Ha túlságosan közel tartózkodunk a robbanáshoz, akkor az esélyünk gyakorlatilag nulla a túlélésre, ám attól távolodva egyre jobbak a kilátásaink. A kutatók szimulációkon keresztül nézték meg, mikor hova érdemes bújni egy épületen belül. A fejlett számítógépes modell azt is figyelembe vette, hogy hol vannak az ablakok, hol van folyosó, illetve hogy milyen formája van a szobának.

Az eredmények alapján a szilárd, betontömb-típusú épületek lehetnek elég erősek ahhoz, hogy kibírják a robbanást, ugyanakkor ebben tartózkodni nem feltétlenül biztonságos. Már csak azért sem, mert a belső, szűk terek erősíthetik a lökéshullámot.

A szimulációk alapján ahová egyáltalán nem érdemes rejtőzni, az az ablakok, ajtók elé és a folyosó. Érdemes lehet még egy ablaktalan helyiségben lévő szekrénybe is elbújni – összegez az IFLScience.

A szakemberek ugyanakkor hozzátették: a szimulációknál nem vették figyelembe azt, hogy a sugárzás a robbanás után milyen hatással van az emberre. Vagyis a projekt az elsődleges túlélésről szólt, nem pedig a hosszú távú megmenekülésről.                                                                                                            (atv)

A balrad.hu kommentje a „kunyera” után

Kérjük, anyagilag támogassa  a Bal-Rad-ot! – a  blog nyitóoldalának jobb felső sarkában látható   piktogrammra kattintva Pay-Pal-on 

-vagy közvetlen postai úton:

Szabó Péter 

2747 Törtel,

Petőfi-ut. 12.

HA LEHET…- NE BORÍTÉKBAN, MERT AZ MOSTANSÁG ELVÉSZ!

A beérkező adományokról olvasóinkat a “Köszönjük”– rovatban tájékoztatjuk! balrad.hu/koszonet

Ha tetszett ez a cikk, ha egyetértesz a balrad.hu-val, oszd meg Facebookon, Twitteren, VKontakton – meg ahol csak lehetőséged van rá! De legalább LÁJKOLD! – hiszen azzal is tudsz segíten!

Bal-Rad komm: Bizony szomorú, de inkább AGGASZTÓ, hogy ilyen JÓTANÁCSOKKAL KEZDENEK ELLÁTNI BENNÜNKET!

Még jól emlékszem kisgyermekkoromból valamikor a múlt század ötvenes éveinek végéről, hatvanas éveinek elejéről, amikor a magyar felnőtt lakosságnak – minden család egy „kiválasztottjának” – kötelező LÉGO (légvédelmi oktatás ?) – képzésen kellett részt vennie. Talán heti egy este! Az én családom a MAMÁT jelölte ki, ő pedig – mert nem tiltották – vitt magával! Innen az én korai emlékeim.  Amiből valójában csak egyetlen dolog maradt meg bennem, az akkori körzeti orvos előadásából. Ez pedig az „élettel össze nem egyeztethető sérülés” – fogalma! Amkor nincs értelme az újraélesztési kísérletnek!

A másik élményem az már jóval későbbi, és humorosabb! Katonakori!

Tudott dolog, hogy az őszolgálatba való lépés előtt az őrszolgálat tagjai elméleti „felkészítésben” részesültek. Minden felállított őrnek az általános kötelmein túl, volt – többnyire – az őrhelyéhez köthető valamilyen speciális feladata is, az őrzésen kívül. Ez a ceglédi tüzérezered 2. számú őrhelyén – belső lőszerraktár – felállított őr estében valóban speciális feladat volt. Atomrobbanás észlelése esetére! Amihez az oktatáson kívül eszközöket is kapott. Egy stopperórát és egy logarlécet.

A feladata szerint a  – es számú őrhely felállított őre atomvillanás esetén megnyomja a stopperóra indítógombját, majd a logarléccel leméri a gombafelhő átmérőjét, és a robbanás hangja érkeztekor megállítja a stopperórát! A stopperórán mért időintervallum és a logarléccel mért gombafelhő átmérőjéből aztán kiszámítja a  robbanás erejét, amit pedig közöl az őrparancsnokkal. (Az csak most jut az eszembe, hogy hogyan? Hiszen az őr az őrhelyét el nem hagyhatta! Rádió sem volt, csak sípja!)

Jómagam őrparancsnokként elvégeztem a felállított őrök vezénylését – részrehajló módon, hiszen a 2. sz. őrhely csak „kétváltásos”, azaz csak éjjel őrizendő hely volt – és oda „öreg cimborát” volt illő vezényelni. Valamint feleltem az elméleti felkészítésért is.

A lényeg, hogy én oda egyik ceglédi öreg komámat, Hartyányi Jani hv.- t „vezényeltem”. Aki pedig a  szolgálati helyünk, az SV – üteg híradórajának oszloposa volt. De ebbéli minőségében szolgálati beosztottja is volt a ceglédi tüzérezred híradós parancsnokának, Kányi András őrnagynak! Aki pedig a jeles napon éppen az ezred Ügyeletes Parancsnokaként, ellátta az őrség feletti rendelkezési feldatot is.

Az őrszolgálatba lépés előtti ünnepélyes eligazítást is Kányi őrnagy tartotta! Aki meg kívánt győződni a felállított őrök felkészültségéről is. Mivelhogy az én „öreg” komámt -a Janit – személyesen is ismerte, megtudva hogy Hartyányi hv. a 2. számú őrhely egyik felállított őre, hát úgy döntött, hogy rajta keresztül fog meggyőződni az én felkészítési munkám eredményességéről. 

Felszólítására a Jani gépiesen és gyorsan föl is sorolta a kötelmeit, de valamit összekavart a logarléc – stopperóra használat sorrendjében. Amit Kányi őrnagy türelmesen kijavított, és elmagyarázott! „Megértette János?” – kérdezte a magyrázata végeztével. „Jelentem, megértettem!” – válaszolta a Jani!

„No akkor most ismételje meg, hogy mit is csinál maga ha atomvillanást lát” – adta ki az ukázt Kányi őrgy, EÜPK!

A Jani néhány hosszú pillanatig tartó szünet után válaszolt: „Jelentem, jól megnézem! TÖBBET OLYAT MÁR ÚGYSEM FOGOK LÁTNI!”   

A felsorakozott őrség kissé „behullámzott”, a Kányi őnagy pedig kiadta a vezéyszót: „Irány az őrszoba, átvenni az őrséget!”

A mellte elvonuló Janinak még odaszólt: „János! Maga sohasem fog megkomolyodni!” 

Ezt a számomra vidám katonatörténetet csak azért hoztam fel most a fentebbi hír kapcsán, hogy érzékeltessem: SZERINTEM egy atomtámadás esetén semmi esélyünk nincs a túlélésre! Hiába is keresnénk fedezéket! INKÁBB NÉZZÜK MEG!- HA MÁR ÚGY ALAKUL A SORSUNK! Hiszen nagy valószínűséggel az lesz életünk utolsó pillanatainak egyike!