(idézet: Emlékek, gondolatok – Zsukov)
VII.
A japán egységek az utolsó emberig küzdöttek. A katonák azonban fokozatosan rájöttek, hogy hamis volt a hivatalos propagandának az a szólama, hogy a császári hadsereg legyőzhetetlen, mivel az rendkívül nagy veszteségeket szenvedett, és a háború négy hónapja alatt egyetlen ütközetet sem nyert meg.
Érdekes néhány japán tiszt és katona feljegyzése, amelyekben rögzítik ezeknek a napoknak a benyomásait.
Részlet Fakuta naplójából:
„1939. augusztus 20.
Reggel óta jó az idő. Az ellenség vadászgépei és bombázói – mintegy ötvenen – csoportosan megjelentek. 6 óra 30 perckor az ellenséges tüzérség teljes erővel kezdett tüzelni. Lövedékeik a fejünk fölött süvítenek.
Közvetlen közelünkben töméntelen tüzérségi gránát csapódik be. A helyzet kezd rettenetes lenni. A figyelőcsoport mindent megtesz, hogy felderítse az ellenség tüzérségét, de sikertelenül, mivel a bombázók bombázzák, a vadászgépek pedig lövik csapatainkat. Az ellenség az egész arcvonalon győzedelmeskedik.
7 óra 45 perc
Félek. A süvöltés és a robbanások a poklot juttatják eszembe. Igen nehéz körülmények alakultak ki. Helyzetünk súlyos. Be vagyunk kerítve. Ha az éjszaka sötét lesz, valamennyiünknek vissza kell vonulnunk. … Szomorú a katona lelke … Helyzetünk rossz, bonyolult, zűrzavaros.
8 óra 30 perc
Az ellenség tüzérsége szünet nélkül lövi egységeinket. Sehová nem bújhatunk. Nincs menekvés. Mindenütt lövedékek süvítenek.
14,40
Folyik a kegyetlen harc. Nem tudjuk, hány halottunk és sebesültünk van … Szüntelenül lőnek.
Augusztus 21.
A szovjet-mongol repülőerő gépeinek tömege bombázza állásainkat, a tüzérség is állandóan nyugtalanít bennünket. A bombázások és a tüzérségi tűz után rohamra indul az ellenség gyalogsága. Egyre több a halottunk. Éjjel az ellenség repülői hadtápterületeinket bombázták.
Augusztus 22. – 9,30
Az ellenség gyalogsága megkezdte rohamát, géppuskái erős tüzet nyitottak. Nagy veszélyben voltunk, nagyon megijedtünk. A hangulat észrevehetően romlott. Mikor mindegyik tisztünk elesett, engem neveztek ki a század parancsnokává. Ez rendkívül felzaklatott engem, egész éjjel nem aludtam.”
Itt megszakadt Fakuta naplója és élete …
A japán hadseregben ekkoriban igen nagy figyelmet fordítottak a Vörös Hadsereg ellen küldött katonák ideológiai felkészítésére. Hadseregünket technikailag elmaradottnak állították be, harcérték szempontjából az 1904-1905-ös orosz-japán háború cári hadseregével azonosították. Ezért, amit a japán katonák a Halhin-Gol mellett tapasztaltak – amikor a harckocsik, a tüzérség, a repülőgépek és a jól szervezett lövészcsapatok erős csapásokat mértek rájuk – teljesen váratlanul érték őket.
A japán katonákkal azt igyekeztek elhitetni, hogy ha fogságba kerülnek, agyonlövik őket, de előbb félholtra kínozzák. Meg kell mondanom, hogy a japán katonákra gyakorolt ilyen értelmű hatás ebben az időben elérte célját.
A valóság azonban megcáfolta ezt. Emlékszem, hogy az egyik augusztusi nap hajnalán a figyelőpontomra vezettek egy fogoly katonát, akit a felismerhetetlenségig összemartak a szúnyogok. A katonát 1.1. Fegyunyinszkij ezredének felderítői fogták el a nádasban.
Kérdésemre, hogy ki és hol bánt így el vele, azt felelte, hogy egy másik katonával együtt tegnap este titokban a nádasban kellett elhelyezkednie az oroszok tevékenységének megfigyelése céljából. Szúnyoghálót nem adtak nekik. Századparancsnokuk megparancsolta, ne mozogjanak, nehogy felfedezzék őket. Éjjel a katonákat megtámadták a szúnyogok, de ők zokszó nélkül tűrték a rettenetes csípéseket, és mozdulatlanul ültek reggelig, nehogy elárulják jelenlétüket.
– Amikor az oroszok valamit kiáltottak és ránk szegezték fegyvereiket – mesélte a fogoly -, megadtam magam, mivel nem tudtam tovább tűrni a kínokat.
Adatokra volt szükségünk azon az arcvonalszakaszon elhelyezkedő japán csapatokról, ahol a foglyot ejtették. Hogy megoldjuk a nyelvét, megparancsoltam, adjanak a fogolynak egy fél pohár vodkát. Rendkívül csodálkoztam, amikor a fogoly- a pohárra nézve így szólt:
– Kérem, igyon egy kortyot belőle. Félek, hogy megmérgeznek. Apámnak divatáru üzlete van. Én vagyok az egyetlen fia, következésképp egyetlen örököse is.
Tolmácsunk megjegyezte, hogy a röpcédula szerint, amelyet parancsnokaik kiosztottak, a japán katonáknak a „Banzáj” szóval ajkukon bátran kell meghalniok.
A fogoly elmosolyodott és így felelt:
– Apám azt parancsolta, hogy élve, és ne holtan térjek haza.
A Mongol Népköztársaság területére behatolt 6. japán hadsereget 1939. augusztus 30-ra teljesen megsemmisítettük. H. Csojbalszán elvtárs meglátogatta egységeinket és szívélyesen megköszönte a harcosoknak, hogy vérükkel bizonyították vállalt kötelezettségükhöz való hűségüket. A szovjet és mongol csapatok megsemmisítő csapása, a japán hadsereg válogatott erőinek soha nem látott szétverése arra késztette az akkori japán uralkodó köröket, hogy felülvizsgálják a szovjet fegyveres erők harckészségéről, erejéről és különösen a szovjet katonák erkölcsi szilárdságáról vallott nézeteiket.
Vorosilov honvédelmi népbiztos 1939. november 7-i parancsában ez állt: „Igaz dicsőséggel övezték magukat a katonák és parancsnokok, a Halhin-Gol folyó térségében lezajlott harcok résztvevői. Odaadásuk, hősiességük, a harcparancsok ragyogó teljesítése következtében a Halhin-Gol folyónál lezajlott harcokban részt vevő csapatok nagy elismerést érdemelnek.”
Harcosaink hős tetteinek ihletője a kommunista párt és frontosztaga, a hadseregcsoport pártszervezete volt. A kommunisták saját példájukkal lelkesítették a katonákat a hőstettekre.
Szeretném megemlíteni azokat a parancsnokokat, akik szervező tevékenységükkel, pártpolitikai intézkedéseikkel, hozzáértő parancsnoki munkájukkal meggyorsították a japán csapatok szétverését, s dicsőséget szereztek a szovjet fegyvereknek.
Nagy szeretettel emlékezem M. Sz. Nyikisev hadosztálykomisszárra. A hozzáértő vezető, a legmesszebbmenőkig elvszerű kommunista úgy tudta megszervezni a haditanács munkáját, hogy nálunk a körülmények minden bonyolultsága és feszültsége ellenére egyszer sem keletkezett semmiféle félreértés vagy nézeteltérés. Mi, halhin-goliak mindnyájan rendkívül megrendültünk, mikor megtudtuk, hogy a Nagy Honvédő Háború első napjaiban Ukrajnában, ahol a Délnyugati Front 5. hadserege haditanácsának tagja volt, hősi halált halt.
Lehetetlen elfelejteni J. V. Szmuskevics, Sz. I. Gricevec, V. M. Zabalujev, G. P. Kravcsenko, V. F. Szkobarihin, V. G. Rahov és más repülők hőstetteit, akik a bátorság és önfeláldozás nagyszerű példáit mutatták.
Egyszer egy japán repülőkötelék üldözése közben Gricevec vadászrepülő, a Szovjetunió kétszeres Hőse észrevette, hogy eltűnt parancsnokának, V. M. Zabalujevnek, a Szovjetunió Hősének repülőgépe. Több sorozatot küldött a menekülő ellenség után, majd abbahagyva az üldözést keresni kezdte az eltűnt gépet. Kört irt le az utolsó légiharc körzete felett és észrevette a gépet a sztyeppen, a japán csapatok területén.
Mély repülésbe ereszkedett és meglátta Zabalujevet repülőgépe mellett. Úgy látszik, valami hiba történt a géppel. Mit tegyen? Figyelmen kívül hagyva, hogy milyen óriási veszélyt jelent a leszállás az ellenség hátában, Gricevec habozás nélkül döntött: mindenáron meg fogja menteni parancsnokát.
Mint ezt Szuvorov óta mondani szokás: „Ha elpusztulsz is, bajtársadat mentsd meg!”
A bátor és mindig nyugodt repülő mesterien szállott le gépével a bombatölcsérek szántotta terepre. Gépét gyorsan Zabalujevhez kormányozta, és szó szerint begyömöszölte parancsnokát az egyszemélyes repülőgép fülkéjébe. Aztán az ellenség odasiető katonáinak szeme láttára széllel szembe fordította gépét, a kettős teherrel a levegőbe emelkedett és sikeresen visszatért a repülőtérre.
A japánokkal vívott egyik felderítő harc során I. L. Kaszperovics őrnagy századában találatot kapott egy „GAZ” tehergépkocsi. Vezetője, Tyimohin közlegény, nem hagyta el gépkocsiját, hanem mivel a harcmezőn, a senki földjén maradt, igyekezett kijavítani a sérülést. Amikor a japánok észrevették katonánk bátor tettét, elhatározták, hogy élve fogják el. Tyimohin igazi szovjet katonához méltóan védekezett. Még súlyosan sebesülve is ellenállt.
E pillanatban Kaszperovics őrnagy a súlyos helyzet ellenére kockázatos elhatározást hozott: megmenti katonáját. Megparancsolta, hogy irányítsák a közvetlen irányzású lövegek tűzét a japánok tüzelőállásaira, szétbontakoztatta századát és rohamra indította az ellenség ellen, maga pedig egy páncélgépkocsin teljes sebességgel Tyimohin kocsijához robogott, és vontatókötélre vette. Amikor Tyimohint kihozták a mi területünkre, könnyes szemmel köszönte meg a parancsnoknak és bajtársainak, hogy életük kockáztatásával megmentették a biztos haláltól.
– Tudtam, hogy nem felejtkeztek el rólam, nem hagytok egyedül a bajban mondta, mielőtt útnak indították volna a kórházba. – És amint meggyógyulok ismét veletek leszek, drága barátaim.
Szkobarihin repülő főhadnagy, a Szovjetunió Hőse egy egyenlőtlen harcban elvtársát V. N. Vussza főhadnagyot mentve bátran szemberepült egy japán vadászrepülővel, majd miután lelőtte, két másik géppel vette fel a harcot. Amikor a japán repülők meglátták, hogy kivel van dolguk, visszafordultak repülőterük irányába. Szkobarihin a gép sérülése ellenére, sikeresen eljutott a repülőtérig. Leszállás után a gép szárnyán megtalálták a japán vadászgép sorozatának helyét.
A légi harcokban különösen kitűnt Rahov főhadnagy, a Szovjetunió Hőse. Július 29-én egy sok győzelmet aratott japán repülővel bocsátkozott harcba. Ennek során Takeo japán repülő bebizonyította mesteri tudását, Rahovnak ennek ellenére sikerült felgyújtania gépét. A japán repülő kiugrott. Amikor észrevette, hogy mongol területen ért földet, agyon akarta lőni magát, de fogságba ejtették.
Miután Takeo magához tért félelméből, és a Vörös Hadsereg parancsnokai jó bánásmódban részesítették, megkérte, mutassák meg neki azt a repülőt, aki olyan mesterien harcolt, és lelőtte gépét. Amikor Rahov odament hozzá, a japán repülő mélyen meghajolt előtte, köszöntve a győztest.
Hálával emlékezem több parancsnokra, akikkel ebben az időben együtt dolgoztam. A Halhin-Gol folyó körzetében folyt harctevékenységek kezdetén I. J. Fegyunyinszkij, egy ezredparancsnok gazdasági helyettese volt. Amikor a 24. gépesített ezred élére parancsnok kellett, első jelöltként Fegyunyinszkij jött számításba. Nem tévedtünk. Fegyunyinszkij minden bonyolult helyzetben helyes döntést tudott hozni, és amikor megkezdődött csapataink általános támadása, ezrede győztesen harcolt.
A Halhin-Gol folyó menti katonai cselekmények befejezése után Fegyunyinszkijt a 82. hadosztály parancsnokává nevezték ki. Ez a hadosztály a honvédő háború első szakaszában rendkívül szívósan harcolt a mozsajszki irányban. Volt parancsnoka, Fegyunyinszkij pedig sikerrel vezetett egy lövészhadtestet a Délnyugati Front kötelékében.
Helyettesem Mihail Ivanovics Potapov dandárparancsnok volt. Nagy munka hárult rá a magasabbegységek és fegyvernemek együttműködésének megszervezése terén. Amikor pedig megkezdtük az általános támadást, Mihail Ivanovicsra bíztuk a front jobb szárnyán támadó főcsoportosítás vezetését. Potapov rendkívül nyugodt ember volt. Egyensúlyából semmi sem tudta kizökkenteni. Még a legbonyolultabb és a legizgalmasabb helyzetben is megőrizte teljes nyugodtságát, és ez előnyösen tükröződött a csapatok tevékenységében. Ilyen volt a Honvédő Háború idején is, amikor a Délnyugati Front 5. hadseregét vezette.
SaLa
Kérjük, anyagilag támogassa a Bal-Rad-ot! – a blog nyitóoldalának jobb felső sarkában látható 
piktogrammra kattintva Pay-Pal-on
-vagy közvetlen postai úton:
Szabó Péter 2747 Törtel, Petőfi-ut. 12.
HA LEHET…- NE BORÍTÉKBAN, MERT AZ MOSTANSÁG ELVÉSZ!
A beérkező adományokról olvasóinkat a “Köszönjük”– rovatban tájékoztatjuk! balrad.ru/koszonet
Ha tetszett ez a cikk, ha egyetértesz a balrad.ru-val, oszd meg Facebookon, Twitteren, VKontakton – meg ahol csak lehetőséged van rá! De legalább LÁJKOLD! – hiszen azzal is tudsz segíteni!