IDEA Intézet: Lélektani határ alatt a vajdabanda támogatottsága
Eltűnt minden olyan szavazó, aki a kampányban mögé állt, mégis csak két ellenzéki párt jutna be a parlamentbe.
Az IDEA Intézet friss, reprezentatív felmérése szerint két hónapnyi stagnálás után, hibahatáron belül, de újra csökkent a Fidesz támogatottsága a teljes népesség körében. Most 29 százalékon áll, ami fontos lélektani határ, az intézet 2019. január óta egyszer sem mért 30 százalék alatti támogatottságot a kormánypártnál.
Minden olyan szavazó, aki a tavalyi kampányban a kormányzati intézkedések vagy az orosz agresszió nyomán kitört háború miatt a kormánypárt mögé állt, eltűnt a párt mögül. Ők az ismeretlen preferenciájúak egyre bővülő táborát erősítik.
A legszűkebb, de legaktívabb biztos szavazóknál a Fidesz támogatottsága továbbra is 48 százalékos, de a hibahatáron belüli támogatottság-vesztés erős figyelmeztető jel az Orbán-kormánynak, noha politikailag nem katasztrofális, mert az ellenzéki oldal nem tud profitálni a Fidesz ősz óta tartó vesszőfutásából.
Az intézet szerint az ismeretlen preferenciájúak tábora éppen annyival (2 százalékponttal) nőtt, amennyivel a Fideszé csökkent, a bizonytalanok, válaszukat megtagadók és a passzív állampolgárok aránya így 36 százalékon áll, ami az IDEA Intézet mérései szerint az egyik legmagasabb érték 2019. januárja óta.
Az ellenzéki oldalon elhanyagolható volt a választói mozgás. A teljes népesség körében a Demokratikus Koalíció 12, a Mi Hazánk 7 százalákon áll, a kutatás szerint más párt önállóan el sem érné a parlamenti bejutáshoz szükséges 5 százalékot. A Momentum Mozgalom 4, a Magyar Kétfarkú Kutyapárt 3 százalékos, a többi párt támogatottsága 1–2 százalék körüli szinten stagnál (MSZP 2%, Jobbik 2%, LMP-Párbeszéd 1-1%).
A biztos szavazók körében szintén 1–1 százalékpontos elmozdulások regisztrálhatók. A DK támogatottsága továbbra is 20 százalék, amelyet a Mi Hazánk követ 9 százalékkal. Ebben a szűk választói rétegben a Momentum (6%) és az MKKP (5%) is a parlamenti bejutási küszöb határán áll. (24.hu)
A balrad.ru kommentje a „kunyera” után
Kérjük, anyagilag támogassa a Bal-Rad-ot! – a blog nyitóoldalának jobb felső sarkában látható 
piktogrammra kattintva Pay-Pal-on
-vagy közvetlen postai úton:
Szabó Péter 2747 Törtel, Petőfi-ut. 12.
HA LEHET…- NE BORÍTÉKBAN, MERT AZ MOSTANSÁG ELVÉSZ!
A beérkező adományokról olvasóinkat a “Köszönjük”– rovatban tájékoztatjuk! balrad.ru/koszonet
Ha tetszett ez a cikk, ha egyetértesz a balrad.ru-val, oszd meg Facebookon, Twitteren, VKontakton – meg ahol csak lehetőséged van rá! De legalább LÁJKOLD! – hiszen azzal is tudsz segíteni!
Bal-Rad komm: „…az ellenzéki oldal nem tud profitálni a Fidesz ősz óta tartó vesszőfutásából…”
-TALÁN AZÉRT NEM, MERT A VÁLASZTÓK RÁÉREZTEK: „CSEBERBŐL – VEDERBE” VALÓ LÉPÉS LENNE CSAK, HA… – hiszen LÁTJÁK: „AZ EGYIK KUTYA, A MÁSIK EB!”
Mindazonáltal a vajdabanda óriási szerencséje – amit pedig Döbrögi HATALOM – ÉS ZSÁKMÁNYFÉLTÉSÉBŐL EREDŐ „BÖLCS” ELŐRELÁTÁSÁNAK „KÖSZÖNHETÜNK!” – az az ÁLLANDÓSÍTOTT „VESZÉLYHELYZETI” qrmányzás!
Mindezzel együtt is fölöttébb árulkodó a választópolgári hangulatról, a most már KIRÍVÓAN EGYÉRTELMŰ – a MINDEGYIKET ÚTÁLÓK TÁRSASÁGA – FELTARTÓZTATHATATLANNAK TŰNŐ, ÉS EGYRE CSAK SZAPORODÓ „TÁMOGATOTTSÁGA”!
EZ A TÁBOR PEDIG ELVI – ESZMEI IRÁNYMUTAT(Ó)ÁSRA VÁR!
Ám a jelek szerint HIÁBA!
Ez pedig azért veszélyes dolog, mert – ÉS EZT NEM MI ÁLLÍTJUK! – ROHAMLÉPTEKKEL KÖZELÍT HOZZÁNK A VÁLTOZÁS!
AMIT PEDIG ÚGY HÍVNAK: ÚJ VILÁGREND!
TALÁN MÉG NEMKÉSŐ RIADÓT FÚJNI:
–
Eleged van az ukránok pofátlanságából?
https://munkaspart.hu/mi-ti/7737-eleged-van-az-ukranok-pofatlansagabol
Véded a kárpátaljai magyarokat? Nem akarod, hogy NATO-katonák szállják meg Magyarországot? Ha igen, gyere a Munkáspárt gyűlésére! Hallgasd meg Thürmer Gyulát!
Nyíregyháza, a Búza téri piacnál február 25-én, szombaton 10 órától.
–
Thürmer: Harc a túlélésért
https://munkaspart.hu/mi-ti/7735-thurmer-harc-a-tulelesert
2022 volt a legnehezebb év – mondta a miniszterelnök. Fel is lélegezhetnénk, ha nem tette volna hozzá: 2023 meg a legveszélyesebb!
Megúsztuk a covidot, az első háborús évet is túléltük, amiben vitathatatlan szerepük volt a kormány szociális intézkedéseinek. Beszélt is róluk a miniszterelnök, és jogosan. Összetehetjük a két kezünket azért, hogy legalább a lakosság számára sikerült féken tartani az energiaárakat. Örülhetünk az új utazási bérleteknek, s főleg a kormányzati szándéknak, hogy nem engednek az eddigi védőintézkedésekből. Meg is nyugodhatnánk, ha nem tudnánk, hogy az energiaárakról, a szankciókról nem mi döntünk, és sok mindenben ki vagyunk szolgáltatva a világnak.
Harcolunk a túlélésért. Az ellenzék lazán kijelenti, hogy országunk túlélését semmi sem fenyegeti, az egész az Orbán-kormány túléléséről szól. Nos, szó, ami szó, az Orbán-kormány valóban veszélyben van. A miniszterelnök viccesre fogta a dolgot, kijelentve, hogy az amerikaiak egy „présembert”, „press man”-t küldtek nagykövetnek, és reményét fejezte ki, hogy legközelebb ne „valami Puccini nevű embert küldjenek”. Tetszenek érteni: Puccini, puccs, színes forradalom, Majdan, meg hasonlók.
Ne áltassuk magunkat azzal, hogy a magyar ellenzék háza táján nincs senki, akire normális ember rábízná az országot. Jól tudjuk, hogy akár egy színészből is lehet államfőt csinálni. Ilyen figura pedig bőséggel van az ellenzékben, és már türelmetlenül várják Pressman telefonját, hogy mehetnek elfoglalni a Karmelita kolostort.
Harcolunk a túlélésért. Az ország túléléséért, a független Magyarország fennmaradásáért. Ne legyen illúziónk! Trianonban a területünk és lakosságunk nagy részét vették el, de úgy-ahogy függetlenek maradtunk. A nyugatnak most már a függetlenségünk is kell, beolvasztanak a nagy liberális birodalomba.
Harcolunk a túlélésért, a kormány is harcol, nem férhet hozzá kétség. De nem áll jól a kormány fejének arra hivatkozni, hogy „nem ilyen lovat akartunk.” Nem áll jól arra várni, hogy Trump legyen az elnök, meg hogy a „demokrácia Európában is megmutatja erejét”. Az pedig főleg illúzió, hogy a liberális EU-és USA-imádó ellenzék „megérti végre, hogy ez egy közös haza, és nincsen nekünk másik.”
Egyesek szerint ellenzékinek lenni azt jelenti, hogy 0-24 órában szidjuk a kormányt. Nekünk, a Munkáspártnak millió saját okunk is lenne erre. Megváltoztatták a választási törvényt, hogy ne állíthassunk országos listát. Nem engednek a közmédia közelébe se. Tízszeresére emelték az energiaárakat, ami agyonvághat bennünket, és folytathatnánk a sort.
A miniszterelnököt és kormányát mi becsüljük azért, hogy nem dobják be a törülközőt. Világos, küzdenek a saját túlélésükért, de küzdenek az ország túléléséért is, és az országban mi is benne vagyunk. Követelhetünk többet, de kérdés, hogy az adott koordinátarendszerben, NATO- és EU-tagként lehet-e többet tenni.
Mi azt mondjuk, tegyünk többet! Elég a „kicsit ide, kicsit oda” politikából! Cselekedjen a kormány bátran! Nincs mit veszteni!
Csak támogatni lehet azt a szándékot, hogy kimaradjunk a háborúból. De a legjobb szándék sem ér semmit, ha felemás nyilatkozatok és cselekedetek követik.
A NATO védelmi szerződés – mondta a miniszterelnök. Nem az, miniszterelnök úr! Akkor sem volt az, amikor Ön aláírta. Tizenkét nappal a csatlakozásunk után a NATO lerohanta Jugoszláviát. A NATO nem védekezett, a NATO támadott, a NATO agresszor volt.
A NATO ma is agresszor. Ne áltassuk magunkat azzal, hogy nem az egész NATO fog hadakozni, legfeljebb egyes NATO-országok. „Aki akar, az megy, aki nem akar, az nem megy” – mondja a miniszterelnök. Csakhogy ez nem így van! Magyarország területe, az útjaink, a kórházaink, az élelmiszer-tartalékaink kellenek a NATO-nak. És ha a magyar kormány nem akarna menni, akkor kiprovokálják.
Béke akkor lesz, ha Amerika és Oroszország leül tárgyalni, és megegyeznek. Ez nagyon igaz. De, ha így van, akkor nem helyes „két szláv nép háborújáról” beszélni, mert nem az. Nem kell naponta kétszer „agresszornak” titulálni az oroszokat, mert ez nem is igaz, de főleg sehova se vezet. Békét kell kötni Oroszországgal a realitások, azaz a jelenlegi tények alapján.
A kormány háborút folytat az infláció ellen. Ez jó! De vajon hihető-e, hogy „az év végéig egyszámjegyűre gyaluljuk az inflációt”? Ha sikerülne is, nem térnénk vissza a régi árakhoz. A mai – már szinte pusztító – árak tovább nőnének, csak lassabban. Szóval, örüljünk, hogy „csak” a fogunkat verik ki, és nem kezünket vágják le?
Mi ellenzéki párt vagyunk. De miniszterelnök úr egy dologban biztosan számíthat ránk. Gyermekeinket meg kell védeni! Védtük őket a szocializmusban, ahol nem is volt genderpropaganda, és védjük őket ma is.