(idézet: Emlékek, gondolatok – Zsukov)
V.
Ezekben az években a Lovassági Szemlélőséget Szemjon Mihajlovics Bugyonnij irányította. Amikor megérkeztem új helyemre, elindultam, hogy bemutatkozzam jövendő elöljáróimnak. Bugyonnij azonban nem volt a szemlélőségen. Személyi titkára, P. A. Belov (ugyanaz, aki a Nagy Honvédő Háborúban kitűnt hősiességével) közölte velem, hogy Szemjon Mihajlovics jelenleg nem foglalkozik a szemlélőség ügyeivel, mivel a Katonai Akadémia egyik különleges csoportjában tanul. Az ügyeket első helyettese, a hadtestparancsnoki rangban levő I. D. Koszogov intézi.
Jelentkeztem Koszogovnál, majd megismerkedtem a Lovassági Szemlélőség munkatársaival: B. K. Verhovszkijjal, F. R. Zsemajtyisszal, P. B. Szabennyikovval, I. V. Tyulenyevvel. A. J. Trejmannal, akik mindannyian jól képzett tisztek voltak.
Megismerkedésünk után Koszogov azt mondta, hogy legjobb lesz, ha a lovasság harckiképzésével foglalkozom, mivel ezen a téren kellő gyakorlattal rendelkezem.
Egy hónapon belül teljesen bedolgoztam magam új munkámba.
Mintegy három hónap múlva összevont taggyűlést tartottunk valamennyi szemlélőség és az akkori Katonai és Tengerészeti Népbiztosság Kiképzési Főcsoportfőnökségének kommunistái számára.22 Mivel a továbbiakban a szövegben a szovjet katonai vezetés különböző szerveit említem, szükségesnek tartom előrebocsátani a következőket:
Mihail Vasziljevics Frunze 1925-ben, negyvenéves korában bekövetkezett halála után a Katonai és Tengerészeti Népbiztosság népbiztosi tisztjére és ezzel egyidejűleg a Szovjetunió Forradalmi Haditanácsa elnöki posztjára (a Forradalmi Haditanács népbiztossági jogkörrel tevékenykedett) Vorosilovot nevezték ki.
A Népbiztosok Tanácsa mellett Molotov vezetésével állandó Honvédelmi Bizottmány működött, amely előzetesen tanulmányozta és kidolgozta a fegyveres erők építésének és a Szovjetunió védelmi képessége fejlesztésének fő elvi kérdéseit, amelyeket azután a törvényes út betartásával további felülvizsgálat és jóváhagyás végett a Munkaügyi és Honvédelmi Tanács elé terjesztett.
A tapasztalat azt mutatta, hogy a Honvédelmi Bizottmány és a Szovjetunió Forradalmi Haditanácsa egy és ugyanazt a munkát végzi. Ezért 1934-ben a Forradalmi Haditanács megszűnik, a Katonai és Tengerészeti Népbiztosság nevét pedig Honvédelmi Népbiztosságra változtatják. Ugyanakkor a népbiztosság mellett tanácskozási szervként megalakul a Katonai Tanács, amelynek határozatait a népbiztosság hagyta jóvá, és ennek utasításai alapján valósultak meg az életben.
1937-ben a Népbiztosok Tanácsa megszünteti a Munkaügyi és Honvédelmi Tanácsot, a Népbiztosok Tanácsa mellett működő Honvédelmi Bizottmányt pedig Honvédelmi Bizottsággá alakítja. Elnöke Molotov marad. Tagjai: Sztálin, Vorosilov és mások. Ugyanakkor alakul meg a Szovjetunió Össz-szövetségi Haditengerészeti Népbiztossága, melynek népbiztosává P. A. Szmirnovot nevezik ki.
1938-ban a Honvédelmi Népbiztosság mellett megalakul a Munkás-Paraszt Vörös Hadsereg Katonai Főtanácsa. Elnöke K. J. Vorosilov, tagjai: V. K. Bljuher, Sz. M. Bugyonnij, G. I. Kulik, L. Z. Mehlisz, J. V. Sztálin, I. V. Fegyko, B. M. Saposnyikov, E. A. Sagyenko. Ugyanakkor megalakul a Központi Haditengerészeti Tanács is, melynek elnöke P. A. Szmirnov, tagjai: L. M. Galler, A. A. Zsdanov, I. Sz. Iszakov, N. G. Kuznyecov, G. I. Levcsenko és mások. A két Népbiztosság Központi Katonai Tanácsa a Szovjetunió védelmi képessége fokozásának, a hadsereg és a haditengerészet építésének alapvető kérdéseivel foglalkozott.
A katonai körzetekben, a flottáknál és a hadseregnél haditanácsok alakultak, amelyek közvetlenül a Szovjetunió honvédelmi népbiztosának vannak alárendelve. *
Ezen a taggyűlésen megválasztottak párttitkárnak, s helyettesem Ivan Vlagyimirovics Tyulenyev lett.
Pártszervezetünk kommunistái sok időt és energiát fektettek a szolgálatba, de nem feledkeztek meg a társadalmi munkáról sem. Nagyon gyakran ellátogattak az üzemekbe, gyárakba és más polgári szervezetekbe és hivatalokba. A munkások és az alkalmazottak szívesen fogadták a kommunista katonákat, és nagy figyelemmel hallgatták őket, különösen amikor a nemzetközi helyzetről vagy a párt és a kormány legutóbbi határozatairól, beszéltek.
A húszas évek végén, a harmincas évek elején a nemzetközi helyzet élesedett. Kialakult az imperialista államok egy csoportja, mindenekelőtt Németország, Japán és Olaszország részvételével, amelyeknek a kormányai a monopolista körök akaratát teljesítve, egyre aktívabban készültek a világ újrafelosztására, hogy ezzel kiláboljanak a gazdasági válságból. 1931-ben japán csapatok hadüzenet nélkül behatoltak Kínába és megszállták Mandzsúriát. Természetesen a japán agresszorok terveiben Mandzsúria mint felvonulási terület szerepelt a Szovjetunió elleni támadáshoz.
1933-ban Németországban uralomra jutott a fasizmus, amely a kezdet kezdetétől fogva világuralomra tört. Az Egyesült Államok, Franciaország és Anglia népei ekkor még aligha sejthették, hogy milyen rossz szolgálatot tesznek hazájuknak országaik imperialista körei, akik aktívan támogatták a német nehézipar helyreállítását. A német monopóliumoknak adott hosszú lejáratú hitelek 70%-át az Egyesült Államok nyújtotta. A külföldi tőke beáramlása Hitler hatalomra jutása után fokozódott.
Németország, Japán és Olaszország iparát a haditermelés szolgálatába állították. A katonai kiadások mérhetetlenül megnőttek. A rohamos fellendülés a harmincas évek második felében lehetővé tette az agresszív európai államoknak, hogy készen álljanak a háborúra. Németország fegyveres erői meghaladták az 1 milliót, s mintegy 2 millió főt számláltak a katonai jellegű fasiszta szervezetek. Háború esetén a fasiszta Németország katonai erőit rövid idő alatt öt-hatszorosára lehetett növelni. Olaszországban békeidőben 400 ezer ember állt fegyverben, de ezt a számot szükség esetén könnyűszerrel többszörösére lehetett emelni.
Természetes, hogy ilyen helyzetben határozott intézkedéseket kellett tenni országunk védelmi képességének fokozására. Ezek az intézkedések nemcsak és nem is annyira a dolog mennyiségi oldalát érintették. Fegyveres erőinknek minőségileg kellett új szintre emelkedniük. Számtalan, a hadsereg és a flotta fejlesztését elősegítő intézkedés született. Elsősorban a haditechnikát fejlesztettük. A szovjet fegyveres erők korszerű haditechnikával való ellátásának, felszerelésének és az új technikai eszközök elterjedésének grandiózus feladatát csak iparosítással lehetett megoldani.
A párt a XIV. kongresszuson, 1925 végén tűzte ki célul a nehézipar villamosítását és minden lehetséges módon történő fejlesztését, az ipar, a mezőgazdaság és a szállítás rekonstrukcióját, valamint új műszaki eszközökkel való felszerelését. Két év múlva a XV. kongresszus határozatai az első ötéves terv összeállításával kapcsolatban leszögezték:
„Figyelembe véve azt a lehetőséget, hogy a kapitalista államok részéről támadás érheti a proletárállamot, feltétlenül szükséges, hogy az ötéves terv kidolgozásakor maximális figyelmet fordítsunk azoknak a népgazdasági, de különösen ipari ágaknak fejlesztésére, amelyek háború esetén döntő szerepet játszanak az ország védelmének és gazdasági állóképességének biztosításában.”23 Az SZKP határozatai … II. rész 452. old. (oroszul). * Elkezdődött a munka …
Szeretnék itt egy kis kitérőt tenni. A világ népei általában elismerik, hogy a fasizmus pestisétől mindenekelőtt a szovjet fegyverek mentették meg Európát, s hogy a hitleri Németország szétzúzása a szovjet nép nagy jelentőségű történelmi hőstette. Ez a győzelem szerintem akkor kezdődött, amikor a szovjet emberek a párt hívó szavára hozzáfogtak országuk iparosításához.
Nincsenek kezem ügyében a szükséges adatok, de nem is az én feladatom, hogy bebizonyítsam az iparosítás jelentőségét a népgazdaság fejlődése, a kolhozrendszer megerősödése, a nép anyagi jólétének emelkedése stb. szempontjából. Ami a fegyveres erők sorsát és a Nagy Honvédő Háborúban szabadságunkért és függetlenségünkért folytatott harc kimenetelét illeti, mindez szorosan összefügg az iparosítás ütemével és azzal az aktivitással, amellyel ezt megvalósítottuk.
Hiszen el is lehetett volna halasztani öt-hat évvel a nehézipar ilyen gyors fejlesztését. Ez esetben több közszükségleti cikket és könnyűipari terméket adhattunk volna annak a népnek, amely százszorosan rászolgált erre. Vajon nem lett volna csábítóbb ez? De ha így járunk el, ki tudja, mikor lett volna vége annak az időszaknak, amelyet a háború kezdeti időszakának nevezünk? Hol, melyik városnál, vagy melyik folyónál állítottuk volna meg a fasiszta csapatokat? …
A párt bölcsessége és éleslátása, melynek pozitív értékelését maga a történelem adta, az ország fejlesztésének helyes iránya és a nép hősies munkavállalása volt az, amely ezekben az években megalapozta a Nagy Honvédő Háborúban aratott győzelmeinket.
A párt XVI. és XVII. kongresszusa, rámutatva egy új háború egyre növekvő veszélyére, határozottan követelte, hogy népünk figyelmét a Vörös Hadsereg és Flotta erejének fokozására összpontosítsuk. A párt közvetlen utasítást adott az ipar fejlesztési ütemének meggyorsítására, a közlekedés és szállítás teljes rekonstrukciójára. Azt a feladatot tűzte ki, hogy szélesítsük az egész népgazdaság mozgósítási lehetőségeit, s hogy az ipari objektumokat oly módon építsük fel és telepítsük, hogy támadás esetén gyorsan át lehessen állítani haditermelésre, és biztosítani lehessen termelésének gyors ütemű bővítését.
Pártszervezetünkhöz tartoztak a Lovassági Szemlélőség kommunistáin kívül a Lövész, a Lőkiképzési, a Tüzér, a Híradó és a Műszaki Szemlélőség, valamint a Vörös Hadsereg Kiképzési Főcsoportfőnökségének és a népbiztosság más részlegeinek a kommunistái is. A szemlélőségek és csoportfőnökségek személyi állományát igyekeztünk azoknak a követelményeknek a teljesítésére mozgósítani, amelyeket a párt, a kormány és a népbiztosság tűzött elénk. A Katonai és Tengerészeti Népbiztosság pártvezetői sok fontos kérdéssel foglalkoztak ekkoriban. Megemlítek néhányat.
Befejeződött a Vörös Hadsereg és Flotta katonai reformja. A fegyveres erők életében jelentős változások történtek. Javult a csapatok kiképzésének és nevelésének egész folyamata. Nőtt a fegyelem. A csapatok irányítása a legfelsőbb szervektől a legkisebb alegységekig az egyszemélyi vezetés elvén alapult, létrejöttek a parancsnoki állomány továbbképzésének feltételei. Tovább lehetett és tovább kellett haladnunk.
1929 derekán a párt központi bizottsága elfogadta „Az ország védelmi helyzeté”-ről szóló határozatot, amelyben kifejtette a hadsereg, a légierő és a haditengerészet gyökeres technikai felújításának szükségességét. A párt javasolta a Szovjetunió Forradalmi Haditanácsának, valamint a Katonai és Tengerészeti Népbiztosságnak, hogy a meglevő fegyverzet korszerűsítésével egyidőben mihamarabb tegyen szert korszerű tüzérségi lövegtípusokra, vegyivédelmi eszközökre, harckocsikra és páncélozott szállító harcjárművekre, lássa el ezekkel a hadsereget, és kezdje meg az új típusú repülőgépek és motorok sorozatgyártását.
Ez a határozat szolgált az első ötéves tervben a hadseregfejlesztés alapjául, amely több más intézkedésen kívül új technikai fegyvernemek létrehozását, a gépesítést, a régi fegyvernemek átszervezését, a műszaki-technikai szakemberek tömeges kiképzését, valamint azt irányozta elő, hogy az egész személyi állomány sajátítsa el az új technika kezelését. 1931 januárjában a Szovjetunió Forradalmi Haditanácsa pontosította a Munkás-Paraszt Vörös Hadsereg 1931-1933-as fejlesztésének naptári tervét, és ezzel befejeződött az első ötéves terv katonai fejlesztési programjának tudományos kidolgozása.24 A terv végrehajtása sokat adott a hadseregnek és a haditengerészetnek, de a gyökeres technikai felújítás még előttünk állt. Ehhez az országnak nagyobb anyagi forrásokkal és termelési lehetőségekkel kellett rendelkeznie. *
Az új feladatokkal kapcsolatban néhány fontos változást valósítottak meg a központi katonai apparátusban. Nagy jelentősége volt például annak, hogy rendszeresítették a Vörös Hadsereg fegyverzeti főnöke beosztást, akire a hadsereg technikai átfegyverzésének valamennyi kérdése tartozott. 1931-ig ezt a posztot J. P. Uborevics, majd utána M. N. Tuhacsevszkij töltötte be. 1929-ben a Katonai és Tengerészeti Népbiztosságon megalakul a Vörös Hadsereg Motorizálási és Gépesítési Csoportfőnöksége, amelyet évek hosszú során I. A. Halebszkij és K. B. Kalinovszkij, a harckocsigyártás kiváló szakemberei és lelkes hívei vezettek. A katonai körzetek parancsnokságain páncélos osztály létesült.
1929-ig gyakorlatilag nem volt harckocsiiparunk, hiányoztak a tervezők és kivitelezők. Ugyanakkor a párt és a kormány felismerte a harckocsik szerepét egy elkövetkezendő háborúban. A katonai vezetés elé a harckocsiipar létrehozásának feladatát tűzték ki. A Szovjetunió Forradalmi Haditanácsának külön rendelete a következő típusú harcjárművek kialakítását irányozta elő: kis, közepes, nagy (nehéz) és hídvető harckocsik. Meghatározták az egyes típusok harcászati-technikai jellemzőit. A szakemberek rövid idő alatt új, hazai gyártmányú harckocsikat terveztek. 1931-1935 között a Vörös Hadsereget ellátták a T-27-es kis harckocsival, a T-24-es és a T-26-os könnyű harckocsival, a BT típusú, gyorsjáratú kerekes-lánctalpas harckocsival, a T-28-as közepes harckocsival, majd a T-35-ös nehéz harckocsival és a T-37-es úszó harckocsival. Az első ötéves terv alatt az ipar mintegy 10 ezer harckocsit és páncélozott szállító harcjárművet gyártott.
A szovjet katonai vezetés nekilátott, hogy kidolgozza a Vörös Hadsereg légierejének fejlesztési tervét. 1930 elején a Szovjetunió Forradalmi Haditanácsa jóváhagyta a különböző típusú szárazföldi és haditengerészeti repülőgépek, léggömbök, légi fényképezőgépek és berendezések létrehozásának programját. A fő figyelmet a bombázó- és vadászrepülőkre fordították. Két év múlva hozzáfogtak a Vörös Hadsereg légierejének hadászati és harcászati alkalmazási kérdéseinek kidolgozásához, amelyben a fő figyelmet egy esetleges támadás elhárítására és az ország védelmére irányították. Ilyen elvek alapján folyt a légierő megszervezése. A távolsági bombázókat magasabbegységekbe egyesítették, hogy képesek legyenek önállóan megoldani a hadműveleti feladatokat. Egy évvel később a nehézbombázó légikötelékeket hadtestekbe tömörítették.
A Vörös Hadsereg Lovassági Szemlélősége szorosan együttműködött a Vörös Hadsereg Harckiképzési Csoportfőnökségével. Itt ismerkedtem meg Alekszandr Mihajlovics Vaszilevszkijjel, akivel később együtt küzdöttünk a Nagy Honvédő Háború idején mint a Legfelsőbb Főparancsnokság Főhadiszállásának képviselői. Alekszandr Mihajlovics már akkor kitűnően végezte munkáját. Hosszú ideig volt ezredparancsnok és alaposan ismerte a harckiképzés problémáit. A csoportfőnökségen igen nagyra értékelték munkásságát. Ismert volt A. J. Lapin hadtestparancsnok és A. J. Szegyakin csoportfőnök eredményes tevékenysége.
1931 derekán az SZK(b)P KB határozatot hozott „A Munkás-Paraszt Vörös Hadsereg parancsnoki és politikai állományáról”, s ebben rámutatott a katonai káderek nevelésének és harckiképzésének fontosabb eredményeire és hiányosságaira.
A határozatban különös figyelmet fordítottak a technikai felkészítés fokozására, a magasabb képesítésű mérnöki-technikusi káderek számának növelésére, a hadsereg politikai nevelésének megjavítására. Ekkorra alapjában már kialakult a Vörös Hadsereg parancsnoki állománya kiképzésének általános rendszere.
A katonai tanintézetek közül a repülő, a páncélos, a tüzér és a műszaki iskolákra fordították a fő figyelmet. Amíg 1924-ben a katonai iskolák növendékeinek száma 25 ezer volt, erre az időszakra ez a létszám a kétszeresére emelkedett. A magasabb képzés kiszélesítése érdekében Haditechnikai Akadémia fakultásainak bázisára építve létrehozták a Tüzér, a Vegyi, az Elektrotechnikai, továbbá a Műszaki Akadémiát és megalakították a Szállítási Akadémiát. Jelentős mértékben növelték a Frunze Katonai Akadémiára és a Katonai Politikai Akadémiára történő felvételt. Ily módon csaknem kétszeresére növekedett a katonai felsőfokú tanintézmények száma. A hallgatói létszám pedig az 1928-ban meglevő 3200-ról 1932-re 16 500-ra emelkedett.
A Kiképzési csoportfőnökség a párt új utasításainak alapján szervezte meg tevékenységét. Világosan megértette, hogy a hadsereg harcképességének fokozása elsősorban a technika és a korszerű harc bonyolult formáinak ismeretétől függ. Ezért sok olyan intézkedést dolgozott ki és valósított meg, amelyek nemcsak a katonai tanintézetek és a különböző továbbképző tanfolyamok hallgatóinak előkészítését, de a csapatoknál folyó közvetlen, feszített ütemű harckiképzést is érintették.
Ez ideig a parancsnokok csaknem 100%-a részesült katonai szakképzésben. A parancsnoki felkészítésre már havi 42 órát fordítottak az 1929-ben meghatározott 6-8 óra helyett. A harcászati és lőkiképzés mellett fontos szerepet töltött be a technikai kiképzés, amely valamennyi fegyvernem és a parancsnoki állomány egésze számára a kötelező technikai minimum oktatási programja alapján folyt. A tartalékos tiszti állomány összevonásain is megkezdték az új fegyverek és technikai eszközök oktatását.
Hatalmas munkát végzett a Tüzérségi Szemlélőség kollektívája N. M. Rogovszkij vezetésével. Rogovszkij jó tüzér-szakember volt és nagy tekintélynek örvendett a csapatoknál. A katonai körzetek parancsnokai, a magasabbegység-parancsnokok, a tüzérfegyverzeti szolgálat mérnökei hallgattak Rogovszkijra és adtak véleményére.
Annak, aki akkoriban a tüzérséggel foglalkozott, nehéz feladatokat kellett megoldania. A tüzérség felszerelése elhasznált volt, és harcászati-technikai mutatóit tekintve nagymértékben elavult. Alapját az képezte, amit a régi hadseregtől örököltünk.
A Szovjetunió Forradalmi Haditanácsa azonban már 1929 derekán kidolgozta a Munkás-Paraszt Vörös Hadsereg tüzérségének ötéves átfegyverzési tervét. Ez a tűzerő növelését, a hatótávolság, a tűzgyorsaság és találati pontosság fokozását, továbbá nagy tüzérségi tervezőirodák létrehozását irányozta elő. Olyan fegyver gyárakat létesítettek, amelyek a későbbiekben lehetővé tették, hogy új és korszerűbb tüzérségi fegyvereket és lőszereket állítsanak elő. Intézkedtek jól képzett mérnökök és technikusok kiképzésére. 1928-tól 1933-ig a fegyvergyárak kapacitása több mint hatszorosára, ezen belül a kiskaliberű fegyvereket gyártó üzemek teljesítőképessége harmincötszörösére nőtt.
A Katonai és Tengerészeti Népbiztosságon végzett munkám e szakaszának vége felé hozzáfogtunk a Munkás-Paraszt Vörös Hadsereg második ötéves tervben történő, 1934-1938 évre szóló fejlesztési tervének kidolgozásához. A párt előirányozta, hogy be kell fejezni a csapatok megkezdett technikai felújítását és korszerű fegyverzettel való átfegyverzését. A harc döntően fontos eszközeivel – sok repülővel, harckocsival és tüzérséggel – felszerelve fokozni kell a Vörös Hadsereg harcképességét egy esetleges agresszió elhárítására. A kitűzött feladat teljesítése érdekében a Munkaügyi és Honvédelmi Tanács határozatot fogadott el a „Haditengerészet 1933-1938-as fejlesztési programjáról”, a „Munkás-Paraszt Vörös Hadsereg tüzérségi fegyverzetének rendszeréről a második ötéves tervben”, s jóváhagyta a légierő 1935-1937-es fejlesztési tervét.
Ha a népbiztosságot említem a 30-as évek elején, beszélnem kell központi pártirodájának tevékenységéről. E szervnek igen nagy tekintélye volt, és alkotóan irányította a pártalapszervezetek munkáját. A népbiztosság valamennyi csoportfőnöksége és a Vörös Hadsereg felügyelőségei aktívan dolgoztak, tartalmas életet éltek. Jól megszervezték a marxizmus-leninizmus eszméinek tanulmányozását, az általános műveltséget fejlesztő oktatást és a kulturális tömegmunkát. A taggyűlések aktívak és önkritikusak voltak.
A Vörös Hadsereg Lovassági Szemlélősége ebben az időben nagy tekintélynek örvendett a lovasság csapatainál, mivel az ellenőrzéseken kívül oktató jellegű, parancsnoki és törzsvezetési gyakorlatokat, csapatgyakorlatokat, különböző továbbképzési foglalkozásokat vezetett le számukra. Ezeken a harckiképzés bevált módszereit alkalmazta.
A lovasság ebben az időben harci felkészültségét tekintve a Vörös Hadsereg legjobb fegyvernemei közé tartozott, és nem véletlen, hogy az újonnan születő fegyvernemekhez, különösen a harckocsi- és gépesített csapatokhoz a lovasság parancsnoki állományának a legjobbjai kerültek.
A szemlélőségnél rám háruló kötelezettségek alapján részt vettem a különböző fegyvernemek és szolgálati ágak szabályzatainak és utasításainak kidolgozásában.
SaLa
A balrad.ru kommentje a „kunyera” után
Kérjük, anyagilag támogassa a Bal-Rad-ot! – a blog nyitóoldalának jobb felső sarkában látható 
piktogrammra kattintva Pay-Pal-on
-vagy közvetlen postai úton:
Szabó Péter 2747 Törtel, Petőfi-ut. 12.
HA LEHET…- NE BORÍTÉKBAN, MERT AZ MOSTANSÁG ELVÉSZ!
A beérkező adományokról olvasóinkat a “Köszönjük”– rovatban tájékoztatjuk! balrad.ru/koszonet
Ha tetszett ez a cikk, ha egyetértesz a balrad.ru-val, oszd meg Facebookon, Twitteren, VKontakton – meg ahol csak lehetőséged van rá! De legalább LÁJKOLD! – hiszen azzal is tudsz segíteni!