez ráadásul sokkal ostobább kategóriahiba, mint amilyent az ókoriak követtek el; ugyanis az lehetséges, hogy egy nagyobb (Zeusz, szellem) okozzon egy kisebbet (villámlás), és ez megmagyarázza azt. De az nem lehetséges, hogy a kisebb (molekulák) elégségesen okozzanak és megmagyarázzanak egy nagyobbat (erkölcsiség). Egy jó szándék okozhat molekulákat, de hogyan okozhatnának a molekulák egy jó szándékot? Az elektromosság hogyan tudna nekem kötelezővé tenni valamit? Csak egy jó szándék követelhet egy jó szándékot; csak a Szeretet követelhet szeretetet.

SaLa

Kérjük, anyagilag támogassa  a Bal-Rad-ot! – a  blog nyitóoldalának jobb felső sarkában látható   piktogrammra kattintva Pay-Pal-on 

-vagy közvetlen postai úton:

Szabó Péter 2747 Törtel, Petőfi-ut. 12.

HA LEHET…- NE BORÍTÉKBAN, MERT AZ MOSTANSÁG ELVÉSZ!

A beérkező adományokról olvasóinkat a “Köszönjük”– rovatban tájékoztatjuk! balrad.ru/koszonet

Ha tetszett ez a cikk, ha egyetértesz a balrad.ru-val, oszd meg Facebookon, Twitteren, VKontakton – meg ahol csak lehetőséged van rá! De legalább LÁJKOLD! – hiszen azzal is tudsz segíteni!